Munkaszerződéses munkaidő
A munkaszerződés kötelező tartalmi elemei – ezekben mindenképp meg kell állapodniuk a feleknek – közé tartozik a munkaidő megállapítása. A munkaidő a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó időtartam, amibe be kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartamát is. Ha a munkaszerződésben a munkával töltendő idő tartamában külön nem történt megállapodás, akkor a foglalkoztatás az adott munkakörre érvényes, illetőleg a munkahelyen rendszeresített teljes munkaidőre és munkarenddel történik.
Érvénytelen az olyan megállapodás, amely a munkavállalót – a részben vagy egészében készenléti jellegű munkakör kivételével – a törvényes munkaidőnél hosszabb időn át tartó munkavégzésre kötelezi. Ezzel szemben nincs akadálya annak, hogy a munkáltató és a munkavállaló a törvényesnél rövidebb munkaidőben állapodjanak meg, amikor persze a munkabér sem lehet több annál, mint ami a megállapított részmunkaidőnek megfelel.
A munkaszerződésben szerepelhetnek egyedi jellegű kikötések is, így a felek megállapodhatnak pl. a munkaidő-beosztásról, a munkaidőkeretről, a munkarendről, az osztott munkaidőről is. Fontos, hogy a munkáltatónak a munkaszerződés megkötésével egyidejűleg a munkavállalót tájékoztatnia kell többek között az irányadó munkarendről is.
A munkaidő eltöltése
A munkaidő alatt a munkavállaló – a munkaviszonyra vonatkozó szabály által megállapított kivételtől eltekintve – köteles munkát végezni, illetőleg munkavégzés céljából rendelkezésre állni. Ha a munka természeténél fogva a munkaidő egy része olyan munkával telik el, amelyet nem szükséges a munkahelyen elvégezni, meghatározható, hogy a munkavállaló a munkaidőnek csak a fennmaradó részét töltse a munkahelyén. Kivételes esetben a munkavállaló rendkívüli munkavégzésre is kötelezhető.
Ellenőrzés
A munkaidő munkában töltésének a rendjét – a munkavállaló beosztását – a munkáltató határozza meg. A munkáltató a teljesített (rendes és rendkívüli) munkaidőt – a helyi adottságoktól és szokásoktól függően – létszámellenőrzéssel, jelenléti ív vezetésével vagy beléptetőkártyával is ellenőrizheti, amelyről – akárcsak a munkavállalók munkaidő-kedvezményével kapcsolatos adatairól – nyilvántartást lehet vezetni.
A munkaidő alatt a munkahely – a munkával kapcsolatos és egyéb megszakításokat kivéve – engedély nélkül nem hagyható el. A munkavégzést akadályozó körülményt, illetőleg a váratlanul előállt munkaképtelenséget (betegség stb.) a munkavállaló maga vagy megbízottja útján köteles felettesének vagy az erre kijelölt ügyintézőnek haladéktalanul bejelenteni, és az akadály okának megszűnte után nyomban munkára jelentkezni. A mulasztás indokát minden esetben megfelelő módon igazolni kell (pl. idézéssel, orvosi igazolással).
Mentesülés a munka alól
A munkavégzési kötelezettség alól mentesül a munkavállaló, s a távolléte igazolt:
-
- ha állampolgári kötelezettségét teljesíti (szavazás, tanúkénti bírósági idézéssel, kötelező orvosi vizsgálat, a katonai szolgálat teljesítése stb.),
-
- a közeli hozzátartozója halálakor, legfeljebb két munkanapon át,
-
- ha keresőképtelen betegség, vagy egyéb elháríthatatlan ok miatt nem tud munkahelyén megjelenni,
-
- a szülési szabadság tartama alatt,
-
- ha véradáson vesz részt, továbbá a véradásra történő rendkívüli berendelés esetén a teljes mulasztott munkaidőre akkor is, ha a vizsgálat eredménye miatt tőle nem vettek vért,
-
- ha előzetes letartóztatás vagy szabadságvesztés-büntetés alatt áll.
