Az eltérő értelmezés gyakran perhez vezet
Prémiumkikötés a munkaszerződésben
A munkaszerződésben kikötött prémium megilleti a munkavállalót akkor is, ha a munkáltató a prémiumfeladat kiírásával oly mértékben késlekedett, hogy annak teljesítése már nem volt elvárható.
A példabeli esetben a munkaszerződésében a munkáltató vállalta, hogy a dolgozó számára prémiumot fizet, melynek összege a személyi alapbér 25 százalékáig terjed, és feltételeit minden év március 31-éig határozza meg. A munkaadó azonban sem a 2000., sem a 2001. évre nem fizetett prémiumot, a 2000. évi prémiumfeladatokat 2000. november 27-én, míg a 2001. évi prémiumfeladatokat a 2001. december 10-én kelt okiratban tűzte ki a munkavállaló részére. Ateljesítés értékelésére és a prémium kifizetésére egyik esetben sem került sor. A dolgozó munkaviszonya aztán rendes felmondással 2002. június 30-ával megszűnt.
A dolgozó mint felperes a keresetében a 2000. és 2001. évre járó prémiuma és annak kamatai, valamint a prémiummal növelt átlagkereset figyelembevételével végkielégítés, felmondási időre járó átlagkereset és szabadságmegváltás különbözetének megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság a felperes prémium iránti igényét alaposnak találta, és erre figyelemmel a prémiummal növelt átlagkereset alapján a felmondási járandóságai különbözete iránti követelést is. Nem fogadta el az alperesnek azt a hivatkozását, hogy bár nem tűzte ki a szerződésben vállalt időre a prémiumfeladatokat, azonban a felperes ismerte azokat, miután tanulmányozhatta az üzleti terveket. Úgy ítélte meg, hogy ez az alperes mulasztását nem menti, a prémiumfeladat kiírásának hiányában nem adott lehetőséget a prémiumfeladat határidőben való teljesítésére. Mindezek alapján a munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 3 379 750 forint és ezen öszszeg kamatai megfizetésére kötelezte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes marasztalásának összegét 746 666 forintra és annak kamatára leszállította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes nem volt köteles prémiumfeladatot kitűzni, így ha ezt elmulasztja, a felperest díjazás nem illeti meg. A feladatok késedelmes kiírása nem ad alapot a mulasztásra, mert a feladatok mégis ismertek voltak a felperes előtt, tehát a feladatok teljesítésében a kiírás hiánya nem akadályozta. A felperesnek csupán a jogutódlásra alapított további végkielégítés iránti kereseti követelését tartotta alaposnak, melynek összegét az eredeti átlagkereset mértéke alapján állapította meg.
A felperes az ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte jogszabálysértésre, és a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett elvi határozattal, illetve eseti döntésekkel ellentétes voltára hivatkozással. Kifejtette, hogy ha a munkáltató a munkaszerződésben vállalta meghatározott mértékű prémium fizetését, prémiumfeladatot azonban ennek ellenére nem tűz ki, ez nem jelentheti, hogy a munkaszerződésben vállalt e kötelezettségét ne kellene teljesítenie. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet alaposnak találta. Döntésében rámutatott arra, hogy a felperes munkaszerződésének 4.2. pontjában az alperes vállalta, hogy a felperes részére prémiumot fizet a személyi alapbér 25 százalékáig terjedő összegben, amelynek feltételeit minden év március 31-éig meghatározza. Az alperes által sem vitatott tény, hogy ezen kötelezettségének nem tett eleget, a 2000. évre szóló prémiumfeladatokat csak 2000. év november 27-én, míg a 2001. évre szóló prémiumfeladatokat 2001. december 10-én határozta meg. Ezen tények alapján a munkaügyi bíróság helyes jogi következtetéssel állapította meg a felperes prémiumra való jogosultságát.
