A gazdaság egészének jövőjét jelentősen befolyásolja, hogy miként alakul hazánk versenyképessége az elkövetkező időszakban. Ezzel együtt a munkaadók és munkavállalók jövőjét is érinti, hogy helyt tudunk-e állni a versenyben. Ráadásul most már nemcsak az egykori tagországokat, nemcsak a tizenötöket kell meggyőzni arról, hogy a magyar termékek és szolgáltatások éppúgy megfelelnek az elvárásoknak, mint az általuk előállítottak, hanem a velünk együtt csatlakozók termékeit kell lekörözni a konkurenciaharcban.
Lejjebb a ranglistán
A versenyképesség záloga a termelékenység és a hatékonyság, tehát csakis ezek folyamatos javítása, illetve az ehhez szükséges feltételek megteremtése teszi lehetővé, hogy a magyarországi ágazatok és az ezekben ténykedő vállalkozások ugyanolyan eséllyel versenyezzenek az ügyfelek, illetve a vevők kegyeiért, mint a május 1-je előtt is az Unió berkein belül működő gazdasági társaságok.
A lausanne-i székhelyű Institut für Management-Entwicklung felmérése szerint Magyarország versenyképessége romlott az elmúlt időszakban. Hazánk az előző évi 34. helyről a 42.-re zuhant viszsza az összesen hatvan országot tartalmazó listán. A svájci intézet évről évre 323 szempont alapján, a legkülönbözőbb mutatókat, a gazdasági környezetet elemezve rangsorolja az államokat. A lista eleje hosszú idő óta változatlan: a világ éllovasa – versenyképesség tekintetében – az Amerikai Egyesült Államok, amely 1994 óta őrzi pozícióját.
A gazdasági elemzők negatívan értékelték Magyarország "mélyrepülését". Abban mindenki egyetért, hogy a ranglétrán bekövetkező elmozdulás apró változások következménye is lehet, s véletlenszerűen is adódhat egyik évről a másikra. Azonban nyolc helyet "mozdulni" lefelé már mindenképpen jelzésértékű. Azt mutatja, hogy hazánk tőkevonzó képessége, gazdasági környezete egyértelműen romlott az elmúlt egy esztendőben. Ráadásul figyelemre méltó az is, hogy a hazánkéhoz hasonló negatív mérleget a tíz új tagország közül kizárólag Csehországnál regisztráltak, amely jelenleg hazánk mögött a 43. Bizonyos értelemben Szlovákia szárnyalása is veszélyezteti Magyarország pozícióját, hiszen északi szomszédunk hat helyet lépett előre a listán, s ennek nyomán két hellyel előz meg bennünket. E tendencia már érzékelhető a piacon is, hiszen számos területen – például az autógyártásban – a befektetők Magyarország helyett Szlovákia mellett tették le a voksukat.
Növekvő bérkiáramlás
Szakértők szerint azonban e visszaesés csak átmeneti, s a versenyképesség hamarosan újra a régi lesz. Belyó Pál, az ECOSTAT Gazdaságkutató Intézet elnöke elmondta: kézenfekvő volt, hogy a versenyképességet rontja majd a bérkiáramlás növekedésének dinamizmusa és a sorozatos árfolyamváltozás. Pozitív változás viszont, hogy hazánk végre nem az alacsony munkabérekkel és a nagy tömegű termék-előállítással igyekszik vonzóvá válni a befektetők számára, hanem a magas feldolgozottságra és a munkaképesség növelésére törekszik. Ugyanakkor ma már egyértelmű az is, hogy az ipari termelés növekszik.
A hazai ágazatok versenyképességét alapvetően befolyásolja a munkaerő milyensége. Hosszú időn keresztül az olcsó munkásokkal édesgettük magunkhoz a nemzetközi cégeket, s a hazai környezet, az adókedvezmények és egy sor más tényező révén versenyelőnyt élveztünk más országokhoz képest a tőkevonzó képességben.