Jogszabályi előírás alapján nem kell munkát végeznie
-
- a nőnek a terhessége alatt, illetve gyermeke egyéves koráig, ha nem tudnak állapotának megfelelő munkafeltételeket, illetve munkakört biztosítani,
-
- a szakszervezeti tisztségviselőnek, az üzemi tanács tagjának, valamint a munkavédelmi képviselőnek munkaidő-kedvezménye, illetve indokolt eljárásához szükséges idő alatt,
-
- a társadalombiztosítási képviselőnek a testületi üléseken való részvételéhez szükséges időtartam alatt.
Nem kell dolgoznia a munkavállalónak
-
- az iskolai tanulmányok (tanfolyam) vagy továbbképzés ideje alatt,
-
- a munkavédelmi oktatás, vizsgáztatás, továbbképzés alatt,
-
- a munkaviszony felmondás miatti megszűnése előtt a munkavégzés alóli mentesítési idő alatt.
Nem kell munkát végezni – általában – a pihenő- és munkaszüneti napon, a rendes, a rendkívüli, a fizetés nélküli szabadság alatt, valamint a továbbtanulót megillető munkaidő-kedvezmény igénybevétele alatt.
Szintén a törvény erejénél fogva nem köteles a dolgozó munkát végezni, ha a munkaidőn kívül el nem végezhető más tevékenység miatt azt a munkáltató engedélyezi, illetve ha jogszerű sztrájkban vesz részt.
Aludni nem lehet
A munkaidő a munkavégzésre előírt idő kezdetétől az annak befejezéséig tartó időtartam, amibe be kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartamát is. A munkaidő alatt – a munkaszerződésben történt megállapodásnak megfelelően – a munkavállalót munkavégzési, a munkáltatót pedig foglalkoztatási kötelezettség terheli. A munkában töltendő idő hossza és beosztása nem sértheti a munkavállaló pihenéshez, szabadidőhöz való jogát. Ha azonban a dolgozó a munkahelyén alvással piheni ki magát, ezzel olyan súlyos fegyelmi vétséget követ el, hogy ezért akár el is bocsáthatják (BH 1988/117., BH. 1988/15.).
8 óra munka
A teljes munkaidő napi 8 óra, amelytől csak kivételesen lehet eltérni. Ez – a munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy megállapodás alapján – a munkakör, illetve a végzendő munka jellegére tekintettel rövidebb is lehet. A munkaidőt napi 12 órára pedig akkor lehet felemelni, ha a munkakör készenléti jellegű. Megengedett továbbá a 12 órás munkaidő akkor is, ha a munkavállaló a munkáltató, illetve a tulajdonos közeli hozzátartozója.
Veszélyes munkakörök
Az egészségre ártalmas vagy veszélyes munka esetén jogszabály, illetve kollektív szerződés megszabhatja a munkaidőn belül az ártalmas vagy veszélyes tevékenységre fordítható időt, és egyéb korlátozást is előírhat. Az ilyen egészségkárosító körülmények (porok, vegyi anyagok, meleg vagy hideg környezetben végzett munka, zaj, rezgés, különleges figyelmet igénylő munka, biológiai vagy kombinált kóroki tényezők) esetén munkaszervezési intézkedésekkel is korlátozni kell az expozícióban folyamatosan vagy megszakításokkal eltölthető napi összes időtartamot, az egymást követő munkanapok számát. Ugyancsak csökkenteni kell a munkavégzésre fordított időt, ha olyan egyéni védőeszköz használatára van szükség, amelynek huzamos ideig alkalmazása az egészséget vagy a munkavégzés biztonságát veszélyezteti. Az érintettek körét, az expozícióban tölthető időt, a munkaszervezési intézkedéseket a kollektív szerződésben kell meghatározni, a foglalkoztatás-egészségügyi szolgálat, az orvosok bevonásával.
