A bérfelzárkÓztatásra nemzeti program készül
Nincs forrás a minőségi munka elismerésére
Az Áfeosz tagvállalatainál az OMT idei keresetajánlásának megfelelően alakulnak a béremelések, aminek mértéke átlagosan 10 százalékot tesz ki. Ebben azonban benne van a dolgozók felét érintő 25 százalékos minimálbér-emelés is. Ebből következik, hogy az eddig e felett keresők fizetésének növekedése mindössze néhány százalékot érhet el – mondta el Zs. Szőke Zoltán, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége elnöke.
Az idei reálbér-emelkedéssel kapcsolatban az elnök elmondta: a kiindulási alap a 6-7 százalékos infláció és a 10 százalékos átlagbér-növekedés. Ezek alapján 3-4 százalékos reálbér-növekedéssel lehet számolni. Változhat a helyzet, ha az idei évben kiemelkedően jó lesz a gazdasági teljesítmény – aminek következtében nő a vásárlóerő -, ekkor ugyanis a magasabb bérfejlesztés mellett a reálbér-növekedés is magasabb lehet. Persze ehhez feltétezni kell, hogy az erőteljesebb bérkiáramlás nem fogja gerjeszteni az inflációt, mert akkor az egész számítás felborulhat.
Az Áfeosz mintegy 240 szövetkezete és 90 részvénytársasága bonyolítja le az élelmiszer-kiskereskedelem 12-14 százalékát és a teljes kereskedelem 6-8 százalékát. Az együttesen 40 ezer főt foglalkoztató tagvállalatok múlt évi összesített árbevétele elérte a 250 milliárd forintot, amivel az Áfeosz a Metro mellett a legjelentősebb forgalmú kereskedelmi vállalat Magyarországon.
A múlt évi minimálbér-emelés is problémát okozott a cégeknek, mivel ez a meglévő gazdasági tartalékaik nagy részét felemésztette. Ám az idei 50 ezerre való emelés – ami az Áfeosz dolgozóinak 47 százalékát érintette – még a tavalyinál is súlyosabb gondokat okoz a munkáltatóknak, mivel gazdasági tartalékaik már kimerültek. Ezért kénytelenek különféle módszerekhez folyamodni, sok helyütt gondolkodnak például a részmunkaidős foglalkoztatás bevezetésén.
A másik takarékossági módszer a különféle pótlékok beépítése az alapbérbe. Így például sok helyen megszüntették a forgalomhoz kapcsolódó jutalékos bérezési formát. A teljesítményhez kapcsolódó ösztönző módszereket mostantól tehát nem fogják alkalmazni, mivel – indoklásuk szerint – ezt nem tudják előre kiszámítani. Ez ugyanis a bérekre kalkulált költségeket olyannyira megemelheti, ami már a gazdálkodás nyereségességét veszélyeztetheti.
Ezért szinte minden Áfeosz-tagvállalatnál a fix béreket alkalmazzák, még azon vezetők esetében is, akiknek konkrét befolyásuk lehet egy-egy kereskedelmi egység hatékonyabb működtetésében. Ezenkívül komoly gondot okoz, hogy január 1-jétől elsősorban azok bére emelkedett 50 ezer forintra, akik a legkevésbé kvalifikált munkát végzik. Azok bérét viszont, akik az 50 ezer forintnál eddig is csak néhány ezer-tízezer forinttal magasabb bruttó fizetést kaptak, nem tudják a munkáltatók 25 százalékkal emelni: mint ahogy a legalacsonyabban bérezettek esetében erre sor került.
Az Áfeoszhoz tartozó cégeknél tavaly a bruttó átlagkereset 67 000 forint volt, és a dolgozók mintegy felének emelkedett 50 000 forintra a bére ez év januárjától. Ez pedig hihetetlen bértorlódást okoz az eddig magasabban, illetve az alacsonyabban keresők között. Ezzel együtt jelentős bérfeszültségek is keletkeznek, mivel a magasabb keresetűek nehezen fogadják el, hogy fizetésük nem emelkedik olyan arányban, mint az alacsonyabb beosztásban lévőké.
