Bár sokan már a kormányprogram megjelenésekor megkongatták a vészharangot a munkaügy és annak intézményi háttere fölött, ma mégis úgy tűnik: forradalmi változás e téren nem várható.
Noha a felügyelő tárca megszűnt, a klasszikus munkaügyi terület szinte hiánytalanul átkerült az újonnan létrejött Szociális és Családügyi Minisztérium hatáskörébe. Az új kabinet egyelőre nem nyúl a munkaerő-piaci szervezethez, de egyszerűsíteni kívánja az eljárásokat. Nem kívánják eltörölni a Munkaerőpiaci Alap tripartit irányítását sem.
Tárcaváltás
A kormányprogram többféle interpretációjában sokaknak szemet szúrt az a kitétel, hogy a jövőben a gazdasági minisztérium felelne az aktív, a szociális tárca pedig a passzív foglalkoztatáspolitikai eszközökért. Pulay Gyula, a Szociális és Családügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára szerint viszont ez a megközelítés túlzottan leegyszerűsítő. Az új struktúrában a szociális tárca felel a személyekhez kapcsolódó programokért és támogatásokért, az elsősorban a munkáltatókat érintő – munkahelyteremtő – kezdeményezések pedig a Gazdasági Minisztériumhoz kerültek. (Mint ismeretes, a GM felel emellett a makro-foglalkoztatáspolitika kialakításáért, a gazdaságpolitika és a foglalkoztatáspolitika összehangolásáért.)
Ez a megosztás első lépésben nem tükröződik a munkaerő-piaci szervezetben, vagyis az továbbra is komplex módon működik. A munkaügyi központokat a szociális tárca irányítja, az utasításokat akkor is onnan kapják, ha éppen a Gazdasági Minisztérium hatáskörébe sorolt feladatokat látnak el.
Ugyancsak a Szociális és Családügyi Minisztérium örökölte a munkaügyhöz kapcsolódó további intézményeket, így ellenőrzése alá tartozik az Országos Munkaügyi Módszertani Központ, a Munkaügyi és Munkabiztonsági Felügyelet, valamint a Munkaügyi Kutatóintézet.
A munkaügyi központok jövője
A munkaerő-piaci szervezet központosítása azért is lényeges, mert (mint európai példák is igazolják) csak azok a hálózatok működnek hatékonyan, amelyeknél egy helyen alkalmazhatók az aktív és a passzív eszközök.
Bizonyos – elsősorban feladatköri – módosításokat azonban már a kormányprogram is előrevetít. A dokumentum szerint a foglalkoztatáspolitika passzív, tehát szociális jellegű elemei, eszközei közül minél többet a régiók, illetve a helyi, települési önkormányzatok szintjén célszerű kezelni. A megyei munkaügyi központok és kirendeltségeik tevékenységi rendszerében a hatósági és az információszolgáltatási, -közvetítési funkciók megerősítése indokolt. Egy másik szakaszban a kabinet a munkaerő-piaci szervezet hatékonyabbá tételét, a korábban tapasztalt szervezetlenségek leépítését irányozza elő.
Pulay Gyula államtitkár azt is elmondta: várhatóan már egy-két éven belül nő a munkaügyi központok szerepe azon szociális típusú ellátások folyósításában, amelyekhez az érintettek eddig az egészség-, illetve a nyugdíjbiztosítási szervezeten keresztül juthattak. Indokolt, hogy ezen ellátásokat olyan szervezet folyósítsa, amely a források takarékos és ellenőrzött felhasználásában érdekelt.
Nincs döntés még arról, mi váltsa fel a Közmunkatanácsot, de biztos, hogy az jelenlegi formájában megszűnik. A közmunkát mint fontos foglalkoztatáspolitikai eszközt meg kívánják őrizni, ám határozott szándék, hogy a pénzt és a döntéshozatalt decentralizálják, vagyis a közmunka elsődleges célterületeinek számító megyékbe, régiókba telepítik. Hogy a programokat a megyei településfejlesztési tanácsok, a munkaügyi központok vagy valamely más szervezet gondozza majd, az ma még nem eldöntött.
Nem világos egyelőre, hogy a munkahelyteremtés támogatására szolgáló alapokról a GM (korábban IKIM) alá tartozó intézmények, alapítványok, vagy a munkaerő-piaci szervezet intézkedik majd. Elképzelhető, hogy ez ügyben több szervezet kap feladatot.
Az biztos, hogy a már megkezdett és a munkaerő-piaci szervezet által gondozott programok végrehajtása folytatódik. Így a pályakezdők, a megváltozott munkaképességűek munkába állítását, valamint a tartós munkanélküliek foglalkoztatását támogató akciók megmaradnak.
