Az elmúlt, immár tizenkét év tapasztalatai lehetővé teszik, hogy kellően megalapozott javaslatokkal álljanak elő a munkáltatók. Horváth Gábor szerint a munkáltatói szervezetek azt tekintik az egyik legfontosabb céljuknak, hogy a korábbi laza, hatáskörétől is megfosztott – szinte légiesített – érdekegyeztetés új alapokra helyeződjék.
Döntési jogkörök
A munkáltatók abban bíznak, hogy a most következő ciklusban sikerül életre hívni az országos érdekegyeztetés hatékony és olajozottan működő rendszerét. A megújulásnak azonban nemcsak a formaságokban, de a tartalmi munkában is érzékelhetővé kell válnia, hiszen az eddigiekben komoly akadályok hátráltatták az érdemi párbeszédet. Elegendő a Gazdasági Tanács (GT) tevékenységére gondolni, amelynek nem volt működési rendje, s csupán tájékoztató-konzultatív jelleggel működött. Az elkövetkezőkben helyre kell állítani a párbeszéd lényegét, azt nevezetesen, hogy bizonyos témákban – a szociális dimenziókat érintő kérdésekben, az adókkal, a járulékokkal s a juttatásokkal összefüggő ügyekben – a megállapodás igényével és kötelezettségével üljenek tárgyalóasztalhoz a felek. A munka világát érintő témákban ugyanakkor a munkáltatók a korábbiaknál több döntési jogosítványt szeretnének kapni.
Noha korábban felvetődött annak lehetősége, hogy önálló törvény rendelkezzen az érdekegyeztetésről, ennek megalkotását a munkáltatók nem szorgalmazzák. Ez egyelőre már csak azért sem indokolt, mert nem lehet tudni, hogy Magyarország uniós csatlakozását követően milyen modell átvételére kerül majd sor. Az viszont feltétlenül szükséges, hogy egy már meglévő törvény deklarálja, miszerint a kormányzatnak intézményi kötelezettsége az érdekegyeztetés. Hasonlóképpen fontos az érdemi párbeszéd másik akadályának, nevezetesen a forráshiány problémájának a kezelése is. Tarthatatlan, hogy az ingatag anyagi helyzet miatt a szakbizottságok tevékenysége, illetve a – szakértői hátteret igénylő – szakmai munka akadozik. A pénzhiányban egyértelműen a szociális partnerek visszafogásának kormányzati szándéka tükröződött a közelmúltban, ami nyilvánvalóan tarthatatlan.
Aggályos üzenet
A munkáltatói szervezetek számos kérdésben fogalmaznak meg határozott véleményt, s készülnek érdekeik markánsabb megjelenítésére. Egyebek közt a Munka Törvénykönyve tervezett módosítása kapcsán is saját csomagot tesznek le az asztalra, annál is inkább, hiszen úgy tűnik föl, mintha a kormányzat egyértelműen a szakszervezeti törekvéseket támogatná. Ezzel kapcsolatban Horváth Gábor leszögezte: az Mt. újbóli módosításának eddig nyilvánosságra került javaslatai azt sugallják, mintha az új munkaügyi kormányzat a gazdaság jelzéseit figyelmen kívül hagyva, központi irányelvek mentén kívánná mederbe terelni a foglalkoztatást. Ez semmiféleképpen sem jó üzenet, hiszen a cél nem lehet más, mint a foglalkoztatás bővítése oly módon, hogy a folyamatok igazodjanak a gazdaság törvényszerűségeihez – természetesen érvényesítve a szociális szempontokat is. A mai gazdasági viszonyok közt a munkáltatóknak rugalmasnak kell lenniük – akkor dolgoznak, ha megrendelésük van -, ám ezt a foglalkoztatásban is érvényesíteni kell. Ellenkező esetben veszélybe kerülhetnek a munkahelyek és részben a fehér, legális foglalkoztatás, ami viszont senkinek sem lehet az érdeke. A közös cél nyilvánvaló: a legális foglalkoztatást kell bővíteni.
A munkaadók természetesen számítottak rá, hogy az új kormány közelebb áll a szakszervezeti értékekhez, ám éppen ezért a munkáltatók markánsabb érdekérvényesítésre készülnek. Saját csomaggal állnak elő, s jóllehet az "üzletkötés", azaz a kompromisszumos megállapodás szándékával tárgyalnak majd, de határozottan kiállnak érdekeikért.
Noha az elmúlt négy év során gyakorta érte az a vád a szociális partnereket, hogy rátelepednének a parlamentre, ez, ahogyan a múltban sem volt cél, a jövőben sem lesz. A munkáltatók fontosnak tartják azonban, hogy a törvénykezést megelőzően javaslataikat vegyék figyelembe, miként az ellenőrzési funkcióikat is szeretnék erősíteni. Ez utóbbira már csak azért is szükség van, hiszen a munkaadók – mint a költségvetés jelentős befizetői – látni szeretnék, mire fordítódnak a forintok.