Ma már jól látható, hogy hazánkban kevés a munkáskéz, miközben sokasodik a felsőfokú oktatásban részt vevők száma. Túlképzés uralkodik tehát Magyarországon, aminek következtében az egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkezők nemigen tudják a végzettségüknek megfelelő álláshelyeken kamatoztatni tudásukat – erre a munkaadók, illetve a munkaadói szövetségek zöme hívta fel már a figyelmet. Érdemi előrelépés azonban nem történt.
Gondot okoz ugyanakkor az is, hogy bár sokan szakmunkás-bizonyítványt szereznek, azonban ismereteik mégsem érik el azt a szintet, ami elvárható lenne. Az iskola elvégzését követően szinte kizárólag csak elméleti tudással rendelkeznek, ám annak szintje sem éri el azt, amivel felvehetnék a versenyt a munkaerőpiacon. Hiányzik a gyakorlati tudás: sok esetben még a legalapvetőbb praktikus ismereteket is a munkaadónak kell megtanítania a végzett szakmunkásnak. Így azonban nehéz helytállni a kibővült európai uniós piacon, s bármely ágazatban nehéz konkurálni a szakma jeles külföldi képviselőivel.
Minőségi munkavégzés
Másfelől viszont igaz az is – és a magyar munkaerő képességeit bizonyítja -, hogy ruhákat és cipőket már két évtizede gyártatnak különböző cégek bérmunkában Magyarországon, és senki sem mondja meg egy Németországban forgalmazott árucikkről, hogy az a magyar könnyűipar terméke. Ez az ágazat egyértelműen képes arra, hogy európai minőséget állítson elő. Bizonyos ágazatokban tehát a hazai munkaerő előnye az, hogy jól képzett és olcsóbb, mint a tagországokban. Ugyanakkor a munkaadók számára az is vonzó, hogy kevesebbet kell a cégeknek környezetvédelmi előírások teljesítésére költeniük.
A munka minőségét tekintve egyébként a legtöbb ágazatban jól állunk. A hazai feldolgozóipar például az export háromnegyedét az uniós piacon értékesíti, ami jól mutatja, hogy ez a szektor bizonyosan képes megfelelni a közösségi követelményeknek. A minőség tehát garantált, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a nagy autógyárak magyarországi jelenléte. Az Audi például évente több mint egymillió motort gyárt hazánkban, s a világszerte forgalmazott gépjárműveit az itt előállított elemekkel szereli fel.
Közgazdászok egy része állítja: a versenyképesség nem egzakt kategória. Nem lehet precízen megmondani, mi az, ami bizonyosan jelentős befolyásoló tényező. Persze létezik egy hallgatólagos megállapodás azt illetően, hogy mi az, amit figyelembe szoktak venni e tekintetben. Egyes termelékenységi tényezők, az adók, illetve a járulékok mértéke biztosan idetartozik – elemezte egy munkavállalói képviselet vezetője. Nem mindegy az sem, hogy milyen kapcsolat van a termelékenység és a hatékonyság között.
Annyi bizonyos, hogy az egyik kulcsfontosságú tényező a bér. Ennek mértéke jelentősen befolyásolja a nagy külföldi cégek vezetőit akkor, amikor soron következő gyáruknak terveznek telephelyet. Másrészről viszont a bérszínvonal az ország egészének gazdasági fejlettségéről is árulkodik. Tény, hogy az elmúlt években nőttek a keresetek, a néhány esztendeje még 25 ezer forintos minimálbér 53 ezer forintra emelése azonban cégek tucatjainak magyarországi letelepedését hiúsította meg. A munkaadói és a munkavállalói szervezetek egyaránt ezt a tényt nevezték meg a működő tőke elmaradásának okaként, hiszen az egyszerű feladatokra olcsó munkaerőt keresők szívesebben települtek a térség azon országaiba, ahol alacsonyabb a minimálbér.
A hazai cégek közül sokan viszont úgy próbálják erősíteni piaci pozíciójukat, hogy minél kevesebb munkavállalóval dolgoztatnak. A takarékosság érdekében mérsékelni igyekeznek a vállalati büdzsét általában rendkívül megterhelő bérköltségeket. Annál is inkább, mert ha a dolgozóknak kevesebb bért juttatnak, akkor spórolni tudnak az az után fizetendő járulékokon is. A munkát viszont el kell végezni, s a dolgozók számától függetlenül tartani kell a határidőket. Éppen ezért a munkaadók rugalmasságot követelnek a dolgozóktól.
