Magyarország uniós tagsága az eddigiekhez képest több tennivalót ró a hazai munkaadói szervezetekre, ugyanakkor a feladatok egy része Brüszszelhez kapcsolódik – mondja Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára. Az uniós csatlakozással ugyanis a munkaadói és a munkavállalói szervezetek részt vehetnek az európai szintű konzultációkban, illetve részt vállalhatnak a döntések előkészítésében és meghozatalában. E feladatok tartalma és működési mechanizmusai azonban még csak most kezdenek körvonalazódni.
Döntési mechanizmusok
Az Európai Unióba való belépésünk másnapjától kezdve a lobbitevékenység 60-70 százaléka áttevődik Brüsszelbe – hangsúlyozza Vadász Péter, a Munkaadók és Gyáriparosok Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke. Az eddig az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) keretein belül, a minisztériumokkal és a különféle főhatóságokkal folytatott érdekérvényesítési tevékenység nagy részének mostantól kezdve nem Budapest, hanem Brüsszel lesz a színhelye, hiszen a nemzeti fórumok bizonyos döntési mechanizmusai ide helyeződnek át. Márpedig ha az EU fővárosában megszületik egy döntés, amely nem felel meg a hazai munkaadóknak, az ellen itthon már nem sokat lehet tenni – érvel Vadász Péter.
Az Európai Parlament után a lobbizás legfontosabb színtere az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB), amelyben a csatlakozás óta Magyarországot 12 szervezet egy-egy tagja képviseli. Az EGSZB-be négy munkaadói szervezet – az MGYOSZ, a MOSZ, a Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége (STRATOSZ) és a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ) – delegálhatott képviselőket, mellettük négy-négy szakember került ki a munkavállalói, valamint a civil szervezetek köréből.
Az EGSZB-ben az MGYOSZ-t képviselő Vadász Péter – aki korábban már öt évig részt vett a bizottság munkájában – úgy látja, hogy a munkaadói szervezetek a tagság következtében "tűzközelből" tudják a megfelelő helyre eljuttatni kívánságaikat. Az EGSZB nemcsak véleményezi az Európai Bizottság és a Parlament javaslatait, hanem önállóan is véleményt alkothat. E folyamatban a magyar szervezeteknek is részt kell vállalniuk. De ahhoz, hogy bármit elérjenek, partnerekre lesz szükségük – hangsúlyozza az MGYOSZ alelnöke.
A hazai szervezeteknek meg kell tanulniuk együttműködni a többiekkel. Ez azonban nagyon összetett munka, amely során 25 tagország képviselőit kell meggyőzni, figyelembe véve a sokszor igen eltérő nemzeti sajátosságokat. Ráadásul mindezt több nyelven, hiszen nem mindenki beszél angolul. Vadász Péter szerint ebben még valamennyi frissen csatlakozó állam gyenge, talán a lengyelek valamivel jobbak az átlagnál.
Aktív szerepvállalás
Az MGYOSZ alelnöke szerint az érdekérvényesítés másik fontos színtere az UNICE, az Európai Gyáriparosok és Munkáltatók Szervezeteinek Szövetsége lesz, amely az EU második legnagyobb lobbiszervezete. Ennek az MGYOSZ már 4-5 évvel a csatlakozást megelőzően társult tagja lett, majd május elsejétől teljes jogú tagjává vált. Vadász Péter szerint nem véletlen, hogy az MGYOSZ az EGSZB-ben és az UNICE-ben is alelnöki szinten képviselteti magát (az utóbbiba Székely Péter alelnököt delegálta a legnagyobb hazai munkaadói szervezet), hiszen az elkövetkező időszakban rengeteg minden áll vagy bukik a magyarok sikeres érdekérvényesítő tevékenységén.
A csatlakozás előtt a brüsszeli szervezetekben legfeljebb megfigyelői státusban vagy társult tagként tevékenykedő hazai munkaadói szervezetek – az idén májustól immár valódi tagokként – aktív érdekképviseletet terveznek az EU-ban. A KISOSZ például a csatlakozással teljes jogú tagja lett a Kis- és Középvállalatok Európai Szövetségének, és arra készül, hogy e szervezet különféle szakbizottságaiban aktív szerepet vállaljon.
