Összhangba hozni a munkaerő-keresletet a kínálattal
A munkaügyi kormányzat arra törekszik, hogy intézményrendszerét is a foglalkoztatás bővítésének szolgálatába állítsa – mondja Csizmár Gábor munkaügyi miniszter. Ennek érdekében az idén szeretné felgyorsítani az Állami Foglalkoztatási Szolgálat folyamatban lévő modernizációját, amire 2004 és 2006 között az uniós forrásokból több mint nyolcmilliárd forint jut. A munkaügyi központok munkatársait jelenleg rengeteg felesleges adminisztráció terheli, s kevesebb időt tudnak az ügyfelekre fordítani. A tehermentesítés érdekében jogszabály-módosításokkal kell egyszerűsíteni az eljárásrendet, karcsúsítani az adminisztrációt. Ezáltal a munkatársaknak sokkal több idejük jut majd az ügyfelekre – hangsúlyozza a miniszter.
A munkaügyi központoknak egyre inkább nemcsak a négyszázezer regisztrált állástalannal kell foglalkozniuk, hanem a helyi munkaerő-piaci folyamatok menedzselésével is – mondja Csizmár Gábor. Ha egy ma dolgozó munkavállalónak az ÁFSZ szakemberei segítenek tovább lépni, akkor egy álláshely máris megüresedik, amelyet valaki más betölthet. Az ügyfélkör szélesítésére azért is nagy szükség van, mivel a regisztrált munkanélküliek táborából csak kis részben lehet kielégíteni a vállalkozások igényeit, a nyilvántartottaknak legfeljebb a tizede felel meg a cégek elvárásainak. Amunkaügyi központoknak a jövőben pontos képet kell adniuk a regisztrált munkanélküliek összetételéről, és a munkaadói igényeket is pontosan kell ismerniük. Csak így lehet ugyanis elérni, hogy a munkaerő-piaci kereslet és a kínálat összhangba kerüljön. Ehhez persze arra is szükség van, hogy az ÁFSZ az eddiginél jóval nagyobb ügyfélkörrel foglalkozzon, ne csak a munkanélküliekkel. Így válhatnak a munkaügyi központok hitelessé a munkaadók számára is, amelyek egyelőre inkább más csatornákon próbálnak meg munkaerőt toborozni. Az átalakuló munkaügyi központok a miniszter szerint alkalmasak lesznek arra, hogy szolgáltatásaikkal kielégítsék a vállalkozások igényeit, amelyek ezáltal a magán-munkaerőközvetítés költségeit is megspórolhatják. Az intézményrendszer átalakítása azonban nem megy egyik napról a másikra, hiszen 173 kirendeltségről és 4800 munkatársról van szó.
A miniszter egyelőre még nem elégedett a felnőttképzés rendszerének hatékonyságával sem. Maga az intézményrendszer gyors és jó irányú változásokon ment át a közelmúltban, amelynek eredménye a nagyobb átláthatóság. Ma már az eddigieknél nagyobb valószínűséggel állíthatjuk az akkreditált felnőttképzési intézményekről, hogy megfelelő minőségű és a munkaerőpiacon hasznosítható képzést nyújtanak. Az erőforrások koncentrálása érdekében komoly előrelépés, hogy állami támogatásban ma már csak akkreditált intézmények részesülhetnek.
Csizmár Gábor szerint a források még hatékonyabb felhasználására kell törekedni ezen a területen is. Az állam évente 30 milliárd forintot fordít a felnőttképzésre, ám ennek eredményessége a monitoringvizsgálatok szerint még kívánnivalókat hagy maga után. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a képzésben részt vevőknek mintegy 40 százaléka tud elhelyezkedni, 60 százaléka viszont nem. Ez az arány ráadásul évek óta változatlan, miközben a kormány összességében egyre több pénzt költ a felnőttképzésre. A hiányosságokat jól jelzi az is, hogy a tárca által félévente, a cégek megkérdezésével végzett felmérések régóta azt mutatják, hogy a vállalkozások 14 százaléka több mint egy éve nem tudja betölteni bizonyos üres álláshelyeit. Éppen ezért a rendelkezésre álló forrásokat a jövőben kizárólag olyan képzésekre kell felhasználni, amelyek a munkaerőpiacon valóban hasznosíthatóak – hangsúlyozza Csizmár Gábor.
Kulcskérdés a közterhek mérséklése
Bármilyen aktív eszközökkel támogatja is a kormányzat a foglalkoztatás bővülését, s bárhogyan modernizálja is annak intézményrendszerét, a lényeg mégiscsak a vállalkozások versenyképessége – hangsúlyozza Szűcs György, az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) elnöke. A munkaadók azon igényét azonban már az idei adóváltozások és a Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv megtárgyalásakor is lesöpörte a kormányzat, hogy az élőmunkára rakódó magas közterhek csökkenjenek. Egyelőre úgy tűnik föl, hogy valódi reform nem várható, csupán olyan további kis lépések, mint a fix összegű egészségügyi hozzájárulás arányosítása, s november elsejétől általános csökkenése.
