Magyar munkavállalók külföldön

Annak ellenére, hogy ma már minden magyar állampolgár alkotmányos jogként megválaszthatja, hogy belföldön vagy külföldön vállal munkát, a legális külföldi munkavállaláshoz szükséges engedélyek beszerzése nem is olyan egyszerű. Nem beszélve arról, hogy a munkaerőpiac szinte mindenhol telített, ezért az egyes országok feltételekhez (pl. a munkaerő-piaci helyzetük alakulása, nyelvtudás, megfelelő szakképesítés, beutazóvízum s különféle engedélyek beszerzése) kötik a külföldiek beutazását és munkavállalását.

Munkát vállalhatunk személyes ismeretség vagy munkaközvetítő segítségével a külföldi munkáltatóval kötött szerződés alapján, ösztöndíjasként, idénymunkásként, államközi megállapodások alapján vendégmunkásként (egyéni munkavállalás), a magyar munkáltató kiküldöttjeként, a magyar munkáltató és a külföldi cég által kötött vállalkozási szerződés teljesítése érdekében (intézményes munkavállalás) stb. Ennek megfelelően a szükséges engedélyek – elsősorban a munkavállalási engedély – beszerzése a munkavállaló, vagy a külföldi munkáltató, vagy pedig a magyar munkáltató feladata.

Amennyiben a magyar munkavállaló egyénileg állapodik meg a külföldi munkáltatóval, a munkaszerződés megkötése után be kell szereznie a szükséges engedélyeket: a munkavállalási engedélyt, a beutazásra jogosító vízumot. A munkaszerződést a befogadó ország nyelvén és jogszabályai alapján kötik, a munkabért az adott ország pénznemében fizetik. A munkavállalóra a fogadó ország társadalombiztosítási rendelkezései vonatkoznak.

Vannak olyan országok (például Ausztria vagy az Egyesült Államok), ahol a leendő munkáltató feladata a munkavállalási engedély kérelmezése, a beutazásra jogosító vízumot azonban mindig a munkavállalónak kell megkérnie a fogadó ország külképviseletén (konzulátusán). A vízumkérelemhez általában csatolni kell a munkavállalási engedélyt és a munkaszerződést, az útlevelet, igazolványképet, valamint az illetékbélyeget, emellett vannak olyan országok, ahol erkölcsi bizonyítványt is mellékelni kell. Amennyiben a munkavállalási engedélyt a munkavállalónak kell beszereznie (például Németország, Spanyolország), kérelmét – a munkaszerződést csatolva – a befogadó ország külképviseletén nyújthatja be. A külképviselet továbbítja azt a befogadó ország illetékes hivatalához.

Államközi csereegyezmények

Ezek az egyezmények azért jelentősek, mert egyes országokban a munkaerőpiac alakulásától teszik függővé a külföldiek foglalkoztatását. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az adott szakterületen vagy földrajzi területen magas a munkanélküliség, a befogadó ország feltételhez kötheti vagy kizárhatja a külföldiek munkavállalását. Amennyiben viszont a két ország között államközi megállapodás van érvényben a szakemberek (gyakornokok) foglalkoztatására, a befogadó ország a munkaerő-piaci helyzet aktuális helyzetétől függetlenül megadja a munkavállalási engedélyt (természetesen, ha a kérelem és a kérelmező megfelel az egyezményben foglalt feltételeknek). Magyar részről az államközi egyezmények végrehajtó hatósága jelenleg az Országos Munkaügyi és Módszertani Központ (OMMK). Összeállításunkban a Németországgal és Ausztriával kötött egyezményt emeljük ki. Minden egyezmény csereegyezmény, ami azt jelenti, hogy a bennük foglalt feltételek nemcsak a külföldön munkát vállaló magyar állampolgárokra, hanem az egyezményben részes államok polgárainak magyarországi munkavállalására is vonatkoznak.

Németország

1. Vendégmunka

A Németországgal kötött úgynevezett "vendégmunkavállalói megállapodás" szerint – amelyet az 55/1990. (III. 23.) MT rendelettel hirdettek ki – azok a büntetlen előéletű magyar állampolgárok dolgozhatnak vendégmunkásként az országban, akik betöltötték a 18. életévüket, de még nincsenek 40 évesek, az egyezmény szóhasználata szerint "lezárt szakmai képzéssel rendelkeznek" (ami a gyakorlatban legalább kétéves szakmai gyakorlatot jelent), és alapfokon beszélnek németül. A munkavállalási engedély egy évre szól, amit legfeljebb hat hónappal meg lehet hosszabbítani. A megállapodás 1000 főben maximálja az évente foglalkoztatható vendégmunkások számát.

