Járulékok
Egészségbiztosítási járulékok
Az egészségbiztosítási járulékok a társadalombiztosítási fedezeti rendszerben az Egészségbiztosítási Alap bevételeit képező járulékok. Ezek a következők:
– 11 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulék (a foglalkoztató a biztosított foglalkoztatottak és társas vállalkozók járulékalapja után, a biztosított egyéni vállalkozó a saját járulékalapja után köteles megfizetni);
– 3 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulék (a biztosított foglalkoztatottak és a társas vállalkozók a természetbeni juttatás összege kivételével a társadalombiztosítási járulékalap után, a biztosított egyéni vállalkozó a saját járulékalapja után kötelesek megfizetni).
Nyugdíj-biztosítási járulék
A nyugdíj-biztosítási járulék a társadalombiztosítási fedezeti rendszerben a Nyugdíj-biztosítási Alap bevételét képező járulék. A fizetési kötelezettség a foglalkoztatót, magánszemélyként az egyéni vállalkozót terheli, mértéke 18 százalék.
Társadalombiztosítási járulék
A 11 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulék és a 18 százalékos mértékű nyugdíj-biztosítási járulék összefoglaló elnevezése.
Nyugdíjjárulék
A nyugdíjjárulék a biztosítottat (ide nem értve a saját jogú nyugdíjban részesülő személyt) terheli, mértéke
– 8,5 százalék, ha a biztosított a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer hatálya alá tartozik,
– 1,5 százalék, ha a biztosított magánnyugdíjpénztárnak a tagja.
Tagdíj
Tagdíj fizetésére az a biztosított kötelezett, aki magánnyugdíjpénztárnak a tagja, mértéke 7 százalék.
A tagdíj a választott (kijelölt) magánnyugdíjpénztár olyan bevétele, amelyet a tag név szerinti számláján tart nyilván a felhalmozási időszakban, a tagsági jogviszony kezdetétől a nyugdíjszolgáltatás megnyílásáig. A tagdíjat a magánnyugdíjpénztár befekteti, a befektetett tőke hozamát a tag javára évente jóváírja.
A magán-nyugdíjpénztári nyugdíjszolgáltatás az egyéni számlán nyilvántartott összeg alapján a pénztártag által választott szolgáltatáshoz tartozó tartalékból folyósított nyugdíjjáradék.
Baleseti járulék
A társadalombiztosítási ellátások fedezetére a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő társas vállalkozó után baleseti járulékot köteles fizetni.
A baleseti járulék alapja a járulékalapot képező jövedelem, a mértéke 5 százalék.
Táppénz-hozzájárulás
A foglalkoztató az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 19. §-ának (5) bekezdése alapján a munkaviszony, szövetkezeti tag esetében a munkaviszony jellegű jogviszony vagy munkaviszony alapján biztosított személy betegsége miatti keresőképtelenség, valamint a kórházi (klinikai) ápolás időtartamára folyósított táppénz egyharmadát köteles táppénz-hozzájárulás címén megfizetni.
Evázó vállalkozók járuléka
Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény hatálya alá tartozó társas vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége az általános szabályok szerint alakul.
Az evás egyéni vállalkozó járulékfizetésére azonban speciális rendelkezések vonatkoznak.
Járulékalapot képező jövedelmek
Járulékalapot képez az Szja-tv. szerinti összevont adóalapba tartozó, a nem önálló tevékenységből származó bevételnek az a része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként figyelembe kell venni, ideértve a kis összegű kifizetésből származó jövedelmet és az Szja-tv. 69. §-ában meghatározott természetbeni juttatások adó- alapot képező összegeit is (kivéve a reprezentáció és az üzleti ajándék címén juttatott adóköteles jövedelem értékét), valamint a munkavállalói érdek-képviseleti szervezet részére levont (befizetett) tagdíj és a hivatásos nevelőszülő díja.
A foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított (tartós külföldi szolgálatot teljesítő), valamint a Magyar Köztársaság területén munkaviszonyban álló külföldi biztosított esetében a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér a járulék alapja. (Jellemzően akkor nem rendelkezik járulékalapot képező jövedelemmel a munkavállaló, ha külföldön foglalkoztatják, vagy ha a külföldi személyt Magyarországon foglalkoztatják, és Magyarországon valamely – Magyarország és másik állam között megkötött – kettős adóztatást kizáró egyezmény miatt személyi jövedelemadót nem fizet.) Ha a foglalkoztatás munkaviszonyban történik, járulékalapként kizárólag a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbért (a devizaellátmányt nem) kell figyelembe venni. Amennyiben a foglalkoztatásra valamilyen szerződéses jogviszonyban kerül sor, illetve ha önálló tevékenység gyakorlásáról van szó, a járulék alapja a szerződésben meghatározott díj, itt azonban további feltétel a biztosítási kötelezettség megléte. Ez utóbbinál a tevékenység (személyes munkavégzés) ellátásáért járó díjazás az irányadó.
