A munkaidő csökkentésének tervét még 2002-ben fogalmazták meg a szakszervezetek, s kívánságuk teljesítése a kormányprogramba is bekerült. Sőt, Medgyessy Péter lemondott miniszterelnök tavaly ősszel a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) fórumán azt ajánlotta, hogy az idén folytassák a tárgyalásokat a heti kötelező 38 órás munkaidő fokozatos bevezetéséről, amit szerinte 2005-től lehetne megkezdeni. Ennek ellenére – bár a kormány, a munkaadók és a munkavállalók képviselői még tavaly novemberben megegyeztek, hogy az idén május végéig megállapodnak a heti kötelező munkaidő lépcsőzetes rövidítéséről – máig nem történt semmi, még az egyeztetések sem kezdődtek meg. Ennek okát Borsik János, az Autonóm Szakszervezeti Szövetség elnöke abban látja, hogy a kormány engedett a munkaidő megkurtítását hevesen ellenző munkaadók nyomásának.
Versenyképességi aggályok
A munkáltatók hallani sem akarnak a 38 óráról. "Aki ma Magyarországon a munkaidő megrövidítésének szükségességét veti fel, az egyúttal a munkahelyek számának csökkenését kockáztatja" – hangsúlyozza Rolek Ferenc, a Munkáltatók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke. A magyar gazdaság nincs azon a fejlettségi szinten, hogy egyáltalán szóba kerüljön a kérdés. Jelenleg a versenyképességi problémák miatt még a nálunk sokkal fejlettebb nyugat-európai országok is választás elé kerültek: munkahelyeket zárjanak-e be, vagy a munkaidőt hosszabbítsák meg – hangsúlyozta Rolek Ferenc. Ráadásul a velünk együtt csatlakozó országokban nyoma sincs a munkaidő csökkentésére irányuló törekvéseknek, vagyis Magyarország óriási versenyhátrányba kerülne a régióban, ha elindulna a 38 órás munkahét felé.
A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) viszont továbbra is azt szeretné, ha heti 40 helyett csupán 38 órát kellene dolgozniuk a munkavállalóknak, hogy ezáltal is javuljon az életminőségük – felelte lapunk érdeklődésére Kordás László, a szakszervezeti szövetség alelnöke. A munkaidő csökkentését az MSZOSZ fokozatosan képzeli el, olyan ütemben, amit a gazdaság helyzete megenged. Első körben azt szeretnék elérni, ha az éves munkaidő rövidülne egy nappal, méghozzá december 24-e pihenőnappá nyilvánításával. Ezenkívül azt is igénylik, hogy a kötelező napi húszperces munkaközi szünet törvényesen számítson be a munkaidőbe, vagyis ne kelljen ennyivel is többet dolgoznia annak, aki például ebédelni akar. Kordás szerint ezzel párhuzamosan évi fél órával kellene zsugorítani a heti munkaidőt, amit már jövőre el lehetne kezdeni. Borsik szerint viszont nincs helye a feltételes módnak, legkésőbb 2006. január elsejéig 38 órára kell mérséklődnie a heti törvényes munkaidőnek.
A munkaadók szerint egyébként sem volna ésszerű törvénybe foglalni a 38 órás munkahetet, inkább továbbra is rá kellene bízni a munkáltatókra és a munkavállalókra, hogy egyéni megállapodások révén szabályozzák, hány órát töltsenek munkával a dolgozók. Ezzel szemben a szakszervezetek ragaszkodnak a csökkentett munkaidő törvénybe iktatásához, mert szerintük csak ez lehet a garancia arra, hogy valóban kevesebbet kelljen dolgozniuk a foglalkoztatottaknak. Az érdekvédők aggodalma érthető. Gazdasági szakértők ugyanis a munkáltatóknak több tízmilliárdos veszteségeket prognosztizálnak, ha végül valóban csökken két órával a törvényes munkahét. Ez ugyanakkor a költségvetés teherbíró képességét is érintené.