Vendégmunkásnak a megyei munkaügyi központnál kell jelentkezni, a jelöltnek számot kell adnia nyelvtudásáról. Amennyiben tudásszintje megfelelő, a munkaügyi központ a rendelkezésére bocsátja a pályázati adatlapokat. A pályázathoz német nyelvű szakmai önéletrajzot, a szakképesítést igazoló bizonyítvány másolatát, a nyelvtudásról szóló igazolást, valamint erkölcsi bizonyítványt kell mellékelni. Aki már megkötötte a munkaszerződést a német munkáltatóval, vagy pedig írásos igazolással rendelkezik a munkáltató foglalkoztatási szándékáról, köteles az erről szóló okiratokat is mellékelni. Az elkészült anyagot a munkaügyi központok továbbítják az OMMK-nak, s ha a pályázat megfelel a feltételeknek, az OMMK küldi meg a német hatóságoknak. Amennyiben a pályázó már munkaszerződést kötött a német munkáltatóval, s az megfelel a német jogszabályoknak, a német hatóságok két-három hónap alatt megadják a munkavállalási engedélyt. Amenynyiben viszont a pályázónak nincs konkrét ajánlata valamely német munkáltatótól, a német munkaügyi hatóság fog részére munkát közvetíteni. Ez azonban jóval időigényesebb, akár egy évbe is beletelhet, amíg a pályázó értesítést kap a munkahelyről, ezután viszont automatikusan postázzák neki a munkaszerződést és az elvi munkavállalási engedélyt. Mindezek birtokában a pályázónak személyesen kell elmennie a magyarországi külképviseletre, ahol kérelmére pár napon belül kiállítják a három hónapig érvényes, németországi beutazásra jogosító vízumot. A munka megkezdése előtt – már Németországban – a munkavégzés helye szerint illetékes német munkaügyi hivatal állítja ki a munkavállalási engedélyt. Ehhez mellékelni kell az összes iratot (útlevél, vízum, munkaszerződés, elvi munkavállalási engedély). A beutazási vízum – mint már említettük – három hónapig érvényes, ezért a lejárta előtt hat héttel tartózkodási engedélyért kell folyamodni.

2. Idénymunka

Idénymunkára jelentkezéskor fontos tudni, hogy a német hatóságoknak a munkavállalási engedély kiállítása előtt vizsgálniuk kell a munkaerő-piaci helyzetet is, ezért csak akkor adnak engedélyt a magyar munkavállalónak, ha német munkaerőt nem tudnak igénybe venni az adott munkára. Megszorítás az is, hogy csak meghatározott ágazatokban lehet jelentkezni (például mezőgazdaság, borászat, fakitermelés), s a munkavállalás időtartama évente nem haladhatja meg a három hónapot. Amenynyiben a munkavállaló jelentkezik a megyei munkaügyi központban, az engedélyezési eljárás a fentiekben leírtakhoz hasonlóan zajlik (a németnyelv-tudás itt is feltétel!), annyi egyszerűsítéssel, hogy a német munkaügyi hatóság előre megküldi az idénymunkára vonatkozó igényét az OMMK-nak, s amennyiben van a munkára megfelelő jelentkező, az OMMK közvetíti ki Németországba.

Amennyiben a német (leendő) munkáltató már elviekben megállapodott (leendő) magyar munkavállalójával, a munkavállalási engedélyt Németországban kérelmezi, s ha a hivatal egy hónapon belül nem talál kiközvetíthető német munkavállalót, a német hatóság megküldi az engedélyt és a szerződést az OMMK-nak, s a munkaügyi központ értesíti a "kiszemelt" munkavállalót a munkalehetőségről.

