Mit lehet tenni a munkátlanság, a munkanélküliség, az elesettség ellen? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Közösen a jövő munkahelyeiért" Alapítvány kuratóriuma és a Magyar Írószövetség közelmúltban zárult szépirodalmi pályázata, amely a kiírásban foglaltaknak nagy tisztességgel eleget tett – mondta lapunknak Bárány Tamás, a háromtagú bírálóbizottság elnöke.
A pályázatra született novellák és kisregények többsége lehangoló írás, de amikor az ember orvoshoz megy, akkor sem azt mondja el, milyen jól van, hanem azt, hogy valami fáj – érzékeltette egy hasonlattal a pályázati művek mondanivalóját Bárány Tamás.
A rendszerváltás elesettjeinek életviszonyait feltárni – ez volt a cél. Az írások pontosan tükrözik, hogy a munkanélküliség mennyire nem elviselhető az emberi lélek számára, s ezeken a viszonyokon változtatni kellene. Az írók a társadalmi gondok szorításában vergődő emberek panaszát beszélik el nagyon őszintén, realistán. Egyikből-másikból azért kiolvasható: a remény, ha elvész is, rendszerint visszajön, mert az ember ösztönösen szeret reménykedni – mondta Bárány Tamás.
Az alapítvány elnöke, dr. Rolek Ferenc arról tájékoztatott, hogy az alapítvány – amely a volt Munkaügyi Minisztérium és az OTP segítségével mintegy tíz éve jött létre – a munkanélküliség elleni küzdelem szellemi hátterét kívánta megalapozni, egyfajta támaszként szolgálni.
Ez a hézagpótló szerep kezdetben elsősorban a munkaügyi kutatások és a munkanélküliség elleni küzdelem elméleti, tudományos alapokon nyugvó támogatását jelentette. Az ilyen irányú kutatási programok, konferenciák megrendezése, szakirodalmi publikációk, szakkönyvek megjelentetése mellett az alapítvány most először fogott össze az írószövetséggel.
– Úgy gondoltuk, nagyon jó lenne, ha az irodalomban is minél nagyobb szerepet kapna ez a téma, mert a munkanélküliség – a környező országokhoz hasonlóan – Magyarországon is olyan társadalmi jelenség, amely mindenképpen megérdemli a figyelmet – fogalmazott Rolek Ferenc.
Miként lehet ezen változtatni, a helyzeten jobbítani, a problémát társadalmilag, gazdaságilag minél eredményesebben kezelni, kiutakat keresni? Ez a szándék vezérelte a pályázat kiíróit.
Ehhez képest a pályamunkák egy kicsit más aspektusból ragadták meg a témakört, de ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az írók érthető módon, mindig az éles" helyzetek, a drámák iránt fogékonyabbak – mondta Rolek Ferenc.
Az alapítvány elnöke szerint kicsit talán sötétebb tónusú színekkel rajzolódtak meg az írások, de ez az élet. Ezek valós problémák és élethelyzetek, olyanok, amelyekkel a kisembereknek valóban szembe kell nézniük – tette hozzá. Véleménye szerint ez a reális helyzetbemutatás is hozzájárul ahhoz, hogy a kiutat meg lehessen találni.
– Örülök annak, hogy ez a pályázat reményeim szerint segíti felszínre hozni a magyar irodalom egy régi hagyományát, hiszen irodalmunk mindig szolidaritással, rokonszenvvel, részvéttel állt azok mellé, akik nehezen tengetik életüket – nyilatkozta Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke.
Úgy érzem, ez a szolidaritás az elmúlt tíz évben kissé elhalványult" – mondta az írószövetség vezetője. Véleménye szerint ennek talán az is oka, hogy az irodalom egy bizonyos változás elé került: korábban az egyetlen olyan intézmény" volt a magyar társadalomban, amely a kommunista diktatúrával szemben képviselte a szociális igazságosságot, a szegények érdekeit, képviselt bizonyos társadalmi részvétet.
– Amikor megtörtént a nagy történelmi átalakulás, a politikai élet úgy érezte, hogy az irodalom mentesül ezektől a kötelezettségektől, hiszen szociálpolitikát ezentúl nem az irodalomnak kell folytatnia, hanem a kormánynak – fejtegette Pomogáts Béla.
Az írószövetség elnöke ennek tudja be, hogy az írók egy kicsit visszavonultak a műhelybe, az értelmiségi lét, filozófiai vagy nyelvelméleti kérdések vizsgálatához.
Pomogáts Béla szerint fontos lenne, hogy a magyar irodalomban ismét megjelenjen a szociális érdeklődés és szolidaritás.
Az elnök utalt arra, hogy sok író is megélhetési gondokkal küszködik. Magyarországon az írók elszegényedtek, mert az irodalmi honoráriumok a korábbiaknak a töredékére zsugorodtak.
Az irodalmi életben érzékelhető szociális feszültség csökkentéséért sokat tehetne a kormányzat is – mondta a szövetség elnöke. Magyarországon az éves könyvpiaci forgalom több mint 30 milliárd forint, amelyből 4 milliárd körüli a 12 százalékos forgalmi adóból származó összeg. Ebből azonban jelenleg csak néhány százmilliót forgat vissza az állam az irodalom támogatására.
– Az írószövetség arra törekszik, hogy a munka világához kapcsolódó pályázati munkák megjelenjenek folyóiratokban, illetve egy közös kötetben. Ez lenne az alapítvány érdeke is – tette hozzá.
Az írószövetség minőségi pecsétje" segítheti a művek közreadását, azt azonban tudomásul kell venni, hogy jelenleg nagy nehézségekbe ütközik a realista irodalom megjelentetése.
– Vannak nagyon kellemesen archivált" emberek, és vannak nagyon lemaradott tényezői a társadalomnak, ez utóbbiakról nem szívesen adnak ki könyvet. A mai könyvkiadás – amely pedig nem állami irányítású -, úgy látszik, szívesebben fogadja azokat az írásokat, amelyek nem a problémákról szólnak – fogalmazott Bárány Tamás.
