Őrizve, védve

A technika fejlődésével párhuzamosan a védelmi berendezések is óriási változáson mentek keresztül, ám a tapasztalatok szerint a technika nem pótolja a személyi védelmet. Általában a védelmezett helyek, intézmények határozzák meg, hogy mikor, hol, milyen eljárásokat érdemes alkalmazni. A védekezés ára sem elhanyagolható szempont a megoldások kiválasztásánál, de a védendő személyek, tárgyak, intézmények, adatok "értéke" legtöbbször – utólag értékelve – több ráfordítást is megérdemelt volna.

Az utóbbi években óriási mértékben megnőtt a biztonsági szolgálatot ellátó cégek száma Magyarországon. Az összehasonlító adatok szerint Európa nyugati országaiban csak tizedannyi őrző-védő vállalkozás működik, mint hazánkban. S bár a szakmai kamarai tagság – a szakma ellenőrizhetősége érdekében – kötelező, mégis sokan kívül maradtak e szervezeten. Ezek a cégek gyakorlatilag ellenőrizhetetlenek. Kiszűrésükre egyetlen lehetőség van: ha a megrendelők csak olyan őrző-védő cégeket foglalkoztatnak, amelyek regisztráltatták magukat a kamarában.

Felelősségbiztosítás nélkül nem érdemes

A Személy, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara viszonylag új szervezet: 1999. január elsején alakult, az 1998. évi IV. törvény hívta életre. A tagság minden természetes és jogi személy számára kötelező. Jelen pillanatig mintegy 40 ezren regisztráltatták magukat a szervezetben. Gyakorlatilag kettős tagsági viszonyok alakultak ki: egyrészt a cégek regisztráltatják magukat, másrészt pedig a cégek alkalmazásában álló személyek külön is. A tagdíj cégek esetében az éves nettó árbevétel másfél ezreléke, egyéni vállalkozóknak 5 ezer, míg magánszemélyeknek (tehát az alkalmazottaknak) 3 ezer forint.

A tagok száma folyamatosan nő, ami az őrző-védő szolgáltatás iránti kereslettel magyarázható. Miközben a felvevőpiac mind nagyobb lesz, a terület még mindig hiányszakmának számít a munkaerőpiacon. Ebben közrejátszik a – részben alkalmatlanság, részben elégedetlenség, illetve az alacsony fizetések miatti – nagy fluktuáció is. Ennek minden cég határt szeretne szabni, ezért több helyen jutalmakkal próbálják megtartani alkalmazottaikat, illetve néhol bevezették a törzsgárdatagságot is, ami szintén pluszpénzekkel jár azoknak, akik hosszabb távra elkötelezik magukat egy-egy társaság szolgálatában.

Ugyanakkor – a kamarai vezetők megítélése szerint – a szakma társadalmi megítélése koránt sincs még a helyén. Egy átlagos órabér (bruttó) értéke nem haladja meg a 260 forintot. Ennyit bármelyik gyorsétterem kiszolgálója megkaphat, sokkal kevésbé veszélyes munkáért! Árakat emelni azonban nagyon nehéz. Az őrző-védő cégek ugyanis nemritkán önmaguk törik le az árakat, egymás alá ígérve a potenciális megrendelőknek. Erre természetesen csak a nem igazán törvényes keretek között működő szolgáltatók képesek, hiszen a közterheket megfizetőknek semmi esélyük arra, hogy bizonyos ár alatt vállaljanak el munkát. A szakember szerint a reális piaci ár 600 forintos órabér lenne, de ehhez ma még nagyon nehéz megbízásokat találni.

A vállalási díjak megállapítása többféle módon történhet. Egyrészt óradíjban: ilyenkor azt határozzák meg, hogy hány biztonsági őr tartózkodjon állandóan az objektumon. Másrészt átalányban, ami tulajdonképpen havidíjat jelent. Egy átlagos méretű kis üzlet őrzése körülbelül havi 180 ezer forintba kerül (+ áfa) – bár ez nagyon hozzávetőleges ár, amit sok minden befolyásolhat (az üzlet elhelyezkedése, profilja, felszereltsége, forgalma stb.).

