Foglalkoztatási hét Brüsszelben

A konferenciának különös aktualitást adott az a tény, hogy megrendezésére az Európai Unió bővítésének "előestéjén", április végén került sor. Ennek tudható be, hogy a konferencia alcímeként "Az emberi erőforrások – a kibővített Európai Unió fontos tőkéje" szlogent választották. Szinte nem volt olyan előadó, aki – bármilyen témában szólalt is meg – ne tért volna ki a csatlakozó országok foglalkoztatási problémáira, a bővítés uniós munkapiacra gyakorolt hatására, illetve a kibővült Európa előtt álló – esetenként új típusú – foglalkoztatási feladatokra.

Szekcióülések, bemutatók

A háromnapos konferencia és kiállítás sokszínű programsorozat keretében nyújtott információkat a résztvevőknek. A rendezvénysorozatot plenáris ülés nyitotta meg és zárta le. Összesen 17 szekcióban folyt a munka, s ezekkel párhuzamosan több mint 40 projektbemutatóra került sor. Közel 50 kiállítói standon lehetett megismerkedni egyrészt a sikeres pályázók projektjeivel, másrészt az egyes országok munkaerőpiacának jellemzőivel.

A nyitó plenáris ülésen – videoközve-títésen – Pat Cox, az Európai Parlament elnöke üdvözölte a résztvevőket, majd Odile Quintin, az Európai Bizottság Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Főigazgatóságának főigazgatója tartott nyitó előadást. A záró plenáris ülést Theo Bouwman, az Európai Parlament Foglalkoztatási Bizottságának elnöke vezette, és tartott előadást a foglalkoztatáspolitika aktuális kérdéseiről.

Mind az előadók, mind az egyes szekciók moderátorai és a felkért opponensek, valamint a projektbemutatók szereplői is különböző uniós országokból jöttek, és a foglalkoztatás, a munkaerőpiac számos szegmensét reprezentálták. Előadást tartottak az Európai Bizottság különböző főigazgatóságainak vezetői, elismert szakértő munkatársai, az egyes országok miniszterei és minisztériumi szakértői, a munkaadók és a munkavállalók nemzetközi érdek-képviseleti szervezeteinek vezetői, nagyobb cégek humánerőforrás-ügyekkel foglalkozó vezető munkatársai, illetve tudományos kutatók, tanácsadók és egyetemi oktatók. A projektbemutatókon pedig egy-egy nyertes pályázó ismertette az általuk megvalósított program fő jellemzőit.

A magyar stand

Magyarország kitüntetett szerepet kapott a Foglalkoztatási Hét rendezvényein. A munkaügyi tárca kiállítási standot rendezett be, s szórólapokon, szakanyagokon mutatta be az ország munkaerőhelyzetét, az érdekegyeztetés magyarországi rendszerét, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat hálózatát, az egyes régiók általános jellemzőit és ezen belül a foglalkoztatás, a munkaerőpiac, az oktatás és a szakképzés helyzetét.

A nyitó plenáris ülésen Magyarország képviseletében a munkaügyi tárca államtitkára köszönthette a konferencia résztvevőit, és országunk volt az egyetlen, amely lehetőséget kapott arra, hogy szekcióülésen mutatkozzon be. Csizmár Gábor, a munkaügyi tárca államtitkára és Jakab János, az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára ismertette az ország munkaerőhelyzetét, az oktatás, a szakképzés jelenét és az e területen a jövőben megvalósuló intézkedéseket, illetve ezek és uniós csatlakozásunk hatását a magyar munkaerőpiacra.

A kiállításon és a projektbemutatón is találkozhattunk magyar résztvevővel: Mór Város Cigány Kisebbségi Önkormányzata és a Móri Cívis Kht. mutatta be az uniós pénzügyi támogatással megvalósuló mangalicatenyésztési programot. Székely Judit, az FMM helyettes államtitkára pedig rövid előadást tartott a fiatalok pályára állításáról.

Az előadók, a vitavezetők, az opponensek, de a hallgatók is számos intézményt, szakterületet képviseltek, és az előadások is több, igen érdekes témakört érintettek. Valamennyi előadáson sok hasznos információra, tudásra lehetett szert tenni. A teljesség igénye nélkül külön kiemelésre érdemes néhány téma.

Lisszaboni akcióterv

A 2000-ben elfogadott lisszaboni határozatot – amely a foglalkoztatás, a munkaerőhelyzet, az oktatás, a szakképzés és a humánerőforrás-fejlesztés feladatait foglalta össze – az előadók többsége megemlítette előadásában, kiemelve, hogy az ebben foglaltak megvalósítása megtorpant.

