Kíméletlen versenyfutás a piacokért, bűvészkedés a közterhek kigazdálkodásáért, lavírozás a hektikus üzleti környezetben – nagyjából ez jellemzi a hazai vállalkozások működését. A munkáltatók természetesen tudják, hogy legnagyobb értékük az ember, akinek a munkahelyi biztonságáért tenni kellene, csak hát mindig akad sürgősebb feladat, és mindig másra kell a pénz. A döbbent önvizsgálat rendszerint akkor következik be, amikor megtörténik a halálos baleset.
Az intő példák ellenére a halállal végződő munkahelyi balesetek száma nem csökkent az idén sem. Bár a baleseti statisztikák némi javulást mutatnak, azonban a legveszélyeztetettebb ágazatban, az építőiparban változatlan a helyzet; a feketegazdaságban magas az eltitkolt munkabalesetek száma, a munkáltatók pedig keveset vagy alig áldoznak a biztonságos munkavégzést szolgáló fejlesztésekre és beruházásokra. Mindezek alapján úgy tűnik föl, nagyon lassan érnek be azok az intézkedések, amelyek a munkavédelemhez való viszonyulást hivatottak megváltoztatni.
Pedig sok minden történt az utóbbi években. Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség módosította stratégiáját, és átalakította szervezetét: fókuszba állítva a megelőzést, szigorítva az ellenőrzést, és nyilvánossá téve a bírságszankciókat. Jelentősen javult a hatóság és a munkáltatói szervezetek közötti kapcsolat is: immár párbeszédre, együttműködésre és – megállapodásokban rögzített – partnerségre épül a viszony. A hatóságnál megkezdték a felügyelői eljárások egységesítését – hogy az országban mindenütt egyforma megítélés alá essenek az azonos jogsértések -; megalakultak a regionális felügyelőségek, s az OMMF – az ismeretterjesztés révén – a tudatformálást is zászlajára tűzte.
A változásokat elemezve azt lehetne feltételezni, hogy ettől kezdve minden "sínen" van. Hogy mégsem, annak a hatóságon túlmutató okai vannak. Amíg ugyanis a vállalkozásoknak – a költségvetés éhsége miatt – egyre nagyobb anyagi terheket kell viselniük, addig minden pluszkiadással járó fejlesztéstől és beszerzéstől igyekeznek megszabadulni. A munkavédelem óhatatlanul hátrább sorolódik, maga elé engedve a munkatársak képzésére vagy a termék- és szolgáltatásfejlesztésre – mint gyorsabban megtérülő beruházásokra – fordított forrásokat. Mindez jó esetben van így. A feketemunka ugyanis – a felszámolására tett erőfeszítések ellenére – jelentős szeletet hasít ki a gazdaságból. Ám e zónában végképp nincs sem biztonság, sem védelem – még az elszenvedett baleseteket is titkolják.
A munkabiztonság javítása tehát nem kizárólag az illetékes hatóságon áll vagy bukik. A gazdaságpolitika egészének kell úgy szabályoznia és működnie, hogy ösztönző közeget teremtsen a munkahelyi védelem erősítéséhez.