A kisvállalkozások nem veszíthetők szem elől
Túl nagy a társadalom tétje ahhoz, hogy ne értsünk egyet a versenyképesség minimumában! – fogalmazott Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter arról a kezdeményezésről, amelynek célja, hogy a politikai elit képviselői egy asztalhoz üljenek a magyar gazdaság jövőjéről folytatott párbeszéd érdekében, s legalábbis a fő célokban megszerezze egyetértésüket gazdaságpolitikai törekvéseihez.
A tárcavezető kifejtette: a nemzetközi és a hazai elemzések egybecsengenek abban a tekintetben, hogy a 2006-ban már szembetűnően jelentkező versenyképességi hanyatlás nem a vállalati szektor gyengeségének tulajdonítható, hanem az állam tevékenységére vezethető vissza. Az egyik legnagyobb ballaszt továbbra is az, hogy a magyar államháztartásban az újraelosztás aránya magas, ugyanakkor állandósult az egyensúlyi hiány, s nincs transzparencia. A nemzetközi felmérések szerint az EU-25-ök közül Magyarországon a legmagasabb az államháztartási hiány, és sereghajtó az euróövezethez való csatlakozás konvergenciafeltételeinek teljesítését tekintve is. A magyar reálgazdaság Európa szerves részévé vált az elmúlt tizenöt év alatt, a közpénzekkel való gazdálkodás azonban ellenállt az idők szavának: nem lett sem racionálisabb, sem átláthatóbb. Kóka János szerint ez mára az egyik legfőbb versenyképességi problémává nőtte ki magát, amely veszélyezteti a gazdaság külső egyensúlyát és növekedési kilátásait is.
Azt, hogy a versenyképesség javulásához vezető első és legfontosabb lépés az államháztartás konszolidációja, valamennyi politikai és szakmai szervezet belátta, miként azt is, hogy az EU-hoz benyújtott konvergenciaprogram következetes végrehajtásának nincs alternatívája – hangsúlyozta a tárcavezető. Elképzelései szerint a versenyképesség gazdaságpolitikai összetevői között meg kell alkotni a gazdasági fejlődést segítő hatékony és átlátható adó- és járulékrendszert, javítani kell az üzleti környezet jogi és adminisztratív feltételeit, valamint hosszú távú fejlesztési programok által kell gondoskodni a vállalkozásfejlesztésről. Ez utóbbi nem veszítheti szem elől a mikro- és kisvállalkozásokat – támogatva megerősödésüket, tőkéhez jutásukat -, illetve figyelmet kell fordítani a beruházások ösztönzésére a hátrányos térségekben.
Kóka János szerint - a szakmai szervezetektől, munkaadói érdekképviseletektől és a Versenyképességi Tanácsból érkezett jelzésekre is alapozva – a versenyképesség javítása érdekében az adó- és járulékpolitika strukturális átalakítására van szükség, amit még a mostani kormányzati ciklusban el kellene indítani. Az átalakítás az élőmunka terheit érintené elsősorban, s célja lenne, hogy szélesedjen az adózók bázisa.
A versenyképesség javítására közvetlen lehetőségként áll a szaktárca rendelkezésére az Új Magyarország Fejlesztési Terv programjai közül a Gazdaságfejlesztési Operatív Program. A versenyképesség fejlesztését célzó új pályázatoknál a korábbiakhoz képest szemléletbeli változások lesznek. Ezek egyike a K+F tevékenység előtérbe kerülése; a források legalább felét kell erre szánni, ezen belül is a közvetlen vállalkozásfejlesztésre. Ugyanakkor a vissza nem térítendő támogatások mellett növelni kell a visszatérítendő hitelek arányát; várhatóan a hétéves időszak végére már ez utóbbiak lesznek túlsúlyban. Erősödik az NFT II. keretében az üzleti környezet javításának igénye is. A GKM ennek érdekében indította el az Üzletre hangolva programot, mondván: az állam ne gátolja, hanem segítse a vállalkozásokat. Ehhez jobb szabályozásra, kevesebb papírmunkára és kisebb adminisztrációs terhekre, a pénzügyi és jogi kockázatok csökkentésére, valamint patrióta gazdaságpolitikára van szükség.
A kkv-k egy része kirekesztődik az uniós pályázatokból
Az Európai Unió versenyképességének ütemes javítását kitűző Lisszaboni stratégia elfogadása, majd felülvizsgálata, illetve a magyar nemzeti akcióprogram elkészítése óta a versenyképesség Magyarországon központi kérdéssé vált. A globalizálódó világban való helytállás valóban folyamatos növekedést feltételez, azonban a hazai kis- és középvállalkozások versenyképességének megítélésénél ennél érzékenyebb megközelítést lát szükségesnek az Ipartestületek Országos Szövetsége. Szűcs György elnök szerint bár a Lisszaboni charta célkitűzéseivel és versenyképességi elvárásaival egyet lehet érteni, azonban a növekedés és a nyereségesség nem lehet kizárólagos elvárás a nemzetközi vállalatok által diktált közegben.
