A hazai regionális politika most éledezik. A régióhatárok többé-kevésbé ki vannak jelölve, a fentről létrehozott szervezetek is léteznek, a valódi tartalom és az úgymond átütő siker még várat magára. Pedig a jövő Európájának támogatáspolitikája nemcsak az országokról, hanem mindinkább – akár a határokon átnyúló – regionális programok finanszírozásáról is szól majd.
Az uniós támogatási politika egyik fő törekvése, hogy a finanszírozási döntések ne központilag, hanem helyben szülessenek, ott, ahol a problémákat leginkább ismerik, és talán a megoldásokra is a legjobb javaslatokat tehetik. A régiókban működő, a helyi közigazgatási szervektől, a vállalkozókon át a civil szervezetekig minden fontos fórumot magukban foglaló regionális tanácsok hivatottak arra, hogy nagy dolgokban és nagy pénzekről döntsenek. További leosztás is szükséges, hogy kisebb egységek is megfogalmazhassák a környezetükben feltárható, támogatásra érdemes fejlesztési "kínálatot". A sor végén mindenképpen azok állnak, akikről az egész szól: az emberek, akik részben végrehajtói, részben élvezői lesznek a fejlesztéseknek.
A foglalkoztatás szempontjából a területfejlesztésre fordítható forrásokat nem lehet elkülönülten kezelni a gazdasági, a humán erőforrásra, valamint az agráriumra vagy a környezetvédelemre szánt pénzektől. A nagy projektek – jellemzően infrastrukturális beruházások – árnyékában rendre megjelennek a vállalkozások saját kezdeményezéseikkel, melyekhez a legkülönfélébb pályázati forrásokból igyekeznek támogatást szerezni. Úgy tűnik föl, a pluszmunkahelyekkel járó vállalkozói beruházások, illetve szolgáltatások összefogása, hatékonyabbá tétele még nem eléggé gördülékeny. Az országban néhány helyen mutatóban létező úgynevezett foglalkoztatási paktumok törekvései jól példázzák azt, hogy hogyan lehetne optimálissá tenni az egyes régiókban élők együttműködését. Ez az a szint, amely átlátható, megfogható a régió egy-egy szeletében vállalkozók, dolgozók, élők számára. Ugyanakkor az itt megvalósított fejlesztések illeszkednek a régió terveihez is.
Úgy tűnik föl, ha az azonos területen élők felismerik a közös érdekeiket, képesek együttműködni, de figyelmeztető jel is egyben, hogy erre eleddig kevés példa akadt. Pedig a tanulóidő lassan lejár. A 2007-tel kezdődő új pályázati időszámításra mind a regionális, mind a szubregioínális szervezeteknek készen kell(ene) állniuk, hogy megfelelően megalapozott pályázatokkal keljenek versenyre az uniós forrásokért. Mert fejlesztés és új munkahely hovatovább e pénzek nélkül nehezen képzelhető el.