Eszköztár a munkahelyteremtésre

z elmúlt tizenöt évben rendre szembesülni kellett a munkahelyek megszűnésével, s azzal a fenyegetettséggel, hogy az újbóli elhelyezkedés egyre nehezebb. Annál is inkább, mert a cégek jellemzően azokat az alkalmazottakat bocsátják el, akiket más munkáltatók sem látnak szívesen, jelesül a 45 év feletti korcsoportokhoz tartozókat vagy éppen a kevésbé képzetteket. Nekik az átlagosnál is többet kell bizonyítaniuk, hogy megőrizhessék munkájukat. Ugyanakkor az állástalanok közül egyre többen ismerik fel, hogy segítség nélkül nem képesek visszakerülni a munkaerőpiacra.

Lisszaboni stratégia

A munka világába való visszatérés lehetőségét a munkahelyteremtő programok és a pályázatok kínálta források jelentik. Akormány által útjára indított projektek általában kedvezményekkel, ösztönzőkkel igyekeznek lendületet adni a foglalkoztatás bővítésének, míg a munkahelyteremtő pályázatok keretében meghatározott összeg elnyerése révén segítik a rászorulókat, illetve támogatják azok munkához jutását, akik magas munkanélküliségű megyében vagy kistérségben élnek. A pályázati kiírások jó részénél eleve előnyben részesülnek azok a projektek, amelyek a foglalkoztatottság szempontjából hátrányos helyzetű térségekben járulnak hozzá a munkanélküliség csökkentéséhez. Akadnak olyan pályázatok is, amelyek kifejezetten ezt célozzák meg.

A munkanélküliség mérséklése és az ezt szolgáló eszközrendszer kidolgozása nem kizárólag hazánkban okoz fejtörést a munkaügyi vezetés számára, jól jelzik ezt a ma már 25 tagúra bővült Európai Unió törekvései is. Elismert tény, hogy nemcsak Magyarország, hanem az egész EU versenyképessége azon múlik, sikerül-e megtalálni a válaszokat a foglalkoztatás területén égetővé vált problémákra.

Nem véletlen, hogy az idén újragondolt lisszaboni stratégia is ezt állította fókuszba, s tette ezt már öt esztendővel ezelőtt, amikor a kormányfők a portugál fővárosban aláírták az erről szóló dokumentumot. A 2000-ben kelt megállapodás értelmében a tagországoknak minden erejükkel azon kell lenniük, hogy az évtized végére dinamikusan növekedjék a foglalkoztatottsági szintjük.

Lemaradás az EU-ban is

A célkitűzések ambiciózusak voltak: az Európai Tanács 2010-re 70 százalékra szerette volna emelni a foglalkoztatottság szintjét, méghozzá úgy, hogy bizonyos társadalmi rétegek munkához juttatására az átlagosnál is jobban koncentrál.

A dokumentum értelmében a munkaerőpiacon – a tapasztalatok szerint – hátrányból induló nők közül tízből hatnak álláshellyel kell rendelkeznie az évtized végére, s az idősebb korosztályban - az 55 és 64 év közöttieknél – is legalább 50 százalékra kell emelni a foglalkoztatottság arányát.

A lisszaboni stratégia azonban nemcsak a tízéves periódus végére fogalmazott meg kötelezvényeket, hanem köztes célokat is leszögezett. Az első öt esztendő elteltével – az ezredfordulón elképzeltek szerint – 67 százalékos foglalkoztatottsági szintet kell felmutatnia a tagországok közösségének, jóllehet, a nők esetében ezúttal is tíz százalékkal alacsonyabb szintet irányoztak elő. Ez utóbbi tekintetében 57 százalékkal lettek volna elégedettek a liszszaboni stratégiát aláíró országok.

Az ez évi, félidős értékeléskor azonban kiderült, óriási a lemaradás, s nem sikerült valóra váltani az elképzeléseket. Nem véletlen tehát, hogy a gyorsítás mellett kellett dönteni – fogalmazott a munkaügyi miniszter a „Nemzetközi akcióprogram a növekedésért és a foglalkoztatásért 2005-2008” elnevezésű konferencián. Csizmár Gábor aktuális számokkal támasztotta alá mondandóját. Ezek szerint jelenleg 63 százalékos a foglalkoztatottság szintje az EU-ban, ami négy százalékkal elmarad a kitűzött céltól, s héttel az elvárt 2010-es adattól. Magyarország ráadásul lényegesen alacsonyabb színvonalról indult, mint az EU-tizenötök, sokkal többet kell tehát behoznia. Nálunk egyelőre a foglalkoztatottság szintje 56 százalékos.

