A diákoknak a jövőben több időt kell eltölteni tanulással a szakképesítés megszerzése érdekében, de ez minden szempontból csak előnyösnek tekinthető. A diákok alaposabb ismeretekre tehetnek így szert, és egyben később lépnek a munkaerőpiacra.
Az iskolai képzés idejének bővítése nemcsak a pályakezdők körében terjedő munkanélküliségre hozhat némi gyógyírt, hanem a későbbiekben is javíthatja a munkához jutás és juttatás feltételeit. E területen is az európai gyakorlatot és az időszerű irányelveket célszerű figyelembe venni a rendszerek korszerűsítésénél. A csatlakozási kényszeren túl ez azért is tanácsos, mert e területen az uniós tapasztalatok sokkal gazdagabbak a mieinknél. Ez derült ki többek között a témában nemrég megrendezett budapesti konferencián.
A helyzet és a közeljövő
A múlt év őszén a 8 általános befejezését követően már nem kezdhették meg a diákok tanulmányaikat a hagyományos szakiskolákban. A szaktárgyak elsajátítására csak a 9., 10. évfolyamot, az alapműveltségi vizsgát követően kerülhet sor. Mindez, vagyis a széles körű alapműveltség igénye, a szaktárgyak elsajátításának előkészítése, a hosszabb idejű tanulás Nyugat-Európában bevált gyakorlat.
Az Oktatási Minisztériumban az 1997/1998-as tanévről készített elemzések szerint a középfokú oktatási intézmények 9., vagyis első évfolyamaira beiskolázott tanulók 27,1 százaléka volt gimnazista, 34,3 szakközépiskolás és 38,6 százaléka szakiskolás, szakmunkástanuló. Ebben a tanévben nappali tagozaton a középfokú oktatási intézményekben 512 600 fiatal tanult, ők a 14-17 éves, a középfokú oktatásnak megfelelő korú népesség 83 százalékát alkották.
Gimnáziumokban 141 400-an tanultak, ez 27,6 százalék, szakközépiskolákban 227 200-an, ez 44,3 százalék, középfokú szakiskolákban 11 300-an, ez 2,2 százalék, és szakmunkásképzőkben 132 600-an, ez 25,9 százalék.
A gimnáziumban tanulók összlétszáma az évtized elején 123 400 volt. Az említett 141 400-as szám 14,6 százalékkal több. Leginkább a szakközépiskolai létszám változott. Az évtized elején ebben az iskolatípusban 168 ezren tanultak. A 227 200 tanuló 35 százalékos emelkedés. Az érettségit nem nyújtó intézménytípusokban ugyanakkor látványos volt a visszaesés. A szakiskolai, szakmunkásképzői létszám az évtized elején 225 ezer volt.
Az 1997/1998-as tanévben a 132 600 szakmunkástanuló közül 60 százalék az ipari, építőipari ágazatba tartozó szakmákat tanulta, 29 ezren jártak kereskedelmi, vendéglátó-ipari, 12 ezren mezőgazdasági és élelmiszer-ipari iskolákba. Ebben a tanévben a szakmunkástanulók gyakorlati oktatására 37 ezer iskolai és 26 ezer iskolán kívüli tanműhely állt rendelkezésre.
Az iskolarendszerből 1998-ban kikerülő több mint 155 ezer pályakezdő fiatal 73 százaléka rendelkezett valamilyen szakképzettséggel. Az iskolából ebben az évben kikerülő szakképzetlen fiatalok száma 43 500 volt, 42 százalékuk gimnáziumi érettségivel, 46 százalékuk általános iskolai végzettséggel rendelkezett. A 8 általános iskolát be nem fejezők aránya mintegy 12 százalék.
Képzettség és munkanélküliség
A képzettség fordítottan arányos a munkanélküliséggel – hívta fel a figyelmet erre az összefüggésre Herczog László, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára. A munkanélküliek 77,2 százaléka csak szakiskolai, nyolc általános iskolai vagy az alatti végzettséggel rendelkezik. Jóval kisebb, 20,2 százalék a középiskolai végzettségűek aránya. A felsőfokú képesítéssel rendelkezők csupán a munkanélküliek 2,6 százalékát teszik ki.
