A továbblépés a vállalkozásokon is múlik
A szakképzés fejlesztésében az elmúlt 15 évben jelentős eredmények születtek a képzések tartalmát és a fiatalok szaktudását tekintve. Ugyanakkor a rendszer túlságosan elaprózott szerkezetén változtatni kell, és erősíteni szükséges a gazdaság részvételét a gyakorlati oktatásban – hangsúlyozta Jakab János, az Oktatási Minisztérium szakképzésért felelős helyettes államtitkára. Ez utóbbihoz az ösztönzők adottak, a továbblépés tehát azon is múlik, mennyire tartják fontosnak a vállalkozások a szakképzésben való részvételt.
Tény: a rendszer elaprózódott, ma mintegy 1050 intézmény folytat szakképzést, amelyek 75 százaléka önkormányzati tulajdonú. A képzés fejlesztéséhez a források rendelkezésre állnak, de a jelenlegi struktúrában a felhasználásuk nem ésszerű. Ezt többek között a Térségi Integrált Szakképző Központok (TISZK) létrehozása orvosolhatja. A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) keretében első körben 16 ilyen intézmény jön létre. Egy-egy szakképző központ létrehozása 1 milliárd forint körüli összegbe kerül. Nemsokára indul egy újabb pályázat, amely a decentralizált képzési alaprész forrásait felhasználva újabb 7 TISZK indítására irányul a 2007-2008. tanévtől. Az NFT II.-ben pedig létrehozzák azt a hálózatot, amely országosan 50-60 intézményt jelent majd.
Az oktatási kormányzat az elmúlt időszakban számos lépést tett azért, hogy az iskolafenntartókat és a vállalkozókat a gyakorlati képzés ésszerűbb megszervezésére ösztönözze. Mások mellett – tanulószerződés esetén, a szakképzési hozzájárulás terhére – bevezették az átalánydíjas elszámolást. Jelenleg folyik az átalány mértékének felülvizsgálata annak érdekében, hogy a tételes elszámoláshoz közelítsék az átalány mértékét.
Ugyancsak tanulószerződéses viszony esetén a vállalkozó által a Munkaerő-piaci Alap képzési alaprésze terhére elszámolható adómentes pénzbeli juttatás mértéke a mindenkori minimálbér arányában a korábbi 30-ról 50 százalékra nőtt. Tanulószerződés esetén bevezették a képzési alaprész terhére elszámolható anyagköltséget, ami évente tanulónként a mindenkori minimálbér 20 százaléka.
Az adótörvényekben 1997 óta szabályozott, tanulónként és havonta elszámolható 6 ezer forintos adóalap-csökkentés mértéke, számolási módja is változott. Tavaly óta az iskolával kötött megállapodás alapján ez a minimálbér 12 százaléka, a tanulószerződéses gyakorlati képzési formában tanulónként és havonta a mindenkori minimálbér 20 százaléka.
A tárca tervezi az előszerződéses tanulószerződés bevezetését is, ami segítené a cégeket és az iskolákat a kapacitások megtervezésében. Differenciálták a gyakorlati oktatás normatíváját is. Az eddig mindkét évben nyújtott, egységes 112 ezer forint gyakorlati normatívának az első évben 140, a befejező szakképzési évfolyamon 60 százalékát kapják az iskolák. Bevezették emellett az új 20 százalékos gyakorlatirész-normatívát, amelyet az iskolafenntartó akkor kap meg, ha a tanuló a gyakorlati képzést tanulószerződés keretében a gazdálkodó szervezetnél kapja meg.
Az idén szeptembertől kilenc gyakorlatigényes szakképesítésnél emelkedik a képzési idő és folyik az Országos Képzési Jegyzék teljes felülvizsgálata. A szakképzés forrásai az elmúlt években jelentősen emelkedtek: 1996-ban a szakképzési hozzájárulásból 3,5 milliárd forint folyt be, az idén már 23 milliárd. Az NFT-ben 2006-ig további 17,5 milliárd forint szolgálja e terület fejlesztését, az NFT II.-ben pedig a 2007-2013 közötti időszakban 170 milliárd forint. Emellett a következő években is jelentős összegekre lehet számítani a szakképzési hozzájárulásból, amelynek jelenlegi 1,5 százalékos mértékén nem kíván változtatni a kormány.
Tisztázandó a kamara és a munkaadók viszonya
A munkaadói érdekképviseletek szakképzéssel kapcsolatos szerepe, helye és felelőssége nem kellően tisztázott. Az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) az érdek-képviseleti törvény megalkotásában látja a megoldást, ennek hiányában azonban a szakképzést érintő, más törvények módosításában javasolja a kérdés rendezését – mondta Solti Gábor, az IPOSZ nemzetközi és oktatási igazgatója. Véleménye szerint nem rendezett a gazdasági és iparkamara, valamint a munkaadói szervezetek munkamegosztása. Ennek hiánya különösen élesen jelentkezik a kis- és mikrovállalkozások körében, amelyek többsége nem tagja a kamarának, emiatt érdekeik sem jelenhetnek meg megfelelő súllyal a kamara tevékenységében.