Fejlesztési források
Ez egyébként a versenyképesség egyik alapvető tényezője. Egy munkavállalói érdekvédő szerint azonban félő, hogy ezzel sok esetben visszaélnek a munkaadók. Utóbbiak szempontjai persze érthetőek, hiszen számukra elsődleges, hogy minél nagyobb bevételre tegyenek szert. Éppen ezért úgy gondolják, hogy akkor kell dolgozni – pontosabban dolgoztatni -, amikor munka van. Az ingadozó piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás emiatt sok esetben a beosztottakon csapódik le. Ezt pedig ellensúlyozni, kompenzálni kell. E nélkül ugyanis hoszszú távon nem lehet garantált, hogy változatlan hatékonyságot produkáljon a gazdálkodó.
A legtöbb ágazat képviselői bizakodóan tekintenek a jövőbe. A következő évek során a kiszélesedett piacban a legtöbben a jobb lehetőséget látják. Így van ezzel a többi között a zöldség- és gyümölcstermesztő ágazat is. E szegmensben Magyarország öt-tíz éven belül a kontinens egyik vezető országává válhat európai szakértők szerint – nyilatkozta Mártonffy Béla, a Magyar Zöldség-gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója, miután részt vett Velencében az Európai Zöldség-gyümölcskereskedők Szövetsége (Fresfel) által szervezett szakmai konferencián és a szervezet közgyűlésén.
Különösen értékelendő hazánk pozíciója azért, mert várhatóan az újonnan csatlakozott tíz ország közül csak Lengyelország és Magyarország lesz nettó exportőr a piacon. Míg előbbi valószínűleg dömpingárut, azaz nagy mennyiségű hagymát, burgonyát, káposztaféléket és bogyósokat kínál majd, addig Magyarország sokkal szélesebb palettával jelentkezik. A többi között paprika, paradicsom, dinnye, csemegekukorica, meggy, kajszibarack, szilva, dió, bogyósok révén válhat az európai zöldség- és gyümölcspiac szereplőjévé, s jó minőségű kínálattal csalogathatja a vevőket. Éppen ezért szakértők úgy vélik, hogy Magyarország belátható időn belül az Európai Unió egyik nagy zöldség- és gyümölcstermesztő országává válhat. Mindezt azonban a terméktanács vezetője szerint kizárólag az garantálhatja, ha a jelenlegi uniós költségvetési időszak végéig 25-30 milliárd forintot invesztálnak az ágazatba a versenyképesség javítása érdekében. Utóbbi feltétele az is, hogy jelentősen növekedjék az öntözött terület nagysága. Kedvező jel, hogy a külföldi kereskedők és termelők már most intenzíven keresik a kapcsolatot a magyar termelői és kereskedői szervezetekkel.
Előtérben a képzés
Az építőipari cégek kizárólag akkor lehetnek versenyképesek, ha egyre magasabb minőséget produkálnak – szögezte le az Építőipari Vállalkozások Országos Szövetségének ügyvezetője. Nagy János szerint tehát a jövőben akkor tudnak helytállni az ágazat vállalkozásai a nemzetközi versenyben, ha nemcsak elvégzik, hanem jól végzik el a rájuk bízott munkát. Új megrendelésekre ugyanis csakis azok a cégek számíthatnak, amelyek legalább olyan színvonalon képesek a kivitelezésre, mint bármely más tagország építőipari vállalatai.
Mindennek a kulcsa – nem meglepő – az építőiparban is a képzés. Jelenleg, egyelőre rendkívül alacsony számban képeznek építőipari szakembereket. Felkészült szakmunkások nélkül pedig képtelenség a garantált minőség, tehát csak a megfelelő képzési színvonaltól remélhető a hosszú távú fellendülés.
