Az adólevonásról általában
Az áfatörvény biztosítja az adóalanyok számára azt a jogot, hogy az általuk fizetendő adó összegét csökkentsék azzal az áfával, amelyet a részükre teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rájuk áthárított, vagy fizetendő adóként a bevallásukban feltüntettek, illetve valamilyen jogcímen a költségvetés részére már korábban megfizettek. Az adólevonási jog azonban nem korlátlan, ahhoz negatív és pozitív feltételek kapcsolódnak. Negatív feltételként kezelhetjük azokat a szabályokat, amelyek az adó levonását bizonyos tevékenységekre és egyes termékekre nézve tételesen tiltják, pozitívnak pedig a minden esetben szükséges személyi és tárgyi feltételeket.
Adószám felfüggesztése, törlése
Az áfalevonási jogot kizárólag az az adófizetésére kötelezett adóalany gyakorolhatja, aki nyilvántartását az egyszeres vagy a kettős könyvvitel szabályai szerint vezeti, tehát nem gyakorolható levonási jog, ha valaki – az átalányadózás kivételével – nem a tételes költségelszámolás szabályait alkalmazza. De akkor sem lehet az előzetesen felszámított áfával a fizetendő adót csökkenteni, ha az adóalany adószámát az adóhatóság jogerősen törölte.
Felfüggesztési eljárás
2006. szeptember 15-étől az adóhatóság eljárási szabályok között rögzített lehetősége, hogy tételesen meghatározott esetekben az adószám alkalmazását felfüggessze. Erre akkor kerülhet sor, ha a postai küldemény kétszer "címzett ismeretlen" jelzéssel érkezik vissza, illetve az adózó székhelyén végzett helyszíni ellenőrzés azt támasztja alá, hogy az adózó a székhelyén nem található. Felfüggesztésre ad okot az is, ha az adózó a szervezeti képviselőjét az adóhatósághoz nem jelentette be, vagy az APEH hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy az adózónak nincs szervezeti képviselője, illetve a bejelentett képviselő nem valós személy, esetleg a megadott elérhetőségi helyeken nem lelhető fel.
A felfüggesztésről adóhatósági határozat dönt, amelyről a jogerőre emelkedést követően a cégbíróság a cégjegyzékbe való bejegyzés érdekében, illetve a körzetközponti jegyző, vagy az adózó nyilvántartását vezető egyéb szervezet is tudomást szerez. A felfüggesztést elrendelő határozatot tizenöt napra ki kell függeszteni az eljáró hatóság hirdetőtáblájára, ezzel együtt az APEH honlapján is közzé kell tenni. Ettől kezdve 90 nap áll az adózó rendelkezésére, hogy kérvényezze a felfüggesztés megszüntetését. Ha ez az idő eredménytelenül telik el, akkor az adóhatóság az adózó adószámát határozattal törli, amelyről a nyilvántartást vezető szervezeteket is értesíti.
Áfalevonás szünetelése, tiltása
Az adószám jogerős felfüggesztése az áfában azt jelenti, hogy a felfüggesztés alatt beszerzett termékek, igénybe vett szolgáltatások után nem vonható le és nem is igénylehető vissza az áfa. Általában az adószám felfüggesztésének és az adóalany adóelszámolásának időszaka nem esik egybe, ezért a felfüggesztés alatt a felfüggesztéssel érintett adómegállapítási időszakban tovább kell göngyölíteni a negatív elszámolandó adót, tehát a fizetendő adót kell csökkenteni a vissza nem igényelhető adó összegével. Ha a felfüggesztés jogerősen megszűnik, akkor a korábban le nem vonható áfa levonhatóvá válik, a megszűnést követő elszámolási időszakban pedig a visszaigénylési jog is gyakorolható. Abban az esetben viszont, ha az adóalany adószámát jogerősen törli az APEH, akkor a felfüggesztés időszakában történő beszerzések után az áfa utólag sem vonható le, vagy igényelhető vissza, így az adószám törlésével az adóalany véglegesen elesik a felfüggesztés alatt göngyölített negatív elszámolandó adótól. Amennyiben az adószámot törlik ugyan, de az adózó mégsem szűnik meg, és újra bejelentkezik, akkor a törlés és az újabb bejelentkezés közötti időszakra utólag sem alapíthat levonási jogot.