A hajókon és úszó munkagépeken szolgálatot teljesítők, továbbá a polgári repülésben a hajózó légiutas-kísérő, repülőgépes műszaki, továbbá a légi járműveket kiszolgáló berendezéseket kezelő és vezető, valamint a belföldi és nemzetközi menetrendszerű közúti személyszállítás forgalmi utazó, illetve a nemzetközi menetrendszerű vasúti személyszállításhoz kapcsolódó étkező-, háló- és fekvőkocsikon utazó munkaköreiben foglalkoztatott munkavállalók munkaidejét (illetve pihenőidejét) – a teljes munkaidőre vonatkozó szabályokat kivéve – a kollektív szerződés szabályozhatja.
Munkaközi szünet
A munkavállalónak – ha a napi munkaidő a 6 órát meghaladja – legalább 20 perc szünetet kell biztosítani, de ennél az időtartamnál a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása hosszabbat is előírhat. Annak sincs törvényi akadálya, hogy a munkaközi szünetet több részletben adják ki, pl. cigarettaszünet céljából. Aránytalanul hosszú szünet azonban már nem minősülhet munkaközi szünetnek, ez esetben már osztott munkaidőről beszélhetünk.
Nem kötelező kiadni tehát a munkaközi szünetet, ha a munkaidő legfeljebb 6 óra, és nincs rendkívüli munkavégzés sem. A szünetet, ha a munkaidő a három vagy több műszakos, illetve a megszakítás nélküli üzemelés miatt nem szakítható meg, vagy ha az étkezés munkaidőn belül biztosítható – pl. idegenvezető vagy vendéglátó-ipari alkalmazott -, illetőleg ha a munkakör készenléti jellegű, a munkaidőn belül kell kiadni. Így pl. az olyan gépkocsivezetőnél, akinél megoldható a napi munkaidőn belüli – a kényszerű várakozás idejében történő – étkezés, a munkahelyen való napi tartózkodás idejét meghaladó kötelező étkezési szünetet nem kell elrendelni. A munkahelyre érkezés és az onnani távozás között eltelt időből tehát munkaközi szünet címén – amelynek idejére nem jár díjazás – nem lehet levonni (BH 1990/403.).
Eltérő rendelkezés vagy megállapodás hiányában tehát – a készenléti jellegű munkakör kivételével – nem számít bele a munkaidőbe a munkaközi szünet. Így pl. a dolgozó ebéd- vagy cigarettaszünete (a fenti kivételektől eltekintve) a szokásos napi 8 órás munkaidőbe nem számít bele, magyarul a szünetet le kell dolgozni. Ezekben az esetekben tehát a napi munkaidő kezdetének és befejezésének az időpontját a munkaközi szünet vagy szünetek időtartama figyelembevételével kell megállapítani (például a 8 órás munkaidő kezdődhet reggel 6 óra 45 perckor, és tarthat délután 15 óra 5 percig). A 8 óra munka a gyakorlatban tehát nem is 8 óra...
Túlóra esetén gyakrabban jár munkaközi szünet, hiszen minden egybefüggő 3 óra túlóra után jár a 20 perces munkaközi szünet. A munkaközi szünet idejére azonban nem jár túlórapótlék.
Nagyon fontos tudnivaló, hogy a kiemelt munkajogi védelmet élvező fiatal munkavállalók részére napi 4 és fél órát meghaladó munkaidő esetén legalább 30 perc munkaközi szünetet kötelező biztosítani.
A munkaközi szünet megszakítja a munkát, ezért érdemes a munkahelyen egyszerre kiadni a szünetet, pl. úgy, hogy az ebéd tart 12-től 12 óra 20 percig, vagy úgy, hogy az ebédszünet 12 és 13 óra között vehető igénybe. Ha a munka jellege megengedi, nem muszáj ilyen megkötéseket alkalmazni, elég, ha a munkavállalóra bízzák azt, hogy mikor veszi igénybe a szünetet.