Érdekes megfigyelni, hogy a foglalkoztatottak között milyen arányt képviselnek ezek a kategóriák. Az első kategória alkotja a foglalkoztatottak 51,9 százalékát, a második a 31,3 százalékát, a harmadik pedig a 16,8 százalékát.
A Gazdasági Minisztérium lényegesnek tartja, hogy az utóbbi időben már nem csökken a foglalkoztatottak száma. Közismert, hogy a rendszerváltozást követően 1993-ig 1 millió 350 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma. Ezt követően 1997-ig ez a csökkenés 150 ezer volt, majd megszűnt az állástalanok számának emelkedése. Múlt évben már nőtt a foglalkoztatottak száma.
A tárca prognózisa szerint 2001-ig az 1996-os adatokhoz képest 400 ezerrel bővülhet a gazdaságilag aktívak száma. Ezt követően 2006-ig további 270 ezres lehet ez a bővülés. Kérdéses viszont, hogy ténylegesen hányan tudnak majd elhelyezkedni a munkaerőpiacon jelentkező 670 ezer személy közül. Ez nagymértékben függ attól, hogy mennyiben sikerül hozzájárulnia a gazdaságpolitikának a foglalkoztatási lehetőségek javításához. A Gazdasági Minisztérium saját eszközeivel azt próbálja elérni, hogy a beruházók elsősorban a hátrányos helyzetű térségekben kezdjenek fejlesztéseket.
A Gazdasági Minisztérium vitában áll a pénzügyi kormányzattal abban, hogy milyen ütemben kellene csökkenteni az adó- és járulékterheket a foglalkoztatási lehetőségek javítása érdekében. Véleményük szerint a tartósan, tehát egy éven túl munkanélkülieket foglalkoztató cégeket e dolgozókra vonatkozóan mentesíteni kellene a különféle járulékbefizetések alól, vagy legalábbis jelentős mértékben csökkenthetnék közterheiket. Újra kellene gondolni azt is, hogy milyen adókönnyítésekkel ösztönözhetők a beruházók az új munkahelyek létesítésére. Igen nagy tartalékokat képviselnek a kis- és közepes vállalkozások. Jelenleg az ipari parkokban, a vállalkozási övezetekben főként csak a nagybefektetők jutnak adókedvezményhez.
Cél a (tovább)képzés
A tárca az idén már az Európai Unió foglalkoztatáspolitikai elvei szerint készíti el foglalkoztatáspolitikai akciótervét. Az irányelvek elsőként a fiatalokkal, illetve a tartósan munkanélküliekkel foglalkoznak. Meghatározzák, hogy minden munkanélküli fiatalnak, munkanélkülisége 6. hónapja elérése előtt fel kell ajánlani egy újrakezdési lehetőséget. Ugyanígy intézményesítetten biztosítani kell a dokumentum szerint a tartósan munkanélkülieknek is az újrakezdést.
Lényeges, hogy Magyarországon is tovább növeljék az aktív, tehát az elhelyezkedést segítő programokba bevontak számát, illetve a segélyezés és az adórendszer a munkavállalásra ösztönözzön.
Az irányelvek foglalkoznak a képzéssel is. Így az egyik pont kimondja, hogy valamennyi dolgozónak lehetőséget kell adni az életpályát végigkísérő továbbképzésre. Az oktatás minőségét javítva csökkenteni szükséges a lemorzsolódást, javítva a hátrányos helyzetűek esélyeit. A szakképzés fejlesztésével hozzá kell járulni a fiatalok beilleszkedési képességeinek javításához. Az irányelvek része, hogy a fogyatékosokat is be kell kapcsolni a munkaerő-piaci folyamatokba, felzárkóztató programokat indítva a hátrányos helyzetűeknek.