Az adószám felfüggesztésének, törlésének elkerülése érdekében az adóalany székhelyén biztosítani kell a küldemények átvételét, érdemes ellenőrizni, hogy megtalálható-e az adóalany neve a postaládán. Emellett ellenőrizni szükséges, hogy az adózóra irányadó szabályok szerinti aktuális és elérhető képviselő be van-e jelentve. Az áfalevonást, visszaigénylést tiltó szankciók elkerülése érdekében – no meg egyébként is – érdemes az APEH honlapját (www.apeh.hu) folyamatosan figyelemmel kísérni.
Az adólevonás tárgyi feltétele - hiteles számla
Az áfatörvény szövege szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló, adóigazgatási azonosításra alkalmas számla birtokában gyakorolható.
Sorszámtartománnyal ellátott számlák
Ettől az évtől kezdve a nyomtatvány-előállítók csak az APEH-tól kapott sorszámtartománnyal ellátott tömböket gyárthatnak, a forgalmazók pedig július 1-jétől kizárólag ilyen számlákat árusíthatnak. A korábban beszerzett számlatömböket az adózók még ez év végéig használhatják, ezt követően azonban a maradékot selejtezni kell, és csak az új szabályok szerint előállított és forgalmazott tömbök használhatók.
Téves teljesítési időpont
A számla kötelező adattartalmát az áfatörvény részletesen szabályozza, így – többek között – a teljesítési időpont feltüntetését is előírja. A teljesítési időpont elsősorban akkor bír jelentőséggel, ha a tévesen feltüntetett időpont a valóságostól eltérő adómegállapítási időszakra esik. Fontos azonban, hogy egy valós teljesítésről kiállított számlán feltüntetett téves teljesítési időpont nem eredményezi a számla hiteltelenségét. Ezt az álláspontot a PM is osztja, hiszen a bizonylatokkal kapcsolatos irányelvében kimondja, hogy a teljesítési időpont téves megjelölése önmagában nem teszi a számlát fiktívvé. Ilyenkor legfeljebb az adólevonás "időelőttiségét" lehet megállapítani, ami nem azonos az anyagi jogszabályok alapján jogosulatlan igényléssel. Fontos azonban, hogy amennyiben a számlán szereplő téves teljesítési időpont a valós teljesítési időponttal azonos adómegállapítási időszakba tartozik – amellett hogy a számlát nem lehet fiktívnek tekinteni -, az "időelőttiség" sem állapítható meg, tehát az adólevonási jog megvonása nem tekinthető jogszabályszerűnek.
Kellő körültekintés a számlakibocsátóval kapcsolatban
Alapszabály, hogy csak adóalany által áthárított adó vonható le, az adóalanyiság egyik legfontosabb feltétele pedig a saját név alatt folytatott gazdasági tevékenység. Nem tekinthető adóalanynak a magát társaságként feltüntetett számlakibocsátó akkor, ha a cégírósághoz nem nyújtott be bejegyzési kérelmet, és attól az időponttól kezdődően sem, hogy a bejegyzési kérelmét jogerősen elutasították, a cégeljárást jogerős végzéssel megszüntették.
Nagy értékű ügyleteknél, új üzleti partner esetén, illetve amikor a vétel körülményei eltérnek a szokásos kereskedelmi értékesítés körülményeitől, elvárható, hogy a vevő a cégnyilvántartásból megbizonyosodjon az adott cég létéről. Más a helyzet a természetes személy, így az egyéni vállalkozó esetében, ugyanis itt nincs közhiteles nyilvántartás. Ebben az esetben magától az adóhatóságtól lehet érdeklődni a számlakibocsátó neve, székhelye, adószáma iránt. Fontos, hogy az adóköteles tevékenységet folytató, de bejelentési kötelezettségét elmulasztó, adószámmal nem rendelkező természetes személy adókötelezettségét az adóhatóság határozattal állapítja meg, éppen ezért az ilyen természetes személy által jogosulatlanul kiállított számla nem tekinthető hiteles dokumentumnak.