Szakmai ön-és megbecsülés

A kamara célul tűzte ki, hogy megteremtse a szakma presztízsét – jelentette ki dr. Sasvári Árpád, a budapesti szervezet elnöke. Véleménye szerint a megrendelők tudatának formálására is szükség van. Nem feltétlenül kell első alkalommal kárt szenvedniük ahhoz, hogy rájöjjenek: nem a megbízási díj nagysága – vagy inkább kicsinysége! – alapján kell választaniuk az ajánlkozó őrző-védő cégek között. Az alacsony ár mögött ugyanis legtöbbször az rejlik, hogy az adott biztonsági cég nem vállal anyagi felelősséget az esetlegesen bekövetkező károkért. Egyrészt azért, mert nem akar, másrészt azért, mert nem tud, hiszen nincsen ehhez megfelelő tőkéje. Éppen ezért a megbízási szempontok közül az egyik legfontosabb, hogy a védelmi szolgálatot elvállaló cég rendelkezik-e felelősségbiztosítással. Vagyis: adott esetben a saját alkalmazottai, az őrök által az őrzött objektumban okozott anyagi kárt is megtéríti-e a megrendelőnek.

Nem csak maffiózóknak

A megbízási díjakban, a vállalási árakban jelentős szóródás tapasztalható annak megfelelően, hogy fegyveres vagy kutyás őrzésről, áruházi védelemről vagy esetleg személyi védelemről, testőrségről beszélünk. Ez utóbbi a legdrágább és a legritkábban igénybe vett szolgáltatás. Az összes megbízásnak mindössze 1-2 százaléka tartozik ide. A korábbi közhiedelemmel ellentétben nemcsak a maffiózók kérnek személyi védelmet (sőt ők inkább saját hatáskörben oldják meg ezt a problémát...). Ma már sokkal inkább a jelentős gazdasági súllyal rendelkező emberek folyamodnak ehhez a módszerhez, így például a vegyesvállalatok külföldi vagy hazai menedzserei. De rendszeresen kérnek védelmet a hazánkba látogató külföldi üzleti delegációk számára is az őket fogadó/meghívó szervezetek. Ez azonban nem függ össze az utóbbi időben kialakult rossz hírünkkel, sokkal inkább a külföldön kialakult gyakorlattal magyarázható.

A minőség irányába

Ami a biztonsági őröket illeti, ma még elegendő a nyolcosztályos végzettség. Természetesen előnyt élveznek azok, akik ennél magasabb iskolákkal, illetve idegennyelv-tudással rendelkeznek. De akármilyen is az iskolai végzettségük, el kell végezniük egy 300 órás vagyonőri tanfolyamot, s állami vizsgabizottság előtt kell számot adniuk megszerzett tudásukról. Az előírás erkölcsi bizonyítványhoz is köti a tevékenységet, s mindezek birtokában a rendőrség állítja ki az engedélyt.

A kamara – amely az Országos Oktatási Bizottságot is működteti – differenciálni készül az oktatást. A tervek szerint többlépcsős rendszerű lenne a felkészítés. Egy mindenki számára kötelező alaptanfolyam elvégzése után kötelesek lennének a biztonsági őrök gyakorlati munkával tölteni bizonyos időt. Az elképzelések szerint ez az időszak két év lenne. Ezután pedig egy felsőbb szintű tanfolyamon gazdagíthatnák ismereteiket. A kamara szeretné, ha mindezek a feladatok és a vizsgáztatás lehetősége a Belügyminisztériumtól átkerülne hozzájuk. A kamara oktatási szervezetén kívül a nagyobb biztonsági cégek saját oktatási rendszert állítottak fel munkatársaik számára.

Az őrzők védelme

A biztonsági őröket alkalmazóik eszközökkel szerelik fel munkájuk megkönnyítése érdekében. Ilyen többek között a videokamera, a különböző kényszerítő eszközök, mint a lőfegyver, a gázspray, a gumibot, valamint a kutya, a rádió adó-vevő, valamint – főként a pénzszállításhoz és a személyvédelemhez alkalmazott – golyóálló mellény. Mint a felsorolásból is kiderül, a lőfegyver fontos kelléke a biztonsági munkának. Ezért az érintetteket érzékenyen érinti a használatáról szóló törvény módosítása. Az előzetes koncepcióban ugyanis még az szerepelt, hogy a vagyonvédelmi cégeket is teljesen lefegyverzik. Mivel ezáltal védtelenebbé válnának a biztonsági őrök, valószínűleg másként módosítják a lőfegyvertartást szabályozó törvényt.