Kimerültek a cégek tartalékai
Becsléseink szerint az MGYOSZ csaknem 6000 – a versenyszférában működő – tagvállalata által foglalkoztatott mintegy 1,2 millió dolgozónak hozzávetőlegesen 30 százalékát érintette a minimálbér növekedése, ám van olyan cég, ahol ez az arány 60-70 százalék – hangsúlyozta Ungvárszki Ágnes, a magyar ipar 70 százalékát tömörítő Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének közgazdasági igazgatója. Felmérésük szerint a cégek az idén 2-3 százalékos reálbéremelést tartanak megvalósíthatónak, miközben az inflációt a kormány által prognosztizáltnál magasabbra, 6-7 százalékra becsülik.
Több kormányzati anyag hivatkozik arra, hogy országos szinten a tavalyi béremelések jóval meghaladták az OMT ajánlását, mivel a versenyszférában 15-16 százalékos, a közszférában pedig akár 19-20 százalékot is elérő bruttó keresetemelésekre került sor. Látni kell azonban, hogy a versenyszektorban "túlteljesítés" nem, vagy csak elenyészően következett be. Ha ugyanis a versenyszféra bérnövekedéséből levonjuk a minimálbér-emelés okozta 2-2,5 százalékpontot, az emelkedés mértéke alig haladja meg a tavalyi OMT-ajánlás felső határát. És tegyük hozzá: az infláció is magasabb volt az év elején prognosztizáltnál. Noha az MGYOSZ a korábbi években azt ajánlotta tagszervezeteinek, tagvállalatainak, hogy ha gazdasági lehetőségeik engedik, akkor az elfogadott minimálbérnél és az átlagbérajánlásnál egyaránt bátrabban növeljék a kereseteket, a minimálbér kétszeri drasztikus "feltornászása" mellett ez aligha lett volna indokolt.
Az MGYOSZ tavaly ősszel számításokat végzett a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozások élőmunkaköltségeinek idei alakulásáról. A kalkulációnál figyelembe vették, hogy a társadalombiztosítási járulék kulcsa 31 százalékról 29-re csökken, és újabb 300 forinttal, azaz havi 4200 forintról 4500-ra emelkedik a fix összegű egészségügyi hozzájárulás. Ezek szerint a kötelező legkisebb bér emelése az 5 fő alatti vállalkozások esetében 185 000 egyéni vállalkozót és hozzávetőlegesen 300 000 alkalmazottat, összességében pedig 617,7 ezer főt érint. A minimálbér-emelésben érintettek számát ugyanakkor a gazdasági tárca már a 2002. évi "normál", általános béremelés beszámításával adta meg. Ezért az érintettek száma, a minimálbér-emelés bértömegszükséglete a valóságban nagyobb, vagyis a helyzet még rosszabb, mint amit az alábbi számok mutatnak.
Az MGYOSZ kalkulációi szerint az élőmunka költségnövekedése összesen 23,7 milliárd forintot tesz ki 2002-ben. Ami úgy alakul ki, hogy a minimálbér-emelés közvetlen hatása 61,2 milliárd, plusz az egészségügyi hozzájárulás megemeléséből származó 6,9 milliárd, mínusz a tb-járulék-csökkentés 44,4 milliárd forintra becsült összege. A vállalkozási szférát terhelő összes költségnövekedés 61,2 milliárd forintjából az emeléshez szükséges bértömeg 45,85 milliárdot, ennek tb-járuléka 13,3 milliárdot, míg a plusz bértömeg utáni munkáltatói járulék 1,4 milliárdot, a szakképzési hozzájárulás pedig 687 millió forintot tesz ki az MGYOSZ számításai szerint.
Az államháztartás többletbevétele összesen 25,2 milliárd forint lehet 2002-ben, amiből a tb-járulék-többlet 13,3 milliárdot, a munkáltatói és a munkavállalói járulék 2,1 milliárdot, a szakképzési hozzájárulás 687 milliót, az szja pedig 9,17 milliárdot tehet ki. A KSH szerint a versenyszférában 1,9 millió alkalmazott bruttó havi átlagkeresete 96 867 forintot tett ki, aminek éves keresettömege 2,219 milliárd forint.
