Módosul az MRP-törvény

A módosítási javaslatot az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) is megtárgyalta, majd a plenáris ülést követően felállított szakbizottságban a korrekció mikéntjéről is megegyezés született.

A jogszabálynak – a törvényjavaslat szerint – nem lesz visszamenőleges, azaz a privatizáció során megszerzett tulajdonrészekre kiterjedő hatálya. Ez azt is jelenti, hogy a korábban bekövetkezett kivásárlási anomáliákat már nem lehet orvosolni. A további visszásságoknak azonban elejét vehetik. Ugyanakkor a munkavállalók egy másik javaslata is érvényre jut majd. Jelesül az, hogy a jelenleg működő MRP-szervezetekre is érvényes legyen a módosított jogszabály, s ne csak azokra, amelyek közgyűlése magára nézve kötelezőnek ismeri el azt – tájékoztatott a szakbizottság egyik, a kormányzati oldalt képviselő résztvevője.

Tagsági viszony

A korábbi, 1992-ben megszületett törvényhez képest számos új elemet tartalmaz a módosított változat. Egyebek közt lehetővé válik, hogy a munkavállaló MRP-szervezeti tagsága a munkáltatói jogutódlás vagy az illető nyugdíjazása esetén is fennmaradhasson. Ugyanakkor a már nyugdíjba vonult, illetve "kiszervezett" dolgozók is kérhetik tagsági viszonyuk helyreállítását, s ezt az MRP-szervezetnek teljesítenie kell. Az eredeti részvevői viszony visszamenőleges hatályú helyreállítására azonban nem lesz lehetőség.

Az új szabály szerint az MRP-szervezetek – az állam megmaradt vagyonrészének értékesítésekor – előnyös jogi lehetőséget kapnak az ismételt tulajdonszerzésre, illetve – új elemként – lehetővé válik, hogy gazdasági-vállalkozási tevékenységet is folytassanak. Szintén újdonság, hogy a résztvevők már a törlesztés alatt is jogosulttá válnak a szervezet kezelésében lévő vagyonrészeik egymás közötti értékesítésére.

Winkler László, a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. gazdasági igazgatója, egyben volt MRP-elnöke úgy látja: esetükben a törvénymódosítás nem hoz nagy változást, mert a cég MRP-szervezete eddig is demokratikus keretek között tevékenykedett. Az olyan cégeknél azonban, ahol a munkavállalói tulajdonlás pusztán formalitás – mert valójában a vezetők igyekeznek megszerezni az MRP működését befolyásoló döntési jogkört –, ott a törvénymódosítás révén rendeződhetnek a viszonyok.

Előnyös továbbá, hogy a leendő törvény az MRP-szervezetek működését is szabályozza – hangsúlyozta Winkler László. A hatályos jogszabály szerint ugyanis az MRP-szervezet megszűnik, amikor befejezi az államtól vásárolt tulajdon ellenértékének törlesztését és a tulajdonrészek felosztását. A Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. esetében azonban – miután a dolgozók igényelték – ennek ellenére is tovább működött az MRP; igaz, ezt nem szabályozta törvény.

Tulajdonosi szemlélet

Kérdésünkre, hogy a cégek teljesítményét, eredményét miként befolyásolja a dolgozói résztulajdonlás, a gazdasági igazgató kifejtette: esetükben az egyik látványos változás az volt, hogy a dolgozói tulajdonlást követően takarékossági intézkedéseket kezdeményeztek a munkavállalók. Ezt követően csökkent az egy termékre jutó alapanyag- és energiafelhasználás. Mindez azt jelzi, hogy a tulajdonlással a szemlélet is megváltozott, nevezetesen: az alkalmazottak kezdték magukénak érezni a céget. Winkler László szerint azonban az árbevétel és a nyereség növekedése – a privatizációt követően – valószínűleg nem pusztán az MPR-nek tudható be. Ma már nehéz ugyanis felmérni, hogy mi történt volna, ha nem jön létre az MRP.

A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium előterjesztéséből mindenesetre az derül ki, hogy azok a cégek, amelyek munkavállalói résztulajdonban működnek, jobban teljesítenek. Ez mindenképpen örvendetes tény. Ugyanakkor az MRP hallatán sokaknak nem ez jut az eszükbe, hanem az, hogy a programban részt vett dolgozókat – a törvény hiányosságai miatt – az adott cégnél működő MRP tagjainak egy szűk köre kijátszotta, s megnövelte a szervezeten belüli saját tulajdonrészét.