Ellentétes trendek
Minden bizonnyal fekete napként vonul be a szakszervezeti mozgalmak történetébe az a nap, amikor Németország egyik legerősebb szakszervezete, az IG Metall kénytelen volt beadni a derekát a Siemensnek. A kemény kompromisszum értelmében a német vállalatóriás két hazai üzemének dolgozói ezentúl heti öt órával többet – harmincöt óra helyett negyvenet – dolgoznak ugyanazért a fizetésért. A szakszervezetet aligha lehet erőtlenséggel vádolni, egyszerűen nem maradt más választása. A Siemens ugyanis azzal zsarolta meg, hogy ellenkező esetben Magyarországra telepíti a termelés nagy részét.
Hasonló eset történt a Daimler-Chryslernél, amelynek németországi vezetői azzal zsarolták meg dolgozóikat, hogy hatezer munkahelyet telepítenek át Dél-Afrikába vagy máshova, ha a munkavállalók nem engednek. Végül úgy egyeztek meg, hogy a fejlesztési és tervezési munkahelyeken negyven órára nő a heti munkaidő. Piaci pletykák szerint számos más cég, így a Philips, a MAN, a Linde és az Opel is hasonló lépéseket fontolgat.
De nemcsak a német, hanem a francia vállalati szféra is szívesen megemelné a heti törvényes 35 órás munkaidőt, s azzal fenyegette meg a kormányt, hogy ellenkező esetben kivonul az országból. Nicolas Sarkozy pénzügyminiszter is a munkaidő növelése mellett tört lándzsát, mivel ennek irreálisan alacsony volta évente 16 milliárd eurójába (négyezermilliárd forintjába) kerül a francia vállalatoknak és az államnak. A munkaidő meghosszabbítását azonban a munkavállalók beleegyezésével, nem pedig egyoldalú zsarolással tartotta elképzelhetőnek. Jacques Chirac francia államfő a július 14-ei ünnepi beszédében úgy fogalmazott, hogy a francia dolgozóknak meg kell engedni, hogy a törvényben deklarált heti 35 óránál többet dolgozzanak; már ha ezt szeretnék, és többet akarnak keresni.
A nyugat-európai fejleményeknek nagyon nem örülnek a magyar szakszervezetek, de Borsik János szerint az ellentétes trendek ellenére jottányit sem veszítettek aktualitásukból a munkaidő csökkentésére vonatkozó hazai kezdeményezések, hiszen a magyar dolgozók jövedelmi szintje nem hasonlítható öszsze a német és a francia kollégáikéval.
Tény, hogy az uniós tagállamok közül Magyarországon és a többi újonnan csatlakozott országban a leghosszabb a heti munkaidő. A német WSI kutatóintézet szerint Franciaországban kell a legkevesebbet dolgozni, ott heti harmincöt óra a kötelező penzum, míg Görögországban és Magyarországon, valamint a kelet-közép-európai tagállamok többségében heti negyven óra van érvényben. És ez csak a kötelező norma, a KSH munkaerő-felmérésének adatai szerint ugyanis a magyarok ennél átlagosan fél órával többet dolgoznak: a férfiak 41,6, a nők pedig 39,1 órát töltenek a munkahelyükön. Sőt Neumann László munkaügyi kutató szerint azzal is számolni kell, hogy a négy vagy hat órában dolgozó részmunkaidősök kissé még lefelé is "húzzák" az átlagot.
Szomorú vasárnap
A magyar munkaidőfront egyik speciális hadszínterén, a kereskedelemben dolgozók a vasárnapi nyitva tartás ellen harcolnak. A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete (KASZ) júniusban indított aláírás-gyűjtési akciót a vasárnapi munka ellen. "A vasárnapi munkavégzés tönkreteszi a családi és a társas életet" – indokolta meg a kezdeményezést Batke Jánosné, a KASZ alelnöke.
A szakszervezet adatai szerint az eladóként dolgozók felének, nagyjából tízezer embernek kell vasárnaponként is dolgoznia. Túlnyomó többségük nő, akik sokszor egyedül nevelik gyermeküket. A vasárnapi munka azért sem vonzó, mert pluszpénz nem jár érte, hiszen a törvény lehetőséget ad a munkaadóknak arra, hogy két hónapos munkaidőkereten belül viszonylag szabadon osszák be a munkaidőt, s így a hét utolsó napja is rendes munkanapnak számíthat, csak adni kell helyette egy másik pihenőnapot.