Inaktívak ösztönzése

A munkanélküliség mérséklését azonban csak fokozatosan lehet elérni, s azzal kell számolni, hogy 0,7 százalékkal lehet gyarapítani az állással rendelkezők arányát akkor, ha sikerül évente 4 százalékos GDP-növekedést produkálnia hazánknak – részletezte a miniszter, hozzátéve, hogy a magyar gazdaság hatékonysági, termelési mutatója megfelelő. Ez pedig azt jelenti, hogy zömében a termelékenységre alapozódik a GDP növekedése, s kevésbé van szoros kapcsolatban a foglalkoztatottak számának gyarapodásával. Ez pedig jó ideig így is marad, annál is inkább, mert egyszerre kell megfelelni a kihívásoknak a versenyképesség és a foglalkoztatottság terén.

Kulcsfontosságú tehát a foglalkoztatásbővítés tartalékainak feltárása, s ez pedig az inaktívak munkaerő-piaci integrálásában rejlik. Megdöbbentő adat, hogy a munkaképes korúak 40 százaléka az inaktívak közé sorolható, ami a kilencvenes évek gazdasági szerkezetváltásának következménye. Tudvalévő az is, hogy a demográfiai adatok szerint 2006-tól csökken a munkaképes korúak száma, nincs tehát más lehetőség, mint az inaktívak ösztönzése a munkavállalásra.

A gazdasági aktivitás fokozása azonban nem csupán a foglalkoztatottak számának bővülését eredményezi, hanem az aktív álláskeresők táborának gyarapodását is. Az inaktívakat tehát abban az esetben is ösztönözni kell a munkavállalásra, ha az átmenetileg a munkanélküliség növekedését vonja maga után.

A jó irányú folyamat első lépéseit tehát a kezdeti időszak kedvezőtlen adatai láttán is vállalni kell a későbbi siker érdekében. Az inaktívak aktívvá válásával ugyanis az érintettek állást keresnek, ami azt jelenti, hogy aktív álláskeresőként megjelennek a munkanélkülieket nyilvántartó adatbázisokban.

Pályakezdők alkalmazása

Érdemes megvizsgálni, hogy miként áll össze az inaktívak amúgy rendkívül heterogén csoportja. Ezek szerint 30 százalékuk tanul, 10 százalékuk gyermekét gondozza, 41 százalékuk pedig nyugdíjas. Utóbbiak közül sokan annak ellenére vonultak nyugállományba, hogy aktív korúak. A maradék 19 százalék – összesen 390 ezer ember – egyéb okokból inaktív, idesorolhatók például az eltartottak, de éppígy ezt a kört gyarapítják azok, akik feketén dolgoznak. Őket kell tehát megmozdítani, s a megfelelő ösztönzők kidolgozásával elérni, hogy minél nagyobb számban keressenek maguknak állást.

Ennek érdekében az elmúlt időszakban számos kezdeményezés történt. Az alkalmi munkavállalók elhelyezkedését segítő programot augusztus 1-jétől indította el a kormány. A pályakezdő fiatalok foglalkoztatását segíti a Start-program, amely október 1-je óta szolgálja az iskolából kikerülők munkaerő-piaci integrációját. Aprogram lényege, hogy a fiatalt alkalmazó munkáltatók bérjárulék-kedvezményt vehetnek igénybe. Az első évben 15, a második évben 25 százalékos járulékfizetési kötelezettség terheli a munkaadókat.

Nem minden esetben lehet azonban élni e lehetőséggel, a jogosultságot ugyanis a munkavállaló bérezése is befolyásolja. A kedvezményt csak a minimálbér másfélszereséig lehet alkalmazni, azaz a 2005-ös esztendőben 85 500 forint a határ, míg a felsőfokú végzettségűek esetében a minimálbér kétszerese, jelenleg 114 ezer forint a járulékkedvezmény plafonja. Nem mindegy az sem, mikor kezdi pályáját az illető: a szabályozás értelmében ugyanis az a személy számít pályakezdőnek, aki nem töltötte be 25. életévét, míg a diplomát szerzetteknél 30 év a korhatár.