A Tulajdonos Munkavállalók és Társaságaik Országos Szövetsége több alkalommal is felhívta a figyelmet a visszásságoknak utat nyitó kiskapukra, miként arra is, hogy számos technika létezhet a dolgozók kijátszására. Ennek egyik módja, hogy a cég kft.-kbe szervezi ki a munkavállalóit, akiknek így – a munkaviszony megszűnésével – automatikusan megszűnik az MRP-tagsága is. Előfordult az is, hogy az MRP-szervezet – a törlesztés ideje alatt – a forgalmi érték legalább 50 százalékán visszavásárolta a kilépettektől vagy kiléptetettektől az addig tulajdonukba adott vagyonrészt, ám új tagokat nem szervezett be. Az MRP-tulajdon tehát változatlan maradt, csakhogy a résztvevők száma egyre csökkent. Visszaélések tehát voltak, várhatóan azonban a jövőben – a törvénymódosításnak köszönhetően – ezek megfékezhetőek.

Pénzügyi konstrukciók

Mivel az MRP-ről szóló törvény elsősorban privatizációs célokat szolgált, ezért – számos korlátja miatt – nem alkalmas arra, hogy elősegítse a magáncégek dolgozóinak tulajdonszerzését. Pedig a versenyszféra igényli a pénzügyi részvétel jogi hátterének megteremtését. Célszerű lenne tehát egy, a versenyszféra gazdálkodóira "szabott" jogszabály megalkotása – fogalmazott a Rész-Vétel Alapítvány vezetője, Lukács János. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium már megtette az első lépést a jogszabály előkészítése érdekében. De hogy megalapozott javaslat szülessen, az előkészítés során áttekinti és elemzi a külföldi – az uniós, az amerikai, a kanadai és az ausztrál – szabályozás, illetve az eddigi magyar gyakorlat tapasztalatait.

A most hatályos MRP-törvény bizonyos elemei feltehetően használhatók lesznek az új szabályozáskor, mint ahogy a Pénzügyminisztérium által a múlt év végén kidolgozott "elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program" is – folytatta Lukács János. Ez utóbbi lényege, hogy azok a vállalatok, amelyek kérelmezik a nyilvántartásba vételt, s a feltételeknek megfelelnek, a dolgozóiknak kedvező adózás mellett juttathatnak részvényeket. Ezek szerint a munkáltató által ingyen vagy kedvezményesen juttatott részvényből származó jövedelem – ha a papírt a dolgozó csak egy bizonyos idő eltelte után értékesíti – az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok szerint adózik.

A Rész-Vétel Alapítvány egyébként azt is feltérképezi, hogy a Magyarországon tevékenykedő multinacionális cégek milyen gyakorlatot alakítottak ki és milyen célokat fogalmaztak meg a dolgozói tulajdonszerzést illetően – fűzte hozzá Lukács János.

Külföldi gyakorlat

Ami a külföldön honos szabályozást illeti, rendkívül vegyes a kép. Szinte valamennyi nyugati országban ismert a részvényopció, s ezt sok helyütt nemcsak a vezetők, hanem a cégnél alkalmazásban álló "átlagdolgozók" is igénybe vehetik.

Néhány példával jól illusztrálható, hogy mennyire változatos a külföldi gyakorlat. Franciaországban például az ötvennél több munkavállalót foglalkoztató cégeknek – 1965 óta – kötelező részvényeket juttatniuk, vagy profitrészesedést fizetniük munkatársaiknak. Nagy-Britanniában egymással párhuzamosan több modell is kínálkozik. Az egyik szerint – melyből a már említett pénzügyminisztériumi program is merített – ha a cég szervezett formában juttat részvényeket a dolgozóknak, akkor adókedvezményben részesül a vállalat és a munkavállaló is. Egy másik brit modell – az úgynevezett "save as you earn" – lényege pedig abban áll, hogy ha bérmegtakarításaiból a dolgozó részvényt vesz, akkor ehhez adókedvezmény társul, illetve a cég – tb- és adókedvezménnyel megfejelve – további részvényeket juttathat a számára. Ha a munkavállaló két-három évig megtartja a részvényeket, akkor az értékesítéskor a jövedelem részlegesen vagy teljesen adómentes lesz.

Spanyolországban – 15 évvel ezelőtt – a nagy munkanélküliség ellenszereként "vetették be" a dolgozói tulajdonlást elősegítő programot. Ez abból áll, hogy az állam a munkanélküli-segély összegét – amit két-három évig folyósítana az állástalannak – befektetési célra átadja a cégük csődje miatt egyébként munkanélkülivé váló dolgozóknak. Ők pedig ebből az összegből – legalább 10-en összeállva és a cég eszközeinek egy részét megvásárolva – vállalkozást indíthatnak. A tönkremenő cég egyes, életképes részlegei így – jelentős adókedvezményt is élvezve – általában sikeresen tovább működhetnek. E vállalkozások Spanyolországban mintegy 90 ezer munkahelyet teremtettek, illetve őriztek meg.

Uniós szinten nincs egységes szabályozás a munkavállalók pénzügyi részvételének támogatására. Az Európai Bizottság mindössze ajánlásokat tesz, és a konstrukciók, illetve a legjobb gyakorlat megismertetésére szorítkozik.