A járulékalapot képező jövedelmek felsorolása nem teljes körű, de a megállapításnál az általános szabályok alkalmazásával elbírálható, hogy az itt nem említett jövedelemtípus járulékalapot képez-e vagy sem.
Az összevont adóalap a magánszemély által az adóévben megszerzett összes önálló és nem önálló tevékenységből származó, valamint egyéb jövedelem összege. Mivel az egyéb jövedelmeket – egyes kivételektől eltekintve – a társadalombiztosítási jogszabály nem nevesíti, azokat a járulékalap meghatározásánál nem kell figyelembe venni.
Önálló tevékenység
Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély jövedelemhez jut, és ami nem tartozik a nem önálló tevékenységek körébe. Ilyen tevékenységek a megbízási, a vállalkozási jellegű, a felhasználási szerződéses, az egyéni vállalkozói és a társas vállalkozói jogviszonyokban realizálódnak. A társas vállalkozásban a társas vállalkozó akkor végez önálló tevékenységet, ha külön szerződés szerint teljesít mellékszolgáltatást, feltéve hogy a tagnak a bevétele érdekében felmerült költségét a gazdasági társaság a költségei között nem számolja el.
Jellemzően járulékalapot képeznek a következő önálló tevékenységből származó jövedelmek:
– megbízásos jogviszonyból származó jövedelem, amelynél a járulékalapot képező jövedelem tekintetében figyelemmel kell lenni a magánszemély által vállalt költséghányadra is (tételes költségelszámolás maximum a jövedelem 50 százalékáig, vagy 10 százalékos költséghányad),
– szellemi tevékenységből származó jövedelem összegéből a tevékenység ellátásáért kifizetett díj (mínusz költséghányad) – a vagyoni jog megszerzése címén kifizetett összeg nem képez járulékalapot,
– más, nem nevesített önálló tevékenységből származó jövedelem: ilyen pl. a vállalkozási jellegű jogviszony keretében végzett tevékenység, melynek esetében a járulékalapot a megbízási jogviszonynál említettek szerint kell megállapítani,
– egyéni vállalkozói kivét címén megszerzett jövedelem, de meghatározott esetekben legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér.
Nem önálló tevékenység
Nem önálló tevékenység a munkaviszonyban folytatott tevékenység, az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői tevékenység, a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése akkor, ha az annak ellenében kapott juttatást a társas vállalkozás a költségei között elszámolja, a választott tisztségviselő (ide nem értve a választott könyvvizsgálót) tevékenysége, a segítő családtag és a bedolgozó tevékenysége.
Jellemzően járulékalapot képeznek a következő nem önálló tevékenységből származó jövedelmek:
– munkabér, bíróság által utólag megítélt munkabér, munkaviszonyból származó jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék), jutalom, prémium, végkielégítés,
– adóköteles biztosítási díj, ha a biztosítást a biztosított magánszemély nevére kötik,
– költségtérítés, pénzben juttatott étkezési, ruházati, üdülési hozzájárulás, az üzemanyag-megtakarítás, a munkába járás költségeinek megtérítése, a kifizető által átvállalt kötelezettség vagy elengedett tartozás címén megszerzett adóköteles jövedelem, ha a juttatást a biztosított kapja,
– külszolgálat címén megszerzett jövedelem, ideértve a devizaellátmány jövedelemtartalmát is,
– a foglalkoztató által a biztosítottnak juttatott szociális segély,
– országgyűlési képviselői tiszteletdíj, az országgyűlési képviselői tevékenységgel összefüggő költségtérítés adóköteles jövedelemtartalma,
– önkormányzati képviselői tiszteletdíj, az önkormányzati képviselői tevékenységgel összefüggő költségtérítés adóköteles jövedelemtartama, ha azt biztosított kapja, kell számításba venni,
– a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködésért adott ellenérték (meghatározott esetekben legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér képezi a járulékalapot),
– a tagi tevékenységgel összefüggő költségtérítés adóköteles jövedelemtartalma, ha azt személyes közreműködés alapján fizetik ki,
– üzemanyag-megtakarítás címén megszerzett jövedelem (az adómentes részt meghaladó összeg járulékalapot képez, ha azt biztosított részére juttatják),
– a segítő családtagi tevékenység ellenértéke, ha azt biztosított kapja,
– a választott tisztségviselői (társasházi közös képviselő, igazgatótanácsi, felügyelőbizottsági tag) tiszteletdíja, ha a választott képviselő biztosított.