Ausztria

Az ausztriai egyéni munkavállalás azért érdemel figyelmet, mert két erre vonatkozó egyezményen még épphogy megszáradt a tinta, ugyanis a két megállapodást tavaly március 26-án kötötték a felek, s mindkettőt idén március 1-jén hirdették ki [37/1998. (III. 1.) Korm. rendelet, 38/1998. (III. 1.) Korm. rendelet], rendelkezéseiket pedig április 1-jétől lehet alkalmazni. Az egyik egyezmény a "munkavállalók cseréjéről a szakmai és nyelvi ismeretek bővítése érdekében", amelynek keretében 18-35 éves, szakképesítéssel rendelkező, büntetlen előéletű magyar fiatalok vállalhatnak egy évig (ez hat hónappal meghoszszabbítható) munkát Ausztriában. Az első évben maximum 300 magyar gyakornok foglalkoztatható Ausztriában.

A másik egyezmény a "határmenti térségekben történő foglalkoztatásról" szóló megállapodás. Az egyezmény csak három magyar megye: Vas, Zala és Győr-Moson-Sopron naponta Ausztria Burgenland tartományába ingázó munkavállalóira vonatkozik. Ahhoz, hogy ilyen munkavállalási engedélyt kaphasson az ingázó, legalább egy éve a fenti három megye valamelyikében kell laknia. Az egyezmény végrehajtásának koordinálásával a Vas Megyei Munkaügyi Központot bízták meg, ide kell majd benyújtani a kérelmeket. Egyelőre 500 fős keretet engedélyeznek, egy-egy munkavállalási engedély hat hónapig érvényes, de ugyanennyi idővel többször is meghosszabbítható. Elkészült már az azokat a szakmákat tartalmazó szakmai lista is, amelyekre az osztrákok nem fogadnak magyar munkavállalókat (például kőművesek és építőipari segédmunkások, textil- és fémmegmunkáló ipari szakmunkások), várják viszont az ingázókat a mezőgazdaságban és az idegenforgalomban.

INTÉZMÉNYES MUNKAVÁLLALÁS

Intézményes munkavállalásról beszélünk, ha a munkavállaló nem egyénileg, hanem magyar munkáltatóján keresztül vállal munkát külföldön. Ilyenkor továbbra is a magyar munkáltatóval fog munkaviszonyban állni, aki/amely pedig a külföldi céggel van szerződéses kapcsolatban. A munkavállalási engedélyeket és a beutazásra jogosító vízumot persze ilyenkor is be kell szerezni, ez azonban a magyar munkáltató feladata.

Külföldi kiküldetés

A 3 hónapot meg nem haladó külföldi munkavégzésre kirendelt munkavállalót devizaellátmány illeti meg, a külföldön tartózkodása során felmerülő, indokolt mértékű költségeinek fedezésére. Az ellátmány magában foglalja a napidíj, a szállásköltség, az utazási (gépjármű-használati) és az egyéb szükséges (például útlevél- és vízumdíj, telefonszámla) költségeket.

A munkavállaló a hazaérkezéstől számított 8 napon belül útielszámolást köteles benyújtani, csatolva a költségek jogosságának elbírálásához szükséges bizonylatokat. A külföldön felmerült költségek összegét abban a pénznemben kell feltüntetni, amelyben azokat kifizették; a kiküldöttet megillető egyéb összegeket forintban kell elszámolni.

Tartós külföldi szolgálat

Akkor tartós a külföldi kiküldetés, ha a külföldi munkahelyen végzendő munka időtartama meghaladja a 3 hónapot. A tartós külföldi szolgálathoz mindenképpen szükséges a munkavállaló és a munkáltató előzetes megállapodása. Meg kell határozni a munkavállaló munkakörét, a munkavégzés helyét, a külszolgálat kezdő és várható befejező időpontját, a hazai munkabért forintban, valamint a külföldi ellátmányt, a költségtérítéseket és az egyéb juttatásokat, a szabadság idejére járó ellátmány mértékét, az esetleges túlmunka és a készenlét ellenértékét, azt, hogy a családtagok kiutazhatnak-e és ki viseli ennek költségeit, valamint az elhelyezést.

Munkabér

Eltérő megállapodás hiányában a munkabért a hónap utolsó munkanapján kell kifizetni belföldön forintban (elsősorban bankszámlára utalással), a külföldi bért pedig a munkavégzés helyére előírt pénznemben vagy a munkavállalóval való megállapodás alapján a befogadó ország konvertibilis pénznemében. A külföldi munkabér a külföldi munkahelyre indulástól kezdődően a végleges hazatérésig jár a munkavállalónak. Ideiglenes hazatérés vagy a szabadság ideje alatt a teljes munkabér és – eltérő megállapodás hiányában – a külföldi juttatás legfeljebb 30 százaléka fizethető.

