A pénzintézetek a féléves adatok szerint jó év elé néznek, s fokozatosan nyitnak a kisebb vállalatok felé. A körültekintő cégek a bankszámlák, a betéti és a kölcsönkonstrukciók esetében egyaránt találhatnak testhezálló csomagokat, azonban oda kell figyelniük a sokféle címen felszámított "apró" jutalékra. A jóslatok szerint év végére százezer fölé nőhet a hazai internetes banki ügyfelek tábora, és közel fél tucat újabb hitelintézet kapcsolódhat be a "hálózati" piaci versenybe. Az ügyfelek a kényelem mellett elsősorban az utalások olcsóbb díját élvezhetik a világháló segítségével. Az elektronikus aláírás legalizálása révén akár a hitelezés ügyintézése is megindulhat a neten.
Minden jel szerint sikeres év elé néznek a hazai pénzintézetek: az elmúlt évek sanyarú banki megtakarítási adatai a tőkepiacokban csalódók miatt újra emelkedő számokat mutatnak, miközben bővül a kihelyezések összege is. Miután a bankok jórészt csak a betéti kamatoknál követik szorosan az infláció csökkenését, nőhet a kamatmarzs. Ennek köszönhetően a pénzintézetek a csökkenő kamatszintek ellenére is nagyobb profitot tudnak lefölözni.
Az elmúlt két év viszonylag szerény banki teljesítményéhez képest imponáló nyereségadatok láttak napvilágot a bankrendszer első negyedévéről. Mindezt úgy, hogy közben a hitelintézetek mérlegfőösszege nagyjából az inflációnak megfelelő mértékben nőtt a tavaly márciusi 7750 milliárd forintról 8500 milliárd körüli szintre. Ezzel szemben a bankok együttes mérleg szerinti eredménye 55,24 százalékkal nőtt a bázisadatokhoz képest és elérte a 38,5 milliárd forintot.
Az eredmény azt jelenti, hogy a magyar bankrendszer teljesítménye szembemegy a nyugat-európai tendenciával. Ennek fő okát a szakemberek abban látják, hogy a gazdasági fejlődés és a csökkenő infláció mellett mind a vállalati, mind a lakossági területen jelentősen felfutott a hitelezés. A növekedés a vállalati hitelek esetében főként a kis- és középvállalkozói szektornak szánt hitelek terén volt szembetűnő, míg a lakossági üzletágban az újabb csúcsokat döntő fogyasztási hitelek mellett az autófinanszírozási és a lakáshitelek voltak a legkelendőbbek.
A fenti felsorolás alapján látható, hogy a bankok döntően a viszonylag magas kamatozású területekre koncentrálnak. Azokra, ahol ilyen-olyan okból megengedhető az extra kockázati kamatfelár, illetve ahol a hitelbiztosíték-rendszer miatt rendkívül alacsony a rossz hitelek állománya.
Hitelezési eredmény
A kis- és középvállalkozások hitelezése összehasonlíthatatlanul nagyobb kockázatot rejt, mint a nagy, multinacionális cégeké. A forrásra szoruló vállalkozások így meglehetősen komoly kamatfelárat kénytelenek fizetni, igaz, az elmúlt évek gyakorlatával szemben ezúttal legalább már viszonylag jó eséllyel kopogtatnak a bankok ablakán hitelért.
A lakosságnak szánt kölcsönök esetében jellemző, hogy a fogyasztási hitelek kamatszintje nem csökkent az elmúlt időszakban. Az áruvásárlási hitelek terén a bankok ma még nyugodtan megengedhetik maguknak, hogy 20 százalék feletti éves kamatszintet is meghirdessenek, az ilyen esetekben akár 40 százalék fölé szökő teljes hiteldíjmutatóval rendelkező kölcsönök iránti kereslet továbbra sem csökken. Az áruhitelek állománya tavaly megduplázódott, s a kimutatások szerint a múlt év végi 40 milliárdos állományérték továbbra is dinamikusan növekszik.
Az áruhitelek esetében ráadásul a banki verseny sem hozhat eredményt, mivel a területen nem a klasszikus értelemben versenyeznek a bankok. A harc az üzletekért folyik, ha egy pénzintézet már betette a lábát valamelyik szolgáltatóhoz, ott egyeduralkodóként nyújthat hitelt, a fogyasztó pedig, aki a polcon meglátja a kiszemelt árucikket, szinte sohasem mérlegel, azonnal megveszi az árut, szerződést kötve a helyben lévő szolgáltatóval.