A munkaszerződésben megállapított prémium fizetését a munkáltató prémiumfeladat kitűzéséhez és teljesítéséhez kötheti, ha azonban ezt elmulasztja, erre mint kizáró okra nem hivatkozhat, és a munkaszerződésben kikötött juttatást köteles megfizetni. Adott esetben a tárgyév utolsó előtti hónapja végén, illetve az utolsó hónapjában a prémiumfeladat kiírása oly mértékben késedelmesen történt, hogy az – mivel a feladat teljesítése már nem volt elvárható – a kitűzés elmaradásával egy tekintet alá esik. Ezért a prémiumfeladat teljesítésének hiányára az alperes sikerrel nem hivatkozhatott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.255/2003. sz.)
Prémium – feltételekkel
A fenti esetből láttuk, hogy ha a munkáltató a munkaszerződésben vállalta, hogy – feltétel nélkül – meghatározott mértékű prémiumot fizet a munkavállalónak, és ezért prémiumfeladatot nem tűzött ki, utóbb nem hivatkozhat a prémiumfeladat kitűzésének hiányára. Ha azonban a munkáltató nem vállalja, hogy feltétel nélkül meghatározott mértékű prémiumot fizet, a munkavállaló alaptalanul követeli annak fizetését a perben.
Az ezt példázó ügyben a munkáltató (a per alperese) 1998 januárjában pályázatot tett közzé az ügyvezető igazgatói álláshelyre. A pályázat elbírálása érdekében a felperest 1998. március 13-án meghallgatták. Az alperes igazgatósága a felperes pályázatát fogadta el, melyről határozatban döntött, és a felperessel az ügyvezető igazgatói feladatok ellátására 1998. április 6-án egy évre szóló határozott idejű munkaviszonyt létesített. Amunkaviszony 1999. március 25-ével közös megegyezéssel megszűnt. A felperes prémium megfizetése iránti igényét az igazgatóság elnöke elutasította, arra hivatkozva, hogy prémium kitűzésére nem került sor. Közölte, hogy az igazgatóság 150 000 forint jutalom kifizetését engedélyezte a felperes számára, amelynek kifizetése még decemberben megtörtént.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a munkaszerződés 11. pontjára hivatkozással 1 710 000 forint prémium megfizetésére kérte az alperest kötelezni, amely az éves alapbérének felel meg. A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét, és kötelezte az alperes javára elsőfokú perköltség megfizetésére. Amunkaügyi bíróság széles körű bizonyítási eljárás lefolytatását követően a tanúvallomások és a korabeli feljegyzések, iratok tartalma alapján a bizonyítékok mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a prémiumra vonatkozóan semmiféle ígéretet nem tett, és olyan többlettényállás nem merült fel, amely indokolta volna a felperesi ügyvezetés időszakában a korábbi, csaknem évtizedes gyakorlattal való szakítást. A megelőző ügyvezető igazgató részére ugyanis prémiumot nem fizettek, egy apartmanszoba használatának biztosítása nem bizonyítja azt, hogy ezt az előző ügyvezető prémium helyett kapta volna. A felperes 1998. év végén a korábbi gyakorlatnak megfelelően jutalomban részesült. A bizonyítékok mérlegelése körében utalt arra is, hogy a felperes az alkalmazásakor prémiumot nem kért, csupán az 1999. március 13-ai, a munkaszerződés lejártát megelőzően folytatott megbeszélésnél igényelte azt háromhavi összegben. Ez alkalommal az igazgatóság egyhavi munkabérnek megfelelő prémiumot ajánlott fel a számára. A munkaügyi bíróság rámutatott arra, hogy a felek a jogok gyakorlása során a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően kötelesek eljárni, és a szerződési nyilatkozatukat vita esetén úgy kell értelmezni, ahogy azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével részben megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és kötelezte az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 320 000 forintot és ennek 1999. március 25. napjától a kifizetés napjáig esedékessé váló évi 20 százalékos kamatát. Leszállította a felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség, valamint az állam által viselt kereseti eljárási illeték összegét, és kötelezte az alperest a pervesztessége mértékében másodfokú eljárási illeték viselésére is. Amásodfokú bíróság elfogadta a döntése alapjául az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást, amelyből azonban eltérő jogi következtetést vont le. Ennek alapjául arra hivatkozott, hogy bár a prémium kitűzése a munkáltató joga, azonban ha arra a munkaszerződésben kötelezettséget vállalt, ez önmagában megalapozza a munkavállaló igényét akkor is, ha a munkaszerződés megkötése után a munkáltató elmulasztja a prémiumfeladat és a feltételek, valamint a prémium mértékének meghatározását.
