A regionális tanácsok felelőssége
Az idei évben megerősödött az a néhány éve már elkezdődött folyamat, miszerint mind több területfejlesztési döntést fokozatosan regionális szinten hoznak meg. E téren az idei évben nagy lépést tettünk, s ezzel teljesül az a kormányzati és egyben uniós elvárás is, hogy a döntések ott keletkezzenek, ahol a szükségleteket a legjobban ismerik – nyilatkozta Szegvári Péter, a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal elnöke.
A régiók erősödésének folyamata már évek óta tart, ám ezt fokozni csak lépésről lépésre lehet. A 2003-as évben még tetemes volt a központi pályázatokon meghozott döntések aránya, melyek révén a legtöbb pénzt – a teljes kassza 53 százalékát – infrastrukturális fejlesztésekre fordították, míg 29 százalék a termelőágazatok támogatását tette ki. Korábban, de a múlt évben is a munkanélküliség szempontjából legrosszabb helyzetben lévő megyék – Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg – kapták a legtöbb pénzt a humán infrastruktúra fejlesztésére, amiből a legnagyobb részt – 74 százalékot – a foglalkoztatási támogatás jelentette. Már tudható, hogy 2004-ben a régiókban 11,2 milliárd forintról hoztak döntést, aminek mintegy tíz százalék körüli hányada kapcsolatban volt a foglalkoztatással.
Ebben az évben – a költségvetési törvény szerint – a terület- és régiófejlesztési célelőirányzat 26,2 milliárd forinttal gazdálkodhat, amelynek 85 százaléka decentralizált forrás. Az idei évtől a helyi döntési kompetenciák kiszélesednek azáltal, hogy a korábban szakmai tárcákhoz tartozó programok egy része is a regionális fejlesztési tanácsok hatáskörébe került. Ezek finanszírozása ugyancsak a célelőirányzat decentralizált keretéből történik, több mint 4,2 milliárd forint felhasználásával.
A döntésekkor a régiókban messzemenően figyelembe kell venni, hogy a célelőirányzatból mindenekelőtt a hátrányos helyzetben lévő településeken kaphatnak segítséget a helyi gazdaság szereplői a foglalkoztatási problémák enyhítéséhez. E keretből munkahelyteremtő vagy -megőrző beruházásokhoz támogatás csak új telephely létesítése, meglévő bővítése, illetve a termékben, a szolgáltatásban vagy a termelési folyamatban alapvető változást eredményező beruházás esetén nyújtható. Szigorú feltétel az is, hogy a keletkező álláshelyek legalább öt évig fennmaradjanak. Ha ez idő alatt megszűnne a munkahely, a támogatást vissza kell fizetni.
Szegvári Péter kiemelte: 2005-től a regionális fejlesztési tanácsokra az előző évek szabályozásához viszonyítva jóval nagyobb jogosultság, kötelezettség s felelősség hárul. Több lehetőségük lesz arra, hogy az általuk kiírt regionális pályázatok jobban kövessék a regionális fejlesztési programokban megjelenő, helyi követelményeket. A területfejlesztés támogatási rendszerét egyre inkább a programfinanszírozás jellemzi; a források felhasználása elsősorban a régiós projektektől függ. Ezek között meghatározó helyet foglalnak majd el a munkahelyteremtő és -megőrző beruházások.
A költségvetés mellett fontosak az EU-s források is, amelyek már a 2004- 2006-os időszakban is rendelkezésre állnak. Kiemelt szerepe van a területfejlesztési célok megvalósításában a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programon (HEFOP) belül az aktív munkaerő-piaci politikának, amely három pályázati lehetőséget is jelent: a munkanélküliség megelőzésére és kezelésére 29,8 milliárd forint, a foglalkoztatási szolgálat fejlesztésére 8,16 milliárd forint, illetve a nők foglalkoztatási támogatására, a család és a munka összehangolásának segítésére 2,856 milliárd fordítható. Emellett a fenti célokra a Regionális Fejlesztési Operatív Program (ROP) is tartalmaz három évre 6,1 milliárd forintot.
Késnek a pályázati kiírások
Az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezete kedvező pozíciót foglal el a megyei területfejlesztési tanácsban. Igaz, ez nem szavazati, hanem csupán véleménynyilvánító jogosítványt jelent, azonban a pályázati célok és a feltételek meghatározásakor, valamint az elbíráláskor figyelembe veszik álláspontjukat – mondta Grécsi József, a megyei szervezet elnöke. E pozíció jó lehetőséget teremt ahhoz, hogy megfelelően képviseljék a megye kis- és középvállalkozásait. "Ekképpen akár jó példával is szolgálhatunk más megyék számára" – mondta az érdek-képviseleti vezető.