Szűcs György rámutatott: a magyar gazdaság szerkezete lassan hozzáidomul az Európai Unióéhoz, elvárható tehát, hogy ennek megfelelő súlyhoz, elbánáshoz és szerephez jusson a kkv-réteg is, amely számarányánál fogva és az általa foglalkoztatottak létszámát tekintve a gazdaság alapja. Épp a foglalkoztatottság alacsony színvonala az, amely Magyarországot a sereghajtók közé utasítja a lisszaboni célok teljesülésének számbavételekor – emlékeztetett az IPOSZ elnöke. Az exporteredmények mögött ugyanis az áll, hogy a magyar kivitel 20 százalékát a 2 százaléknyi nemzetközi cég adja, azok a vállalkozások, amelyeknek érdekei nemritkán úgy kívánják, hogy a legnagyobb létszámelbocsátók is legyenek.
Az IPOSZ kezdettől részt vett az NFT II. kidolgozásában, így ma elmondhatja, hogy döntően egyetért annak prioritásaival, a programokkal, az akciótervvel. Azonban az eddig megjelent pályázatok nem váltották be teljesen a reményeket, a stratégiai célok dacára sok céget kirekesztenek. Az IPOSZ szerint sok mikrovállalkozás számára nem vállalható például az a pályázati feltétel, hogy a vállalkozásnak minimum 4 millió forint éves árbevételt és 15 százalék forgalomnövekedést kell produkálnia öt éven át. Szűcs György szerint ez nem korrekt elvárás, amikor az idén 4 százalékos reáljövedelem-csökkenés várható, s a GDP 2-2,5 százalékkal bővül.
Látni kell, hogy a pályázati rendszer kialakításakor a vállalkozói érdekképviseletek részvétele terelhet csak a versenyképesség irányába. A vállalkozók támogatásához nem mindig pénz kell, főleg a vállalkozások szabadságát, a mozgásteret kell javítani, de szükség van például a nemzetközi kapcsolatok erősítésére, marketingre is – állítja Szűcs György.
A fejlődés egyik kulcsa a hatékonyabb oktatási rendszer
A munkavállalók számára keserves két szűk esztendő következik. A szakszervezetek szerint ezt az tehetné elviselhetővé és elfogadhatóvá, ha 2007-et és 2008-at a kormányzat a komoly tervezésre használná. A konvergenciaprogram alapján számolni kell a GDP növekedésének lassulásával, a belső fogyasztás visszaesésével, azonban itt az idő a versenyképesebb gazdasági környezet megteremtéséhez – mondja Borsik János, az Autonóm Szakszervezeti Szövetség elnöke. Sort kell keríteni az adófeltételek átalakítására, az oktatás-képzés korszerűsítésére, mindezek a versenyképesebb klímát szolgálnák.
Az Autonómok elnöke a hazai gazdaság versenyképessége növelésének egyik kulcsát abban látja, ha társadalmi szinten hatékonyabb, eredményesebb, jobban átgondolt oktatási rendszer jön létre. Az oktatás többszörösen megtérülő invesztíció a versenyképességet illetően is – hangsúlyozta, rámutatva: a képzetlenség állástalansághoz vezet, aminek révén beindul az ördögi kör: a tartós munkanélküliségben újraképződnek a sikertelen munkavállalók, s a társadalomban olyan kasztosodás alakul ki, amely félelmetes feszültségeket eredményezhet.
Borsik János szerint a versenyképesség feltételeihez hozzátartozik a feketemunka terjedésének megállítása. Erre nincs egyedül üdvözítő eszköz, de a szakszervezet úgy látja, erre a kormánynak – legalábbis a jelek szerint – nincs kiérlelt koncepciója.
Ugyanakkor a gazdasági versenyképesség javítása érdekében nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a kis- és középvállalkozások támogatására, ideértve a kedvezményes hiteleket, az adókörnyezet megváltoztatását – mindezt a beharangozott terveknek megfelelően. Az EU-ban a foglalkoztatottak 70 százaléka dolgozik a szolgáltatói szektorban, miközben Magyarországon az arány az 50 százalékot sem éri el, ugyanakkor a perspektivikus területek, mint például a turizmus, fejletlenek – lennének tehát tartalékok a kkv-k számára.
Borsik János szerint a munkavállalói érdekek figyelembevétele, a rendezett munkahelyi légkör - beleértve például a kollektív szerződés meglétét -, összességében tehát a munkabéke ma már szintén versenytényező. Az a gazdasági klíma, amelyben a munkavállalói érdekek rendre háttérbe szorulnak, leértékeli a magyar munkaerőt, csökkenti a mobilitását, a versenyképességét. Mindebben pedig – a szükséges feltételrendszer megteremtésével – komoly felelőssége van a kormánynak.