A kvalifikált munkaerő hiánya két oldalról is gyengíti az építőipari cégeket. Egyrészt rendkívül megnehezíti, hogy az amúgy arra alkalmas, jó tervekkel és elképzelésekkel rendelkező cégek külföldi megrendelésekre tegyenek szert. Hiába nyíltak meg tehát a határok, hiába vált Magyarország az uniós belső piac részévé, csak akkor élhet az ebből fakadó előnyökkel, ha megfelelő tudást birtokló, magasan képzett szakembereket foglalkoztatnak a vállalkozások. Másrészt a kvalifikáció hiánya a határon belüli piacra is visszaüt: saját jól bejáratott piacukról is könnyen kiszorulhatnak a magyar cégek akkor, ha nem tudják felvenni a versenyt a külföldi vetélytársakkal. Itthon is bizonyítani kell tehát, s aki nem ezt teszi, csődbe juthat. Sajátos jelenség ebben az ágazatban, hogy a hírhedten magas feketemunka tovább rontja a versenyképességet. A magyarországi vállalatok jó hírnevén esik csorba, a kiválóan dolgozó társaságok hitele is romlik akkor, ha nem sikerül kiszorítani az illegális szereplőket az építőiparból.
Az ÉVOSZ ügyvezetője szerint azonban szubjektív tényezők is befolyásolják a versenyképességet. A bizonyítási vágy, illetve a belső hajtóerő szintén nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a huszonöt országot felölelő piacon valaki megtalálja a számára megfelelő és kellő hozadékkal bíró területet.
Ugyanakkor az építőiparban nélkülözhetetlen a piacvédelmi ismeretekben való jártasság, mint ahogy az építési törmelékek újrahasznosításának mikéntje éppúgy növelheti vagy csökkentheti az ágazat szereplőinek versenyképességét.
Pályázati ismeret
A piaci versenyben való helytállás érdekében természetesen valamennyi ágazat esetében követelmény, hogy a dolgozók beszéljenek idegen nyelveket, s rendelkezzenek a szükséges informatikai tudással. Hasonlóképpen nélkülözhetetlen a pályázati ismeret, különösen az európai pályázatok megírásában és az azokon való részvételt illető tudás. Aki ennek birtokában van, amely ágazat egységesen tudja képviselni saját cégeit, bizonyosan versenyelőnyre tesz szert.
Sok szakértő gondolja úgy, hogy a versenyképesség elképzelhetetlen adócsökkentés nélkül. E nézet képviselői azzal érvelnek, hogy az ágazatok csak akkor lehetnek versenyképesek a piacon, ha a magyarországi vállalkozásokat nem sújtja nagyobb anyagi teher, nem szorítja nagyobb költségvetési kötelezettség, mint más országbeli konkurenseiket. Jókora hátrányba kerül ugyanis az ugyanazokért a megrendelőkért versenybe szálló termelő akkor, ha az előállítási költségeket az uniós viszonylatban aránytalanul magas adóteherrel fejeli meg az állam. Márpedig ez sokak szerint pillanatnyilag vitathatatlanul rontja a hazai ágazatok piaci pozícióit a kontinensen. Éppen ezért hangzik el időről időre a társasági adó mérséklésének – mint versenyképesség-javító tényezőnek – az indokoltsága is.
Az adócsökkentés előnyeit fejtette ki nemrégiben Csillag István, a gazdasági tárca vezetője is. Ez teremti meg a fejlesztésekhez a pénzforrásokat, illetve kényszeríti ki azt, hogy az adófizetők pénzét a leghatékonyabban használják fel – mondta.
A kormány a kisvállalkozói technológiai és munkaerő-fejlesztések esetén felhasználható adókedvezményeket kiterjesztette a középvállalkozásokra is. Ennek hatására az elmúlt háromnegyed évre 18-26 százalékos feldolgozóipari beruházásnövekedés volt jellemző. Mindennek eredményeképp több munkahely létesült, illetve jobb technológiát működtetnek, összességében pedig növekedett a versenyképesség – elemezte a gazdasági tárca első embere.
Üzleti kapcsolatok
Az állam is felismerte, hogy hazánk és a magyar ágazatok versenyképessége az uniós csatlakozás sikerének záloga. Épp ezért számos pályázatot hirdettek meg, amelyek a vállalkozások uniós piacon való eredményes szerepvállalásának megkönnyítését célozzák. Sőt, akadnak olyanok is, amelyek sokkal szélesebb perspektívában igyekeznek versenyképessé tenni a hazai munkáltatókat. A pályázatok azon cégeknek is támogatást nyújtanak, amelyek nemcsak az EU piacán, hanem annak határain túl is stabil üzleti kapcsolatokra törekednek.
Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium például 200 millió forinttal segít tíz magyar informatikai céget abban, hogy képesek legyenek betörni az amerikai piacra. A pályázaton egy-egy vállalkozás számára 15-25 millió forint közötti öszszeget ítéltek oda. A teljes keretre 18 pályázat érkezett, ami jelzi, hogy a magyarországi cégek nyitottak a tengerentúli piacon való megmérettetésre. A pályázat célja deklaráltan az volt, hogy javítsa a kis- és középvállalkozások versenyképességét a nemzetközi porondon, s elősegítse a magyar informatikai és telekommunikációs ipar külföldi megjelenését.
Ugyanez a cél megmutatkozik a Nemzeti Fejlesztési Tervben (NFT) is. A 2004 és 2006 közötti időszakban összességében mintegy 1200-1500 milliárd forintnyi forrás felhasználását garantáló stratégiai terven belül a versenyképességre elsősorban a gazdasági versenyképesség operatív program (gvop) és a humán erőforrások fejlesztése operatív program (hefop) összpontosít. Az uniós források azonban ennél sokkal szélesebb körben szolgálják a versenyképességet, hiszen nemcsak a strukturális alapok, hanem a kohéziós alap finanszírozta nagyberuházások is – igaz, közvetve, de – javíthatják a versenyképességet.
Az utak építése, a jobb megközelíthetőség például egyértelműen a vállalkozások érdekeit szolgálja, a többi között a munkaerő-mobilitást serkenti – magyarázta lapunk kérdésére a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettese. Halm Tamás felhívta a figyelmet arra is, hogy az NFT nem egy iparpolitikai terv: nem tesz különbséget az egyes ágazatok között, nem mondja meg, hogy melyiket milyen mértékben és milyen eszközökkel kell helyzetbe hozni az uniós piacon. Segíti viszont a fejlesztési elképzelések megvalósítását, a saját források ésszerű felhasználását, illetve azok kiegészítését a közösségi keretekből. Ezek pedig egyértelműen a versenyképesség általános feltételeinek számítanak, méghozzá valamennyi területen – tette hozzá az elnökhelyettes.
Fókuszban a kkv-k
Könnyen előfordulhat viszont, hogy nagyobb eséllyel juthatnak pályázati forrásokhoz azok, akik saját erőből is jobban meg tudják állni a helyüket a huszonöt tagország konkurenseinek versenyében. Ezek a cégek ugyanis nagyobb arányban rendelkeznek kidolgozható tervekkel, fejlesztési elképzelésekkel, így hamarabb tudnak indulni egy pályázaton. Azok, akik hosszabb-rövidebb ideje szereplői a nemzetközi piacnak, készek arra, hogy minden lehetőséget megragadjanak versenyelőnyük megőrzésére vagy versenyhátrányuk mérséklésére.
A felzárkóztatási politika célja a lemaradás csökkentésével egyidejűleg a versenyképesség javítása is. Ezért az uniós források felhasználása csak akkor mondható sikeresnek, ha annak eredményeképpen a magyarországi vállalatok versenyképessége határozottan javul.
A gvop és az ahhoz kapcsolódó hazai források ott avatkoznak be, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. A támogatások folyósításának feltétele ugyanis, hogy az annak segítségével megvalósuló fejlesztések tartós eredményt hozzanak: öt évre előre kell tehát garantálni, hogy a projekt működése fenntartható lesz – magyarázta Halm Tamás, utalva a versenyképességre mint alapvető elvárásra. A pályázóktól elvárják, hogy beruházásuk következtében növekedjék a vállalkozás termelése, hosszú távon bővüljön a foglalkoztatás és magasabb legyen az export is. Egy nemrégiben közzétett kutatás szerint egyébként olyannyira sok a behoznivaló, hogy várhatóan 40 év múlva ér össze a régi tagok és a most csatlakozók teljesítménye – ismertette az elnökhelyettes.