Ugyancsak nincs az áfa levonására lehetőség akkor, ha – az egyébként adóalanynak minősülő - számlakibocsátó a konkrét ügyletet tekintve bizonyítottan nem áll üzleti kapcsolatban a számla címzettjével, vagy a számlát olyan személy álltja ki, aki más nemében jogtalanul köt szerződést. Ebben az esetben a kifogást a saját név alatt folytatott gazdasági tevékenység hiánya alapozza meg.
Ismeretlen helyen tartózkodó eladó
Az eddigiektől eltérően kezelendő az az eset, amikor a számlakibocsátó személy cégjogi és adójogi értelemben is létező adóalany ugyan, de a bejelentett székhelyén, telephelyén nem lelhető fel, a képviseletére jogosult személy ismeretlen helyen tartózkodik. Ilyenkor a vevőnél automatikusan nem állapítható meg fiktív számlázás miatti jogkövetkezmény kizárólag azért, mert a számlakibocsátó nem lelhető fel. Ha tehát a számlabefogadónál végzett vizsgálat során az derül ki, hogy egy felfüggesztett vagy törölt adószámú adóalanytól származó számlát fogadott be, akkor azt kell nézni, hogy maga az ügylet létrejött-e valójában. Ha a nyilvántartások, a pénzforgalom, esetleg a beszerzett termék további sorsára vonatkozó információk, vagy az ügylet során közreműködők nyilatkozatai alapján mind a jogügylet, mind pedig a vevő megfelel a törvényi feltételeknek, akkor az áfalevonási jog érvényesítésének nincs akadálya.
Vegyes tevékenység levonható adója
Az áfa rendszerében az előzetesen felszámított adó kezelésének egyik alapszabálya, hogy az adóalany köteles a levonható és a le nem vonható előzetesen felszámított adó összegét nyilvántartásában egymástól elkülönítetten kimutatni.
Személyes célt szolgáló beszerzés
A tételes elkülönítés mind a gazdasági tevékenységen kívüli felhasználásra, mind pedig az adólevonásra nem jogosító tevékenység végzésére vonatkozik. A Pénzügyminisztérium az áfatörvény alapelvéből vezeti le a két levonási tiltás egymáshoz való viszonyát. Így először az üzleti és a gazdálkodási körön kívüli használat miatti előzetesen felszámított áfa elkülönítését kell elvégezni, és ha van adóköteles és tárgyi mentes tevékenység is, akkor következő lépésként ezt kell figyelembe venni. Ez a sorrend a – már jól ismert – telefon levonható áfájának megállapításakor nyer különös jelentőséget.
Abban az esetben, ha egy beszerzés adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez és személyes célhoz egyaránt kapcsolódik, akkor az előzetesen felszámított adó azon része, amely az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez kapcsolódóan merült fel, arányosan levonható. Az arányosítás módszerét maga a törvény szövege – és nem a melléklet – tartalmazza, előírva azt, hogy a megosztásnál a tényleges használatot, hasznosítást leginkább tükröző, természetes mértékegységen alapuló arányt kell alkalmazni. Amennyiben ilyen megosztás nem lehetséges, akkor az illetékes adóhatósággal kell megállapodni a levonható arányról. Le kell szögezni, hogy a szabály 2004-es bevezetése óta még nem fordult elő olyan eset, amikor szükség lett volna erre a megállapodásra, az APEH álláspontja szerint ugyanis minden esetben megtalálható a tényleges használatot tükröző, természetes mértékegységen alapuló módszer.
