Megkezdődtek Magyarország csatlakozási tárgyalásai az Európai Unióval. Ez minden szinten felgyorsítja a felkészülést. A csatlakozás kérdései egyre aktívabban foglalkoztatják a munkáltatói és a munkavállalói érdek-képviseleti szervezeteket is.
Az érdekképviseletek aktivizálódásának oka, hogy a felkészülési folyamat előrehaladtával egyre több olyan, a gazdasági és a szociális szférát egyaránt érintő szabály, szokás, megállapodás válik az érdekképviseletek számára ismertté, amelyeket az Európai Unió elfogadott és amelyekhez alkalmazkodnunk kell. A csatlakozás döntően a magyar gazdaság fejlődőképességén, versenyképességének alakulásán múlik: a gazdaságnak képesnek kell lennie a fenntartható, kiegyensúlyozott és viszonylag gyors ütemű növekedésre ahhoz, hogy a csatlakozás Magyarország számára kedvező gazdasági és társadalmi hatásokat váltson ki. A gazdasággal csak részben vagy áttételesen összefüggő kérdések, az úgynevezett közösségi vívmányokhoz történő alkalmazkodás, az Európai Szociális Charta ratifikálása iránti uniós igény megjelenése óta váltak szélesebb körben szakmai, érdekegyeztető viták tárgyává. Várható, hogy ezek a kérdések a jövőben egyre nagyobb hangsúlyt kapnak.
Közösen a megoldásért
A viták egyik eseményeként a csatlakozás foglalkoztatáspolitikai kérdéseiről rendezett szakmai konferenciát a Munkaügyi Kutatóintézet és a Munkaügyi Kapcsolatok Társasága ez év márciusában. Az égető foglalkoztatási gondok enyhítése önmagában is szükségessé teszi a kormány és a szociális partnerek együttgondolkodását, ráadásul az elmúlt évben a foglalkoztatással kapcsolatos kérdések az Európai Unióban is előtérbe kerültek. 1997 közepén az EU amszterdami csúcsértekezletén az állam- és kormányfők egyetértettek abban, hogy a tagországok foglalkoztatási gondjait közösen megoldandó kérdésnek kell tekinteni, szükség van a nemzeti foglalkoztatáspolitikák összehangolására, a tagországok számára közös irányelvek és javaslatok kidolgozására. A csúcsértekezleten született megállapodásokat az Európai Bizottság az Európai Tanács 1997. novemberi rendkívüli ülésének napirendjére tűzte, és egyúttal javaslatokat is tett a tagországok foglalkoztatáspolitikai irányelveihez. Az Európai Tanács rendkívüli ülésén olyan határozat született, amely szerint a tagállamok foglalkoztatáspolitikáinak koordinálását már 1998-ban meg kell kezdeni. Ez mind a követendő célok, mind az alkalmazott eszközök összehangolásához vezet. Ennek pedig jelentősége van Magyarország csatlakozási felkészülésében is.
Alacsony foglalkoztatás
Folytonosan változó szabályokkal működő szervezethez történő csatlakozásra kell felkészülnünk, ami igencsak megnehezíti a felkészülést is és a csatlakozási tárgyalások résztvevőinek munkáját is. Ráadásul a csatlakozásra nemcsak a szűken vett gazdaságnak kell érettnek lennie. Magyarországon a foglalkoztatottság elmarad az európai átlagtól. 1996-ban az ország 10 millió lakosából 3,6 millió volt az aktív kereső, a hazai statisztikai módszer szerint számított munkavállalási korú népesség 58,6 százaléka. Ha a munkavállalási kort az európai normák szerint (15-64 éves) számoljuk, az aktivitási arány 50 százalék, ha az ILO ajánlásai szerint (15-74 éves), akkor mindössze 46-47 százalék. Az Európai Bizottság ajánlása szerint az Unió jelenlegi, 60,4 százalékos foglalkoztatási szintjét a következő öt évben 65 százalékra, később fokozatosan 70 százalékra kell emelni. A márciusi szakmai konferencián teljes volt az egyetértés abban, hogy a hazai foglalkoztatási szint emelése közös érdek, és abban is, hogy Magyarország számára az Unió jelenlegi foglalkoztatási szintjének elérése is rendkívül nehéz feladat.
A foglalkoztatottsági bővítésének az uniós ajánlások szerint alapvető feltétele a gazdaság dinamikus és kiegyensúlyozott növekedése, ami új munkahelyek teremtésével jár. A konferencián mind a szakszervezetek, mind a munkáltatók részéről felhívták a figyelmet arra, hogy bár jelenleg Magyarországon a viszonylag gyors és fenntartható növekedés feltételei adottnak tűnnek, de a növekedés önmagában nem feltétlenül vezet a foglalkoztatottak számának emelkedéséhez.
