A foglalkoztatás ellenőrzéséről szóló törvény (1996. évi LXXV. törvény) életbelépését megelőző viták során a munkaadók rámutattak: félő, hogy az ellenőrök elsősorban a korábban is tisztességes nyilvántartásokat vezető legális munkaadókat találják meg. Az ellenőrzések esetleg csak az alaki hibák, a kisebb pontatlanságok, a határidők esetleges csúszásának vizsgálatára terjednek ki. A cégtábla nélküli területeket, ahol feltehetően a feketemunka folyik – annak esetleges veszélyessége miatt – kerülni fogják az ellenőrök.
A vitában álló szociális partnerek eltérő célokat tartottak fontosnak. A kormányzat a közrendvédelmi kötelességből eredő hatósági ellenőrzést tartja szükségesnek, amelynek csak egyik célja a feketefoglalkoztatás, illetve a feketemunka visszaszorítása. A szakszervezetek elsősorban a munkavállalók és a szakszervezeti tisztségviselők jogainak, a kollektív szerződések betartásának ellenőrzését várják a törvénytől. A munkaadók azt szeretnék, hogy az ellenőrzés a tisztességtelen piaci magatartást tárja fel, kapjon prioritást a feketefoglalkoztatás és munkavégzés visszaszorítása.
Átalakított szervezet
Az érdekeltek azt kívánták: az Érdekegyeztető Tanács a törvény hatálybalépését követő egy év után tekintse át a munkaügyi ellenőrzés tapasztalatait, s amennyiben szükséges, tegyen további javaslatokat. Ez a munka megkezdődött, az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség elkészítette előterjesztését az Érdekegyeztető Tanács részére.
Az 1996. évi LXXV. törvény kibővítette az ellenőrzés hatáskörét. A megyei és fővárosi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek a területi munkaügyi központokhoz kapcsolódtak úgy, hogy az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség továbbra is irányító tevékenységet lát el.
A szervezet átalakulása, az újonnan felvett ellenőrök, az egységes ellenőrzési arculat (módszer, hozzáállás, emberi attitűdök) kialakítása először az apparátus oktatását igényelte. Az ellenőröknek a munka világával foglalkozó összes törvényt meg kell ismerniük. A munkaügyi felügyelőségeknek összehangoltan együtt kell működniük a rendőrséggel, a nyugdíjfolyósító igazgatósággal, a megyei egészségbiztosítási pénztárral, az APEH Operatív Osztályával, a Fogyasztóvédelmi Felügyelőséggel, a Vám- és Pénzügyőrséggel, és még sorolható lenne a különböző hatóságok névsora.
Az eltelt egy év kevés érdemi következtetés levonására ad lehetőséget, annál is kevésbé, mert először magának az apparátusnak is meg kellett tanulnia a munkát. A beszámolóban rendelkezésre bocsátott makroszintű statisztikai összefüggések számtalan általánosítást takarhatnak. Ezért a munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek igénylik, hogy az ellenőrzés tapasztalatainak részletesebb adatait legyen módjuk megismerni. Megyei és szakágazati szinteken is el kell végezni az elemzéseket és vizsgálódásokat.
A munkaügyi kormányzat véleménye szerint – amelyet már év közben is hangoztatott – nem elégséges a hatósági ellenőrzés, a törvény érvényesülése a szociális partnerek együttműködését is igényli. Ezt javaslatcsomagban foglalták össze, amely szerint:
- következetes és tematikus rendszerű oktatás szükséges a munkaügyi jogok és kötelezettségek megismerésére, munkavállalói és munkaadói szinten egyaránt,
- szükséges, hogy a szociális partnerek tájékoztassák a hatóságot a foglalkoztatási szabálytalanságokról, a szakszervezetekkel szembeni jogsértésekről, éljenek a szociális partnerek a közérdekű bejelentés jogával,
- az ellenőrzések által feltárt ügyek kellő nyilvánosságot kapjanak a tömegkommunikációs eszközök bevonásával, valamint
- külön ágazati egyeztetőfórumok működjenek a feketefoglalkoztatás és a munkavállalás specifikumainak feltárására. Ezt a Munkaügyi Ellenőrzési Tanácsadó Testület koordinálja. Az együttműködéstől sem a szakszervezetek, sem a munkaadók nem zárkóztak el. Attól azonban igen, hogy ezért újabb szervezeteket, állandóan működő fórumokat hozzanak létre.