Kis összegű kifizetések
A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint az önálló tevékenységből származó, egy szerződés alapján 5000 forintot meg nem haladó kis összegű kifizetések esetében a magánszemély nyilatkozhat arról, hogy ezt a jövedelmét nem kívánja az összevont adóalap részének tekinteni, hanem a jövedelem egésze után kíván 40 százalékos mértékű személyi jövedelemadót fizetni.
Kis összegű kifizetések általában a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyoknál (pl. megbízási, vállalkozási jellegű jogviszony) jellemzőek. Ebben az esetben a megszerzett jövedelem egészét kell a biztosítási kötelezettség megállapításánál alapul venni, s ha a biztosítási kötelezettség létrejön, akkor a kis összegű kifizetés járulékalapot képez.
Természetbeni juttatások
Az Szja-tv. 69. §-ában meghatározott természetbeni juttatások után – ide nem értve a 69. § (5) bekezdésének b) pontjában említett ajándék, illetve reprezentáció címén adott terméket és nyújtott szolgáltatást –, feltéve, hogy biztosított részére nyújtják, a kifizető társadalombiztosítási járulékot fizet. A biztosított a természetbeni juttatások után egyéni járulékot nem fizet. (A természetbeni juttatások számbavételénél különösen figyelni kell arra, hogy a természetbeni juttatások ne minősüljenek át reprezentáció vagy ajándék címén adott termékké, szolgáltatássá.)
Munkavállalói érdek-képviseleti szervezet részére levont (befizetett) tagdíj
A munkavállalói érdek-képviseleti szervezet részére levont (befizetett) tagdíj összege társadalombiztosítási szempontból az az érdek-képviseleti tagdíjösszeg, amely egyébként a tárgyhavi munkabérnek egy része, járulékalapot képező jövedelemnek minősül, és az általános szabályok szerint járulékalapot képez.
Tanulószerződésben meghatározott díj
A szakképző iskolai tanulók gyakorlati képzésére a tanuló és a gazdálkodó szervezet közötti, gyakorlati képzésre megkötött írásbeli tanulószerződés alapján is sor kerülhet. A tanulószerződésben rögzített összeget a foglalkoztatónak járulékalapot képező jövedelemként kell figyelembe vennie.
Hivatásos nevelőszülői díj
A 150/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet előírása szerint a hivatásos nevelőszülői jogviszony a működtető és a hivatásos nevelőszülő között jogokat és kötelezettségeket tartalmazó, írásba foglalt megállapodás alapján létrejövő foglalkoztatási jogviszony. A hivatásos nevelőszülőt díjazás illeti meg, amely nem lehet kevesebb a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) 150 százalékánál. A nevelőszülő részére ilyen jogcímen kifizetett díj minden esetben járulékalapot képez.
Egészségügyi hozzájárulás
A foglalkoztató, illetőleg a magánszemély egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni. Az egészségügyi hozzájárulás tételesen, illetőleg százalékos mértékben meghatározott adójellegű fizetési kötelezettség.
Százalékos egészségügyi hozzájárulás
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás az 1998. évi LXVI. törvény szerint – a következőkben felsoroltak kivételével – a hozzájárulás alapját képező jövedelem 11 százaléka.
Az 1995. évi CXVII. törvény (Szja.-tv.) 70. §-a szerinti természetbeni juttatás esetén a fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a fizetendő cégautóadó 25 százaléka.
Az átalányadózást választó mezőgazdasági kistermelő által fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás az átalányadó (átalányadó-előleg) 25 százaléka. A tételes költségelszámolást választó, egyszerűsített bevallási nyilatkozatot benyújtó őstermelő által fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a bevétel 5 százalékának a 15 százaléka.
A fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély által fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a tételes átalányadó 20 százaléka, ha e tevékenység alapján a magánszemély nem minősül a Tbj. szerinti egyéni vállalkozónak.
Amennyiben a kifizetés a magánszemély önálló tevékenységére tekintettel vagy költségtérítés címén történik, és a magánszemély bármely bevételéből az adóelőleg megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség meghaladja az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget, akkor az adóelőleg megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség és az adóbevallásban elszámolt igazolt költség különbözete után a magánszemély köteles a 11 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás megfizetésére. Nem kell alkalmazni ezt a rendelkezést akkor, ha a költségkülönbözet nem haladja meg az adóelőleg(ek) megállapításánál figyelembe vett költség 5 százalékát.