Arányosítás tárgyi mentes tevékenységnél
Az adólevonásra jogosító és nem jogosító gazdasági tevékenységet egyaránt végző adóalany esetében is főszabály a tételes elkülönítés. Csak akkor lehet arányosítani, ha a tételes elkülönítés nem lehetséges maradéktalanul, ha a beszerzésekről egyértelműen eldönthető, hogy tételesen melyik – levonásra jogosító vagy nem jogosító – tevékenységhez kapcsolódnak, akkor azok adótartalmát eleve levonhatóként vagy le nem vonhatóként kell kezelni. Az ezt követő arányosítás során alkalmazandó módszert a törvény 3. számú melléklete tartalmazza. Az arányosítás során az adóalany által teljesített valamennyi adólevonásra jogosító és nem jogosító tevékenységből származó ellenértéket, valamint az ahhoz kapcsolódó költségvetési és egyéb támogatást szerepeltetni kell, nem csupán azokból a szolgáltatásokból, értékesítésekből származó ellenértéket, amelyhez az arányosításba bevonható, tételesen el nem különíthető beszerzések kapcsolódnak.
A valamennyi adólevonásra jogosító és nem jogosító tevékenységből származó ellenértékbe - adólevonásra jogosító ellenértékként – beletartozik a termékexportból és a Közösségen belüli termékértékesítésből származó ellenérték is. Sőt, miután az áfatörvény szerint az adóalanyt a másik tagállam, illetve harmadik ország területén teljesített értékesítései után is megilleti az adólevonási jog olyan mértékben, ahogy megilletné akkor, ha ugyanazt belföldön teljesítené, az arányosításba a külföldi teljesítésű ügyleteket is be kell vonni. Bár a melléklet szövege nem tartalmazza, hogy a külföldi teljesítésű – egyébként levonásra jogosító – bevételek is feltüntethetők a képletben, mégsem lehet eltérően kezelni az arányosításra nem kötelezetteket azáltal, hogy ők tételes szabály alapján az adólevonási jogukat gyakorolhatják, míg az arányosításra kötelezett adóalanyok külföldi teljesítésű ügyleteikre nézve adólevonást egyáltalán nem érvényesíthetnek. Tekintettel arra, hogy az arányosításra kötelezett adóalany külföldi teljesítései esetében levonási jogot csak akkor tud gyakorolni, ha e teljesítések ellenértékét az arányosítási képletben – mind a nevezőben, mind a számlálóban – szerepelteti, pénzügyminisztériumi állásfoglalás alapján e tételek annak ellenére figyelembe veendők, hogy a jogszabály szövege szó szerint nem tartalmazza azt.
Személygépkocsival összefüggő tiltások
Az áfatörvény rendszerében személygépkocsinak a vtsz. 8703 vámtarifaszám alá besorolt jármű minősül, amely nem azonos a személyijövedelemadó- és a társaságiadó-törvényben meghatározott személygépkocsi fogalmával.
Üzemanyagok áfája
A személygépkocsi üzemeltetéséhez közvetlenül felhasznált üzemanyag áfájának levonási tiltását az áfatörvény az egyéb, tételesen felsorolt tiltott termékek és szolgáltatások között tartalmazza. A tételes tiltás megfogalmazásából következően függetlenül attól, hogy milyen üzemanyag felhasználásáról van szó, ha az közvetlenül személygépkocsi üzemeltetését szolgálja, a beszerzéshez kapcsolódó adót levonni nem lehet. Ezért nem lehet levonni a cégautó magáncélú üzemeltetéséhez felhasznált üzemanyag előzetesen felszámított adóját, még akkor sem, ha a magáncélú használatra eső üzemanyag-mennyiséget a cég a magánhasználóval megfizetteti. Az üzemanyagot az adóalany ilyenkor is közvetlenül a személygépkocsi üzemeltetéséhez használja fel, függetlenül attól, hogy a magánhasználat megtéríttetése miatt úgy tűnik, mintha a magáncélra felhasznált üzemanyagot értékesítette volna. Az üzemanyag ezek szerinti "továbbértékesítése" nem befolyásolja az adólevonási tiltást, hiszen az üzemanyag közvetlenül személygépkocsi üzemeltetését szolgálta, amire alkalmazni kell a kategorikus tilalmat.