Konkrét tapasztalatok
Az elmúlt időszakban munkaügyi ellenőrzést döntően bejelentések alapján folytattak le. Az ellenőrzött munkáltatók köre a feltárt munkaügyi jogsértések alapján két nagy csoportra osztható:
- az egyik csoportba tartozó munkáltató tudatosan nem tartja be a foglalkoztatási, munkaügyi szabályokat,
- a másik csoportba tartozó munkáltatói körnél a törvények hiányos ismerete okozza a problémát.
Természetesen mindkét típusú vétség jogi szankciója azonos. Ennek következménye, hogy a munkaügyi ellenőrök 1997. évben az ellenőrzött munkáltatókra csaknem egymilliárd forint bírságot róttak ki, amelyet a munkáltatók első fokon általában megfellebbeztek.
Még mindig nincsen meg a munkaügyi nyilvántartás jogszabályi háttere, ezért nagyon eltérő gyakorlat tapasztalható a különböző munkahelyeken. Munkaadói szempontból is fontos lenne, ha ez a kérdés rendeződne.
A feketefoglalkoztatás és feketemunka-vállalás felderítése lenne a munkaadók véleménye szerint az elsődleges vizsgálati szempont. Az OMMF egyéves beszámolója alapján az a tapasztalat, hogy ez a probléma az egyes munkáltatóknál (egy-két látványos építkezést kivéve) nem koncentráltan, hanem területileg, szakmánként, munkáltatói típusonként szétszórtan jelentkezik. A megállapítás a húszezer, vizsgálati körbe bekerült munkaadónak mintegy egynegyedét érintette.
Rangsorolt vétségek
Az ellenőrzések leggyakrabban a munkaszerződések hiányát állapították meg, vagy a leplezett munkaszerződést tártak fel. Második helyre a munkabér összege körüli jogsértések kerültek. Gyakori a minimálbér alatti kifizetés, a jogszabályban vagy kollektív szerződésben rögzített bérek, pótlékok csökkentése. (Az ellenőr a kollektív szerződésben rögzített bértételek betartását csak bejelentésre ellenőrizheti). Nem ritka a túlmunkára vonatkozó szabályok, a munkaidőre vonatkozó előírások megsértése, a szabadság szabálytalan kiadása vagy éppen annak jogellenes megtagadása.
Viszonylag ritkább a munkavállalót megillető igazolások szabálytalan kiadása, a bejelentési és nyilvántartási kötelezettségek megszegése. A tapasztalatok szerint nem számottevő a nők és a fiatalkorúak, valamint a megváltozott munkaképességűek szabálytalan foglalkoztatása. Ebbe a körbe tartozik még a hátrányos megkülönböztetés tilalma elleni vétség, valamint a szakszervezeti tisztségviselők kedvezményeinek és munkajogi védelmének megsértése is.
A tapasztalatok szerint nem egységes a bírságolási gyakorlat. A kirótt bírság felét a külföldi munkavállalók szabálytalan foglalkoztatása miatt szabták ki, míg a másik fele államigazgatási határozat alapján kirótt munkaügyi vagy szabálysértési bírság.
A munkaadónak érdeke
Nyilvánvalóan azért érdemes a munkaadóknak megismerniük az ellenőrzési törvényt és tapasztalatait, hogy ne kerüljenek olyan helyzetbe, hogy ötvenezer forinttól hárommillió forintig terjedő bírságot kelljen fizetniük. Az egyéves áttekintés eddigi összegezéséből az a tanulság vonható le, hogy munkáltatók egy része nem ismeri pontosan a munka világával összefüggő jogszabályokat és főleg azok változásait. Vonatkozik ez a megállapítás például arra, hogy a Munka Törvénykönyve vagy a foglalkoztatási törvény egy sereg kérdésben 1997. évben megváltozott, és ezeknek a változásoknak a betartását is számon kérik a felügyelők a munkaügyi ellenőrzések során.
Magyar Munkaadói Szövetség