A gazdasági versenyképesség operatív program egyébként – érthető módon – a kis- és középvállalkozásokra koncentrál. Az igazán nagy vállalatok hitelképesebbek, s nemcsak itthon jutnak könnyebben kölcsönhöz, hanem külföldről is eredményesebben tudják finanszíroztatni beruházásaikat. Emellett azért is fontos a kkv-k támogatása, mert azok sokkal inkább hatnak a foglalkoztatásra. Ha ezeket eredményesen segítik, kedvezőbben alakul a munkanélküliségi ráta. Ez pedig egyértelműen kulcstényező a versenyképesség szempontjából.
Keresetek és teljesítmények
Hosszú távon csak az garantálhatja a versenyképességet, ha a bérek kisebb mértékben emelkednek, mint a gazdaság teljesítménye – elemezte nemrégiben Békesi László. Az egykori pénzügyminiszter szerint nincs szó arról, hogy csökkenteni kellene a hazai kereseteket, még csak az sem indokolt, hogy mérséklődjön a reálbér. Az viszont elkerülhetetlen, hogy ennek emelkedése ne haladja meg a gazdaság teljesítményének növekedését.
Ha például utóbbi 4 százalékkal növekedik, akkor gondot kell fordítani arra, hogy a reálbérek legfeljebb 3 százalékkal haladják meg korábbi mértéküket. A termelékenység tehát a hosszú távú versenyképesség letéteményese. Ha ezt figyelmen kívül hagyják, akkor az a versenyképességet hosszú távon aláássa, s az inflációt is gerjeszti majd.
A versenyképesség tekintetében az egykori pénzügyminiszter szerint szerény eredményeket lehet elérni, ám ehhez is két körülményre kell odafigyelni. Egyfelől csökkenteni kell a nyugdíj- és társadalombiztosítási járulékokat, másfelől az iparűzési adót kellene mérsékelni. Békesi László szerint jelenleg a két intézkedés egyikére sincs reális esély.
Többen viszont úgy vélekednek, hogy bizonyos ágazatok esetében a környezetvédelem a versenyképesség gátja. A szigorú előírásokat bírálók egyre gyakrabban hivatkoznak arra, hogy ez túlzott áldozatokat követel a gazdasági társaságoktól. Egyre erősödik az Európai Unióban azoknak a hangja, akik szerint mindenképpen vissza kellene fogni a környezetvédelem okán a vállalkozásokra kényszerített beruházásokat, mivel ezek sok cég jövőjét teszik kérdésessé.
Az EU jelenlegi szabályai között vitathatatlanul előtérben van a környezet- és természetvédelem, azonban mind többen kérdőjelezik meg ennek elsődlegességét az egyre fontosabb szerepet betöltő versenyképességgel szemben, mondván: csak a jobb gazdasági eredmények adnak majd lehetőséget a környezeti és a szociális gondok megoldásához.