A munkaadók fő elvi problémája a minimálbér-emeléssel az, hogy azt a kormány erőltette rá a szociális partnerekre. Ezzel eltért a korábbi gyakorlatától, amikor a két leginkább érintett félre, a munkaadókra és a munkavállalókra bízta a megállapodást, amelyhez maga csak utóbb csatlakozott – hangsúlyozta Ungvárszki Ágnes. Az az érvelés, miszerint a minimálbér ilyen arányú emelését a bérek EU-s felzárkóztatása indokolja, önmagában aligha fogadható el. Egyfelől, mert a bérek esetében is csak a fokozatosságot lehet támogatni, másrészt pedig a bérek "felzárkóztatása" a gazdaság teljesítőképességének arányában mehet végbe. A munkaadók sohasem állították, hogy akár a magyarországi minimálbér, akár az átlagbér nem szorulna emelésre. Ennek azonban nem a bruttó bérek emelése (és ezzel a járulékterhek növekedése) az egyetlen módja. Mérsékelni lehetne a személyi jövedelemadót, hiszen elfogadhatatlan a minimálbérek adóztatása és az, hogy az átlagbér a legmagasabb kulccsal adózzon.
Az MGYOSZ tagszervezetei nyilván más és más stratégiát követnek majd a keresetemelés során. Általános azonban az a vélemény, hogy az ez évi bérrendezés – ahogyan a korábbi években is – kétlépcsős lesz, s a cégek zöme az esztendő közepe táján emeli a béreket. Hogy milyen mértékben, az eltérő. A Magyar Gépgyártók Szövetsége például az OMT ajánlását veszi alapul, annak ellenére, hogy e területet kevéssé érinti a minimálbér-emelés. A forint erősödése viszont cégeik egy részénél nehézségeket okoz. Így e körben 8 százalék körüli átlagos növelésre lehet számítani az év folyamán, míg azoknál a cégeknél, amelyeket a forinterősödés nem érintett, elfogadható a 10 százalék körüli emelés.
Ennél jóval kedvezőtlenebb helyzetben van a könnyűipari szektor, ahol a cégek zöme 6-8 százalék körüli bérrendezést tart elfogadhatónak. Ám e szektorban az sem lesz ritka, hogy a minimálbéren kívül egyéb béremelésre nem lesz mód.
A teljesítményektől elmaradnak a fizetések
Az ez évi bértárgyalások minden lényeges makroszintű paramétere ismert, ezért az MSZOSZ felszólítja az ágazati, munkahelyi szakszervezeteket a bértárgyalások megkezdésére. Az egyeztetések során törekedni kell arra is, hogy a Munka Törvénykönyvének az egyenlő munkáért egyenlő bér elve értelmében valósuljanak meg a bérbesorolások – közölte Hanti Erzsébet, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) gazdaságpolitikai ügyvivője.
Az MSZOSZ számára elfogadhatatlan, hogy miközben a hazai gazdaság dinamikusan bővül, addig az elmúlt években az átlagkereset reálértékének növekedése jelentősen elmaradt a gazdaság fejlődésétől. A fizikai dolgozók átlagkeresete tavaly több ágazatban – a jelentős minimálbér-emelés után – is zömmel nettó 40 ezer forint alatt maradt, illetve csupán néhány száz forinttal haladta meg azt, miközben például az egy felnőtt és egy gyermekből álló család létminimuma ugyanekkor 54-55 ezer forint körül alakult. A nettó 40 ezer forint csak az egy felnőttből álló családok esetében jelenti azt, hogy keresetük elérte a 2001 közepére prognosztizált létminimumot.
Az MSZOSZ azt is kifogásolja, hogy míg a magyar gazdaság teljesítménye folyamatosan közeledik az uniós szinthez, és a GDP növekedése 2-3-szorosa az uniós átlagnak, addig a keresetekben meglévő különbség az utóbbi években tovább nőtt annak következtében, hogy az Unióban a reálkeresetek növekedési üteme évről évre szorosan a GDP bővülési üteméhez közelállóan alakul.
