Az új kormányzati ciklusban minden esély megvan arra, hogy az országos, illetve a regionális párbeszédfórumok betöltsék a hivatásukat. Az ebbéli reményeket alátámasztja – fogalmazott Szereminé –, hogy a miniszterelnökkel, illetve a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszterrel folytatott június végi konzultációk során világossá vált, hogy a kormányzat, a szakszervezetek, illetve a munkaadók közel azonos érdekegyeztetési struktúrában gondolkodnak.
Szerkezeti "átépítés"
Az új szerkezet lényeges sajátossága az lenne, hogy a szociális és a társadalmi párbeszéd rendszere különválna, ugyanakkor egymást erősítené. Az Országos Érdekegyeztető Tanács várhatóan a nyár végén kezdené meg a működését, mégpedig a tripartizmus – azaz a kormányzat, a munkáltatók és a munkavállalók részvételi lehetőségét biztosító – elve szerint. Erről azonban még további egyeztetések várhatók, a kormányfő nyilatkozataiból ugyanis arra lehet következtetni, mintha a multinacionális vállalati kör is az OÉT munkájában kívánna részt venni. E kérdést az elkövetkezőkben kell megvitatni, annál inkább, mert a munkaadói oldal álláspontja szerint a makrogazdasági témákat – a multinacionális vállalatok mellett a gazdaság más szereplőinek bevonásával – a társadalmi párbeszéd keretében kellene megvitatni.
A megújulás további záloga az OÉT kompetenciájának megerősítése. A munkáltatók egyfelől érdemi, s a megállapodás igényével zajló párbeszédre törekednek, illetve úgy vélik, hogy bizonyos kérdésekben – mint a minimálbérrel és általában a bérekkel összefüggő ügyekben – döntési hatáskörre lenne szükség. Ezzel természetesen nem kívánják a parlament kompetenciáját átvenni, hiszen nem kívánnak mást és többet, mint amire a törvényi felhatalmazásuk megvan. Hasonlóképpen a konzultációs jog újraértelmezését is fontosnak tartják a munkáltatók. E tekintetben azt igénylik, hogy a felek közül bármelyik kezdeményezhessen egyeztetést az általa fontosnak ítélt témában.
Bizottsági munka
A szerkezet újragondolása, illetve az OÉT hatáskörének kibővítése azért látszik indokoltnak – hangsúlyozta Szereminé –, mert az elmúlt négy év gyakorlata bebizonyította, hogy olyan témákat is célszerű a fórumokon megtárgyalni, amelyek ha nem is közvetlenül, de közvetetten rendkívül szorosan kapcsolódnak a munka világához. Ilyen témák – például – a közterhek és a szociálpolitika.
Az elkövetkezőkben a bizottsági munka is átalakításra vár, elsősorban azt kell újragondolni, hogy mely bizottságok miként működjenek. A munkáltatók úgy vélik, hogy – például – az Európai Integrációs Tanácsnak és a Szociális Tanácsnak is az OÉT kötelékéhez kellene tartoznia, annál is inkább, mert korábban nem illeszkedtek kellően az érdekegyeztetés rendszerébe, hierarchiájába.
A szociális párbeszéd rendszerének átstrukturálása mellett természetesen a társadalmi párbeszéd rangját is meg kell erősíteni. E fórum széles kör – a multinacionális vállalatok, a pénzvilág képviselői – számára tenné lehetővé a konzultációt, s Gazdasági és Szociális Tanács néven működne. Nagyon fontos azonban megjegyezni, hogy sem ez utóbbi, sem pedig az OÉT nem vállalhatná fel a másik funkcióit, viszont kiegészíthetnék egymást.
Ágazati erősítés
Mivel hazai viszonyok közt az ágazati párbeszéd működik a leggyengébben, így annak megerősítése nem várathat magára – szögezte le Szereminé. Jelentős előrelépést eredményezhetnek majd a – PHARE-projekt támogatásával létrejövő – ágazati bizottságok, azonban arra is szükség van, hogy a regionális, illetve a területfejlesztési tanácsokban megerősödjék a szociális – de immár bipartit, tehát a munkáltatók és a munkavállalók képviselőire kiterjedő – párbeszéd. Ez már csak azért sem halogatható, mert ahol közpénzekről határoznak, ott a szociális partnereknek is részt kell venniük a döntésekben.
Az Európai Unió ajánlásaihoz és elvárásaihoz igazodó érdekegyeztetési struktúra kialakítása rendkívül fontos, ám e rendszer folyamatos működtetéséhez megfelelő infrastruktúra is kell. A munkáltatók ezért azt javasolják, hogy az OÉT-ben helyet foglaló kilenc munkaadói és hat munkavállalói érdekképviselet kapjon központi támogatást adminisztrációs kapacitása fejlesztésére. Ennek mértéke – összesen – a Munkaerő-piaci Alap egy százaléka lenne, amit normatív módon kapnának meg az érdekképviseletek. A támogatás fontosságát Magyarország uniós csatlakozása kiváltképp aláhúzza, hiszen az EU igen nagy hangsúlyt helyez a szociális párbeszéd fejlesztésére, ami viszont – a szervezetek tagdíjbefizetéseiből – nem valósítható meg a kívánt színvonalon. A miniszterelnöki találkozón e kérdés kapcsán is konszenzus alakult ki a tárgyaló felek között, a megvalósítás módjáról azonban még egyeztetni kell.