Munkaidő-beosztás és munkarendA munkaidőkeretet, valamint a munkaidő-beosztást, a munkarendet – a munka jellege, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére figyelemmel – a kollektív szerződés, vagy a felek megállapodása hiányában a munkáltató állapítja meg. Meghatározható keretjelleggel mindenkire egységesen, vagy alkalmazható egyenlőtlen, osztott és rugalmas munkaidő, de a munkavégzés történhet éjszaka is. Ha a kereskedelmi tevékenységet folytató cégnek nincs munkarendje, az üzlet nyitvatartási rendjéből kiindulva kell megállapítani azt a napi keretet, amelyen belül a munkavállalóknak munkát kell végezniük, figyelembe véve a kereskedelemben szokásos, a nyitást megelőző előkészítő és a zárást követő befejező munkálatokhoz szükséges időt is (BH 2000/124.). Ha a munkarend többféle munkaidő-beosztást enged, vagy azt keretjelleggel állapítja meg, a munkavállalóra vonatkozót legalább egy héttel előbb és legalább egy hétre szólóan közölni kell, ha ez elmarad, az utolsó időszak munkaidő-beosztása az irányadó. A munkáltató egyoldalúan is módosíthatja a munkavállaló munkaidő-beosztását, ez azonban nem állhat ellentétben az irányadó jogszabályokkal és a munkavállaló méltányolható érdekeivel (BH 1996/620.). A munkaszüneti napok miatt indokolt esetben (pl. ha egy munkanap választja el a pihenőnapot a munkaszüneti naptól) a gazdasági miniszter elrendelheti a munkaidő-beosztások változtatását. Megszakítás nélküli munkarend Megszakítás nélküli munkarend állapítható meg, ha a munkáltató működése naptári naponként hat órát meg nem haladó időtartamban, illetve naptári évenként kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból, az ott előírt időszakban szünetel, és a munkáltató társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatást biztosít folyamatosan, vagy a gazdaságos, illetve rendeltetésszerű működtetés – a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt – más munkarend alkalmazásával nem biztosítható, vagy a munkaköri feladatok jellege ezt indokolja. 8 óra pihenés A munkaidőt úgy kell beosztani, hogy az a munkavállaló egészségét és testi épségét közvetlenül és súlyosan ne veszélyeztesse. Ezért az Mt. szabályai szerint a napi munka befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább napi 11 órai egybefüggő pihenőidő legyen, fiatal munkavállalónak pedig napi 12 óra pihenőidő a kötelező. Az általános munkarendben a pihenőidő napi 16 óra. Részmunkaidő A megállapodás alapján részmunkaidős foglalkoztatás esetén alkalmazható olyan munkaidő-beosztás is, amikor az átlagosnál rövidebb napi munkaidőre alkalmazott munkavállaló a heti munkaidejét összevonva (pl. a napi 4 órai munkaidőt három munkanapra, hétfőn 8, szerdán 4, pénteken 8 órára beosztva) tölti munkában, vagy pl. folytonos munkarendben működő munkahelyen a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló pihenőnapjának biztosítása végett helyettesítőként, szombaton és vasárnap dolgozik 8-8 órát. Egyenlőtlen munkaidő A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 120. §-ának (1) bekezdése alapján a munkaidő a munkanapokra – munkaidőkeret alkalmazása esetén – egyenlőtlenül is beosztható. Korlátozást jelent, hogy ilyen esetben a napi munkaidő négy óránál rövidebb nem lehet. A felek megállapodása a napi munkaidő hosszát részmunkaidő esetén rövidebb időtartamban is meghatározhatja. Az egyenlőtlen munkaidő-beosztás főképp az idényjellegű, valamint a kis létszámú munkahelyeken, illetve azokban a munkakörökben fordul elő, amelyekben rendszeresen torlódik a munka. A napi munkaidőt célszerű úgy beosztani, hogy egy-egy osztályon, csoportban, műhelyben foglalkoztatottak – ideértve a túlmunkáért ellenértékre nem jogosultakat is – naponkénti munkaideje azonos legyen. Arra is ügyelni kell, hogy a munkavállaló napi munkaideje azokon a napokon, amikor munkát végez, 4 óránál kevesebb nem lehet. |
Pihenő- és munkaszüneti nap
A munkavállalót hetenként 2 pihenőnap illeti meg, amely közül – az általános szabályok szerint – az egyiknek vasárnapra – heti pihenőnap – kell esnie. A pihenőnapokon felül a munkavállalót megillető munkaszüneti napok: január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1., december 25. és 26. Munkaszüneti napon a munkavállaló rendszeresen csak a megszakítás nélkül (folyamatosan, folytonosan) és a rendeltetése folytán e napokon is működő munkáltatónál, illetőleg ilyen jellegű munkakörben foglalkoztatható.