A kamara és a munkaadói szervezetek rendezetlen viszonya megmutatkozik például a vizsgabizottságok összeállításakor. A háromfős grémiumokba jelenleg egy tagot a gazdasági tárca, egyet-egyet pedig a kamara, illetve a felügyeletet ellátó intézmény delegál, így előállhat olyan eset, amikor egy szakmai vizsgán a biztosok között nincs szakember. Elég volna tehát, ha a minisztérium és a közjogi feladatokat ellátó kamara – mint hatóság – csak egy jelöltet állítana, a másik személy jelölésére pedig a munkaadók lennének jogosultak. Az IPOSZ felvetette azt is, hogy ha ez nem lehetséges, bővítsék a vizsgabizottság létszámát ötre.
Az IPOSZ a hároméves szakképzéssel egyetért, azonban nem 16 éves kor felett, mivel ezzel nagyon elhúzódik tanulók kilépése a munkaerőpiacra. Az IPOSZ azt szorgalmazza, hogy a 8. osztály után már legyen lehetőség a konkrét szakmai tanulmányokra és legalább a 9. osztálytól a duális képzésre. Amunkaadói szervezet célszerűnek tarja az OKJ modernizálását, ám az IPOSZ szerint ez a folyamat nem elég átlátható. A tanulószerződések kérdése szintén nem kellően rendezett. Miközben a tanulószerződések intézményrendszere bővül, még mindig sok olyan szakma van, ahol nem éri meg tanulót tartaniuk a vállalkozásoknak. Jelentős lépés lenne, ha az adóalap-csökkentési lehetőség helyett adócsökkentéssel élhetnének azok a cégek, amelyek tanulószerződést kötnek, és az is javítaná az érdekeltséget, ha a fejkvótarendszerből nem szorítanák ki a vállalkozókat. Jelenleg az iskolák abban érdekeltek, hogy minél tovább a tanműhelyeikben tartsák a hallgatóikat, hiszen így hozzájutnak a fejkvótához. A vállalkozások számára hátrányos az is, hogy az oktatással kapcsolatos szerszám- és anyagköltségeket bonyolult bürokratikus eljárással igényelhetik vissza, ráadásul a havi 10 ezer forint sok szakmánál nem fedezi a tényleges költségeket. Solti Gábor szerint nem meglepő, hogy olyan hírek látnak napvilágot, miszerint egyes vállalkozók 100-200 ezer forintot kérnek a tanulótól, ha szerződést kötnek vele. Az IPOSZ úgy véli, nemcsak büntetni kellene ezt a magatartást, hanem megvizsgálni az okait is és orvosolni azokat.
Az iskolabezárások a hiányszakmákat sokasítják
Számos javítanivalót találnak a szakképzés rendszerében a munkavállalói szervezetek is. AMagyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) ugyan most elégedett, hogy javaslataik több pontja helyet kapott a kormány Száz lépés programjában, azonban a piac igényei valószínűleg a későbbiekben is újabb és újabb lépéseket igényelnek. Baskiné Lipka Gabriella, az MSZOSZ szakképzési bizottságának elnöke, a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet elnöke jelentős lépésnek tekinti, hogy javaslatuk szerint előbbre hozzák a szakmai alapképzés idejét az oktatásban.
Az MSZOSZ problémának tartja azt is, hogy az iskolák felügyeleti szervei – többnyire az önkormányzatok – költséghatékonyságra hivatkozva bezárnak iskolákat, ez azonban olykor hozzájárul a hiányszakmák kialakulásához. Igen jelentős lépés a differenciált normatíva bevezetése, ami lehetővé teszi, hogy az iskolák bizonyos hiányszakmákra 100 százaléknál is magasabb normatívát kapjanak. A túlképzést viszont más szakmákban alacsonyabb normatívával próbálják visszafogni.
Az oktatás színvonalának javítását, illetve a szakoktatói utánpótlást nem szolgálja jól a közoktatási törvény, amikor felsőfokú szakirányú végzettséget és pedagógus végzettséget egyaránt elvár. A magas követelmény ugyanis nem párosul megfelelő bérezéssel. A szakértő elismerően szólt a modulrendszerű szakképzés bevezetéséről; két szakmacsoportban már 2006-ban sor kerül erre.
Az elnök elmondta: a kamara az Oktatási Minisztériummal kötött megállapodás alapján állami feladatokat végez a szakképzés területén, amely azonban bizonyos tevékenységek esetén összeférhetetlenséget vet fel. Ilyen például a gyakorlati képzőhelyek ellenőrzése, amely során a kamara ellenérdekelt lehet, hogy saját tagját megbüntesse, ha hiányosságokat tár fel a tanulóval való foglalkoztatásnál. Baskiné Lipka Gabriella tanulói jelzésekre hivatkozva megemlítette, hogy egyes munkaadók nem adják meg diákjaiknak a törvény által garantált juttatásokat.