Járulékkedvezmény a cégeknek

Minden eddiginél nagyobb járulékkedvezménnyel ösztönzi az állam a munkáltatókat a pályakezdő fiatalok munkába állítása céljából – fejtette ki az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) elnökhelyettese. Juhász István felhívta a figyelmet arra: a fiatalok foglalkoztatása esetén a munkaadók nem kizárólag a járulékfizetési kedvezményekre számíthatnak, hanem mentesülnek a tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól is.

Az iskolából kikerülteknek ki kell váltaniuk a Start-kártyát, amely alapján a munkába állást követően két évig figyelik a foglalkoztatásukat. A program több előnyt egyesít: egyfelől bővíti a foglalkoztatottak számát, másfelől a későbbi elhelyezkedéshez szükséges gyakorlat megszerzését segíti elő a kevés rutinnal rendelkező ifjaknak.

Az adóhivatali elnökhelyettes elmondta: 2006. június végéig a Start-programmal párhuzamosan működik a 2005. év elején bevezetett, a pályakezdőket megcélzó kedvezményrendszer is. Ennek lényege, hogy a munkáltatók a pályakezdők foglalkoztatása után – 9 hónapos foglalkoztatási időt követően - visszaigényelhetik a megfizetett társadalombiztosítási járulék felét. A két rendszer úgy kapcsolódik egymáshoz, hogy aki pályakezdőként október előtt állt munkába, a 9 hónapos foglalkoztatás befejezését követően kiválthatja a Start-kártyát, s azután a munkáltatónak módja lesz a kártyához kapcsolódó kedvezmények érvényesítésére.

A várakozások szerint jövő októberig hozzávetőlegesen 45 ezer fiatal veszi majd igénybe pályakezdésekor a kártyát, a második évben 90 ezer főre bővülhet a kör. A munkáltatók pedig két év alatt várhatóan 20-25 milliárd forint járulékkedvezményben részesülhetnek.

Álláskeresési támogatás

Az utóbbi időszak foglalkoztatáspolitikai intézkedéseinek egyike, hogy a Prémiumévek Programot kiterjesztik a versenyszférára is. E konstrukció már az idei év eleje óta működik a közszférában, s e szektorban az a célja, hogy a közigazgatás korszerűsítése miatt megszűnő munkakörökben „fokozatosan és méltányosan” hagyhassanak fel korábbi tevékenységükkel az itt dolgozók. Ez tehát azt jelenti, hogy az 56-59 életév közötti férfiak és az 53-56 év közötti nők fokozatosan vonulhatnak nyugdíjba.

Sokat várnak a munkaadói oldal képviselői az álláskeresés támogatásától. Miközben az állam eddig a munkanélkülieket segítette juttatásaival, ők a jövőben már csak akkor részesülhetnek az adófizetők forintjaiból, ha igazolni tudják, hogy mindent megtettek a számukra megfelelő munkahely felkutatásáért. Nem számíthat tehát a korábbi járandóságra az a személy, aki önerőből semmire sem hajlandó.

Szintén a munkahelyteremtést segíti a közmunkaprogram is, amelynek 7 milliárd forintos keretéből 6 hónapon keresztül 24 ezer embert foglalkoztatnak. Etechnika azokat segíti, akik hátrányos helyzetűek, illetve alulképzettek.

A vállalkozásfejlesztési program alapgondolata az, hogy mindenki lépjen előre egyet, azaz alkalmassá váljék a korábbinál magasabb szintű tudást igénylő feladatok elvégzésére. A közeljövőben startoló program lényege, hogy akinek nincs általános iskolai végzettsége, szerezze meg, akinek nincs szakmája, tanulja ki valamelyiket, akinek nincs érettségije, vizsgázzon le. A program keretében – szakemberek számítása szerint – egymillió ember élete fordulhat kedvezőbbre.

NFT-prioritások

A munkahelyteremtést célzó programok sikere azon áll vagy bukik, hogy megérje dolgozni, azaz a munka váljék vonzóvá az emberek számára. Azt kell tehát garantálni, hogy a szociális ellátás összege és a munkából származó jövedelem között lényeges különbség legyen, azaz aki dolgozik, többet vihessen haza, mint aki a munkaügyi központok rendszeres látogatója.

