Az egyik amerikai tv-társaság rendszeresen szervez túlélő műsorokat, amelyek során Afrika, Ausztrália kies sivatagaiba vagy őserdeibe "ejtik le" a vállalkozókat, és három hétig "magukra hagyják" őket. A részvevőkre van bízva, hogy gondoskodjanak a szállásukról – vagyis a kunyhóépítésről -, élelmezésükhöz pedig az ehető bogyók, gyökerek összegyűjtéséről, a vadak és a halak elejtéséről. S mindeközben meg kell oldaniuk jó néhány – szellemi és fizikai képességeiket igénybe vevő – feladatot. A játékvezető hetente egyszer helikopterrel érkezik, ellenőrzi a játékosokat, majd a csapat által "leggyengébbnek" ítélt résztvevőt hazaviszi. Utóbbinak nincs többé esélye a több millió dolláros nyereményre. A nézők a "játékosok" napi kínjait, lelki vívódásait élő adásban követhetik nyomon, és együtt izgulhatnak értük. Azt, hogy mindez milyen hatással van a nézőkre, a műsor szervezői nem mérik, csak azok az utazási irodák érzékelik, amelyek a világszerte egyre divatosabb túlélő túrákat szervezik. Meglehet, Magyarországon is divatja van az ilyen túlélő utaknak, noha a csapatépítéssel foglalkozó cégek is szerveznek "szelídített" változatokat. A lényeget azonban nem az adrenalinszint növelésében, hanem valami egészen másban látják.
Gyulay Tibor, a PoziTeam ügyvezető igazgatója szívesebben említi a cége által alkalmazott, és a szakirodalomban "kalandalapú tréningeknek" nevezett foglalkozásokat. Ezek – mint mondja – fizikai és szellemi megterhelést egyaránt jelentenek, és sokszor hatékonyabbak, mint az "indoor", vagyis a teremben tartott csak mentális, szellemi, elméleti tudással gyarapító foglalkozások. Az ügyvezető szerint az úgynevezett kalandalapú tréningek sokkal több élményt nyújtanak, mint a teremben tartottak. Ezzel együtt az igazán hasznos az, amikor a kettőt ötvözik. Vagyis a kalandtréning nem helyettesítheti az elméleti tudással felvértező belső csoporttréningeket, és fordítva, a teremben tartott foglalkozásokat jól kiegészítik az outdoor tréningek.
A szabadtéri foglalkozások során nem lehet elsajátítani akár százoldalnyi elméleti anyagot, viszont a résztvevők érzékelik a kockázatot, s helyzetfelismerésre és gyors megoldásokra kényszerülnek. Ahhoz hogy egymást segítsék, sokszor szellemi és fizikai erőfeszítésre egyaránt szükségük van. Egy szakadék felett például nem lehet "félig" áthúzni a másikat, százszázalékos teljesítményre kényszerül mindkét fél – magyarázza Gyulay Tibor. Hozzáfűzi: az outdoor tréningeknél visszatérnek a gyermekkor tanulási készségei, amelyeket már elfelejtettünk. Nevezetesen, az ember ismét képessé válik arra, hogy érzékeléssel, tapasztalattal, tapintással, szaglással, vagyis az érzékszervek aktivizálásával szerezzen új ismereteket.
Aktív tanulás
A hagyományos tanulási folyamatokban csupán vizuális és auditív ingerek érnek bennünket. A tanulási elmélet szerint amit hallunk, annak 20, amit látunk, annak 30, de amit látunk és hallunk is, annak 50 százalékát jegyezzük meg. Viszont amit magunk végzünk el – tehát tapasztalunk -, annak a 80 százalékát megjegyezzük. Az outdoor tréningek során ez utóbbi, vagyis a kinesztetikus tanulási folyamat a legaktívabb.
A kalandtréningek során lehullanak az álarcok – véli a PoziTeam ügyvezetője. Azok az álarcok, amelyeket a hétköznapokon, a munkánkban, a kapcsolatainkban viselünk, hiszen a társadalmi érintkezésben ezek nélkül aligha érvényesülnénk. A szabadban azonban – amikor fájdalmas felkapaszkodni egy fára, nehéz áthúzni a társunkat egy sziklaszoroson, vagy egyszerűen csak elfáradunk – mindenki kinyílik. Szabad áramlást enged az érzelmeinek, vagyis nem viselkedik, hanem önmagát adja. Lehull a védekező burok. Ezért azután – véli Gyulay Tibor – sokan tartanak is az outdoor tréningektől. Azok, akik hozzászoktak, hogy rejtőzködnek, nem fedik fel saját arcukat a munkahelyükön, az outdoor tréningektől rosszul érzik magukat. Számukra a részvétel is kihívás.
Az mindenképpen helytelen feltételezés, hogy egy ilyen tréning nem jelent mást, mint egy-két napos közös kirándulást, amitől majd fejlődik a csapat. Az ügyvezető szerint az a közös élmény, amelyet nem dolgoznak fel, sokkal kevesebbet ér, mint amit utána megbeszélnek, s kiértékelik a személyek és a csapat közös megnyilvánulásait. A feladatokat is úgy készítik elő, hogy azok egy bizonyos tanulási folyamat érdekében egymásra épüljenek. Így a kiértékeléskor is rögzülnek azok a célok, amelyeket kitűztek. Az outdoor tréning tudatos tanulási folyamat, és nem csupán együtt töltött szabadidős tevékenység.