Antalffy Gábor, a KISOSZ ügyvezető elnöke szerint ez lehetőséget teremthet többek között arra, hogy átvehessék az európai standardokat, például az adózás és az élelmiszer-biztonság terén. Emellett a KISOSZ 2003. február 18-ától átvette a Magyar Munkaadók Nemzetközi Együttműködési Szövetségének (CEHIC) soros elnöki tisztségét, ami szintén aktív uniós tevékenységre kényszeríti a szervezetet.
Támogatási rendszerek
A GEOPA-nak, az Unió agrár-munkaadói szervezetének is tagjává váló MOSZ az uniós agrártámogatási rendszer (CAP) folyamatban lévő reformjára kíván összpontosítani.
Horváth Gábor főtitkár ugyanakkor úgy látja, hogy a MOSZ-nak nem lesz könnyű dolga az uniós érdekérvényesítés terepén, mivel az EU agrármodellje az önfoglalkoztató családi gazdaságokra épül, a magyar mezőgazdaság felét pedig a társas vállalkozások adják. Az uniós agrárszervezetek éppen ezért elsősorban az időszakos foglalkoztatásra fokuszálnak, s a jogszabályok és a támogatások rendszere is az önfoglalkoztatásra épül. Ezen változtatni kell, különben a magyar agrárium nem fog "beleférni" a rendszerbe – hangsúlyozza Horváth Gábor. A MOSZ ebben partnerként számít a most csatlakozott államokra és Németországra, ahol a keleti tartományokban a magyarhoz hasonló a mezőgazdaság struktúrája.
Bár a támogatási rendszer küszöbönálló reformjával kapcsolatban az elvi döntéseket az EU még a bővítés előtt meghozta, a részletek kimunkálása azonban még hátravan. A régi tagállamok a saját mezőgazdaságuk védelme érdekében olyan döntést hoztak, hogy az amúgy csökkenő agrártámogatások odaítélésekor előnyt élvezzenek a kisebb gazdaságok. Éppen ezért a MOSZ-nak résen kell lennie, hogy a források elosztásakor ne szenvedjenek hátrányt az üzemi méretben gazdálkodók. A CAP-rendszer reformja azonban várhatóan e nélkül is tovább csökkenti az ágazatban foglalkoztatottak számát.
Horváth Gábor azonban úgy tapasztalja, hogy egyelőre még túl sok az igény és aránytalanul nagy a pusztán formális konzultációk aránya. A régi tagállamok nagyon vigyáznak arra, hogy a csatlakozó országok nehogy "kárt tegyenek" az eddig elért eredményeikben.
A legelvarratlanabb szálnak Horváth Gábor az EU jogalkotási rendjébe való bekapcsolódást látja. A legtöbb munkaadói szervezethez hasonlóan a MOSZ-nak is van állandó rezidense Brüsszelben, aki – kis túlzással – naponta küldi haza a törvénytervezeteket, amelyeket itthon egyeztetni kell a szakértőkkel, de egyelőre túl nehézkes, túl sok áttételt tartalmaz a folyamat.
Folyamatos felkészítés
Hörömpöly László, a Magyar Iparszövetség (OKISZ) elnöke a hatékonyabb érdekérvényesítés céljából azt is felveti, hogy a hazai munkáltatói szervezeteknek közös irodát kellene működtetniük Brüsszelben.
A kis- és közepes vállalkozások egy részének nem jelent nagy változást az EU-tagság, hiszen azok a cégek, amelyek már régebb óta jelen vannak az európai piacon, ismerik az uniós játékszabályokat és üzleti viszonyokat. Azokat a vállalkozásokat viszont, amelyeknek eddig nem volt kapcsolatuk az európai piaccal, de most oda törekednek, fel kell készíteni az EU-ban rájuk váró kemény versenyre – mondja az elsősorban a közepes vállalkozásokat képviselő OKISZ elnöke.
A KISOSZ tagsági köre ugyanakkor elsősorban belföldre termel, ezért kisebb az igény arra, hogy az EU piacára való bejutást segítse a szervezet, hanem inkább a piacvédelem és a működési környezetük kialakításával kapcsolatos támogatás fontos a számukra. A külföldi piacra egyáltalán nem vágyó kisvállalkozások alkalmazkodóképessége ugyanis szintén próbára lesz téve, hiszen számukra a megjelenő konkurencia okozhat problémákat. Márpedig a nemzetközi vállalatok után valószínűleg a kisebb uniós cégek is szerencsét próbálnak majd a magyar piacon.