A munkaszerződés értelmezése
A megyei bíróság a munkaszerződés 11. pontját akként értelmezte, hogy az alperes prémiumra és ennek keretében prémiumfeladat meghatározására tett ígéretet: a munkaszerződés 11. pontja szerint a munkavállalót a személyi alapbérén felül X százalék prémium illeti meg. Ez a megfogalmazás a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint azt jelenti, hogy a felperes a munkabérén felül jogosult a prémiumra, és az alperes köteles azt megfizetni. A másodfokú bíróság egyetértett a felperesnek ezzel az álláspontjával is, hogy ha a szerződés 11. pontjának tartalma tekintetében az alperes esetleg tévedésben lett volna, a tévedés, megtévesztés felismerésétől számított harmincnapos megtámadási határidőt elmulasztotta, ezért a szerződés érvényes 11. pontja az alperes számára a felperes javára prémium kifizetésére kötelezettséget teremtett. A másodfokú bíróság a felperes prémiumigényét azonban összegszerűségében eltúlzottnak tartotta, és annak mértékét 320000 forintra mérsékelte.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes annak megváltoztatását és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását, valamint a felperes perköltségben marasztalását kérte. A felülvizsgálati kérelem szerint a munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárásban a felek szerződési akaratát részletesen vizsgálta, és helytállóan értelmezte a munkaszerződés 11. pontját is. A helytálló értelmezés szerint a felperes prémiumban részesíthető lett volna, ha részére prémiumfeladatot határoznak meg és a feladatot teljesíti. Akorábbi gyakorlat is azt igazolta, hogy az alperest kötelezően prémiumfeladat és feltétel kitűzése nem terhelte. Hivatkozott arra, hogy amennyiben a felperes az alkalmazását megelőző megbeszélésen prémiumot igényelt volna, az arról készített feljegyzésben feltüntetik az igényét. A munkaszerződés 11. pontja az igazgatóság részére diszkrecionális jogot biztosít, az igazgatóság mozgási szabadságát nem korlátozza.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben a másodfokú ítélet megváltoztatását és az alperes 1 600 000 prémium és ezen öszszeg 1995. március 25. napjától a kifizetés napjáig esedékes késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a prémium mértékének meghatározásakor a speciális körülmények az irányadók, az azonos adottsággal rendelkező kereskedelmi szálláshelyek ügyvezetői díjazásához hasonló prémiumra tarthat igényt, amelynek összege a másodfokú bíróság által megállapított prémium összegének közel háromszorosára tehető.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet alaposnak, míg a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet alaptalannak találta. Rámutatott arra, hogy a tényállásból a megyei bíróság téves jogi következtetést vont le. Tévedett, amikor a felperes munkaszerződésének 11. pontját akként értelmezte, hogy abban az alperes prémiumfeladat meghatározására, prémium kifizetésére tett kötelező erejű ígéretet. E körben hiányosan idézte a munkaszerződés 11. pontját, amely szerint a munkavállalót a személyi alapbérén felül prémium illeti meg. A munkaszerződés 11. pontja szó szerint ugyanis a következőket tartalmazza: "A munkavállalót személyi alapbérén felül az igazgatóság által kitűzött prémiumfeladat és prémiumfeltételek teljesítése esetén prémium illeti meg." Ez a megfogalmazás a szavak általánosan elfogadott nyelvtani értelmezése és a logika szabályai szerint sem jelentheti, hogy az alperes igazgatósága köteles lett volna prémiumfeladatokat, feltételeket kitűzni, erre az igazgatóságnak csupán lehetősége volt. A felperest prémiumfeladat, prémiumfeltételek kitűzése és teljesítése esetén illette volna meg prémium.
A perbeli esetben az alperes nem vállalta, hogy meghatározott mértékű prémiumot fizet feltétel nélkül a felperes számára. Megállapítható tehát, hogy a másodfokú bíróság a munkaszerződés 11. pontjának hiányos idézése és ebből következő téves értelmezése alapján hozta meg a döntését, mert az alperes a feladatkitűzés jogát fenntartotta magának. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta (Legf. Bír. Mfv. II. 11.186/2000. sz.).