Mindezzel összhangban dolgozzák ki a 2007 és 2013 közötti uniós finanszírozási ciklus forrásaira alapozott II. Nemzeti Fejlesztési Tervet is, amelyben a lisszaboni stratégiából ismert versenyképesség és foglalkoztatásbővítés köszön vissza fő célkitűzésként. Az uniós forrásokra épülő hazai fejlesztési program – az elképzelések szerint – az eddigieknél erőteljesebben koncentrál majd a munkahelyteremtésre.

A Magyarország uniós taggá válását követő első három év közösségi forrásai főként az I. Nemzeti Fejlesztési Terv humánerőforrás-fejlesztési operatív programjának (hefop) keretében szolgálták a munkahelyteremtést. A hefop négy elemből tevődik össze. Ezek szerint az aktív munkaerő-piaci intézkedések támogatása, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerő-piaci integrálás révén, az egész életen átívelő tanulás támogatása, illetve az alkalmazkodóképesség fejlesztése, valamint az oktatási, szociális és egészségügyi infrastruktúra fejlesztése voltak a csomópontok.

Az aktív munkaerő-piaci intézkedések támogatása részprogramon belül a munkanélküliség megelőzését és az állástalanok munkaerő-piaci integrációját kívánják elősegíteni, s a foglalkoztatási szolgáltatások hatékonyságának javítása és nem utolsósorban a nők munkaerő-piaci részvételének erősítése a cél.

Pályázati kiírások

A pályázati kiírás a fiatalok munkaerő-piaci beilleszkedését, a munkanélküliek és az inaktívak foglalkoztatását, valamint az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci részvételét állítja a fókuszba. Készíthetnek beadványt vállalkozások is a következő témakörök valamelyikében: szakképzés, gyakorlatorientált képzés, átképzés, vállalkozói ismeretek és készségek fejlesztése, egyéni akciótervek kidolgozása és végrehajtása, munkatapasztalat-szerzés és bértámogatás.

A nők munkaerő-piaci részvételének támogatása a hefop-on belül kétféleképpen jelenik meg: egyfelől a munkaerő-kereslet oldalán a munkavállalási lehetőségek bővítése révén, másfelől a kínálati oldalon – a szociális szolgáltatások bővítésén és fejlesztésén keresztül – új foglalkoztatási lehetőségek nyújtásával. E témában képzési és távoktatási programokat várnak, ám az uniós forrás elnyerhető foglalkoztatási szolgáltatások és tanácsadás nyújtása esetén is. Azok ugyancsak felhasználhatják a közösségi kasszából érkező támogatást, akik a nők vállalkozóvá válását segítenék, mindenekelőtt a szolgáltatási szektorban.

Összesen 87 millió euró jut a „Társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem a munkaerőpiacra való belépés elősegítésével” című prioritás megvalósítására. Ennek keretében olyan pályaműveket várnak, amelyek bizonyos társadalmi csoportok munkaerő-piaci lehetőségeit javítják. Szóba jöhetnek például a roma tanulók és a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatási hátrányainak megelőzését célzó projektek, illetve olyan más programok is, amelyek a hátrányos helyzetű emberek foglalkoztathatóságának javítását szolgálják. A romákon kívül a 16 és 25 év közötti képzetlen fiatalok, a korai iskolaelhagyók, az idősebb munkavállalók, a fogyatékos emberek, a szenvedélybetegek, a fogva tartottak, az alacsony iskolai képesítéssel rendelkező munkanélküliek és a hátrányos helyzetű régiókban élők elhelyezkedését célzó projektek számíthatnak a közösségi forrásra.

Bevált módszerek

A munkaadók mindenekelőtt akkor számíthatnak támogatásra, ha már bevált, sikeres módszereket alkalmaznak, legyen szó az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány által vagy a PHARE-projektek keretében kidolgozott metódusról.

Az egész életen átívelő tanulást 229 millió euró szolgálja, s ez főként a folyamatos és rendszeres képzésre, az újabb ismeretek elsajátítására irányuló projekteket segíti. A legkülönfélébb esetekben pályázhatnak a vállalkozások akkor, ha a humán erőforrás fejlesztésére szeretnének támogatást szerezni. Az oktatási, szociális és egészségügyi infrastruktúra fejlesztésére pedig 236 millió forint jut a hefop keretében.