Nők a pályán

A megrendelőknek lehetőségük van arra, hogy meghatározzák, milyenek legyenek a biztonsági őrök, akiket az őrző-védő cég a rendelkezésükre bocsát. Így tehát külön megrendelés tárgyát képezi – amennyiben igény van rá – hogy fiatal, idősebb, magas, alacsony, férfi vagy nő legyen a védelmüket szolgáló személy. A nők aránya a pályán mintegy 10-20 százalékra tehető. A tapasztalatok szerint bizonyos helyeken nem is lehetne meglenni nélkülük: például az elveszett gyerekek megtalálásában jeleskednek, vagy a női mosdókba is csak ők léphetnek be, de bizonyos üzletekben szintén elképzelhetetlenek lennének a csak férfi biztonsági őrök.

A védelemre felkért őrző-védő cégek kiválasztásánál azonban más szempontokat is érdemes figyelembe venni. Elengedhetetlen, hogy referenciákat hozzon a cég. Ebből az alapinformációkon kívül – mióta dolgozik, milyen módszereket használ, kik adhatnak róla referenciát, a cég vezetőinek előélete stb. – az is kiderül, hogy a megrendelőhöz hasonló tevékenységű társaságoknak dolgozott-e már korábban. Így akár az említett társaságoknál is érdeklődhet a megrendelő arról, milyen eredményesen (vagy eredménytelenül) végezte tevékenységét a szóban forgó cég. Nem elhanyagolható szempont továbbá, hogy a cégnek van-e belső ellenőri hálózata, illetve oktatási rendszere. Csak ezeknek az információknak a mérlegelése után érdemes végleg eldönteni, hogy a jelentkezők közül melyikre bízzuk értékeinket.

Összetett biztonság

Minél magasabb a védelmezett érték, annál összetettebb védelmi rendszert kell alkalmazni. A legnagyobb biztonságot a mechanikai védelem elektronikus riasztóberendezésekkel történő kombinációja nyújtja. A kerítésbe szőtt érzékelők például az átmászásból, drótvágásból eredő rezgéseket is megkülönböztetik a természetes rezgésektől, például a széltől. Míg ez a megoldás a drótkerítéseknél alkalmazható, addig a kőkerítéssel védett objektumokat infra- és radarsorompókkal, elektrosztatikus térerő-változáson alapuló mozgásérzékelőkkel lehet védeni a behatolástól. Mivel ezek a megoldások igen drágák, főleg raktárak, ipari és katonai objektumok, bankok vagy múzeumok alkalmazzák.

A kerítésen kívül a talajba, a föld alá is lehet érzékelőket telepíteni. Ezek a központban azonnal jelzik, ha illetéktelen készül behatolni a védett területre. Az épületen belül az ajtókra, ablakokra irányított mozgásérzékelők, hangérzékelők riasztják a szolgálatokat. Ezenkívül léteznek ködöt, vakító fényt és bénító gázt fejlesztő berendezések is, amelyek cselekvőképtelenné teszik a rablókat, ha mégis bejutottak a védett területre.

Különféle távvezérelt vagyonvédelmi megoldások is léteznek ma már. A helyszínre telepített riasztórendszer jelez a távoli központnak, ha valamilyen rendellenességet tapasztal. A riasztott akciócsoport felméri, valóban történt-e behatolás, majd pedig értesíti a rendőrséget. A beérkező adatokat a központban folyamatosan jegyzik és tárolják, így akár egy későbbi időpontban is visszakereshetők a kívánt eseményekre vonatkozó jelzések, segítve ezzel a történtek rekonstruálását.

Technika és alkalmazása

A külső, látható védelem mellett – amit általában biztonsági őrök személye jelent – egyre nagyobb teret kap manapság a láthatatlan, rejtett technikai berendezések általi őrzés. A vállalati informatikai rendszerek megtervezésénél és kivitelezésénél ezek kerülnek előtérbe, de egyre elterjedtebb az alkalmazásuk a bejárati ajtóknál is, beléptetőrendszerek formájában. Az eszközök és alkalmazási területeik skálája már most sem rövid, de folyamatosan nő, újabb és újabb szegmenseket hódítva meg a biztonságos működés számára.

