A hazai érdekegyeztetés alig több mint egy évtizedes történetében a még alig kialakult rendszerben, az elmúlt 4-5 évben már több állami kísérlet történt a szociális párbeszéd reformjára. A cél az volt, hogy külön kezeljék a munka világával összefüggő kérdéseket s külön a gazdasági szabályozás egyéb, makroszintű problémáival összefüggő témákat.
Mindössze háromnegyed év telt el azóta, hogy a kormány megfogalmazta a társadalmi párbeszéd rendszerének új szakmai koncepcióját. Ebben élesen elkülönülnek a munka világához kötődő, valamint a gazdasági-szociális konzultáció egyéb intézményei. Utóbbiak az európai integrációt, a szociális ellátást, a területfejlesztést érintő kérdéseket érintő fórumok mellett mindenekelőtt a gazdaságpolitikai témaköröket tárgyaló intézményesített tanács létrehozása céljából sorakoztatott fel érveket. Ezek közé tartozott az is, hogy az új intézményekben helyet kapjanak azok a szervezetek (elsősorban gazdasági kamarák, szakmai érdekképviseletek), amelyek érdekeinek, véleményének megismerését a kormány alapvetően fontosnak tartja.
Új struktúra
Az eltelt alig 9 hónap alatt a társadalmi párbeszéd új rendszere megszületett ugyan, de működési formái, az egyes fórumok munkájának intenzitása és hatékonysága még korántsem alakult ki.
A Gazdasági Tanács ez év áprilisában jött létre, a tripartit megegyezési kísérlet kudarcát követően. A megalakulás körülményeinek megfelelően az első két, egymást viszonylag rövid időn belül követő ülés hangulata igazán nem volt konstruktívnak mondható. S ez nem csupán a résztvevők többsége egymás iránti bizalmatlanságának, hanem a kialakulatlan működési rendnek, az előkészítetlenségnek volt betudható következménye. Talán – a bizalmatlanság oldásának vélhető szándékán túl – ennek is köszönhető, hogy a kormányzat megvitatásra átadta a Gazdasági Tanácsban helyet foglaló szervezetek számára a GT alapszabályának tervezetét.
E tervezet szerint a Gazdasági Tanács a gazdasági érdekegyeztetés, konzultáció országos fóruma. Feladata és célja, hogy a kormány konzultáljon, véleményt kérjen, informálódjon a gazdasági-társadalmi fejlődésre jelentős befolyást gyakorló szervezetekkel a gazdaságot érintő átfogó kérdésekről, így a gazdaságpolitikáról és stratégiáról, az adó-, járulék- és költségvetési politikáról, az irányelvekről, a társadalmi- gazdasági kérdéseket érintő egyéb jelentős intézkedésekről, valamint a készülő országtanulmányokról.
Hiányzó bizottságok
Az alapszabály tervezete szerint a Gazdasági Tanácsban részvételre jogosult szervezetek tárgyalócsoportokat alkotnak, amelyek a szervezetek egy-egy képviselőjéből állnak. A tárgyalócsoportok szóvivőt, a bizottságokban ügyvivőt választanak, akik előkészítik, koordinálják a csoport munkáját, vezetik a csoportot a tárgyalásokon. E tárgyalócsoportok tervezett struktúrája a következő:
- kormány (állandó tagjai: a gazdasági miniszter és politikai államtitkára, a pénzügyminiszter és politikai államtitkára, valamint a Gazdasági Minisztérium illetékes helyettes államtitkára, továbbá esetenként a napirendben illetékes minisztérium minisztere),
- Magyar Nemzeti Bank,
- az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) munkavállalói oldalának szervezetei (Autonóm Szakszervezetek Szövetsége, Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, Liga Szakszervezetek, MSZOSZ, Munkástanácsok, Szakszervezetek Együttműködési Fóruma),
- az OMT munkaadói oldalának szervezetei (Agrár Munkaadói Szövetség, ÁFEOSZ, IPOSZ, KISOSZ, OKISZ, MOSZ, MGYOSZ, STRATOSZ, VOSZ),
- a gazdasági kamarák (Agrárkamara, Kereskedelmi és Iparkamara, Kézműves Kamara),
- pénzügyi, befektetői szektor (Bankszövetség, Befektetői Tanács, Budapesti Értéktőzsde Tanácsa),
- termelői szektor nagybefektetőinek érdekképviseletei (Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társasága, Joint Venture Szövetség),
- Magyarországon képviselettel rendelkező külföldi kereskedelmi kamarák (Amerikai Kereskedelmi Kamara Magyarországi Irodája, Európai Kamarák Állandó Bizottsága, Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara).
A Gazdasági Tanács munkáját plenáris ülésen, bizottságokban, valamint írásos észrevételek alapján végzi. A plenáris ülést a kormány hívja össze saját kezdeményezésére vagy a tárgyalócsoportok javaslata alapján. Célja az általános konzultáció a fórum illetékességi körébe tartozó témákról. A plenáris ülést – mely nyilvános – a kormány képviselője vezeti. A konzultáció általában írásos előterjesztés alapján történik, amelyet 8 nappal a tervezett ülés előtt kell a tagoknak kézhez kapniok.
Az alapszabály tervezete a plenáris ülés lefolytatásának módjáról egyebekben nem tesz említést, mindösszesen annyit jelez, hogy az egyes tárgyalócsoportok a javaslatok, előterjesztések előzetes egyeztetését az általuk képviselt szervezetekkel, személyekkel saját hatáskörben, önállóan kialakított rend szerint végzik.