Batke Jánosné szerint a törekvés támogatottságát jelzi, hogy eddig körülbelül tízezer aláírás gyűlt össze. Ezeket Magyarországon kívül hét másik kelet-közép-európai országban is gyűjtik. Az EU legtöbb államában ugyanis jóval szigorúbban szabályozzák a vasárnapi nyitva tartást, csak Csehországban, Szlovákiában, Nagy-Britanniában és Magyarországon tarthatnak nyitva a hét minden napján az üzletek. Németországban például vasárnap egész nap, illetve hétfőtől szombatig reggel hat óra előtt és este nyolc óra után nem lehetnek nyitva az üzletek. Kivételt csak a pályaudvarokon, repülőtereken, üdülőhelyeken működő boltok, a pékségek és az újságárusok képeznek. Ausztriában sem lehet kinyitni vasárnap, és szombaton is legkésőbb 18 órakor be kell zárni.
"Az a végső célunk, hogy egyáltalán ne kelljen vasárnap dolgozni" – hangsúlyozza a szakszervezeti vezető. Ez valószínűleg nem megy azonnal, ezért a KASZ "puhább" követelése az, hogy első körben legalább korlátozzák a vasárnapi munkát. Arról egyelőre még nincsenek határozott elképzelései a szakszervezetnek, hogy milyen korlátokra volna szükség, de elképzelhetőnek tartják például, hogy csupán bizonyos bevásárlóközpontok és az idegenforgalmi helyeken működő boltok tarthassanak nyitva vasárnap. Ez viszont nem tetszene a kisebb boltosoknak, akiknek – a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekvédelmi Szövetségének felmérése szerint – több mint a fele egyetért a kötelező vasárnapi zárással, de csak akkor, ha – a versenysemlegesség jegyében – senki sem nyit ki.
Nincs napirenden a 38 órás munkahétA 38 órás munkahét bevezetésének most nincs itt az ideje, ezt le kellene venni a napirendről – javasolta Gyurcsány Ferenc még miniszterelnök-jelöltként az ágazati szakszervezeti vezetőkkel folytatott budapesti konzultáción. Indoklása szerint egy ilyen munkaidőalap-csökkenés ellensúlyozásához jelenleg nincs versenyképességi tartalékuk a cégeknek. Gyurcsány Ferenc annak a négy évre szóló megállapodásnak a félidős teljesítését értékelte, amelyet még Medgyessy Péter miniszterelnök-jelöltként kötött az ágazati szakszervezetekkel. E megállapodás kilenc fő eleméből hat egészében, három pedig részben teljesült, s a további két évben ez utóbbi vállalásokban is eredmény érhető el. A miniszterelnök-jelölt a munkaidő-csökkentésről szólva ugyanakkor megjegyezte: abban partner a kormány, hogy 2005-ben december 24-e már munkaszüneti nap legyen, illetve a 20 perces ebédszünet ideje fokozatosan beépüljön a munkaidőbe. A miniszterelnök-jelölt azt a szakszervezeti javaslatot sem tartotta teljesíthetőnek, hogy a jelenlegi 57 százalékos foglalkoztatási ráta 60 százalékra emelését vállalják a kormányzati időszak végére. Az eredeti vállalás, a 400 ezer új munkahely létesítése teljesíthető, s a megszűnő munkahelyekkel együtt számítva a 100-150 ezres pozitív egyenleg is lehetséges. A megállapodásban szereplő, négy évre szóló 25 százalékos reálbéremelésről a miniszterelnök-jelölt elmondta, hogy már most, a félidőben több mint 24 százalékot ért el az ország. Igaz, hogy a versenyszférában ebből 18-19 százalék teljesült, de az is kétségtelen, hogy a közszféra illetményemelése húzta magával a cégek bérfejlesztését. Gyurcsány Ferenc egyetértett azzal a szakszervezeti felvetéssel, hogy szükség van az egyes ágazatok jövőképére, az ágazati iparpolitikára. |