Ettől eltérően az Mt. 124. §-ának (2) bekezdése szerint pihenőnapok helyett a munkaidő-beosztás alapján a munkavállalónak hetenként legalább 40 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő is biztosítható, amibe egy teljes naptári napnak bele kell esnie.
Munkaidőkeret alkalmazása esetén a pihenőnap kéthetente, illetve kollektív szerződés rendelkezése vagy a felek megállapodása alapján legfeljebb havonta – részben vagy egészben – összevontan is kiadható.
Munkaidőkeret alkalmazása esetén a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a több műszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végző munkavállaló esetében kollektív szerződés rendelkezése alapján a pihenőnap legfeljebb 6 havonta – részben vagy egészben – összevontan is kiadható. Ebben az esetben a pihenőnap összevonásának időtartama az alkalmazott munkaidőkeret időtartamát nem haladhatja meg, továbbá hat nap munkavégzést követően egy pihenőnap kiadása kötelező.
Több műszakos munkarendben foglalkoztatott dolgozónál a heti pihenőnap nem vonható össze. A készenléti jellegű munkakörben, valamint a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállaló esetében a heti pihenőnap összevonására csak a dolgozó hozzájárulásával kerülhet sor.
Vasárnapi munka
Főszabályként vasárnap rendes munkaidőben munkát végezni csak
- a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetve munkakörben, vagy
- a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, a több műszakos munkarendben foglalkoztatottaknál, az idénymunkánál lehet.
Munkaidőkeret alkalmazása esetén az Mt. 124. §-ának (3), (4) bekezdése alapján rendelhető el a vasárnapi munka.
Ezekben az esetekben is havonta legalább egy pihenőnapot (pihenőidőt) vasárnap kell kiadni. Ha a munkavállaló vasárnap végez munkát – a megszakítás nélküli, több műszakos munkarendben dolgozók kivételével -, számára az ezt közvetlenül megelőző szombaton nem rendelhető el rendes munkaidőben munkavégzés.
Munka pihenő- és munkaszüneti napon
Pihenőnapon, valamint a nem megszakítás nélkül működő munkáltatónál foglalkoztatottal munkaszüneti napon munkát végeztetni csak kivételesen, és csak akkor szabad, ha szükségessége olyan okból merül fel, amely miatt túlmunka is elrendelhető. Nem rendelhető el a munkavégzése annak, aki túlmunkára sem kötelezhető. A pihenőnapi és munkaszüneti napi munkavégzésre a napi túlmunkára meghatározott órakorlátozás nem vonatkozik.
Munkaszüneti napon a munkavállaló csak a megszakítás nélküli munkarendben, vagy a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetőleg ilyen munkakörben foglalkoztatható. Ettől érvényesen eltérni nem lehet.
A munkáltató akkor minősül a rendeltetése folytán a munkaszüneti napon működő munkáltatónak, illetve a munkakör akkor tekinthető ilyennek, ha a tevékenység során nyújtott szolgáltatást e napon a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult, vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásokból eredő igény alapján, vagy az élet, egészség, testi épség, továbbá a vagyontárgyak védelme érdekében veszik rendszeresen igénybe.
Munkaidő-kedvezmények
A pihenőidőkön és az ún. igazolt távolléteken kívül mentesül a munkavégzés alól a munkavállaló, ha munkaidő-kedvezményekben részesül.