Tételes egészségügyi hozzájárulás
A tételes egészségügyi hozzájárulás havonta, illetve naptári naponként meghatározott fix összegű adójellegű fizetési kötelezettség. 2003. január 1-jétől a tételes egészségügyi hozzájárulás összege havonta 3450 forint, illetőleg egy naptári napra 115 forint.
Az egészségügyi hozzájárulás alapja
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) szerinti munkáltatót, illetve kifizetőt terheli az általa az Szja-tv. szerinti belföldi illetőségű magánszemélynek juttatott, a következőkben meghatározott jövedelem után.
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapja az adóévben juttatott (megszerzett), az Szja-tv.-ben meghatározott, az összevont adóalapba tartozó jövedelemnél, az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett összeg.
A külön adózó jövedelmek közül a hozzájárulás alapja:
– a 35 százalékos adóterhet viselő osztalék, vállalkozói osztalékalap,
– a természetbeni juttatások adóalapként meghatározott értéke [az Szja-tv. 69. § (7) bekezdésének rendelkezései szerint számított összeg után nem kell az egészségügyi hozzájárulást megfizetni],
– a kamatkedvezményből származó jövedelem,
– az egyösszegű járadékmegváltás,
– a kis összegű kifizetés, ha a természetes személy a társadalombiztosítási szabályok szerint nem biztosított, vagy a külön törvény szerint nem minősül alkalmi munkavállalónak.
Mentesség
Mentes a százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség alól az az adóköteles jövedelem, természetbeni juttatás, amely után a biztosítási jogviszonyra tekintettel járulékot kell fizetni.
Ha az 1998. évi LXVI. törvény (Eho.) 3. §-ában meghatározott jövedelem nem kifizetőtől származik, vagy a kifizetőt e jövedelem után nem terheli jövedelemadó- (adóelőleg-) megállapítási kötelezettség, az egészségügyi hozzájárulást a jövedelmet szerző magánszemély állapítja meg, vallja be és fizeti meg.
Egyéb, járulékalapot képező jövedelmekJárulékalapot képező jövedelmek továbbá: – a munkanélküli-ellátás, amely társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelemnek minősül, – a gyermekgondozási díj és a gyermekgondozási segély, amely nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelemnek minősül, – a sorkatonai, polgári szolgálatot teljesítők és az egyházi személyek, szerzetesrendi tagok esetében a járulék alapja a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér, a sorkatonai, polgári szolgálatot teljesítők járulékait az állami költségvetés fedezi, az egyházi személyekét és szerzetesrendi tagokét pedig az egyházak fizetik. Járulékalapot nem képező jövedelmek Nem képez járulékalapot: – az Szja-tv. 69. §-ának (10) bekezdése szerinti ajándék és reprezentáció címén adott termék, nyújtott szolgáltatás adóköteles értéke; – a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege, – az Szja-tv. 7. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett foglalkoztató által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely havonta nem haladja meg a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér összegét [havonta fizetett tagdíjnak minősül az Szja-tv. 7. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint tagdíjként jóváírt összeg is], – a felsőoktatási törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben részt vevő nappali tagozatos hallgatónál a képesítési követelményekben meghatározott képzési idő alatt végzett munkájáért az említett intézménytől kapott díj – de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott összegének kétszerese –, feltéve hogy a munkavégzés az erről szóló kormányrendelet szerinti munkalehetőség keretében történik, és hogy a díjazás alapjául szolgáló munkavégzésre abban az intézményben kerül sor, amellyel a hallgató hallgatói jogviszonyban áll. 2003. január 1-jétől nem járulékalap az 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) szerinti vagyoni jog felhasználásának ellenértéke címén kifizetett összeg, a találmányi, szabadalmi, védjegy-, földrajzi árujelzők, mintaoltalom, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján vagyoni jog, védelem alatt álló jog, oltalmi jog felhasználásának ellenértékeként kifizetett összeg. 2003. január 1-jétől nem képez egészségbiztosítási járulékalapot a jubileumi jutalom, a végkielégítés, szabadságmegváltás, titoktartási juttatás és a határozott idejű jogviszony megszűnése esetén a Munka Törvénykönyve 88. §-ának (2) bekezdése alapján kifizetett összeg [Tbj. 24. § (1) bekezdés] |