Részteljesítés
Részteljesítés esetén nem illeti meg prémium a munkavállalót, kivéve ha a munkáltató a kitűző intézkedésében erre nézve kifejezetten rendelkezett.
A példabeli esetben a felperes kereskedelmi igazgató munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1995. november 23-án hozott intézkedésével – a felperes kötelezettségszegésére hivatkozással – rendkívüli felmondással megszüntette. A felperes a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása, a munkaviszony helyreállításának mellőzése, 1 155 000 forint végkielégítés és az 1995. évre járó prémium megfizetése iránt keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságnál. A keresetét utóbb a felmondási járandóságra, az elmaradt munkabérre és kártérítési igényre is kiterjesztette.
A munkaügyi bíróság ítéletével 121072 forint kártérítés, 160 201 forint átlagkereset és távolléti díj, 688 689 forint végkielégítés, 137 736 forint felmentési időre járó átlagkereset és 213 000 forint 1995. évi prémium címén marasztalta az alperest. Kötelezte továbbá a kamat, a részperköltség és a részilleték megfizetésére. Ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét. Az elsőfokú bíróság az alperes rendkívüli felmondását kötelezettségszegés hiánya miatt találta jogellenesnek.
Az ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezett. A megyei bíróság ítéletével részben megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét. A 121 072 forint kártérítés és a prémium megfizetésére vonatkozó marasztalást mellőzte: az átlagkereset és távolléti díj címén járó marasztalási összeget 157 302 forintban, a végkielégítést 673 980 forintban, a felmentési időre járó átlagkeresetet 134 820 forintban állapította meg. Az alperes rendkívüli felmondása jogellenessége tekintetében a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával. Akártérítés megállapítását a megyei bíróság a keresőképtelenség és a rendkívüli felmondás jogellenessége közötti okozati összefüggés hiánya miatt mellőzte. Az 1995. évi prémiumról kifejtette, hogy részteljesítés esetén prémium csak akkor jár, ha a prémiumkitűzés ezt kifejezetten előírta. Ezért az alperes nem járt el jogellenesen, amikor az egyik részfeladattal összefüggésben nem fizetett prémiumot a felperesnek. Emiatt ez az összeg az átlagkeresetbe sem számítható be. A másodfokú bíróság az 1995. januárban és májusban kifizetett 1980000 forintot teljes egészében nem találta figyelembe vehetőnek az átlagkereset részeként, mert azt az 1994. évi prémiumkitűzés alapján fizetett prémiumként minősítette, és annak a IV. negyedévre eső részét lehet csak a kifizetett munkabérbe beszámítani.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, az 1995. évi prémiumigénye elutasítását erre irányuló fellebbezési kérelem hiányában sérelmezte elsődlegesen. Ezen eljárási szabálysértés nélkül is törvénysértőnek tartotta a jogerős ítéletet, s a 213 000 forint prémium beszámítása folytán az átlagkereset módosítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság szerint a felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az alperes fellebbezésében a felperes kereseti kérelme elutasítását kérte. E kérelem terjedelmét – amely a kereset elutasítására irányul – nem érinti a kérelem részleges indokolása. Ennélfogva a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátainak sérelme nélkül változtatta meg az elsőfokú ítéletnek az 1995. évi prémium iránti kereseti kérelemnek helyt adó rendelkezését. Érdemben is helytálló az előbbi ítéleti döntés. Minthogy részteljesítés esetén nem illeti meg prémium a munkavállalót, kivéve ha erre vonatkozóan kifejezetten rendelkezik a munkáltató a kitűző intézkedésében, a munkáltató "egyedi döntése alapján fizethető" rendelkezésre a felperes igényt nem alapíthat. Ebből következően a felülvizsgálati kérelem mind e prémiumigény, mind az ennek figyelembevételével számítandó átlagkereset összegszerűsége tekintetében törvénysértés hiányában tévesen támadta a jogerős ítéletet (Legf. Bír. Mfv. I. 10.180/1998. sz.).