Személygépkocsi beszerzése
Szó szerinti tiltás miatt nem vonható le az előzetesen felszámított adó – többek között – a személygépkocsi beszerzése esetén, kivéve ha a beszerzés továbbértékesítési céllal, vagy közvetlen anyagként való felhasználási céllal történik, esetleg az adóalany saját nevében, de más javára rendelte meg.
Továbbértékesítési célúnak az áfatörvény azokat a beszerzéseket tekinti, amelyeknél a beszerzett terméket saját célú használat, hasznosítás nélkül úgy értékesítik, hogy a termék használati értéke legfeljebb a kereskedelemben szokásos értékváltozás figyelembevételével tér el a beszerzéskori állapottól. Ebből a szabályból következik, hogy a személygépkocsi kereskedelmével foglalkozó adóalany az általa zárt végű, tehát biztos tulajdonszerzést biztosító lízing útján értékesített jármű esetén az előzetesen felszámított adót levonhatja. Akkor azonban, ha az adóalany az áfatörvény fogalomrendszere szerinti bérbeadással kívánja hasznosítani a személygépjárművet, azaz a bérlet/lízing lejártával a jármű tulajdonjoga nem száll biztosan át a bérlőre, akkor adólevonási jog nem keletkezik, hiszen nem valósul meg a továbbértékesítési cél. Fontos azonban, hogy a bérlő adóalanynál a bérleti díjhoz kapcsolódóan felmerült előzetesen felszámított adó – miután nem termékbeszerzés történik – ilyenkor levonható, természetesen ha a jármű az adóalany gazdasági tevékenységét szolgálja.
Utólagos levonás
Az áfatörvény lehetővé teszi, hogy ha a rendeltetésszerű használatbavétel hónapjától számított 60 hónapon belül a személygépkocsit értékesítik, akkor az értékesítés hónapjára, valamint a még hátralévő hónapokra időarányosan eső előzetesen felszámított adó véglegesen levonható. Személygépkocsi értékesítése esetén minden adóalanynak 20 százalék áfát kell fizetni, kivéve az alanyi adómentességet választónak, ha az értékesítéssel nem lépi túl a törvényi bevételi értékhatárt. (Alanyi mentes értékesítéskor természetesen nincs arányos levonási lehetőség.) Az utólagosan levonható áfa számításakor a korábban fizetett áfa figyelembevételével, a hátralévő hónapokkal kell számolni. Abban az esetben, ha a vásárlás még 2006 előtt történt, akkor a visszaigényelhető adót a bevallás 25 százalékos adósorán, egyéb esetében már a 20 százalékos adósoron kell szerepeltetni.
Személygépkocsi üzemeltetése, fenntartása
A személygépkocsi beszerzésén kívül nem vonható le az üzemeltetéséhez, fenntartásához kapcsolódó beszerzések, szolgáltatások áfája sem. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a szervizelést végző adóalanyok, amelyek tevékenységük során személygépjármű üzemeltetéséhez, fenntartásához kapcsolódóan terméket szereznek be, és szolgáltatást nyújtanak, ne vonhatnák le az ezzel összefüggésben felmerült áfát. A levonási tiltás ugyanis nem vonatkozik a továbbértékesítési célú beszerzésre, a közvetlen anyagként való felhasználásra, illetve a saját név alatt, de más javára megrendelt szolgáltatás céljára történő beszerzésre. Nem vonható le viszont a szervizelést végző adóalany által felszámított adó, mert gyakorlatilag az ő tevékenységére vonatkozik a levonási tiltás. Ugyancsak érvényesül a levonási tilalom, ha az adóalany a személygépkocsi-üzemeltetésre egy másik adóalany részére ad megbízást. Ilyenkor az üzemeltetéssel megbízott adóalany szolgáltatásához kapcsolódó előzetesen felszámított adót a megbízó nem vonhatja le. Ugyanakkor nem tekinthető üzemeltetésnek és fenntartásnak a személygépkocsi bérbevétele, hiszen éppen ez a feltétele annak, hogy a későbbiekben azt üzemeltessék, fenntartsák. Éppen ezért a személygépkocsi bérletéhez kapcsolódó előzetesen felszámított adót a bérbevevő – az egyéb feltételek fennállása esetén - levonhatja.