Magyarország uniós taggá válásával éppen ezért a munkaadói szervezetek nem tekintik befejezettnek tagjaik felkészítését, amit még jóval a csatlakozás előtt megkezdtek. A KISOSZ például tavaly ősztől az idén májusig uniós felkészítő sorozatokat tartott valamennyi megyeszékhelyen és számos városban annak érdekében, hogy a kisvállalkozók megismerkedjenek a rájuk vonatkozó uniós előírásokkal, például az új környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági és fogyasztóvédelmi szabályokkal. Emellett a szervezet megjelentetett két szakmaspecifikus kiadványt: a bolti kiskereskedők és a vendéglátók EU-kézikönyvét.
Verseny a forrásokért
Antalffy Gábor szerint a KISOSZ-nak továbbra is az a feladata, hogy fokozott ütemben, folyamatosan felkészítse tagságát a csatlakozás utáni időszakra, a kormányzatot pedig toleranciára késztesse. Az uniós elvárások beépültek ugyan a hazai szabályozási rendszerbe, ám a magyar kis- és középvállalkozói réteg gazdasági, foglalkoztatási súlyát tekintve sokkal nagyobb, tőkeereje viszont sokkal kisebb, mint Nyugat-Európában, éppen ezért a követelményrendszert összhangba kellene hozni a vállalkozások teljesítőképességével – hangsúlyozza a KISOSZ elnöke.
A MOSZ is eltökélte, hogy erősíteni fogja a szaktanácsadást tagjai számára. Az EU agrárjoganyaga például 40-60 ezer oldalnyi terjedelemre rúg, amelynek teljes magyar fordítása nem készült még el – mondja Horváth Gábor. Az uniós jogszabályok értelmezése sem könnyű, ráadásul azokat le kell fordítani a speciális hazai viszonyokra. A MOSZ emellett a képzések, a továbbképzések bővítését is tervezi, hogy az új ismeretek hiánya miatt ne kerüljenek versenyhátrányba a hazai agrárcégek, illetve hogy fel tudjanak készülni az agrártámogatási rendszer megreformálása utáni időszakra.
A hazai kis- és középvállalkozások régi problémája ugyanakkor, hogy tőkeszegénységük miatt alig vagy egyáltalán nem tudnak fejleszteni, s versenyképességüket tekintve 40-50 százalékos lemaradást kényszerülnek elszenvedni nyugat-európai társaikhoz képest. Antalffy Gábor szerint a korábban csatlakozó országok példája azt mutatja, hogy a kis- és középvállalkozások nagy tömege mehet tönkre Magyarországon, Ausztriában például 30-40 százalékkal zsugorodott ez a kör. Éppen ezért a munkaadói szervezetek egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy segítsenek a vállalkozásoknak ledolgozni a meglévő hátrányukat, vagyis hogy megkönnyítsék hozzájutásukat az uniós és a hazai támogatási forrásokhoz.
Pályázati tanácsadás
Mivel az uniós pályáztatás rendszere túlságosan bonyolult, ezért a munkaadói érdekvédők nélkülözhetetlennek tartják a pályázati tanácsadást. A MOSZ például azt tervezi, hogy a tanácsadástól egészen a konkrét pályázatok megírásáig széles körű segítséget nyújt tagjainak, nehogy elvérezzenek az uniós pályázatok bürokratikus útvesztőiben.
A kisebb vállalkozások számára ugyanakkor azért sem ígérkezik könnyűnek a támogatásokért zajló küzdelem, mivel a kis- és közepes vállalatok (kkv-k) fejlesztéséről szóló törvény nemrég úgy módosult, hogy – átvéve az uniós nagyságrendeket – mintegy ezer nagy szervezet is bekerült a kicsik és a közepesek kategóriájába – mondja Antalffy Gábor. Ily módon ugyanabból a célelőirányzatból juthatnak támogatáshoz, mint a kkv-k, pedig nincsenek egy súlycsoportban, hiszen a nagyobb cégek jóval felkészültebbek, megvan a megfelelő apparátusuk és erőforrásuk. A KISOSZ elnöke szerint az érdekvédelmi szervezeteknek ezt az aránytalanságot valahogyan ellensúlyozniuk kell.