Új munkahelyek feltételei
Ilyen – alapvető – feltétel a szakszervezetek szerint, hogy a foglalkoztatottság növelése – mint cél – kerüljön be a gazdaságpolitika prioritásai közé. A cél megvalósításához összkormányzati munka szükséges, nem lehet egyetlen tárca feladatává tenni. Ez egyébként az Unió ajánlása is. További feltétel – amit elsősorban a munkáltatók hangsúlyoztak és szintén szerepel az uniós ajánlások között -, hogy csökkenjenek az élőmunkával kapcsolatos közterhek. (Az Európai Unió ajánlásait megalapozó, a tagállamokban érvényes adórendszereket elemző jelentés külön hangsúlyozza: "Különösen a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási hozzájárulás növekedése figyelemre méltó, ami a tagállamok többségében jelenleg a teljes munkaerőköltség több mint 20 százaléka. Ez a magas arány – különösen a bérstruktúra alján elhelyezkedő – munkaerő felvétele ellen hat.")
Aktív, passzív eszközök
A szakmai konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy a bérek közterheinek csökkentése segíthetne a feketefoglalkoztatás visszaszorításában, javítaná a versenyképességet, növekedhetne a ténylegesen kifizetett munkabér aránya a munkaerőköltségen belül. Ez utóbbihoz kapcsolódóan egyébként abban is mindenki egyetértett, hogy hosszabb távon versenyképességünket nem alapozhatjuk az EU átlagánál jóval alacsonyabb bérekre.
Változtatásokra van szükség a kormány foglalkoztatáspolitikai eszköztárában is. Az Unió ajánlása a passzív eszközökre fordított kiadások (munkanélküli-segélyek, jövedelempótló támogatások) csökkentését szorgalmazza az aktív eszközök javára. Magyarország ebből a szempontból jól áll: az aktív eszközök aránya több mint 40 százalék a munkaerő-piaci eszközrendszeren belül. Szükség van azonban a támogatási rendszer belső átalakítására, aminek fő arányait már kidolgozta a kormányzat. Ezek a szétaprózott források koncentrálása, áttérés a költségvetési év szerinti finanszírozásról szóló döntések előkészítésébe, külföldi források bevonása és hozzáadása a hazai forrásokhoz, a források felhasználásának követése monitoringrendszerben.
A foglalkoztatás növelésének lehetséges eszközei között szólt a konferencia több résztvevője a munkaerőpiac, illetve a munkaidő rugalmasabbá tételéről. Ehhez néhány jogszabály (Munka Törvénykönyve, adózási, illetve tb-járulék-fizetési szabályok) módosítására lenne szükség. A rugalmasabb munkaerő-gazdálkodást elősegítő szabályok nagyobb költségek és versenyképesség-romlás nélkül elősegíthetnék a foglalkoztatás bővítését – például különféle részmunkaidős foglalkoztatási formákkal.
Munkaerő-vándorlás
A magyarországi foglalkoztatáspolitika egyik legnagyobb gondja a munkaerő szabad áramlásával szembeni uniós követelmény betartása lesz. Itt ugyanis nemcsak arról van szó, hogy megengedett a munkaerő nemzetközi mozgása, hanem ezzel együtt arról is, hogy kötelező a bevándorló munkavállalónak – és családjának – ugyanolyan társadalombiztosítási és szociális ellátást nyújtani, mint a hazai munkavállalóknak. A munkaerő-vándorlás, a migráció kérdéskörével a szakmai konferencia részletesen nem foglalkozott. Az elhangzott véleményekből az világosan kiderült, hogy Magyarországnak nem érdeke sem a hazai munkaerő erőteljes kivándorlása, sem a nagyobb munkaerő-bevándorlás. A szakszervezetek szerint ez egyébként egybeesik az Unió érdekeivel is. Több jelenlegi tagállamban várható a szakszervezetek ellenállása Magyarország csatlakozásával szemben, mivel féltik a munkahelyeket, illetve a bérszínvonalat az esetleg tömegesen bevándorló magyar munkaerőtől. A konferencián a szakértők hangsúlyozták, hogy az igazi veszély jelenleg is és a jövőben is az illegális munkaerőmozgás.
A foglalkoztatáspolitika számos problémáját a konferencia még csak érinteni sem tudta, hiszen ebben a kérdésben integráltan jelenik meg a gazdaság- és társadalompolitika szinte minden vetülete: a gazdaságpolitika általános aránya éppúgy, mint az oktatás vagy a társadalom különböző rétegeivel kapcsolatos politika. A konferencia egyértelmű eredménye éppen az, hogy ráirányította a figyelmet egyrészt a foglalkoztatási problémák bonyolultságára, másrészt arra, hogy ezekkel a kérdésekkel mind a kormányzatnak, mind a szociális partnereknek az eddigieknél sokkal többet kell foglalkozniuk. Ha a hazai munkanélküliség talán nem is, az uniós csatlakozási felkészülés ezt mindenképpen kikényszeríti.