Utazási költség

A Magyarországról külföldi munkahelyre és onnan Magyarországra, illetőleg külföldön egyik településről a másikra áthelyezés/visszarendelés esetén a munkavállaló nemcsak az utazási és a poggyászszállítási költséget, gépkocsihasználati díjat számolhatja el, hanem az együtt élő családtagok utazási költségét és az ingóságok elszállításának fuvarköltségét is. A szabadságra történő haza- és visszautazás indokolt költségét évente egyszer kell megtéríteni.

Kontingentált vállalkozási export

A magyarországi vállalkozások számára még mindig a német és az osztrák piac a legvonzóbb nemcsak az áruexport, hanem a vállalkozási export terén is. Ez azt jelenti, hogy a magyar és a külföldi cég vállalkozási szerződést köt, s az abban vállalt eredményt (például egy beruházás megvalósítását) a magyar partner a saját munkavállalóival hozza létre.

Intézményes (munkáltatón keresztül történő) munkavállalásról lévén szó, a szükséges engedélyeket a magyar munkáltató szerzi be. Tekintettel arra, hogy Magyarországnak jelenleg kizárólag Németországgal van kormányközi megállapodása a vállalkozási exportról, s a németországi foglalkoztatás a legnépszerűbb, a továbbiakban a Németországba irányuló kontingentált vállalkozási exporttal foglalkozunk.

Az egyéni munkavállalásról szóló államközi megállapodásokkal ellentétben, a 14/1989. (II. 17.) MT rendelettel kihirdetett megállapodás (a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Németországi Szövetségi Köztársaság Kormánya között a Magyar Népköztársaságban székhellyel bíró vállalatok magyar munkavállalóinak vállalkozási szerződés alapján foglalkoztatási célból történő kiküldetéséről) figyelembe veszi a német munkaerő-piaci helyzet alakulását, és ettől függően minden évben kontingenskeretet határoz meg, s az így megállapított létszámot nem haladhatja meg a magyar munkavállalók száma. A német munkaerő-piaci helyzet javulása esetén a megelőző 12 hónap munkanélküliségi rátája csökkenésének minden egyes százalékpontja után 5 százalékkal emelkedik a vállalkozási szerződések teljesítéséhez kiadható engedélyek száma, a munkaerő-piaci helyzet romlása pedig a keret ennek megfelelő csökkenését vonja maga után. A kiigazítást a folyó év és a megelőző év munkanélküliségi rátájának összehasonlításával végzik, ennek alapján a német szövetségi munka- és szociálisügyi miniszter minden év augusztus 31-ig közli a felső létszámkorlátot a magyar Munkaügyi Minisztériummal, az esetleges változást pedig minden év október 1-jétől kell figyelembe venni. A kontingenskeret 1992 szeptemberéig folyamatosan emelkedett (1992-ben – egy kiegészítő megállapodásnak köszönhetően – már 14000 magyar munkavállaló dolgozhatott vállalkozási export keretében Németországban), viszont a növekvő német munkanélküliség miatt ezt követően fokozatosan csökkent, s tavaly már csak 5817 magyar munkavállaló foglalkoztatására nyílt lehetőség. Mivel ez a keret hamar betelt, a kontingenst kétszer is le kellett zárni, komoly nehézséget okozva ezzel a németországi telephelyen dolgoztató több száz magyar vállalkozásnak. Gondoljunk csak arra, hogy először a német és a magyar cégnek kell vállalkozási szerződést (előszerződést/elvi megállapodást) kötnie, s a magyar partner mondja meg, hogy ezt a szerződést hány munkavállalóval fogja majd teljesíteni. A kontingenskeret már jó előre betelik, ezért elképzelhető az is, hogy a felek nem tudják időben elkezdeni a tárgyalásokat az adott beruházásokról, mert bizonytalan, hogy a magyar cég fel tud-e vonulni. Az idei kontingenskeret 5261 fő.