A lisszaboni határozat az Unióban a teljes foglalkoztatottság elérését tűzte ki célul 2010-re. Ma már látható, hogy az ehhez szükséges gazdasági környezet nincs meg; az Uniónak kihívást jelent az USA magasabb termelékenysége, problémát okoz az idősödő európai társadalom, nem kellően fejlődött az oktatás, a szakképzés, s az eredeti ütemtervhez képest számos intézkedés nem, vagy nem úgy valósult meg, mint ahogy azt eredetileg remélték.

Volt olyan előadó, aki az Unió bővítését, a tízek csatlakozását is a lisszaboni határozat jövőbeni megvalósíthatósága visszahúzó erejeként jelölte meg. Ugyanakkor elhangzott olyan vélemény is, amely szerint a lisszaboni célok eléréséhez – különös tekintettel a jelenlegi lemaradásra – erős politikai támogatásra van szükség, és nagyon fontos a szociális partnerekkel folytatandó közös gondolkodás, a szoros együttműködés.

Az előadók véleménye szerint igen fontos az Unió azon döntése, miszerint független grémium vizsgálja meg az EU munkaerőpiacának jelenlegi helyzetét, a Lisszabonban elhatározott célokat és ezek időarányos teljesítését. A vizsgálóbizottság az elemzés után tesz javaslatokat a további teendőkre.

Európai munkapiac

Kiemelendő az Európai Gyáriparosok és Munkáltatók Szervezeteinek Szövetsége (UNICE) és az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ETUC) képviselőinek a záró plenáris ülésen elhangzott előadása. A felszólalók gyakorlati, aktuális kérdésekkel foglalkoztak, kritikus – és olykor önkritikus – elemzést adtak az elmúlt időszakról, illetve vázolták az EU munkaerőpiacának közeljövőben várható változásait.

A két szervezet ez év elején közös jelentést készített, mások mellett megállapították, hogy az utóbbi öt évben mindenütt és minden szinten javult a szociális dialógus. Megítélésük szerint szektorális és regionális területen is a sokszínűség a jellemző, de vannak közös témakörök. Ezek:

– az aktív évek a munkaerőpiacon;

– a demográfiai változások és az elhelyezkedési problémák (Európában nem csak az idősek, de a középkorúak is munkavállalási problémákkal küszködnek);

– a képzés, az oktatás változtatása, fejlesztése a kor kihívásainak megfelelően;

– az egész életen átívelő tanulás a munkaerő mobilitásának elősegítése érdekében.

Az EU bővítése kapcsán főként Ausztria és Németország félti a munkaerőpiacát. Jóllehet a problémák május elsejétől nem azonnal jelentkeznek, arra azonban számítani kell – állították a hozzászólók –, hogy az elkövetkező 10 évben megváltozik a térség munkaerőpiaca.

A lisszaboni célokat egyébként a szociális partnerek is támogatták, nyomatékosították azonban, hogy a 3 százalékos uniós gazdasági növekedés – amelyre a tervet alapozták – ma már nem reális az EU-ban. Miként az is látszik, hogy a feladatok teljesítése elmaradt a várakozásoktól, ezért tehát újra kell gondolni az elhatározott program végrehajtásának eszközeit és módjait.

Képzés és mobilitás

A szekcióülések keretében ugyancsak hasznos munkát végeztek a Foglalkoztatási Hét résztvevői. A képzési és mobilitási akcióterv megvitatása során például elemezték, hogy e téren milyen előrelépés történt az EU-ban. A terv 25 fontos feladatot tartalmaz. Ezek közül kiemelkedik:

– az európai egészségügyi kártya bevezetése;

– szociális biztosítás harmadik országok polgárainak (bevándorlóknak);

– beruházás a humán erőforrásba (oktatás, képzés, szakképzés, iskolákból "lemorzsolódókkal" történő foglalkozás);

– nyelvtanulás;

– a bizonyítványok, a szakképzettség elismerése;

– a "komputerképesség" megszerzésének segítése;

– az intézkedések hatásainak statisztikai megfigyelése;

– a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci segítése.

A szekcióülés részvevői megtudhatták, hogy az interneten mely oldalakon érhetők el hasznos információk az EU munkaerőpiacáról. Ezek szerint az EUROPASS a szakképzésről, a hivatalos kvalifikációról, az EURES és a PLOTEUS pedig a munkaerő-mobilitásról, illetve a konkrét álláslehetőségekről nyújt információkat.