A párhuzamosságra ugyan voltak kísérletek, ám ezek sorra kudarcot vallottak, legutóbb az ABN Amro vonult ki a Tesco-hálózatból, ahol helyét a Credigen vette át.
Egyre népszerűbbek a személyi kölcsönök, illetve a folyószámlahitel-konstrukciók is, amelyek szintén átlagosan 20 százalék feletti kamata megfelelően magas jövedelmezőséget nyújt a bankoknak.
A gépjármű-finanszírozásban az elmúlt évben jelentősen hátrébb szorultak a devizaalapú hitelek, a forinthitelek átlagos kamatszintje ez esetben is 20 százalék felett van, annak dacára, hogy ez a hitelfajta az egyik legbiztonságosabb banki kihelyezésnek minősül, a rossz hitelek állománya a kimutatások szerint nem éri el a 2 százalékot.
Lakáshitelek
A felsorolásból némiképp kilógnak a lakáshitelek, hiszen ezen a területen számottevő verseny alakult ki a bankok között, ami a hitelkamatokban is megmutatkozik. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a lakáshiteleket a pénzintézetek alaposan bebiztosították. A saját konstrukciós hitelek esetében a pénzintézetek döntő része a jelzálogként felkínált ingatlan piaci értékének maximum 50 százalékáig hajlandó finanszírozni. (Igaz, a verseny itt is érezhető már, amit a Kereskedelmi és Hitelbank közelmúltban meghirdetett akciója is jelez: a pénzintézet reklámkampánya szerint akár az ingatlan forgalmi értékének 60 százalékáig is hajlandó hitelt nyújtani.)
A bankok megítélése szerint a lakáshitel-kockázatokat az is csökkenti, hogy – az áruvásárlási hitellel szemben – lakáshitelért csak azok folyamodnak, akik felelősséggel fel tudják mérni a kölcsönben rejlő kockázatokat. A végrehajtásról szóló törvény módosítása nyomán a bankok szabadabb kezet kaptak a végrehajtásra, amit – a vitás kérdések elkerülése érdekében – meg is könnyítenek: a legtöbb hitelt biztosító bank a szerződéshez úgynevezett "befogadási nyilatkozatot" is kér az ügyféltől, amelyben valamely más személy kötelezettséget vállal a nemfizetés esetén kiköltöztetésre ítélt ügyfél befogadására. (Jogászi körökben persze ezzel kapcsolatban úgy vélekednek, hogy a papír látványos, ám végrehajthatósága erősen kétséges, hiszen egy tízéves hitel futamideje alatt számos olyan változás történhet, amely miatt a "befogadó" visszakozni kényszerül.)
A Magyar Nemzeti Bank áprilisi kimutatásai szerint az egyre kedvezőbb makroadatok ellenére a lakossági hitelkamatok átlagos szintje 20,7 százalék volt, ami a legutolsó, márciusi szinthez képest nemhogy csökkenést, de 10 bázispontos emelkedést jelent. Az MNB összevetése szerint a vállalkozói hitelkamatok is megrekedtek, átlagos szintjük áprilisban 12,4 százalék volt.
Betéti oldal
A banki jövedelmezőséget jelentősen javító hiteloldal mellett számottevő a betétoldalon történő pozitív változás is.
A kimutatások szerint a közelmúlt egyértelműen csökkenő tendenciája megállt, s újra nő a banki betétekben lekötött pénzek nagyságrendje. Ezt a szakemberek elsősorban azzal magyarázzák, hogy a tőkepiacok gyengélkedése miatt mind többen válnak meg az ottani, immár veszteséget hozó befektetéseiktől, s pénzüknek új megtakarítási formát keresnek. A biztosítási termékek állományának bámulatos növekedése mellett jelentős friss pénz jut a bankbetétekbe is.