források uniós alapokbólAz új tagok versenyképességének megerősítésében meghatározó szerepük van a kohéziós és strukturális alapoknak – hangzott el a Régiók Bizottságának plenáris ülésén Brüsszelben. A pénzek lehívásához természetesen elengedhetetlen a fogadó intézmények további fejlesztése. A tíz új tagállam csatlakozásával új kihívások elé néz az Európai Unió, és ehhez erősebb és kiegyensúlyozottabb kohéziós politikára van szükség. Balázs Péter, az Európai Bizottság regionális politikáért felelős magyar tagja felhívta a figyelmet a csatlakozás több negatív következményére. Ezek szerint az Unióban megnőtt a gazdasági egyenlőtlenség a gazdag és szegény rétegek között, s a két szélső szociológiai réteg között kétszeresére emelkedett a differencia az egy főre jutó GDP tekintetében. Figyelemre méltó az is, hogy a bővítés után már a lakosság 27 százaléka, azaz 123 millió ember él az uniós átlag 75 százalékos szintje alatt, míg ez az arány 2004 májusa előtt csak 19 százalékos volt. Fontos versenyképességi tényező, hogy több új tagállamban a munkanélküliség aránya magasabb az EU átlagánál. Pozitív jelenség viszont, hogy az új tagországok gazdasági növekedése nagyobb ütemű, mint a régi tagoké, így jó esélyük van az uniós átlagbérek szintjének elérésére. |
Felemás hangulatban a vállalkozókAz ECOSTAT legfrissebb felmérése szerint a kis- és középvállalkozói (kkv) szektor többsége továbbra is bizakodó: bővülő tőkebeáramlásban és nemzetgazdasági szinten a feltételek, illetve az eredmények javulásában bíznak. Csökkent viszont a kkv-szektor teljesítménynövelését lehetségesnek tartó cégek aránya, ez a korábbi 51 helyett 43 százalékra apadt. Figyelemre méltó tendencia, hogy a megkérdezettek egyre kevésbé bíznak abban, hogy a korábbi szinten meg tudják őrizni versenyképességüket. Míg áprilisban 40, addig májusban csupán 34 százalékuk bizakodott a beszállítói tevékenység bővítésében. A TOP-100 vállalatainak több mint háromnegyede javulónak ítéli Magyarország gazdasági kilátásait, és saját vállalkozásuk javuló működési feltételeivel számol a nagyvállalatok 47 százaléka. Szerintük erre már az év második felében sor kerülhet. Tevékenysége bővítését prognosztizálja a nagyvállalatok 53 százaléka. A nagy cégek 52 százaléka a kedvező beszerzési feltételek fennmaradását jelzi előre. A második félévben 16 százalékuk számol a belföldi kereslet mérséklődésével. Minden második nagyvállalat a külföldi kereslet növekedésére számít, és többségük bízik abban, hogy fél éven belül kedvező vagy kiegyensúlyozott külpiaci értékesítést képes elérni. |
HATÉKONYABB ÁLLAMA kiszámítható gazdaságösztönző politika mellett kisebb, ugyanakkor erősebb államra van szükség a gazdaság egészséges működéséhez – tudatta állásfoglalásában, júniusban a Menedzserek Országos Szövetsége. A szervezet a Versenyképességi Tanács tagjaként fogalmazta meg véleményét a kormány versenyképességet javító programjáról. Ezek szerint – mint a szövetség megfogalmazta – a rendszerváltás óta sok szó esik arról, hogy a gazdaság egészséges működéséhez kicsi, de erős államra van szükség, azonban szinte semmi érdemi nem történt ennek megvalósítása érdekében. A Menedzserszövetség szerint a kiindulópont a nagymértékű bürokrácia csökkentése. "Mivel a bürokrácia fenntartása csakis a bürokraták érdeke, elsősorban politikai akaratra és erőre van szükség ahhoz, hogy a felesleges hivatali tevékenységeket – olykor magukat a hivatalokat – kiiktassuk. Ezen az úton az első lépés a széles értelemben vett kormányzati tevékenység professzionalista átvilágítása lenne" – fogalmaz a szervezet. A Menedzserszövetség álláspontja szerint kellő bátorsággal, a hatékonyság érdekében teendő lépésekkel a kormányzati szervezetfejlesztés elkerülhetetlen karcsúsításhoz vezet, ugyanakkor a megtakarított ráfordítások révén csökkenthetők az adók. Mindez kedvező hatást gyakorolna a gazdasági növekedés dinamizmusára, a nemzetközi versenyképességre, s valamivel hosszabb távon politikailag is előnyös lehetne. A befektetők megszerzéséért folytatott globális versenyben Magyarország csak úgy tud eredményesen részt venni és az elmúlt 4-6 év lemaradását behozni, ha legalább a közvetlen szomszédságban lévő országok által kínált feltételekhez felzárkózó vagy annál jobb és áttekinthetőbb, hosszabb távon kiszámítható gazdaságösztönző politikát, illetve stratégiát hirdet meg a kormány – rögzíti az állásfoglalás. Két szükséges lépést sürget a Menedzserszövetség. Az egyik az úgynevezett egyablakos rendszer kialakítása, amelyre már mintegy két éve készül a kormányzat, de ez idáig nem sikerült megvalósítani. A másik elem az előre, normatív alapon meghirdetett állami támogatás |