Lakóingatlannal kapcsolatos tiltások
Áfa szempontjából a lakóingatlan fogalmára a törvény külön meghatározást ad. E szerint lakóingatlannak a lakás céljára létesített, és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan számít. Nem minősül lakóingatlannak a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült, így különösen a garázs, a műhely, az üzlet, a gazdasági épület. Az előzetesen felszámított adó levonásának tiltása a lakóingatlan építéséhez, felújításához és beszerzéséhez kapcsolódik.
Lakóingatlan építése, beszerzése
Nem lehet levonni a nem tárgyi mentes, vagyis az építés bejezése előtt értékesítésre kerülő, illetve az építés befejezését követő első értékesítésre kerülő ingatlan beszerzéséhez kapcsolódóan felmerült előzetesen felszámított áfát. Fontos, hogy a lakóingatlanok továbbértékesítési célú építése, beszerzése esetén a levonási tiltás nem érvényesül. Ennek megfelelően az eladásra épített lakóingatlanok építése során felmerült áfa levonható, de a lakóingatlant megvásárló adóalany a vásárlásához kapcsolódódóan felmerülő adót már nem vonhatja le (hacsak nem ő is továbbértékesítési célból vette meg azt). Továbbértékesítési célú beszerzésnek számít, ha az adózó pénzügyi lízing keretében adja át a lakóingatlant.
Más szabályoktól eltérően azonban a lakóingatlan pénzügyi lízingje alatt nem csupán a zárt végű, azaz a futamidő végén biztos tulajdonszerzést jelentő lízinget kell érteni, hanem a nyílt végű pénzügyi lízinget is, ahol a lízingbe vevő tulajdonszerzése nem automatikusan következik be. Ezt a szabályt azonban csak akkor lehet alkalmazni, ha a lízingbe adó a lakóingatlan lízingbe adási tevékenységére adókötelezettséget választott. Választás hiányában ugyanis ez a tevékenység tárgyi adómentesnek számít, a tárgyi mentes tevékenységhez kapcsolódódóan történő beszerzések adója pedig nem vonható le.
Lakóingatlan felújítása
A lakóingatlan felújításához kapcsolódó tilalom a gyakorlatban akkor okoz gondot, ha a lakóingatlan olyan mértékű átalakításáról van szó, amelynek során az ingatlan rendeltetése is megváltozik. Egyes álláspontok szerint, amennyiben a lakóingatlanon olyan mértékű átalakítást végeznek, amelynek eredményeként a rendeltetése megváltozik, azaz már nem felel meg az áfatörvény lakóingatlan fogalommeghatározásának, akkor az átalakítás nem értékelhető lakóingatlan-felújításként, így az ahhoz kapcsolódó beszerzések áfája levonható. Kérdés csupán az, hogy mi tekinthető olyan mértékű átalakítási munkának, amely a lakóingatlan rendeltetésének megváltoztatásához vezet. Támpontot adhat az effajta átalakítási munkálatok beazonosításához az, hogy az egyes építményekkel, építési munkákkal és tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásról szóló rendeletben foglaltak szerint lehet csak a lakóingatlan rendeltetését megváltoztatni. Az ilyen típusú átalakításhoz építésügyi hatósági engedély szükséges, amely engedély alkalmas lehet annak alátámasztására, hogy az adóalany nem lakóingatlan-felújítást, hanem az ingatlan rendeltetésének megváltoztatását eredményező átalakítást végez. A rendeltetés megváltozásához vezető átalakításhoz beszerzett termékek, igénybe vett szolgáltatások előzetesen felszámított áfája – a jelenlegi jogértelmezési gyakorlat szerint – levonható.
