A szervezeti átalakítás egyik oka, hogy az utóbbi években megoldatlan volt a megyei munkaügyi központok felügyelete. Mivel 1997-ben megszűnt az e feladatot is ellátó Országos Munkaügyi Központ, így az irányítási-felügyeleti struktúrában űr keletkezett.
Átformált rendszer
A rendszert gyakorlatilag újra kellett formálni – mondja Székely Judit, a gazdasági tárca helyettes államtitkára, aki az új hivatalt felügyeli. A minisztériumban stratégia készült a munkaügyi központok felügyeletének rendezésére, hiszen az elmúlt évek alatt nem volt központi irányítás. Ez persze nem jelenti azt, hogy a megyék rosszul dolgoztak volna: feladataik többségét jól megoldották. Az átalakítást azonban – éppen a foglalkoztatáspolitikában jelentkező új igények miatt – végre kellett hajtani. A változás lényege abban áll, hogy a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkárságán csak a stratégiai jellegű feladatok maradnak, míg a hivatal az operatív munkát látja el. Az Európai Unió és Magyarország által közösen készített foglalkoztatáspolitikai helyzetértékelés – a dokumentum aláírására novemberben került sor – már az új munkamegosztás elvét követi. Az értékelő anyag tartalmazza mindazon stratégiai feladatokat, amelyekre a gyakorlati foglalkoztatáspolitikában koncentrálni kell.
E prioritások sorában kiemelendő a regionális különbségek mérséklése, amelyek a kedvező változások ellenére is – tekintettel a munkanélküliségi rátában jelentkező kilencszeres különbségre – nagyok. Hasonlóan hangsúlyt kell helyezni a cigány népesség foglalkoztatására és oktatására, illetve az egész munkaerőpiac rugalmasságának növelésére, amelynek elősegítése ugyancsak a hivatal feladata. E konkrét feladatokra lehet felfűzni a foglalkoztatáspolitikai irányelveket.
Növekvő források
Az intézményi átalakítás után a következő lépés az operatív terv elkészítése, amit a munkaerő-piaci szervezet eszközeivel kell megvalósítani. Egyelőre az a tapasztalat, hogy a munkáltatók munkaerőigénye többnyire eltér attól, amit a nyilvántartott állástalanok köre nyújtani képes, ezért munkaerőképzésekre és átképzésekre van szükség. További lehetőség a bértámogatás, a munkahelyteremtő és -megőrző támogatások, amelyeket a gazdaság szereplői aktív eszközökként, a munkaügyi központok közreműködésével igényelhetnek.
Természetesen a pénzforrások felhasználását is figyelni kell. Erre szolgál a felállított monitoringrendszer, amely segítségével nyomon lehet követni a Munkaerő-piaci Alapból folyósított támogatásokat. Kétségtelenül előfordult, hogy a munkanélküliek az átképzés után sem tudtak elhelyezkedni. Ez megengedhetetlen. Ahhoz, hogy ilyesmi ne forduljon elő, a jövőben talán kevesebb pénzt fordítanak majd a munkaerő-piaci képzésekre és átképzésekre, ám a felhasználás sokkal hatékonyabb lesz. Az a cél, hogy a foglalkoztatás bővüljön, s elsősorban a munkanélküliek nagyobb arányú elhelyezése révén. Ehhez kell kialakítani az eszközöket, amelyek az új hivatal irányításával jutnak el a megyékhez – hangsúlyozta a helyettes államtitkár.
E célra az idén és jövőre is tíz-tíz milliárd forinttal több pénz fordítható a Munkaerő-piaci Alapból, mint tavaly. A képzésekre a múlt évi 6 milliárddal szemben az idén 7 milliárd juthat. Székely Judit kifejtette: az előforduló problémák nem a rendszer elégtelen működésének, hanem a megfelelő koordináció és irányítás hiányának tudhatók be. Minthogy a megyei központoknak és a kirendeltségeknek nem volt igazán gazdájuk, ez éreztette a hatását. Január elsejétől azonban változások várhatók: a központoknak nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelniük, s munkájukat a munkanélküliek számának csökkenése és az aktív eszközök felhasználása minősíti majd.
Hátrányban az idősek
A tartósan munkanélküliek között is a legérzékenyebb csoport a negyven éven felülieké. Nem ritka köztük a sokdiplomás, a több szakmával rendelkező. Mint a helyettes államtitkár kifejtette: e munkavállalói réteg meglehetősen heterogén. A tárca az idősebbekre nem tervez programokat, ugyanis hátrányos helyzetüket több tényező együttesen okozza. Elsősorban az alacsonyabb iskolázottság, és az a tény, hogy a lakóhelyükön nehezen találnak munkát. Néhány száz- vagy ezerfős kistelepülésekről kellene bejárniuk a közeli városokba, vagy át kellene költözniük más megyékbe. Erre a koruk, a szocializációjuk miatt aligha vállalkoznak. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a munkáltatók sem akarnak az idősebb korosztályhoz tartozókat foglalkoztatni. Ám ez a csoport sincs elhanyagolva, hiszen van olyan megye, amely külön programokat indít a negyvenéveseknek. Az ötven év feletti diplomás munkanélkülieknek pedig három megyében komplex kísérleti program indult. Számukra a megkopott tudásuk felújítása és az önbizalmuk megerősítése a legfontosabb.
A munkaügyi központok ugyanakkor új szerepkörre is vállalkoznak, konkurenciát teremtenek a fejvadászoknak. Ám ezt a tevékenységüket még nem nagyon ismerik a munkáltatók. Székely Judit ennek okát abban látja, hogy eddig a munkaadók főként a kisebb kvalifikációt igénylő üres álláshelyeket jelentették be a munkaügyi szervezeteknek. Leginkább segédmunkásokat kerestek, vagy hiányszakmák képviselőire jelentettek be igényt. Kézenfekvő volt, hogy ezeket a munkavállalókat a munkaügyi központoknál egyszerűbben megtalálták, mint hirdetéssel. Most viszont a munkaerő-piaci szervezetek a diplomások számára is vállalnak munkaközvetítést, így a munkáltatók már ezen a "csatornán" keresztül is találhatnak kvalifikált szakembereket. E szolgáltatást a kirendeltségek térítésmentesen, támogatásként végzik.