A kis és közepes cégek várhatóan nagyobb arányú megszűnése miatt a KISOSZ már kezdeményezte a kormányzatnál, hogy az elvérző vállalkozók számára alakítsanak ki valamilyen szociális hálót. Az egyéni vállalkozóknak, továbbá a betéti társaságok és a kft.-k tagjainak ugyanis nem jár semmilyen munkanélküli-ellátás, márpedig ezt a réteget (zömmel 40-50 éves családi vállalkozókról van szó) nem keresik a munkaerőpiacon.
Az európai párbeszéd legfontosabb intézményeiEGSZB: Az 1957-ben a Római Szerződés értelmében létrehozott Európai Gazdasági és Szociális Bizottság olyan tanácsadó testület, amely a munkavállalókat, a szakszervezeteket, a vállalkozásokat, a fogyasztókat és egyéb érdekvédelmi csoportokat képviseli, vagyis az úgynevezett szervezett civil társadalom egészét. Az EGSZB tagjai érdekeit az Európai Bizottsággal, a Tanáccsal és a Parlamenttel folytatott politikai vitákban képviseli és védi. A Bizottság az Unió döntéshozatali folyamatának szerves része: minden gazdasági és szociális döntés meghozatala előtt ki kell kérni a véleményét, amely azonban nem kötelező erejű. Saját kezdeményezésére egyéb, általa fontosnak ítélt kérdést is véleményezhet. Az EGSZB tagjai három csoportot alkotnak: a munkáltatói, a munkavállalói, valamint gazdasági és társadalmi érdekképviseletek csoportját. A munkáltatók oldalán az ipar magán- és a közszférája, a kis- és középvállalkozások, a kereskedelmi kamarák, a nagy- és kiskereskedők, a bankok és a biztosítók, valamint a szállítási és a mezőgazdasági szereplők képviseltetik magukat. A munkavállalók csoportjában a dolgozók valamennyi rétege megtalálható a kétkezi munkástól a közigazgatási munkavállalóig. A harmadik csoport öleli fel a legszélesebb kört: kisvállalkozásokat, kisiparosokat, termelőszövetkezeteket, nonprofit, fogyasztói és környezetvédelmi szervezeteket, tudományos és akadémiai közösségeket, illetve egyéb alapítványokat és egyesületeket. Az új tagállamok csatlakozásával az EGSZB-nek 222-ről 344-re nőtt a taglétszáma. (A tagállamok lélekszámuktól függően delegálhatnak képviselőket, akik elsősorban saját hazájukban dolgoznak.) A tagokat az uniós tagállamok kormányai jelölik, de attól teljesen függetlenül tevékenykednek. Mandátumuk négy évre szól, és megújítható. UNICE: Az Európai Gyáriparosok és Munkáltatók Szervezeteinek Szövetsége 1958-ban jött létre. Nem kötődik kizárólagosan az Európai Unió tagországaihoz, bár tagjai között az Unió valamennyi tagállamának munkáltatói szövetsége megtalálható. Jelenleg 31 ország 39 nemzeti munkáltatói szövetségét tömöríti. Az UNICE összesen mintegy 16 millió európai vállalkozót, illetve munkaadót képvisel. CEEP: Az Állami és Közszolgáltató Vállalatok Központja 1961-ben alakult meg, és azokat a vállalatokat és szervezeteket tömöríti, amelyekben állami tulajdon (is) jelen van, vagy amelyek – eltekintve jogi, illetve tulajdoni státusuktól – általános gazdasági érdeket megtestesítő tevékenységeket (közszolgáltatást) végeznek. A CEEP sem korlátozódik szigorúan az Európai Unió területére, bár a tagszervezeteknek az Unió tagállamából kell származniuk. Társult tagként az Unión kívüli országokból is csatlakozhat bármely vállalkozás. ETUC: Az Európai Szakszervezeti Szövetség a szociális partnerek európai csúcsszervezetei közül utolsóként, 1973-ban jött létre. Tagszervezeteinek száma a megalakulása óta fokozatosan, a Kelet-Közép-Európában bekövetkezett politikai változásokat követően pedig ugrásszerűen növekedett. 2000 végén az ETUC-hoz 29 ország összesen 67 nemzeti szakszervezeti konföderációja, valamint 12 európai ágazati szakszervezeti szövetség tartozott, s a szakszervezeti tagok száma 59 millió volt. Az ETUC-hoz, megfigyelői státusban, további 7 nemzeti szakszervezeti konföderáció kapcsolódott |