Bár erre mind ez idáig nem alakult ki gyakorlat, a résztvevők igénye alapján a tervezet tartalmazza, hogy a GT szakértői bizottságokat hozhat létre. E bizottságok feladatát képezi majd az előterjesztések előzetes megvitatása, javaslatok készítése a szakmailag helyesnek tartott megoldásokra, illetve a közös, avagy eltérő vélemények jelzése. E bizottságokba az öszszes részvételre jogosult szervezet delegálhat szakértőt. A bizottsági ülések – a plenáris üléssel ellentétben – nem nyilvánosak. Az ülésről emlékeztető készül, ami tartalmazza az adott bizottság állásfoglalását, véleményét, illetve a feladatokat. Az emlékeztetőt a plenáris ülés résztvevői kapják kézhez. A bizottságok saját maguk határozzák meg működési rendjüket.
Érdemi párbeszéd
A tervezet értelmében a Gazdasági Tanács munkájának, üléseinek adminisztratív előkészítését, a feladatok koordinálását a Gazdasági Minisztérium Társadalmi Párbeszéd Titkársága látja el. (Ez lényegében nem új alakulat, a régi ÉT-titkárság veszi át a stafétabotot.) A titkárság koordinálja továbbá a plenáris ülés és a szakértői bizottság közötti feladatokat is.
A labda tehát a szociális partnereknél, illetve a GT-ben helyet kapott többi szervezetnél van, vajon mennyiben képesek befolyásolni az eredeti kormányzati szándékot, amely szerint a Gazdasági Tanácsnak alapvetően protokolláris jelleget szántak. (Legalábbis ezt a vélekedést támasztotta alá az eredeti koncepció, amelyben évente két ülést irányoztak elő.) A koncepció elkészülte óta eltelt idő tapasztalatai elősegíteni látszanak azokat a törekvéseket, amelyek érdemi, s lehetőség szerint párbeszédes munka elvégzését várják a társadalmi párbeszéd új fórumától.
Várkonyi Júlia| A tartalom a résztvevőktől függ... |
|---|
|
Herczog László, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára több mint egy évtizede kormányzati felelőse a hazai társadalmi párbeszéd fórumainak. Tőle kértük, értékelje az érdekegyeztetés új formáit.
– Az Érdekegyeztető Tanács, ha zökkenőkkel is, de jól betöltötte szerepét a szociális párbeszédben. Miért volt szükség az átalakításra? – Az Európai Unióban mindenütt különválik a gazdasági és a munkaügyi érdekegyeztetés. Utóbbiak szereplői a kormány mellett mindenütt a munkáltatók és a szakszervezetek, s a munkaügyi érdekegyeztetés, a munka világa fő jellemzője, hogy nagy szerepet kapnak benne a szociális partnerek megállapodásai. A gazdasági érdekegyeztetés viszont alapvetően konzultatív jellegű, amelyhez a tripartit struktúra nem illeszkedik. Itt inkább azoknak a szervezeteknek van helye, amelyek tevékenységükkel önmagukban is alakítani, befolyásolni tudják a gazdasági folyamatokat. – A kormány szerint megállapodások csak a munka világában szükségesek, azon kívül a gazdasági életben pedig nem? – Senki sem gondolja, hogy a megegyezéseknek a gazdasági szférában kisebb a jelentősége. Csupán arról van szó, hogy a munka világának szabályozásában nagy szerepet kap a munkaadók és munkavállalók közvetlen megállapodása, mindenekelőtt a bérezésben, illetve a munkaviszonnyal összefüggő kérdések szabályozásában. Amíg a kormányon, a munkáltatókon és a szakszervezeteken (munkavállalókon) kívül a munka világában nincsenek más szereplők. A gazdaság egészében korántsem ilyen egyszerű a helyzet. Például az adók, járulékok, illetékek stb. nem lehetnek csupán a munkaadók és szakszervezetek belügyei. E területeken más rétegek, érdekképviseletek véleményét, érdekeit is figyelembe kell venni. Jogilag is szükségszerű, hogy a végső döntést a parlament hozza meg. Ezzel együtt azonban jó, ha a törvényhozás döntése találkozik a gazdasági-társadalmi élet szféráit képviselők törekvéseivel. Nyilvánvaló tehát, hogy mind a munkaügyi, mind az azon kívüli gazdasági szférában az lenne az ideális állapot, ha a törvények a legszélesebb körű társadalmi támogatottsággal születnének meg. Ennek ellenére, a munkaügyi és a gazdasági párbeszéd jogi szabályozása nem lehet azonos, mivel a munka világában a szabályokról való döntések egy részét közvetlenül a munkaadók és munkavállalók megállapodásai rögzítik, a költségvetés, az adók, közkiadások stb. tekintetében ez lehetetlen. – Úgy gondolja, hogy az új struktúra alkalmas az érdekegyeztetésre? – Meggyőződésem, hogy igen, habár abban is biztos vagyok, hogy a működés tapasztalatai alapján jobb, esetleg ma még nem létező mechanizmusok is kialakulnak. A lényeg azonban nem a forma. Tartalommal csak a szereplők tudják megtölteni. Olyan érdekképviseletek, amelyek feltárják és érvényesíteni tudják tagságuk érdekeit, és olyan kormányzat, mely odafigyel és épít e szervezetek véleményére. Az empátia mechanizmusa nem helyettesíthető. |