Engedélyezési eljárás

A külföldi vállalkozásra alkalmas cégeket itthon meghatározott kritériumrendszer szerint választják ki. Ennek jogszabályi hátterét a 8/1993. (IV. 9.) NGKM rendelet adja. Az egyes vállalkozási ágakra vonatkozó éves kvótairányszámokat cégenként határozzák meg, a vállalkozások előző évi adatainak és a Németországban elért országos átlagteljesítményének figyelembevételével. Az engedély iránti kérelmet az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumhoz kell benyújtani az erre a célra rendszeresített formanyomtatványon. Az engedélyezési eljárásban a minisztériummal együttműködik a Vállalkozói Érdekegyeztető Fórum (VÉF), ennek során elvégzi az előminősítést, s a vállalkozás szakmai, pénzügyi és gazdasági feltételei alapján eldönti, hogy a cég alkalmas-e külföldi vállalkozásra vagy sem. A minősítés 2 évig érvényes, de újabb 3 évre meghosszabbítható.

Tekintettel a kontingenskeretek folyamatos csökkenésére és arra a lehetőségre, hogy a német kormány minden év június 30-áig felmondhatja a kétoldalú megállapodást, a vállalkozások országos érdek-képviseleti szervezet (például az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége, a Külföldön Vállalkozók Egyesülete, a Nemzetközi Vállalkozók Egyesülete, a Vállalkozók Országos Szövetsége) arra törekednek, hogy a szűk keretek között a legpiacképesebb magyar vállalkozások maradjanak a német piacon. Ezért az előminősítés kiegészítéseként a VÉF a társadalmi szervezetekkel együttműködve sorba rendezési szempontrendszert alakított ki, amely a kontingensekre várakozó cégeket a kérelem benyújtását megelőző évben elért eredményeik (többek között a németországi árbevétel, az egy főre jutó fajlagos exportszolgáltatási árbevétel, a Magyarországra utalt nettó deviza, a hazai tevékenység egy főre eső árbevétele... stb.) alapján pontozza és állítja sorba. A sorba rendezés eredményét a VÉF megküldi a kérelmező vállalkozásnak, a gazdasági kamaráknak és az IKIM engedélyezési főosztályának. Az IKIM a VÉF-fel és a kamarákkal együttműködve határozza meg az engedélykérelmek elbírálási szempontrendszerét és a vállalkozások éves kontingens-előirányzatát.

Munkavállalási engedély, vízum

Az a vállalkozás, amely megkapta az IKIM-től az elvi engedélyt, ennek birtokában és a német partnercéggel kötött vállalkozási szerződést mellékelve kérheti meg az ebben meghatározott létszámra a német hatóságoktól a keretengedélyt, amely "szentesíti" a vállalkozási szerződést. A keretengedély illetékköteles (400 DM vállalkozási szerződésenként + minden megkezdett hónapra 185 DM/fő). Az engedély a magyar munkáltató és a német cég közötti vállalkozási szerződés megvalósításához szükséges szakmai tevékenységre szól. Az érvényességi ideje alatt a dolgozó más vállalkozói szerződés kivitelezésére is áthelyezhető, de fontos tudni, hogy csak akkor, ha a magyar munkáltató nem változik. A vállalkozási szerződés teljesítéséhez szükséges munkák várható időtartamára adják ki az engedélyt, a leghosszabb időtartama főszabály szerint két év lehet. Amennyiben a munkát két éven belül befejezik, új kivitelezéshez adható új engedély. Kivételes esetben – ha előre tudni lehet, hogy a munka elvégzése két évnél hosszabb időt vesz igénybe -, három évre, a vezető beosztású munkavállalók pedig négy évre is kaphatnak munkavállalási engedélyt.

Amennyiben a német munkaügyi hatóság minden munkavállalóra megadja az elvi munkavállalási engedélyt, a magyar munkáltató ennek birtokában nyújthatja be a dolgozók listájával együtt a magyarországi Német Nagykövetségen a vízumkérelmeket, amelyhez nemcsak a magyar keretengedélyt és a vállalkozási szerződést kell mellékelni, hanem a munkavállalók névsorát (feltüntetve a foglalkoztató cég nevét és telephelyét) és a munkaszerződést is, s minden leendő munkavállalóra sürgősségi beteg- és baleset-biztosítást kell kötni, ami természetesen csak akkor lesz hatályos, ha az adott munkavállaló ténylegesen kiutazik Németországba és megkezdi a munkát. Amennyiben minden feltétel teljesül, a követség 5 napon belül kiállítja a három hónapra érvényes beutazóvízumokat. Ahhoz, hogy a kiutazó munkavállalók Németországban kézhez vehessék munkavállalási engedélyüket, a magyar munkáltatónak el kell juttatnia (a legpraktikusabb faxon) a vízumokat a német munkaügyi hatóságnak, s intézkednie kell a munkavállalási engedélyhez szükséges formanyomtatványok benyújtásáról. A munkavállalási engedélyt már Németországban vehetik kézhez a munkavállalók.