Áfa visszaigénylése
A köznyelv összekeveri az áfalevonási és az áfa-visszaigénylési jogot. A negatív elszámolandó adót az adózó vagy az elévülési időn belül göngyölítetten a soron következő adómegállapítási időszakban beszámíthatja úgy, mint a fizetendő adót csökkentő tételt, vagy tételesen meghatározott esetekben kérheti az adóhatóságtól az adó visszatérését. Visszatérítési kérelem akkor nyújtható be, ha vagy az adóalany összesített adóalapja eléri vagy meghaladja az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatárt, vagy ha a tárgyi eszköz beszerzésére jutó levonható, korábban vissza nem igényelt, előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 ezer forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét. A törvény a kiutaláshoz főszabályként kifizetettségi feltételt is szab.
Adó-visszaigénylésre jogosító, összeghatárba számító tételek
Az uniós kereskedelem előretörésével a négymillió forintos értékhatár értelmezése okoz gondot azokban az esetekben, amikor maga a törvény határozza meg a teljesítés helyét úgy, hogy az a magyar áfatörvény területi hatályán kívül esik. A probléma azért is merül fel, mert – mint ahogy már szó volt róla – az adóalanyt a külföldön teljesített értékesítések után is megilleti az adólevonási jog, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben megilletné akkor, ha ugyanazt belföldön teljesítené. Az áfatörvény a visszaigénylési kérelem teljesítési feltételeként pontosan felsorolja azokat az adóalapokat, amelyeket a négymillió forintos értékhatárnál figyelembe lehet venni. Ilyen értelemszerűen a belföldi adómértékkel adózó ügylet adóalapja, az export, a külföldi teljesítésű ügyletek közül pedig az adómentes közösségi termékértékesítés, a nemzetközi személyszállítás és teherközlekedés, valamint egyes külön szabályozott Közösségen belüli szolgáltatások, ez utóbbi két esetben ideértendő a más tagállamban vagy harmadik ország területén teljesített szolgáltatásnyújtás adó nélküli ellenértéke is.
Ezektől a kivételektől eltekintve az áfatörvény területi hatályán kívüli értékesítések ellenértéke nem tartozik bele a visszaigénylést megalapozó négymillió forintos összeghatárba. Természetesen a területi hatályon kívül teljesített értékesítésekhez kapcsolódó beszerzésekre jutó előzetesen felszámított áfa levonásba helyezhető, ha azonban az adóalany az adott adóévben csupán az adott szolgáltatással haladta meg a visszaigénylésre jogosító összeghatárt, akkor a visszatérítés – jogszabályi feltételek hiányában – nem teljesíthető.
Számlahelyesbítés hatása a visszaigénylés feltételeire
Az áfatörvény rendelkezései szerint, ha az adóalany az áthárított adó összegét, illetve az annak meghatározásához szükséges tételeket módosítja, erről helyesbítő számlát kell kibocsátania. Amennyiben az áthárított adó összege, vagy az adó alapja csökken, akkor a helyesbítést a helyesbítő számla kibocsátásnak napját tartalmazó adómegállapítási időszakban köteles figyelembe venni. Így van ez akkor is, ha a számlahelyesbítés egy korábbi év adómegállapítási időszakát érinti. A négymillió forintos értékhatárra vonatkozó szabály azt jelenti, hogy az adott bevallás benyújtásakor az adóév elejétől göngyölítetten meghatározott adóalap összegének az előírt összeghatár elérése esetén nyílik meg a visszaigénylési jog. Abban az esetben, ha valamely következő megállapítási időszakban sor kerül egy korábbi időszakot, esetleg egy korábbi évet érintő negatív irányú számlahelyesbítésre, akkor ezt a helyesbítő számlát annak kibocsátása szerinti adómegállapítási időszakban kell elszámolni. Amennyiben ezzel az év elejétől összesített adóalap esetleg lecsökken négymillió forint alá, akkor – adóhatósági álláspont alapján – ez a korábbi adómegállapítási időszakban jogszerűen keletkezett visszaigénylési jogot visszamenőlegesen nem annullálja. Fontos azonban, hogy a visszaigénylési jog megnyílása nem állandó a jog megnyílásának időszakát követő egész évben, annak meglétét minden adómegállapítási időszakban vizsgálni kell, hiszen egy jelentős negatív irányú számlahelyesbítés eredményezheti a visszaigénylési jog elvesztését.
