Hazánk 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagállamává válik. Ez – jogi szempontból – azt eredményezi, hogy jogrendszerünk bizonyos értelemben közös lesz. Jelenleg a magyar jogforrási hierarchia a következőképpen épül fel: a piramis csúcsán az alkotmány [1949. évi XX. törvény] áll, ezt követi az Országgyűlés által alkotott törvény, a kormány által saját hatáskörében vagy törvény végrehajtására kiadott kormányrendelet, majd a végrehajtási jellegű miniszteri rendelet.
Az Európai Unió elsődleges joga az alapszerződésekből áll, másodlagos joga pedig két fontos jogforrást jelent elsősorban: a közvetlenül hatályos rendeletet és a közvetetten hatályos irányelvet. Ahhoz, hogy az irányelv a tagállam állampolgáraira, jogi személyeire, egyéb jogalanyaira hatályos legyen, a tagállami jogalkotásnak szükséges azt hatályos belső jogába illesztenie. Az irányelvek címzettjei ennek megfelelően mindig a tagállamok. A rendelet ezzel ellentétben nem igényel külön tagállami aktust ahhoz, hogy a tagállamok jogalanyaira közvetlenül jogokat vagy kötelezettségeket keletkeztessen. A rendeletre a peres ügyekben akár a hazai, akár a közösségi bírói fórumokon közvetlenül lehet hivatkozni.
A magyar jog részévé váló uniós szabályok
Eddig a közösségi joganyag átvétele – a "jogharmonizáció" – dömpingszerű jogalkotást kívánt meg a magyar államtól, vagyis azt, hogy az irányelvekben és a rendeletekben megfogalmazott követelményeket átültesse a magyar jogrendszerbe. Ugyanakkor e közösségi jogforrások tartalma nélkülünk dőlt el. A csatlakozást követően több száz közösségi rendelet – mintegy 80 000 oldalnyi joganyag! – tekintetében nem lesz már szükség az eddig esetlegesen megalkotott hazai jogszabályokra, így ezeket május 1-jével hatályon kívül kell helyezni, s helyettük közvetlenül az uniós jogforrások lesznek hatályosak a magyar jogalanyok tekintetében is. Az irányelvek harmonizációja viszont továbbra is tagállami jogalkotást igényel.
Új jogforrások
A fent ismertetett jogalkotási rendünkben új jogforrások jelennek meg. A tagállamok elismerik az uniós jog primátusának elvét, vagyis azt, hogy a közösségi jogforrásnak elsőbbsége van a hazai joggal szemben. A közösségi rendelet tehát a magyar törvény felett álló jogforrást jelent. Az Országgyűléshez benyújtott új jogalkotási törvényjavaslat elfogadása esetén kimondja, hogy a magyar jogszabályok nem lehetnek ellentétesek, illetőleg összeegyeztethetőnek kell lenniük az Európai Közösségek és az Európai Unió jogi aktusaival.
Kollízió
Ez esetenként akár a magyar alkotmánynyal való összeütközés kérdéséhez is elvezethet. A magyar jogrendszerben az Alkotmánybíróság felhatalmazással rendelkezik, hogy megsemmisítsen olyan jogszabályi rendelkezéseket, melyek az alkotmánnyal ellentétesek. A Legfelsőbb Bíróság pedig jogegységi határozataiban, elvi döntéseiben adott jogszabály-értelmezéseivel sok esetben joghézagokat pótol ki. E két szervnek tehát kvázi jogalkotói funkciója van – az uniós joganyag "belépésével" ez is korlátozottabbá válik.
A közösségi szabályok végrehajtása
Azt, hogy az irányelvi követelményeket hogyan ültetik át a magyar jogba, az Unió hazánkra bízza. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a közösségi rendelet végrehajtásához kell hazai jogszabályt készíteni. A közösségi jogszabályok – mivel eltérő jogi hagyományú, sőt eltérő jogi fogalmakat használó államokra vonatkoznak – nagyon általánosan fogalmaznak, így minden esetben adaptálni szükséges azokat a hazai viszonyokhoz.
A jogalkotási törvény tervezete szerint az Európai Közösségek és az Európai Unió jogi aktusaival való összhang megteremtésére irányuló rendelkezéseket a tartalmuknak megfelelő szintű jogszabályban kell megállapítani, vagyis a hazai jogelveknek megfelelően kell eldönteni, hogy törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet megalkotása szükséges. Az Unió viszont nem elégszik meg a formális jogi rendelkezésekkel, hanem azt vizsgálja, hogy a közösségi szabályozásban megfogalmazott elérendő célok ténylegesen megvalósulnak-e: tehát a végrehajtást vizsgálja.
Official Journal
Hozzá kell szoknunk tehát ahhoz, hogy az Official Journalt (az Európai Unió hivatalos lapját) éppúgy forgatnunk kell, mint a Magyar Közlönyt. Az Official Journal (közkeletű rövidítésével az OJ) naponta több száz oldalon jelenik meg, hiszen valamennyi hivatalos nyelven ki kell hirdetni a joganyagot. Május 1-jét követően a jelenleg hatályos teljes közösségi joganyag meg fog jelenni az OJ-ben magyar hivatalos fordításban is.
A közösségi szabályok jellemzői
Az uniós jogszabályok – mivel különböző jogi hagyománnyal rendelkező országokra egyaránt vonatkoznak – nem hasonlítanak sem a magyar, sem más tagállam jogszabályaira. Keveredik bennük a kontinentális és az angolszász jogszabály-szerkesztési, -szövegezési mód. Általában hosszú, akár több oldalra rúgó preambulummal kezdődnek, amely meghatározza a szabályozás által elérni kívánt célokat és a figyelembe vett körülményeket. Ezt követi a cikkekbe szedett rendelkező rész. A mellékletek és a függelékek szintén a jogszabály részei, jogerővel rendelkeznek.
A jogszabályok számozása sem egységes. Az irányelvek esetében az évszám áll elöl, azt követi a joganyag száma, a rendeletek esetében éppen fordítva. Az 1993. november 1. – a Maastrichti Szerződés révén az Európai Unió létrejötte – előtti jogszabályok jelölésében az EGK (angolul: EEC), vagyis Európai Gazdasági Közösség mozaikszó szerepel. Az azt követően kiadott jogszabályokban az EK (angolul: EC), vagyis az Európai Közösség (Unió) megjelölés található.
Vertikális hatály
Ha a jogharmonizáció elmarad, mivel a tagállam nem teszi meg a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket a közösségi joganyag érvényesülésének érdekében, akkor az emiatt nem hatályos uniós jogszabály alapján két jogalany vitája nem dönthető el. Ebben az esetben az úgynevezett vertikális hatály elve lép életbe, mely alapján az érintett fél a mulasztást elkövető tagállamot perelheti az át nem vett közösségi jogforrás érvényesítése érdekében szükséges intézkedés megtételére, valamint kártérítésre.