Amennyiben lejár a beutazási vízum, a helyi idegenrendészeti hivatalnál (30-80 DM illeték fizetése mellett) kell kérelmezni a hosszabbítást. A formanyomtatványhoz az útlevelet és az öszszes engedélyt, a keretszerződést, a munkaszerződést is mellékelni kell.

Milyen előírásokat kell betartani?

A német és a magyar előírások betartását mindkét ország hatóságai ellenőrzik. Vonatkozik ez a munkaszerződésekre és a szerződésben alkalmazott bérekre, a munkavállalási engedélyekre, valamint a munkakörülményekre is. Amennyiben ugyanis a magyar cég üzletszerűen átengedi munkavállalóit harmadik félnek (olyan német cégnek, akivel az adott beruházásra nincsen engedélyezett vállalkozási szerződése) vagy több munkavállalót foglalkoztat a szerződésben engedélyezettnél, illetőleg olyan munkavállalókat is foglalkoztat, akiknek nincsen munkavállalási vagy tartózkodási engedélyük, számolnia kell azzal, hogy a következő elszámolási időszaktól az így alkalmazott munkavállalók számával csökken a kontingens-kerete. Akik pedig ismételten jogellenesen alkalmaznak vagy engednek át munkavállalókat, nem kaphatnak munkavállalási engedélyt, illetőleg 1-4 évre kizárják a német piacról.

Emellett meg kell felelni azoknak a német előírásoknak is, amelyeket a német munkaügyi kormányzat alakított ki. Megszabják és ellenőrzik azt a minimális nettó bérezést, amelyet kötelezően ki kell fizetni a munkavállalóknak (ennek ellenére ellenőrzéskor a bruttó minimálbért kérik számon!), s ez magasabb, mint az Európai Unió tagállamainak munkásainak előírt minimálbér. Az építőiparban a német szerződő partner alkalmazotti létszámától teszik függővé, hogy hány magyar állampolgár dolgozhat az adott beruházáson, illetőleg abban a körzetben, ahol kiemelkedően magas – 10 százalék fölötti – a munkanélküliség, nem engedélyezik magyar vállalkozási szerződéses munkavállalók foglalkoztatását. A magyar vállalkozások német kamarai tagságát is megkövetelik, azt azonban sok esetben nem tudják eldönteni, hogy a Kereskedelmi és Iparkamarához vagy a Kézműveskamarához tartozik-e az adott cég. A kamarai tagság megszerzése érdekében ráadásul sok magyar cég kénytelen német polgárokat is alkalmazni, annak ellenére, hogy a magyar diplomák elfogadottak Németországban. Ugyanis a német kamarák nem veszik figyelembe a magyar diplomákat, a német mesterlevelet viszont elfogadják. A magyar cégek viszont nem tehetik meg, hogy néhány fős kőművesbrigád mellé a művezetőn (mester) kívül még felsőfokú végzettségű építésvezetőt is alkalmazzanak. Gyakran a német hatóságokkal való összeütközés forrása, hogy a magyar munkavállalókra nem vonatkoznak a német társadalombiztosítási szabályok (kivéve a kötelező sürgősségi beteg- és baleset-biztosítást), ennek ellenére a német szakmai szövetségek ellenőrzésük során számon kérik a magyar cégektől a járulékfizetést.

Ezért az érdek-képviseleti szervezetek és a magyar hatóságok kezdeményezik az egyeztetést a német hatóságokkal annak érdekében, hogy a vállalkozási szerződés keretében foglalkoztatott magyar állampolgárokra érvényes bértarifarendszert, a német kamarai tagság előírását, valamint a német társadalombiztosítási kötelezettség számonkérését a magyar cégek érdekeinek és a kormányközi megállapodás rendelkezéseinek megfelelően rendezzék.