Az átlagkeresetek tekintetében az uniós csatlakozásra váró országok közül már Cseh- és Lengyelország is megelőzte hazánkat. A magyarországi minimálbér (hivatalos valutaárfolyamon számolva) a luxemburgi értéknek csak 11,1 százalékát, a belgiuminak 11,8 százalékát, a franciaországinak 12,2 százalékát, a hollandiainak 12,5 százalékát, a görögországinak 29,2 százalékát teszi ki, s még a portugáliainak is csupán 44,9 százaléka.
Az idei bértárgyalások egyre bizonytalanabb közgazdasági környezetben zajlottak, véleményünk szerint az inflációs előrejelzések a kormány részéről tudatosan eltorzítottak – mondta Hanti Erzsébet. Az adó- és járulékpolitika alakításából a szociális partnereket kizárták, így a racionális megoldásokat jelentő komplex bérpolitikai gondolkodás is háttérbe szorul, a jelenlegi elhibázott adó- és járulékpolitikával pedig nem lehet valódi keresetpolitikát megvalósítani. A kormány által hangoztatott szociális érzékenység helyett a háttérben tudatosan tervezett jelentős költségvetési többletbevételek állnak, melyekből azonban semmit sem adnak vissza a munka világának.
Az MSZOSZ azt várja, hogy a keresetek arányban álljanak a teljesítményekkel, s minden kategóriában biztosítsák a tisztes megélhetés lehetőségét a munkavállaló és családja számára. Szűküljön a legalacsonyabb és a legmagasabb keresetek közötti különbség, valósuljon meg az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő bérezés alapelve, s kezdődjék meg a hazai bérek európai uniós felzárkózása. Ehhez azonban komplex társadalmi programot kellene kidolgozni, amely a gazdaságpolitika alapkérdéseit is áttekintené. Ilyen lehet például az elosztáspolitika a főbb jövedelemtulajdonosok szerint, egyes lemaradt ágazatok finanszírozási kérdései, s a mobilitást elősegítő lakáspolitika, a képzés és az átképzés.
Az idei kereseti helyzethez hozzátartozik annak áttekintése is, hogy a munkahelyeken megtörtént-e a 2001. évi keresetnövekedés hozzáigazítása a tervezettnél magasabb inflációhoz. A szakszervezetek álláspontja az volt a bértárgyalások során, hogy az országos ajánlás 10-13 százalék legyen, feltételezve a kormány által meghatározottnál magasabb mértékű idei inflációt. Ez a mérték hozzájárulhatott volna ahhoz is, hogy az 50 000 forintos minimálbér valódi többletbért jelentsen, és ne nyelje le a többi munkavállaló béremelésének fedezetét.
Az MSZOSZ elengedhetetlennek tartja, hogy a bértorlódás miatt leghátrányosabb helyzetbe kerülő, 50-70 ezer forintos havi átlagkeresetű munkavállalói rétegek is 5 százalék körüli reálbér-növekedést eredményező keresetnövekedésben részesüljenek. Az MSZOSZ elvárta volna, hogy a közalkalmazottak ez év január 1-jétől szintén a kormány által garantált átlagos béremelést kapjanak annak érdekében, hogy a minimálbér-emelésben tömegesen érintett ágazatokban a már 2001-ben is súlyos feszültségeket okozó bértorlódás mérsékelhető legyen.
A bérek összenyomódása az idei minimálbér-emelés után várhatóan a tavalyinál is erősebb lesz, jelentős munkahelyi feszültségeket okozva. E probléma kezeléséhez fontos lenne a bérbesorolási kategóriák és az azokhoz tartozó bértételek meghatározása az ágazati és a munkahelyi bértárgyalásokon.
Az MSZOSZ igényli, hogy a kormány készítse el és vitassa meg a szociális partnerekkel a bérfelzárkóztatás nemzeti programját, mely szerint a béreknek, kereseteknek elegendőeknek kell lenniük a munkavállaló és családja tisztes megélhetésére, a dolgozók munkaerejének reprodukálására. A tisztes jövedelmet biztosító munka megszervezése – a legkisebb keresetű rétegek esetében is – a munkáltatók feladata, míg a kormánynak a közterhek és az infláció csökkentésével, illetve átgondolt ágazati politikával kell a kereseti feltételeket javítania.