Foglalkoztatási stratégia

A humán erőforrásról és a foglalkoztatási stratégiáról tartott szekcióülésen mélyreható elemzés hangzott el az EU munkaerőpiacának helyzetéről. Nem véletlen e két témakör összekapcsolása, hiszen az Európai Unióban a szakképzettség egyre fontosabb követelmény, a szakismeretek 80 százaléka körülbelül 10 éven belül elévül.

Az EU lakosságának mintegy 40 százaléka rendelkezik valamilyen akkreditált végzettséggel. A foglalkoztatottsági ráták közötti különbség akár 35 százalékkal is eltérhet a szakképzettek javára.

A szekcióülés résztvevői külön kitértek a hátrányos helyzetűek problémáira, kiemelve, hogy e körben nemcsak az elhelyezkedés, de az oktatásban való részvétel is nehezebb. Az a paradox helyzet áll elő, hogy akiknek a legnagyobb szükségük lenne a képzésre, azok nem, vagy csak igen nehezen jutnak hozzá.

Hasonlóképpen a régiók között is jelentős aránytalanságok tapasztalhatók; nem ritka, hogy az egyes térségek közötti különbségek nagyobbak egy-egy országon belül, mint az egyes államok között.

A lisszaboni határozat ezen a szekciótanácskozáson is előkerült. Változatlanul fontosak a még 2003-ban megjelölt teendők, vagyis a munkahelyteremtés, a munka minőségének javítása és termelékenységének növelése, illetve a szociális kohézió.

Kohéziós politika

A kohéziós politikát és az Európai Szociális Alap (ESZA) jövőjét megvitató szekcióülésen ugyancsak szó volt a lisszaboni határozatról. Az ebben foglalt program megvalósításához – hangzott el – elengedhetetlen a humán erőforrás fejlesztése. Ugyanakkor a munkaerőpiac számos kihívására kell választ találni.

Mivel a gazdasági változások gyorsan mennek végbe, ezért e folyamatokhoz a munkavállalóknak alkalmazkodniuk kell. Ez kikényszeríti a munkaerő mobilitását, amihez viszont a szakképzés, az átképzés és az egész életen átívelő tanulás szükséges.

Látni kell ugyanakkor azt is, hogy igen jelentős demográfiai változások zajlanak. Átlagosan minden 6 évben 1 évvel nő az átlagéletkor, ami miatt a munkaerőpiacról való kilépési ráta alacsony.

Szembe kell nézni azzal is, hogy az EU bővítése is jókora változásokat idéz elő a munkapiacon. A szociális különbségek, a gazdasági fejlettség, a foglalkoztatottság és a munkanélküliség eltérő, ugyanakkor a szolgáltatási szektorban tevékenykedők száma a csatlakozó országokban jóval alacsonyabb, mint a "tizenötöknél".

Az ESZA-támogatások esetében – tekintettel a csatlakozott országokra – több dilemma is adódik. Az ESZA ugyanis rendszereket és struktúrákat támogat, s kérdés, hogy meddig lehet elmenni az ellátórendszer fejlesztésében. Az egyéni képességek megerősítése fontos cél – különösen a csatlakozott országokban –, azonban a források odaítélésekor felvetődik az úgynevezett "adminisztrációs képesség" kérdése. Az, hogy vajon a támogatás nyertese miként tudja teljesíteni a bürokratikus előírásokat.

Az ESZA támogatásai körében az egyik kiemelt terület a regionális versenyképesség fejlesztése, különösen a csatlakozott országokban. (Az alap mintegy 18 százalékát kívánják e célra fordítani.)

Bérek és teljesítmények

Igen sok praktikus tanáccsal szolgált John Philipott angol közgazdász előadása, amelyben a humánerőforrás-fejlesztés új politikájáról beszélt. Véleménye szerint az erre irányuló koncepciót minden cégnek magának, testreszabottan kell kidolgoznia. Nagyon fontos, hogy az emberek jól érezzék magukat a munkahelyükön: ismerjék el tudásukat, szakképzettségüket, nyíljék lehetőség a kiemelkedésre, a jó munkavégzésre. Fontos a készségek fejlesztése is.

Ezen a szekcióülésen tartott előadást Norbert Wetzel, az IBM humánerőforrás-tanácsadója is. Kiemelte, hogy a bérek és a teljesítmények között összhangot kell teremteni, miként fontos, hogy a menedzsmentnek meglegyen a képessége a gyors reagálásra. Véleménye szerint a munkaerőpiacon jelenleg nincs garancia a munkahelyek megőrzésére, ezért szükséges a munkatársak legjobb képességeinek kifejlesztése, az emberek figyelmének felhívása az egész életen átívelő tanulás fontosságára.