Az egyik legígéretesebb részterülete a védelemnek a biometrikus azonosító rendszereké. A biometria tulajdonképpen automatikus technika, amely méri és rögzíti a személyek fizikai, testi jellemzőit, és ezeket az adatokat azonosításra és hitelesítésre használja. A biometrikus felismerés alkalmazható személyazonosításra – amikor a rendszer azonosítja az egyént, az adatállományból kikeresve a vele megegyezőt, és hitelesítésre – amikor a rendszer hitelesít egy személyt az előzőleg bejegyzett minták alapján. A hagyományos azonosítási eljárásokkal szemben számos előnnyel bír a biometrikus módszer. Többek között nincs szüksége csipkártyákra, mágneskártyákra, fizikai kulcsokra, jelszavakra, kódszámokra, amelyeket elveszíthetünk, otthon hagyhatunk, elfelejthetünk vagy ellophatnak tőlünk. Mindössze az ujjunkra, a tenyerünkre, az arcunkra vagy a hangunkra van szükség, amit viszont nem vehet el tőlünk senki, nem is felejthetünk otthon, és mindig "kéznél" van – ismertette az eljárás jellemzőit Selley Gábor, a téma egyik szakértője.

A tapasztalatok szerint a kezdeti beruházási költségeket nem követi újabb kiadás, hacsak nem kívánjuk bővíteni a rendszert. Az igényektől és az alkalmazástól függően néhány tízezer forintnál kezdődnek a legegyszerűbb azonosító-beléptető berendezések és félmillióval folytatódnak. A hang- és arcazonosítók ennél drágábbak, viszont nyilván azoknak a cégeknek érdemes használniuk effajta szuperbiztonságos eszközöket, amelyeknek még így is kifizetődő.

Elvárások és megoldások

A biometrikus alkalmazásokkal szemben elvárás, hogy az azonosítási idő mindössze 1-2 másodpercet vegyen igénybe, egyedileg azonosítsa a személyeket, ne legyen tolakodó, mindenkinél alkalmazható, pontos és tévedhetetlen legyen.

Ezeknek a követelményeknek felelnek meg jelenleg az ujjlenyomat-, a kéz-, a hang-, a retina-, az írisz- és az arcazonosító berendezések. Az ujjlenyomat-azonosító rögzítésre csak 40-60 jellemző pontot használ, így a felvett mintából nem lehet visszaállítani a teljes ujjlenyomatot. Ez megfelel a személyiségi jogok védelmével szemben támasztott követelményeknek is. Az ujjlenyomat alapján történő azonosítást számos államban hivatalos eszközként is használják már: a spanyol társadalombiztosításban, a választói regisztrációra Costa Ricában vagy a japán rendőrség nyilvántartó rendszerében.

A kézgeometria elemzése hasonlóképpen történik, csak még több személyi azonosságra jellemző pont feltérképezése alapján, ezért még nagyobb biztonságot eredményez. A berendezés három dimenzióban térképezi fel és azonosítja a személy kezének méretét és körvonalát. Megbízhatóságára jellemző, hogy az eljárást eredetileg a NASA számára fejlesztették ki. Manapság elsősorban a repülőtereken, laboratóriumokban alkalmazzák, de börtönökben is megtalálható. Ez a berendezés gyakorlatilag egy komplett ajtóvezérlő, amely működteti az ajtózárat, engedélyezi a belépést és riaszt is, ha szükséges. Nemcsak az ajtó nyitását vezérli, hanem a zárását is. Tehát, ha véletlenül vagy akarattal nyitva marad az ajtó, azonnal jelez. Segítségével könnyedén készíthetünk riportokat a későbbi analízis céljára. Tehát visszakereshető, hogy ki, mikor, hova ment az épületen belül.

A hanganalízisen alapuló felismerés gyakorlatilag csak épületen belül alkalmazható, mert a külső zajokat nem tudja kiszűrni a berendezés. Viszont a belépés engedélyezésén kívül a munkaidő nyilvántartására is alkalmazható. Ezenkívül kifejlesztettek egy olyan technikát, amely gépkocsiba szerelve véd a lopás ellen. Legfeljebb öt illetékes személy hangját lehet beprogramozni a szerkezetbe. Ha illetéktelen próbálja elkötni a kocsit, akkor a vezérlőszerkezet indítás helyett megszakítja a gyújtás, az önindító és az üzemanyag-szivattyú áramkörét. Ennek a szerkezetnek a jelenlegi ára százezer forint körül mozog. A retinavizsgálat ugyan különleges pontosságú eljárás, de némiképpen agresszív módszernek tekinthető, mivel a fejet rögzíteni kell ahhoz, hogy a berendezés leolvashassa az azonosító jeleket. Az íriszdiagnosztika ezzel szemben kellemesebb megoldást kínál, s ennek megfelelően jobban is terjed. Jelenleg a bankkártyákkal történő gyakori visszaélések miatt a készpénzfelvevő automaták mellett történő alkalmazásával próbálkoznak. Az arcfelismerést ma még csak különleges esetekben alkalmazzák. Ez a módszer ugyan alapesetben igen megbízható, de például egypetéjű, tehát teljesen egyforma ikrek megkülönböztetésére nem alkalmas. Az arctermogram infrakamerával készül, s az arc hőtérképét mutatja. A berendezést nem befolyásolja az egészségi állapot változása, az idő múlása, tehát a kor és a test hőmérséklete, így például a láz sem. Előnye még, hogy képes megkülönböztetni az egypetéjű ikreket is! A módszer az egyik legpontosabb, leghatékonyabb és legbiztonságosabb, jelenleg még magas ára miatt nem terjedt el széles körben.