Egyszerűbb eljárások
A munkaerő-piaci szervezet eljárási rendjét régóta számos kritika éri amiatt, hogy a támogatásokhoz való hozzájutást rengeteg bürokratikus akadály nehezíti. Ebben maga, a szervezet voltaképp vétlen: a lassúság és körülményesség oka a szabályozás. Áttörést hozhat az államtitkár által vázolt elgondolás: e szerint a jövőben nem többféle támogatással segítenék a különböző célcsoportok alkalmazását, hanem egyféle támogatás lenne, amelynek csak mértékét differenciálnák aszerint, hogy a munkaadó például pályakezdőt vagy tartósan munkanélkülit foglalkoztat. Ezzel lényegesen csökkenne az adminisztráció: a munkaadóknak csak egyfajta kérvényt kellene kitölteniük, s a munkaügyi kirendeltségekkel való megállapodások is egyszerűsödhetnének.
A Munkaerőpiaci Alap
Az 1996. január 1-jével létrehozott Munkaerőpiaci Alapból 1999-től – jogilag is – leválik a szakképzési alaprész, s annak kezelése az Oktatási Minisztériumhoz kerül. A többi alaprész gyakorlatilag együtt marad, bár a foglalkoztatási alap központi része feletti rendelkezési jog alapvetően a gazdasági miniszter hatáskörébe kerül. Elképzelhető azonban, hogy e jogát bizonyos programok esetében átruházza az alapot egyébként felügyelő szociális és családvédelmi miniszterre.
A társadalombiztosítással ellentétben megmarad az alap önkormányzati irányítása. A kormányzati tapasztalatok szerint ugyanis a MAT kis létszámmal, de valódi jogkörökkel, valódi önkormányzatként működött.
Munkáltatói befizetések változásai
A szociális és családügyij tárca államtitkára szerint a munkaadók bizton számíthatnak arra, hogy a következő években csökkennek befizetéseik. A munkáltatói járulék 2-3 év távlatában 0,5-1 százalékkal csökkenhet, bár a mérték és az időpont természetesen függ a tb-járulék sorsának alakulásától. Amenynyiben az európai viszonylatban is nagyon magas tb-járulék csökkentése elsőbbséget kap (márpedig ma ez látszik valószínűnek és kívánatosnak), úgy másodlagos fontosságúvá válik az egyébként nem kiemelkedően magas munkáltatói járulék.
Nőni fog viszont a rehabilitációs hozzájárulás összege. Jövőre a jelenlegi 11 ezer forint helyett akár 20 ezer forintot is fizethetnek dolgozónként azok a munkáltatók, amelyeknél (akiknél) a megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak aránya nem éri el a törvényben meghatározott 5 százalékot. E szigorítást azért vezetik be, mert a jelenlegi szabályozók nem motiváltak eléggé a megváltozott munkaképességűek alkalmazására.
Az átszervezés hatásai
Fentiek ismeretében továbbra is kérdéses, hogy a feladatköröket egyfelől szétválasztva, másfelől viszont meghagyva a régi struktúrát, de osztott irányítás alatt a foglalkoztatáspolitikai szempontok mennyire lesznek érvényesíthetők. Erre nézve megoszlanak a vélemények. Abban a legtöbb szakember egyetért, hogy a munka világának intézmény- és irányítási rendszerében voltak olyan anomáliák, amelyeket fel kellett oldani. Sokan tartanak azonban attól, hogy a kabinet által kialakított rendszer ellentmondásos lesz. Az aggályokat az váltja ki, hogy ma még kutatói körökben sem látják világosan a Gazdasági Minisztérium ilyen irányú funkcióit. Tartanak attól, hogy az eszköz- és forrásrendszer megosztása inkább árt, semmint használ a foglalkoztatáspolitika ügyének.
Pulay Gyula nézete szerint a két tárca közötti jó koordináció esetén bővül a források köre. Eddig ugyanis az IKIM a gazdaságfejlesztésre szánt pénzeket sokszor a foglalkoztatáspolitikai helyzettől függetlenül használta fel. Ha a jövőben ezen forrásokat a foglalkoztatáspolitika szempontjait figyelembe véve költik el, áttételesen máris nőhetnek a terület tartalékai. Pozitív hatással lehet az átalakulás a munkaügy érdekérvényesítő képességére is. Ha ugyanis jó a koordináció a gazdasági, az oktatási, valamint a szociális és családvédelmi tárca között, úgy adott foglalkoztatáspolitikai kérdésben három miniszter képviselheti a munkaügy érdekeit a kormányülésen. (Más elemzők szerint ez éppenséggel inkább kárára, semmint előnyére válik majd a munka világának.)
