Kérdés
A munkáltatónál több esetben előfordul, hogy a munkavállalók bizonyos eszközöket (pl. gépkocsi, IT-eszköz) magáncélra is használhatnak. Ez a magánhasználat lehet általános (pl. céges mobiltelefont minden munkavállaló használhat magáncélra is), vagy speciális feltételhez kötött (pl. csak bizonyos szintű vezetők kapnak személyi használatú és korlátozás, illetve külön térítés nélkül magáncélra is használható személygépkocsit). Milyen megítélés alá esik az a károkozás, amit a munkavállaló olyankor okoz a céges eszközben (jellemzően gépkocsi), amikor hivatalosan is magáncélra használta azt? Az Mt. 179. §-a szerinti kárfelelősségnek alapfeltétele, hogy a kárt munkaviszonyból származó kötelezettségszegéssel okozza a munkavállaló, azonban, ha nem munkaidőben és nem a munkájával összefüggésben használja az eszközt, amikor a károkozás történik, fennállhat-e a felelőssége a munkavállalónak az Mt. 179. §-a szerint (az egyéb feltételek fennállását most jelen esetben hagyjuk figyelmen kívül)? Helytálló lehet-e, ha ezekben az esetekben a munkáltató nem az Mt., hanem a Ptk. szerint állapítja meg a kárfelelősséget, amely alapján nem feltétel, hogy a károkozó magatartás egyben kötelezettségszegő is legyen? Például, ha a munkavállaló a személyi használatú gépkocsiban nem a munkaidejében és nem a munkavégzéséhez, hanem magántevékenységéhez kapcsolódóan okoz kárt. Továbbá mely felelősségi szabály irányadó, ha a munkavállaló munkába járáshoz kap gépkocsit (de ez egyebekben nem személyi használatú, mert amint beér vele a munkahelyére, már munkavégzéshez használják a gépkocsit adott esetben más munkavállalók is), és az otthoni parkolás során, egyéb tevékenysége végzése közben kárt okoz a parkoló gépkocsiban (pl. nekitolja a hétvégi kerti munka közben a fűnyírót)?