A jó példa ragadós – véli Grécsi József –, hiszen a szervezetet meghívták az Észak-alföldi Területfejlesztési Tanácsba is, ahol meghívotti státusban vannak jelen. Ez nem jelent szavazati jogot, azonban az egyes témákban elmondhatják véleményüket. Úgy tűnik fel, az érintettek megértették, milyen fontos szerepe van a döntések során és azok előkészítésekor a szakmai szervezeteknek.
A kis- és középvállalkozásokat képviselő érdekképviseletek lobbizásának köszönhetően a tavalyi évben a kisebb -50 főt foglalkoztató – munkáltatók számára 600 millió forintot osztottak szét. Előnyben részesültek azok a cégek, amelyek műszaki fejlesztésre vagy munkahelyteremtésre kértek segítséget. Ez utóbbi szempont ugyan nem érvényesült automatikusan, ám a szervezet -más érintettekkel együtt – javaslatot tett e kritérium figyelembevételére, sőt azt is szorgalmazták, hogy a foglalkoztatási célok kijelölésekor a meglévő létszám megtartása is legyen szempont. Mindezek eredményeképpen a térségben egyes területeken már komoly előrelépést lehet tapasztalni.
Ami az idei évet illeti, Grécsi József úgy véli, a kormány beruházási politikájának irányelve nem rossz, ám a gyakorlati megvalósításban rendre előjönnek a gyengeségek. A kis és közepes cégek szempontjából ez abban nyilvánul meg, hogy e kör nehezen, néha egyáltalán nem tudja a fejlesztésekhez szükséges önrészt előteremteni. Ezt a szakmai szerveztek – köztük az IPOSZ is – immár közel másfél évtizede hangoztatja, ám még egyetlen kormány sem találta meg e probléma orvoslásának mikéntjét. Egyelőre ez látszik most is.
Nehézséget jelent továbbá, hogy mindenfajta pályázat, így a területfejlesztéshez kapcsolódó tenderek megjelenése is elhúzódik. Optimális esetben ezeknek már február elején meg kellett volna jelenniük.
Szigorúbb társadalmi kontrollra lenne szükség
Bár papíron igen tetemes összeg szolgálja a területfejlesztési, illetve a régiók és kistérségek egyenlőtlenségeinek enyhítését szolgáló célokat, ezek pozitív hatását alig lehet érzékelni. Jóllehet a szakszervezeteknek kevés információjuk van az e területen történtekről, ám az ismeretek alapján elmondható: a foglalkoztatási gondokra a kelleténél szerényebb hatást gyakorolnak a területfejlesztési pályázatok kínálta lehetőségek – állítja Palkovics Imre.
A Munkástanácsok Országos Szövetsége elnökének véleménye szerint bár jó elgondolás az integrált pályázati kiírás, ez sok esetben eredménytelen marad. Aközös pályázatoknak ugyanis nagy hátránya, hogy az egyes résztvevők felkészültsége olykor nagyon eltérő, így ha egy valaki lemarad, kimarad vagy rosszul teljesít, akkor a többi partner is hátrányt szenved. E problémára sürgősen megoldást kellene találni. Ehhez nyújthat segítséget az a február közepén, Budapesten rendezett ENSZ-konferencia, amelynek kiemelt témája az integrált programkészítés, illetve ennek gyakorlata -ehhez kapcsolódóan a foglalkoztatásbővítés lehetőségei, a foglalkoztatási aktivitás javítása – volt. S bár egy konferencia nem oldhatja meg a sok éve húzódó válságokat, ám valamiféle iránymutatást adhat.
A szakszervezetek számára jó ideje aggályos, hogy a kistérségekben a területfejlesztéssel kapcsolatos döntésekkor nem a súlyuknak megfelelően vehetnek részt. Pedig részvételük indokoltságát igazolják azok a hírek, amelyek a különféle szabálytalanságokról jutnak a szakszervezetek tudomására. Ezek mind-mind a pályázatokon ügyeskedő vállalkozásokról szólnak. Ilyen esetekben az érintett megyei szakszervezetek megteszik a szükséges lépéseket, s az észrevételeket jelzik a megyei vagy regionális területfejlesztési vagy az illetékes munkaügyi tanácsnak. Sajnos e bejelentések többsége nem hoz eredményt, a vizsgálatok felületesek, elnagyoltak. Mindezek a problémák is hozzájárulnak ahhoz, hogy a területi különbségek nemhogy csökkennének, de némely körzetben még tovább is mélyülnek. Ezért a Munkástanácsok szerint meg kellene teremteni a szigorúbb társadalmi ellenőrzés feltételeit, s szükség lenne a megoldandó feladatokra jobban fokuszáló pályázati kiírásokra is.
A 2005-ös évvel kapcsolatban Palkovics Imre úgy fogalmazott: bár már az év második hónapjában járunk, még mindig keveset lehet tudni a konkrét programokról. Mindössze csupán annyi bizonyos, hogy a kormányzat a korábban bejelentett programokból lépésről lépésre visszavesz.