Szűcs György szerint a jelenlegi helyzetben sokkal többre volna szükség. Olyan valódi reformokat kellene végrehajtani, mint amelyekre például a román és a szlovák kormány szánta rá magát az adózás terén. A foglalkoztatás bővítésének esélye ugyanis végső soron azon múlik, hogy a vállalkozások tudnak-e bővülni, új embereket felvenni. Ehhez azonban a közterheknek, különösen a foglalkoztatás terheinek is versenyképeseknek kell lenniük.
A munkaügyi kormányzat számos jó irányba mutató, ám jelentőségét tekintve apró intézkedést léptetett életbe. Ezeknek a többsége azonban a hátrányos helyzetű munkavállalók alkalmazásának elősegítésére irányul. Ilyen például az idén bevezetett járulékkedvezmény, amely a pályakezdők, az idősebbek és a gyesről, gyedről visszatérők foglalkoztatóinak jár. Erre valóban szükség is van, de a foglalkoztatás jelentékeny bővülése ettől nem várható.
Szűcs György szerint a rendelkezésre álló, amúgy is szűk erőforrásokkal a kormányzat túl sok – az említettekhez hasonló – apró célt kíván szolgálni, ami miatt több területre jut – egyenként – jóval kevesebb pénz, ahelyett, hogy néhány prioritásra összpontosítanának. A források jobb hasznosulását az sem segíti elő, hogy a foglalkoztatásbővítés intézményrendszere még mindig elsősorban a Foglalkoztatási Hivatalra és a munkaügyi központokra épül. Emiatt a vállalkozások helyi igényei kevésbé érvényesülnek, márpedig a foglalkoztatás szélesítése elsősorban ezen múlik. E téren az IPOSZ elnöke az úgynevezett helyi foglalkoztatási paktumokra helyezné a hangsúlyt, mivel a munkaadók naprakész igényeit ezekkel lehet leképezni. Szűcs György szerint a kormányzatnak elsősorban a mikro-, kis- és középvállalkozásokra kellene fokuszálniuk, mivel ők alkalmazzák a munkavállalók döntő többségét. Az elnök azt is fontosnak tartja, hogy a foglalkoztatás bővítésén ne csak a munkaügyi tárca fáradozzék, hanem más minisztériumok is.
Mire való a foglalkoztatási alap?
A szakszervezetek örülnek minden forrásnak, amelyet a kormány a foglalkoztatás bővítésére fordít. Az érdekvédők különösen hasznosnak tartják a pályakezdőket, a gyesről és a gyedről visszatérőket, illetve az ötven felettieket foglalkoztató cégeknek járó ötvenszázalékos társadalombiztosításijárulék-kedvezményt. A szakszervezetek ugyanis már régóta szorgalmazzák a differenciált járulékcsökkentést. Összességében azonban meglehetősen korlátozott eszközökről van szó a rendelkezésre álló forrásokhoz képest – mondja Pék Zsolt, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) foglalkoztatáspolitikai ügyvivője.
A Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprészére, vagyis az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökre az idén ötvenmilliárd forintot irányoztak elő, amelyen belül 12 milliárd jut a központi programokra és 38 milliárd a decentralizált keret, amit a Megyei Munkaügyi Tanácsok osztanak szét. Ez azonban kevés, mivel nagyon nagy az igény például a képzésekre, a munkahelyteremtő és -megtartó támogatásokra. De különösen kevés ahhoz képest, hogy a Munkaerő-piaci Alapból – a korábbi évek gyakorlatának megfelelően – nagyjából nyolcvanmilliárd forintot fordítanak az idén olyan területekre, amelyeket nem innen kellene finanszírozni, hanem más forrásokból. Jó példa erre a fogyatékkal élő, megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásának állami dotációja, amely 52 milliárd forint, vagyis kétmilliárddal több, mint az összes aktív foglalkoztatáspolitikai eszköz együttvéve. Amegváltozott munkaképességűek foglalkoztatását támogatni kell, csak nem biztos, hogy ebből az alapból, hiszen a dotációt öt-hat évvel ezelőtt még a költségvetés finanszírozta.
Vagyis az MSZOSZ szerint változtatni kellene azon a több kormány óta bevett gyakorlaton, hogy a munkaadók és a munkavállalók által befizetett szolidaritási járulékokból álló mintegy 200 milliárd forintos Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprészéből olyan témákat is finanszíroznak, amelyek közvetlenül nem tekinthetők munkaerő-piaci problémának. Az aktív eszközökre ugyanakkor évente csak valamivel jut több, holott ezek nagyon jól működnek, és a tapasztalatok szerint célszerűen használják fel őket. Ha nem fordíthat több pénzt az alap ezekre az eszközökre, akkor viszont joggal vetődik fel a munkavállalók és a munkaadók részéről, hogy csökkenjen a szolidaritási járulékok mértéke – érvel Pék Zsolt.
