A vállalatok optimizmusa már csak azért is kiemelt figyelmet érdemel, mert aktuális helyzetüket lényegesen kedvezőtlenebbnek ítélik, mint tették ezt ősszel, az előző felmérés során. A jelen negatív és a jövő pozitív megítélésének nyilvánvalóan szubjektív és objektív okai egyaránt vannak, tény azonban: e helyzetértékelés gyakorlatilag minden ágazatra és minden vállalati méretre jellemző.
Túl a mélyponton
A bizakodás reális oka feltehetően az, hogy a cégek maguk is úgy érzékelik: a gazdaság lassan túljut a mélyponton. E várakozásukat alátámasztják azok a sajtóhírek is, amelyek a nemzetközi gazdaság élénküléséről számolnak be – ez mindenképpen kedvezően hat a vállalkozások "közérzetére", köztük is a nagyvállalatokéra. Jóllehet a nagyobb méretű cégek az egy évvel korábbinál még mindig pesszimistábbak – megrendeléseik és beruházási terveik elmaradnak a tavalyihoz képest –, azonban már érzékelhetően derűsebben tekintenek a jövőbe. Ez pedig annál is fontosabb, hiszen a nagy exportőrök a köreikből kerülnek ki, így ha jobban megy a "szekerük", az mindenképpen a kivitel meglódulásával járhat. Noha a felmérés tanúsága szerint az az index is emelkedett, amely a vállalatok GDP-hez való hozzájárulását jelzi, e tekintetben mégsem árt az óvatosság. Az optimista várakozásokból ugyanis nem következik a GDP egyértelmű bővülése; a növekedés dinamizálódását legfeljebb csak remélni lehet.
A válaszok értékelése során nem elhanyagolható szempont a felmérés elkészítésének időpontja sem. A kikérdezésre a választások lezárultával került sor, s e körülménynek ugyancsak szerepe van a várakozásokban. Az optimizmus azt jelzi, hogy a cégek várják az új kormánynak azokat a döntéseit és intézkedéseit, amelyek az ígéreteknek megfelelően, kedvezően befolyásolják a vállalkozások működését.
Kis lépésekkel
A foglalkoztatási terveket illetően – az áprilisi felmérés szerint – a vállalatok 22,7 százaléka kívánta a munkavállalói létszámot bővíteni, s csupán 8,8 százalékuk készült leépítésre. Ezzel a relatív index 13,9 pontra emelkedett, ami igen szép javulás az előző felmérés mindössze 2,6 pontos indexéhez képest. Figyelembe kell persze venni, hogy ebben benne van az úgynevezett "bázishatás", az nevezetesen, hogy az előző felméréskor rendkívül negatív volt a foglalkoztatási kilátások megítélése. E rossz pozíciót alapul véve – értelemszerűen – a kis előrelépés is jelentős eredménynek könyvelhető el. Vélhetően a foglalkoztatás terén is igaz, hogy a tavalyi év volt a mélypont, s ehhez képest mindenképpen javulás várható. A magas index természetesen még nem jelenti a foglalkoztatás látványos bővülését, csupán annyit vetít előre, hogy – várhatóan – nem csökken tovább a foglalkoztatottak száma.
A legnagyobb mértékben a pénzügyi és az építőipari cégek szándékoznak létszámot bővíteni, noha utóbbiaknál erőteljes szerepet játszanak a szezonális tényezők is. Hasonlóképpen az idegenforgalmi vállalkozások is munkaerő-keresletet jeleznek, igaz: e kör esetében is érvényes a szezonális hatás.
Általában elmondható, hogy a foglalkoztatási szándékok szoros összefüggésben – mégpedig fordított arányban – állnak a vállalati mérettel, azaz: míg a kicsik bővíteni kívánják létszámukat, addig a nagyok nem. Ez egyébként a korábbi felmérés során is tapasztalható volt. A nagyvállalatok megrendeléseik jelentős emelkedése és kapacitásbővítési terveik ellenére is csak csekély foglalkoztatás-bővítést terveztek – jóval csekélyebbet, mint a kisvállalatok. Ez az összefüggés a jelen felmérés során is fennmaradt: míg a mikrovállalkozások esetében a foglalkoztatási index 17,5 pont, addig a nagyvállalatok esetében mindössze 1 pont.
Lassú kiegyenlítődés
A foglalkoztatási szándékok és a tulajdoni szerkezet között már koránt sincs olyan szoros összefüggés, mint ami a vállalati méret esetében tapasztalható. A felmérés szerint a legjelentősebb munkaerő-felvételre a teljesen külföldi kézben lévő cégek készülnek, míg a legcsekélyebb létszámbővítést a külföldi többségi tulajdonnal működők tervezik. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tulajdoni szerkezet és a munkaerő iránti kereslet között nincs szignifikáns összefüggés.
Fontos viszont a foglalkoztatási szándékok regionális dimenziója, az, hogy a térségek között megindult-e már a kiegyenlítődés folyamata. E tekintetben a mostani teszt nagyjából a korábbi trendeket követi: vagyis a különbségek további kiéleződése helyett a kiegyenlítődés irányába mutatnak a folyamatok. A legmagasabb foglalkoztatási szándékot az észak-magyarországi és az észak-alföldi vállalkozások jelezték, míg a legalacsonyabbakat a közép- és a nyugat-dunántúli cégek. Az viszont már nem derült ki, hogy a dunántúli munkáltatók mérsékelt foglalkoztatási tervei mivel állnak összefüggésben: visszafogott elképzeléseik a munkaerő-kínálat szűkösségére, vagy a lassuló gazdasági növekedésre vezethetők-e vissza.
Javuló jövedelmezőségA vállalatok különösen a jövedelmezőségük javulásában bíznak – az ebbéli reményeiket megfogalmazó cégek aránya még soha sem volt olyan magas, mint áprilisban. Ugyanakkor a kapacitások jelenlegi alacsony kihasználtságának javulására is számítanak, mint ahogyan a megrendelések élénkülését is várják, és bizakodók a beruházási terveiket illetően is. Noha az előző felméréshez képest az iparvállalatok is reményteljesebben tekintenek a jövőbe, azonban az ágazatok közül az építőipari cégek a leginkább optimisták, ami egyértelműen az ágazat fellendülésére utal. A cégek ugyanakkor mérséklődő áremelésekről számoltak be, s ez valamennyi szektorra jellemző. Általában megfigyelhető, hogy a külföldi tulajdonú cégek lényegesen jobb üzleti helyzetről és kilátásokról nyilatkoztak, mint a hazai tulajdonúak. Ami pedig az üzleti tevékenység kibontakozását akadályozó tényezőket illeti, a vállalkozások a leggyakrabban a kereslet- és a tőkehiányt említették meg. |