Bár sokan úgy gondolják, hogy az állástalanság mérséklését kizárólag a munkahelyteremtést szolgáló pályázati kiírások szolgálják, korántsem ez a helyzet. A pályázati lehetőségek ugyanis az esetek jó részében fejlesztésekhez kapcsolódnak – szögezte le Kapás Ferenc egyetemi docens. A NOS Szeged Kft. ügyvezető igazgatója szerint, legyen szó ipari, infrastrukturális vagy termelőberuházásról, minden esetben automatikusan adódik új munkalehetőség. Az persze a projekt jellegétől és méretétől függ, hogy milyen mértékben gyarapodik a foglalkoztatottak száma, s e tekintetben óriási különbségek lehetnek az egyes fejlesztések között.

A több mint 10 éves pályázatkészítési tapasztalattal rendelkező szakember szerint a cégeket az is a munkahelyteremtő beruházások felé tereli, hogy ily módon többletpontokat szerezzenek. Acégek mindent megtesznek azért, hogy minél nagyobb eséllyel vegyenek részt a pályázatokon, s emiatt akár a tervezettnél több álláshely kialakítására is hajlandóak. Közvetlenül tehát a beruházások jó részénél növekszik a foglalkoztatottak száma.

Adminisztrációs útvesztő

A helyzet furcsasága viszont, hogy miközben a fejlesztések számos esetben munkaerőt igényelnek, a korszerűsítést eredményező beruházások révén éppen hogy csökken majd a dolgozók száma. Amodern technika ugyanis átveszi a korábban ott dolgozó emberek egy részének munkáját. Ugyanakkor tarthatatlan az is, hogy elavult technológiával, idejétmúlt berendezésekkel tevékenykedjenek a piaci versenyben helytállni igyekvő vállalkozások, ezért már eleve vannak olyan pályázati kiírások, amelyek – minden ellenkező szándék ellenére – törvényszerűen csökkentik a foglalkoztatottak számát. Ám ezzel együtt nem szabad lemondani ezekről, sőt, központi forrásokból is ösztönözni kell megvalósulásukat.

A munkahelyteremtést célzó támogatások egy részével a munkaügyi központok rendelkeznek, amelyek megyénként írják ki pályázataikat. Ezek előnye, hogy rendkívül gyakorlatiasak, jól vannak megfogalmazva, s nem túlságosan bonyolultak. A beadványok kitöltése tehát nem okoz gondot a munkaadóknak, nem kell attól tartaniuk, hogy elvesznek a bürokrácia útvesztőiben – magyarázta az ügyvezető, hozzátéve: egy ilyen pályamű összeállítása nem megoldhatatlan feladat a cégek számára.

Bonyolultabb mindez a I. Nemzeti Fejlesztési Terv hefop-pályázatai esetében, amelyek minden tekintetben sokkal öszszetettebbek a hazaiaknál. Ezt az uniós források felett rendelkező irányító hatóságok azzal magyarázzák, hogy a közösségi pénzek felhasználását szigorúan ellenőrzi az Európai Unió, ám Kapás Ferenc tapasztalatai szerint még a szükségesnél is nehézkesebb a rendszer.

Egy-egy pályázat adminisztrációs igénye szinte elviselhetetlen, s nem egy esetben teljesíthetetlen is. Az ügyvezető példaként említett egy olyan – szintén uniós forrásokból gazdálkodó, EQUAL-pályázatra beadott – munkát, amelyet azért utasítottak el, mert – az indoklás szerint - nem volt megfelelő a pszichoszociális háttere. A romák munkaerő-piaci beilleszkedését célzó projektet viszont roma szervezetekkel együttműködve egy olyan vállalkozás tervezte, amely húsz év óta foglalkoztat roma munkavállalókat. Az ilyen és a hasonló esetekben biztosan szükség van a változtatásra – mondta Kapás Ferenc, aki szerint az eredményes pályáztatási rendszer mindenképpen rugalmas.

A hefop esetében nem elhanyagolható az önrész problémája sem. Sok vállalkozás számára gond, hogy a források egy részét meg kell előlegeznie, s csak akkor számíthat a forrásra, ha legalább átmenetileg elő tudja teremteni a költségvetés egy részét.