Kismama
Munkaidő-kedvezmény illeti meg a szülési szabadságról munkába visszatérő nőt a szoptatás első 6 hónapjában naponta kétszer 1 óra, ezt követően a 9. hónap végéig egyszer egy óra időtartamban. Ikrek estén a munkaidő-kedvezmény az ikrek számának megfelelő mértékben jár.
Tanulók
A munka mellett tanulmányokat folytató munkavállaló részére a munkáltató a tanulmányok folytatásához szükséges szabadidőt biztosíthat. Ennek mértéke az oktatási intézmény által kibocsátott – a kötelező iskolai foglalkozás és szakmai gyakorlat időtartamáról szóló – igazolásnak megfelelően állapítható meg. Ezen túl vizsgánként – ha egy napon több tárgyból kell vizsgázni, vizsgatárgyanként -, a vizsga napját is beszámítva 4 munkanap, a diplomamunka, valamint a szak- és évfolyamdolgozat elkészítéséhez 10 munkanap szabadidőt kell biztosítani. A nem iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállalónak tanulmányi munkaidő-kedvezmény csak abban az esetben jár, ha azt munkaviszonyra vonatkozó szabály elrendeli, vagy tanulmányi szerződés állapítja meg.
Szakszervezet
A szakszervezeti tisztségviselők számára is jár munkaidő-kedvezmény. Az üzemi tanács tagját heti munkaideje 10 százalékának, elnökét heti munkaideje 15 százalékának megfelelő munkaidő-kedvezmény illeti meg. Ez a kedvezmény megilleti a Magyar Gyógyszerész Kamara tisztségviselőjét és az ügyintéző szervek tagjait is. A munkavédelmi képviselő számára biztosítani kell az indokolt eljáráshoz szükséges szabadidőt.
CigarettaszünetA nemdohányzók védelméről 1999-ben törvény született, amely szerint a munkahelyeken külön dohányzóhelyeket kellett kijelölni. A dohányzó munkavállalók tehát csak az ilyen kijelölt helyeken dohányozhatnak, munkavégzés közben, a nemdohányzó munkatársak körében tehát nem. Sok munkáltató így nehéz helyzetbe került: hogyan kerülheti el, hogy a "nagy dohányos" munkavállalói ne szakítsák meg állandóan a munkát, és ne menjenek pl. félóránként 5-10 percre cigizni. A munkáltatók ezt a gyakorlatban többféleképpen oldják meg: a legegyszerűbb, hogy a munkáltató egységesen minden dohányosnak pl. 2 óránként 5-10 perc szünetet biztosít cigizésre, amit a munkaidő után le kell dolgozni. (Egyszerűbb lenne talán megtiltani a munkahelyi dohányzást, de ezt még az egészségügyi miniszter a saját háza táján se tudta keresztülvinni.) Eredményes megoldás lenne, hogy a munkáltató olyan egészségügyi programokat finanszíroz – pl. leszoktató programokat -, amiken a munkavállalók fakultatívan részt vehetnek. Sok munkáltató a dohányos-nemdohányos problémát úgy oldja meg, hogy a munkahelyre csak a nemdohányzó jelentkezőket veszi fel. Azonban ezzel is csak akkor ér el célt, ha ez egyáltalán kiderül a jelentkezésnél, vagy ha a munkavállaló később se szokik rá a cigire (és erre, ugye, nincs garancia). Mindenesetre elmondható, hogy hatékonyabb munkaerő az, aki nem cigizik, már csak azért is, mert a statisztikák szerint a nemdohányosok ritkábban betegek, következésképp ritkábban mennek táppénzre is. Sokan egyszerűen nem vesznek tudomást az új rendeletről, engedik a munkavállalót továbbra is úgy dohányozni, ahogy azt korábban tette. A szabályok betartását azonban az ÁNTSZ munkatársai mind gyakrabban ellenőrzik, és komoly bírságra számíthat az a munkáltató, aki megszegi az előírásokat |