A betéti oldalon az év elején a kedvezőtlen inflációs számok kapcsán az elmúlt év egészére jellemző trenddel ellentétesen, viszonylag gyorsan emelkedtek a betéti kamatszintek. A pénzintézetek döntő többségénél az éven belüli futamidőkre 10 százalék feletti éves kamatot hirdettek, s a 12 hónapos megtakarítások átlagszintje is 9,00-9,2 százalék között mozgott. A javuló makroadatok hírére azonban immár harmadik hónapja újra apadnak a betéti kamatlábak, s ma már csak néhány "ottfelejtett" kamatkondíció esetében találkozhatunk két számjegyű ajánlattal. A jegybank már idézett jelentése szerint április végén az átlagos banki kamatszint a lakossági üzletágban 8,5-8,9 százalék volt.
Az "ottfelejtett" kamatoknál nem árt egy kicsit elidőzni. A pénzintézetek az elmúlt időben szakítottak azzal a gyakorlattal, hogy valamennyi konstrukciójukra egyaránt érvényes kamatlépéseket tegyenek, a kondíciók módosításában mindinkább előtérbe került a konkurencia figyelése s az ajánlatok legjobbhoz történő viszonyítása. Innen már csak egy lépés volt annak felismerése, hogy komoly marketinglehetőségeket rejt az, ha – az utóbbi időben általánossá váló kamatcsökkentések mellett – egy-egy határidőt kiválasztanak, ahol a megajánlott kamatot nem csökkentik, vagy – és erre azért jóval kevesebbszer volt példa – még emelik is.
Presztízskamatok
A speciálisan kedvező kamatok egymás közti harca nagyjából a múlt év második felében tört ki, az első terület, ahol a presztízskamatok megjelentek, a 3 hónapos futamidőre meghirdetett konstrukcióké volt. Mivel azonban a többi bank hamar utánalépett az elsőnek, a döntően az új ügyfelek megnyerése érdekében kitalált betéti mozgások más futamidők felé is eltolódtak. Értelemszerűen a 30 napos betéteknél is kitört a harc, ám a kezdet kezdetén azt még csak kevesen képzelték el, hogy a szuper ajánlatok hamarosan a 6 hónapos, sőt az éves megtakarítások között is fellelhetők lesznek. A hosszabb futamidőkre meghirdetett kedvezményes akciókkal – ilyen volt például az Inter-Európa június elején zárult, a 6 hónapos megtakarításokra 10 százalékot ajánló kampánya – a bankok arra törekszenek, hogy a már említett "céltalanul mozgó" pénzeket úgy kössék meg, hogy egyben meghosszabbítsák az eddigi átlagos banki betételhelyezési futamidőt. Sokak szerint ez a módszer kissé kockázatos, hiszen egy esetleges jegybanki kamatcsökkentés esetén a bennégő magas kamatok az előzetesen kalkuláltnál is komolyabb veszteséget okozhatnak az ilyen lépést meglépő pénzintézeteknek.
Erre az ellenoldal ugyanakkor úgy felel, hogy amit elvesztettek a réven, azt behozhatják a vámon. A bankok profitjának mind nagyobb részét teszik ki ma már a díj- és jutalékbevételek. A pénzintézetek úgy gondolkodnak, hogy a presztízskamattal a fiókba vonzott ügyfelet egyéb ajánlataikkal "rendes" ügyféllé lehet tenni. Márpedig egy számlát vezető, netán aktívan bankkártyát, internetes banki szolgáltatást használó ügyfélen bejön az átlagosnál nagyobb kamat okozta bevételkiesés.
De maradjunk csak a bankok kamatkülönbözetből eredő profitjánál. A követett üzletpolitika a fenti adatokból jól látható: miközben az inflációs szint emelkedését a pénzintézetek a betéti oldalon csak vonakodva követték, addig a mérséklődő inflációs adatokkal párhuzamosan olvadnak el most a betéti kamatszintek. A hiteloldal ugyanakkor nem igazán vesz tudomást a javuló gazdasági helyzetről, épp ezért folyamatosan nyílik a kamatolló. Ennek hatása legdrámaibban talán az OTP Bank esetében mutatható ki. A legnagyobb kereskedelmi bank – a többi pénzintézetnél amúgy is számottevően magasabb – kamatmarzsa az első negyedévben 8,7 százalékkal, 42 bázisponttal tudta növelni kamatozó eszközökre számított átlagos kamatmarzsát. Az 5,48 százalékos szint úgy teljesült, hogy 11,1 százalékkal csökkentek a pénzintézet kamatkiadásai, ám a kamatbevételek mindössze 2,4 százalékkal zsugorodtak.