Hiányzó garanciák

Alapvető gond a garanciák igazolása is, a finanszírozás feltételeként megszabott biztosítékokat ugyanis sok munkaadó nem tudja letenni az asztalra. Hiába létezik többféle megoldás – például elfogadják az ingatlant vagy a jelzálogjogot, banki garanciát -, előfordul, hogy ezek egyikét sem tudja megszerezni a cég.

Az önerő kérdése ugyancsak furcsa ellentmondást vet fel: nem ritka, hogy olyan vállalkozások jutnak hozzá a munkahelyteremtő támogatásokhoz, amelyek saját „zsebből” is meg tudnák valósítani a projektet – hiszen ezek a cégek le tudják tenni az önerőt. Ez azonban szinte kivitelezhetetlen azok számára, akik anyagi nehézségekkel küzdenek.

Leginkább a kis- és középvállalkozások küzdenek a saját erő hiányával, miközben olyan helyre kerül a támogatás, ahol ez csak segítség, de nem egyetlen lehetőség a beruházás megvalósítására. Természetesen azt el kell ismerni: a pályázatokon nyertes projektek többsége olyan, amely a támogatás hiányában nem valósult volna meg, vagy ha mégis, akkor csak évekkel később.

A tapasztalatok azt jelzik, hogy a munkahelyteremtő és -megőrző pályázatokra egyaránt szükség van, az egyik semmivel sem előbbre való a másiknál. Ezt számos eset igazolja, köztük egy pályázati „sikertörténet” is. Gazdát cserélt egy turistaszálló és kemping, amelynek új tulajdonosa rájött, hogy a gazdaságos üzemeltetés érdekében sok az alkalmazottja. Azonban mégsem bocsátotta el a dolgozókat, hanem igénybe vette az e helyzetet kezelő támogatási konstrukciót. Végül egyetlen embert sem kellett elküldenie.

Szakértői segítség

A munkahelyteremtő támogatást kereső cégeknek érdemes a közösségi kezdeményezésekre is figyelniük. Bár ezek kevésbé ismertek, azonban nem rosszabbak más pályázatoknál. Az alapvető különbség az, hogy a munkákat Brüsszelben kell benyújtani, illetve angolul kell elkészíteni a dokumentációt. Tény azonban, a Brüsszelben elbírált pályázatok követelményeinek nem könnyű megfelelni. Ugyanakkor nagy előnyük, hogy általában lényegesen nagyobb összeget kaphat egy-egy jó projekt összeállítója, mint más pályázatokon.

Tanácsos, ha a munkáltatók felkérnek egy-egy pályázatkészítő céget a projekt összeállítására. Annál is inkább, mert a magukra sokat adó szolgáltatók nem vállalnak el mindent, hanem már a megbízási szerződés aláírását megelőzően értékelik, van-e reális esély a pozitív elbírálásra. Ha állításuk szerint erre nincs kilátás, akkor nem érdemes óriási összeget költeni az anyag kidolgozására, a szakértők munkájára, sokkal inkább az alapfeltételeken vagy az elképzeléseken kell változtatni.

A pályázatkészítő cégek általában egy adott összegű alapdíjat – egyfajta költségelőleget – kérnek, majd az a fölötti hányadot akkor kell kifizetnie az ügyfélnek, ha eredményes volt a munka. Ez a fizetési konstrukció mindkét fél számára előnyös, hiszen a központi vagy uniós forrásban reménykedő vállalkozásoknak sem kell minden esetben nagyobb kiadással számolniuk, s a tanácsadó cégeket is a minél magasabb színvonalú munkára ösztönzi.

Egy pályázatkészítő szakember elmondta, az uniós illetékesek állítása szerint nem kell attól tartani, hogy elfogy a közösségi kezdeményezések keretében Magyarország számára elérhető pályázati forrás, hiszen gyakorlatilag korlátlan ez az összeg. Ez persze nem azt jelenti, hogy az EU-ban vég nélkül kívánják finanszírozni a magyarországi fejlesztéseket, sokkal inkább arról van szó, hogy az uniós követelményeknek megfelelő beadványok száma nem olyan nagy, hogy az felemésztené a pályázati forrásokat.