Olyan berendezések is léteznek, amelyek egyszerre használnak arc-, hang- és ajakmozgás-felismerést a személyek azonosítására. Mindössze egyetlen másodperc elegendő ahhoz, hogy a berendezés az adatok összevetése után beengedje az adott személyt valamely épületbe, szobába vagy a számítógépbe, illetve megtagadja a beléptetését. A rendszer toleráns a személyi jellegzetességek kisfokú változásával szemben. Tehát a szemüvegen keresztül vagy annak hiányában, illetve némiképp megváltozott hang (rekedtség) esetén is megbízhatóan dönti el, ki az illetékes és ki nem.

Biztonságban az adatok

A digitális aláírások használatával kapcsolatban számos probléma áll fenn. Mivel a hagyományos eszközökkel nem azonosíthatók, visszaélésekre ad lehetőséget, ezért nem is minősül hitelesnek. Ennek a problémának az áthidalására az elektronikusan tárolt hozzáférési jogosultságot biometrikus eljárással kell kombinálni. Egy csipkártya kell hozzá, amelyen a felhasználó adatai és biometrikus paraméterei egyaránt szerepelnek. Így a használat során a gép egyszerre ellenőrzi, hogy valóban a jogosult személy írja-e alá digitális módon a nevét.

A számítógépek széles körű alkalmazásával párhuzamosan növekszik az adatlopások száma is. Így lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a számítógépen tárolt információk ne kerülhessenek illetéktelenek birtokába. Egyre többen alkalmazzák itt is a biometrikus megoldást, mint a számítógépes rendszer biztonsági őrét. A számítógéphez csatlakoztatott biometrikus eszközzel – például ujjlenyomat-azonosító – lehetővé válik az, hogy csak a jogosult felhasználók léphessenek be a rendszerbe. Ám nemcsak a személyeket lehet meghatározni ily módon, hanem többek között azt is, hogy mikor használhatják a számítógépet. Például: csak munkaidőben, vagy csak munkanapokon, esetleg bizonyos személyek meghatározott időben, más kör pedig állandóan stb. A variációk skálája igen széles attól függően, hogy a felhasználóknak mire van szükségük. A megfelelő berendezés még azt is lehetővé teszi, hogy az illetékes felhasználó védett területet hozzon létre magának a háttértárolón, amelyet csak a bejelentkezéskor azonosított felhasználó érhet el ujjlenyomatával.

Zárt rendszerben

Az adatbiztonság az egyéni munkahelyeknél kezdődik és a globális hálózatoknál végződik. Ebből kiindulva a szakemberek olyan moduláris adatbiztonsági rendszereket fejlesztettek ki, amelyek minden eleme egyedi ellenőrzés alatt áll, s az egyedi felhasználói igényekhez alakítható. Többféle szolgáltatást nyújtanak ezek a rendszerek. Képesek arra, hogy a számítógépes hálózatokba történő bejelentkezéshez csipkártyás és ujjlenyomat-azonosítót használjanak univerzális "személyi igazolványként", biztonságossá teszik a vállalati hálózat internetről történő elérését, folyamatosan ellenőrzik a bizonyos területekre történő belépés jogosultságát, titkosítják a háttértárolókon elmentett adatokat. Ezenkívül megakadályozzák a vírusok felmásolását a vállalati rendszerre és a titkos adatok ellopását azáltal, hogy a jogosultsággal nem rendelkező személyeket kizárják az adatmásolás lehetőségéből.