A külföldiek hazai foglalkoztatásáról, különös tekintettel az egyidejűleg alkalmazható vendégmunkások számáról zajló vitában a verdikt kimondatott – e mértéket 81 ezerben maximálta a gazdasági tárca vezetője. Minderre joggal mondhatnánk: a szakminiszter – törvényi felhatalmazás alapján, saját hatáskörben meghozott – döntése végre pontot tesz az országos polémia végére, s immár a február közepén megjelenő rendelet végrehajtására irányítja a figyelmet.
Nem kétséges, az elhúzódó és elmérgesedő viták lezárása mindenkinek – a kormányzatnak éppúgy, mint a szociális partnereknek – fontos érdeke. Kérdés azonban, hogy a munkaadók és a munkavállalók számos részkérdésben egymástól különböző – és a kormányzattal is vitázó – véleménye alapján van-e remény a végrehajtási rendelet egységes értelmezésére és gyakorlati alkalmazására. Gyaníthatóan a neheze csak most következik. Ha ugyanis a felek nem tudták egymást meggyőzni a társadalmi párbeszéd fórumain – ahol minden érvüket felsorakoztathatták az igazuk mellett –, akkor a szabályozás napi, munkahelyi alkalmazása is feszültségeket kelthet. Komoly ütközőpont a vendégmunkásoknak adható keresetek kérdése, az engedélyek elutasításának feltételrendszere s a hazai bérek védelmének mikéntje. Ha a külföldi munkavállalók megérkeznek – s miért ne jönnének, hiszen erre a kormányzati biztatás és az egzisztenciális késztetés is megvan –, azonnal kiderülhet, hogy a szabályozás sántít, hiszen lényegében nem vette figyelembe a szociális partnerek – piaci tapasztalatain alapuló – észrevételeit.
Nem véletlen, hogy a kedvezménytörvény, illetve a román-magyar egyetértési nyilatkozat vitája során a munkáltatók mindvégig a piaci mechanizmusok következetes érvényesítését szorgalmazták. Vallják: versenypiaci körülmények között nincs helyük a fölöslegesen beiktatott béklyóknak. Elfogadhatatlan számukra, hogy a vendégmunkások "minimálbére" ne 50 000 forint, hanem az adott tevékenységi körben az országos átlagos személyi alapbér legyen, s kötelezően csak ennél többért lehessen foglalkoztatni őket. A cégek felfogása szerint "piacosnak", azaz mindenekelőtt rugalmasnak kellene lennie a vonatkozó szabályozásnak, különben nem érkezhet az országba – még korlátozott számban sem – friss, de főképpen olcsó munkaerő, mint arra a növekedés fenntartása érdekében kormányzati körökben is számítanak.
A munkáltatói szempontok – noha a szakminiszter ígéretet tett a folyamatos korrekcióra – egyelőre puszta kívánságok maradnak. Talán nem tévednek túl sokat azok, akik szerint az idénymunkát kivéve gyakorlatilag minden marad a régiben.