Az Unió irányelvei súlyt helyeznek a vállalkozások helyzetbe hozására is". Így kimondják, hogy csökkenteni kell a vállalkozások általános költségeit, adminisztrációs terheit, különösen az alapítás, a pótlólagos munkaerő-felvétel idején. Külön pont fogalkozik az önfoglalkoztatás ösztönzésével, valamint az új munkahelyek létrehozásának elősegítésével.
Adó- és járulékkérdések
Az irányelvek javasolják, hogy készüljön elemzés arról, milyen foglalkoztatási potenciált jelent az információs társadalom. Az egyik pont javasolja, hogy csökkenjenek a munkabért terhelő adók és járulékok. Ez különösen az alacsonyan képzett és kis keresetű dolgozóknál fontos. Jelenleg Magyarországon az adó- és járulékszabályok mindezt nem veszik figyelembe, és ez rontja e rétegek foglalkoztatási lehetőségeit.
Az irányelvek javaslatot fogalmaznak meg arra is, hogy a munkáltatók és a munkavállalók képviseletei egyezzenek meg a munkaszervezet korszerűsítéséről, a munkaidő csökkentéséről, a rugalmasabb munkaidő-beosztásról, a munkaszerződések megreformálásáról. Eredményt kellene elérni az emberi erőforrás fejlesztéséhez nyújtott adókedvezmények terén is.
Rugalmasan a foglalkoztatásért
A nyugati országokban igen népszerűek a rugalmas foglalkoztatási formák. Ezekben az országokban ilyen módon vonják be a legtöbb munkanélkülit a foglalkoztatásba. E rugalmas formák közül sok, ma még meglehetősen kis arányt képvisel a magyarországi foglalkoztatásban. Így például a részmunkaidős foglalkoztatás, a bedolgozói alkalmazás vagy a távmunka. Nagyobb szerepet kaphatna a szezonális és alkalmi foglalkoztatás is.
A munkáltatók között vannak, akik a speciálisan képzett, az adott feladatokra azonnal alkalmazható munkaerőt igénylik, vannak viszont olyan cégek is, ahol a széles körű általános műveltséggel, jó szakmai alapokkal rendelkező kezdőket részesítik előnyben, az éppen szükséges szakterületre helyben maguk képezik ki.
A dolgozók és munkáltatók körében végzett felmérések szerint ma már az adott speciális szakmai képzettséget csak idegennyelv- és informatikai ismeretekkel együtt lehet eladni. Felértékelődött az önálló, autonóm munkavégzésre való készség, illetve az, hogy az illető csapatmunkában is elvégezze a rá bízott feladatokat. Mindezt a szakképzés irányainak meghatározásakor is figyelembe kell venni.
| Szakbizottság |
|---|
|
A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége június elején oktatás- és kutatásfejlesztési szakbizottságot hozott létre azzal a céllal, hogy a tagszervezeteik ennek keretén belül megfogalmazzák a gazdaság szakképzési igényét, és kidolgozzák, hogy a vállalatok hogyan juthatnak nagyobb szerephez ezen a területen. Az alakuló ülésen részt vett Pokorni Zoltán oktatási miniszter, aki ismertette az oktatás és a kutatás területén várható változásokat. A jövőben például a cégeknek lehetőségük lesz a befizetett szakképzési hozzájárulás 0,5 százalékát saját dolgozóik képzésére fordítani a jelenlegi 0,2 százalék helyett. A minisztérium elkészíti a felsőoktatási törvény átfogó felülvizsgálatát, készül a szakképzési törvény koncepciója, és új jogszabályt dolgoznak ki a felnőttképzésről is.
A bizottság elnöki posztját Pakucs János, az MGYOSZ elnökségi tagja, a Magyar Innovációs Szövetség elnöke tölti be. A bizottság két albizottságot is létrehozott, az egyik az oktatással, szakképzéssel, a másik a felsőoktatással, kutatással, innovációval foglalkozik. |