A kérdésre, vajon a cégek mikor veszik igénybe a kalandtréningeket, az ügyvezető elmondta: ha új vezető lép be, esetleg összevonnak részlegeket, vagy a régóta együtt dolgozó csapat elfáradt, s újra össze kell kovácsolni a tagjait. Hasonlóképpen vélt vagy valós érdekellentétek kialakulásakor is, sőt: új szervezeti egység létrehozásakor is kérik a PoziTeam "testreszabott" programjait.
A kalandtúrák ára – a szolgáltatástól függően – különböző. Általában a résztvevők és a túranapok számához igazodik a tarifa, amely 100 és 500 ezer forint között van.
Épített pályák
Drimál István, az Easy Learning ügyvezető igazgatója szintén fontosnak tartja az outdoor tréningeket, mint mondja: ezeket kizárólag szervezeteknek, cégeknek tartják. Nem foglalkoznak úgynevezett túlélő tréningekkel, amikor ellenőrzött körülmények között, de nehéz, nemritkán életveszélyes helyzetekbe viszik a résztvevőket. Bár efféle alkalmakkor jól megfigyelhetők a személyiségjegyek, a tűrőképesség, a társakhoz való viszony, az Easy Learning ilyen programokat mégsem szervez, mint ahogy az úgynevezett adventure, kalandprogramokat is átengedik másoknak. Ez utóbbiak keretében a csapatok egymással versenyeznek, térképeket készítenek, és különböző – feladatmegoldásokat is igénylő – pályák közbeiktatásával jutnak el a célba. Az ilyen kalandok alkalmával a csapatok nincsenek veszélyben, átlagos felkészültségű és kondíciójú ember is meg tudja oldani a feladatokat – hangsúlyozza Drimál István.
Ugyanakkor elismeri, hogy a drafting, a vadvízi evezőstúra például kiváló csapatépítő program fiatal brókereknek, vagy az értékesítéssel foglalkozó – a harmincas éveiben járó – csapatnak, de az idősebbeknek már nem ajánlaná. Utóbbi jelentkezőket békésebb vizekre viszik: a company outdoor tréningeik során ugyanis épített pályákon kell teljesíteni a feladatokat, s a tréning során éppen a részvétel és nem az életveszély jelenti az egyik kihívást. A feladatokat úgy állítják össze, hogy azoknak valamilyen története is legyen. Így miközben fizikai megpróbáltatások érik a résztvevőket, észrevétlenül alkalmassá válnak az előre kijelölt cél elérésére. Kiderül például, hogy a résztvevők mennyire megbízhatók, milyen a szervezőkészségük, átlátják-e a problémákat, milyen a többiekhez való viszonyuk, és még számtalan szempontnak megfelelnek-e.
A kalandokra teremben készülnek fel a jelentkezők, s megtudják, hogy mi vár rájuk, milyen történetnek válnak a szereplőivé, milyen feladatokat kell megoldaniuk. A terepen így már nem éri váratlanul a csapatot a csapda: a vizesárok és a cölöpök. A nap végén újra leülnek, visszanézik a videót, és közösen elemzik a történteket. Drimál István is úgy véli, az úgynevezett cégnapoknak nincs más céljuk, mint hogy szabadidejükben együtt jól érezzék magukat a munkatársak. Ezekből a hétvégi közös sörözésekből azonban hiányzik a csapatdinamika, a csapat építését segítő tudatos programok, és a részvevők rendszerint hamar el is feledkeznek az ott történtekről. Érdemes tehát végiggondolni, hogy szabad-e ilyen "üres" programokra fecsérelni az időt, nem lenne-e jobb valóban tartalmas outdoor tréninget szervezni, amelyből a vezetők és a résztvevők egyaránt profitálnak. Mint az ügyvezető állítja, szerencsére egyre több hazai cégvezető, munkaadó ismeri fel az outdoor programok fontosságát, és a tréningek megrendelésével, az azokból szerzett tapasztalatok segítségével szervezik munkájukat. Jól használják a tréningeket személyiség- és csapatfejlesztő terveikhez.
A "nagy" ellenfél
"Extrém erőpróba, küzdelem az egyik legnagyobb ellenfelünkkel, önmagunkkal" – hirdeti a VigaSport a Balaton-felvidéken szervezett túráját. Vigassy Ádám ügyvezető 1993-ban a terepjárótúrán, a Camel Trophyn kapott kedvet az autós kalandokhoz, és igyekszik hazai körülmények között is hasonló élményeket nyújtani a résztvevőknek.
Harminc-negyven, de nemritkán százfős csapatokkal vágnak neki a túráknak, és közben figyelik, miként formálódik az egyes emberekből a csapat. Az ügyvezető szerint gyakori, hogy a leghangosabb, legerőszakosabb résztvevőkről kiderül, hogy nem tőlük származik a legjobb ötlet. Előfordulhat viszont, hogy a legjobb javaslat a gyakorlatban használhatatlan. A lényeg az, hogy a kitűzött célt, ha vargabetűkkel is, de elérjék. Ehhez viszont kommunikálni kell. Lényeges továbbá, hogy a feladatok megoldása közben az emberek megőrizzék a jókedvüket. Ugyanakkor nagyon sok múlik a főnökökön, mert egy jó vezető magával húzza a csapatát.
A kérdésre, vajon igénylik-e a humánerőforrás-igazgatók, hogy az adott tréningről értékelést adjanak, az ügyvezető elmondta: ezt csak ritkán várják el tőlük. Ha viszont ennek igénye már a megrendeléskor is felmerül, akkor avatott szakembert is visznek magukkal, mert a szervezők a kalandokra, a közös élményszerzésre, a jókedvű erőpróbára és nem a tudatos pszichológiai megfigyelésre helyezik a hangsúlyt.
