A lobbizás a hatalom befolyásolásának átlátható és ellenőrizhető módja – mondta dr. Vass László, a BCE Politikatudományi Intézetének docense, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola rektora, az Első Magyar Lobbi Szövetség elnöke. Úgy is definiálható, mint közvetlen érdekérvényesítő tevékenység, melynek során a lobbisták a jogi szabályozásra próbálnak hatást gyakorolni, annak tartalmát meghatározni. Ha azonban már megszületett a jogszabály, akkor ennek alkalmazása során – legalábbis törvényesen – nincs lehetőség lobbizásra.
Háromfajta lobbizó különböztethető meg: a kiterjedt ügyfélhálózattal rendelkező tanácsadó, illetve a céget képviselő vállalati és a civil szervezet nevében eljáró, úgynevezett nonprofit lobbista. E szakemberek információkat gyűjtenek és elemeznek, megbízóik nevében javaslatokat tesznek, s klienseik érdekében "kilincselnek" a döntéshozóknál.
Hivatásos cégek
A lobbisták jutalmazásáról a docens elmondta: vannak hivatásos lobbizó cégek, amelyek megbízásokat teljesítenek, ám munkájukat nem sikerdíjért végzik, csak költségeik fedezését, illetve szolid hasznukat kérik, várják el. Tudják, hogy kenőpénzt nem számolhatnak el. Különben is tartózkodnak a tisztességtelen megoldásoktól, mert azok az üzletük végét jelentenék.
Mindez egyértelművé teszi: ha a döntéshozót pénzért akarják megvenni, az nem lobbizás, hanem korrupció. Ez "zárt ajtók mögött", az elszámoltatás mellőzésével történik: súlyosan megsértve a közérdeket.
A lobbizás az érdekérvényesítés egyik fontos terepévé vált Magyarországon is. Az elmúlt évtizedben vállalkozások tucatjai jelentek meg a piacon, amelyek szakszerű, hivatásos lobbizással foglalkoznak. Multinacionális és hazai társaságok, szakmai és érdek-képviseleti szervezetek foglalkoztatnak érdekkijárókat, akik immár létrehozták a "lobbista" szakmát nálunk is. Az első, erre szakosodott, modern profi cég azonban csak 1992-ben jelent meg Magyarországon. Ez az egyesült államokbeli GJW egyik leányvállalata volt.
Öt éve oktatják
Az Európai Unióban a lobbizás az érdekképviseletnek sokkal általánosabb és fejlettebb módja, mint Magyarországon. Brüsszelben ennek megvan a kialakult rendje és intézményei. Az EU-ban háromszázhetven szakmai szövetség képviseli tagjai érdekeit, s természetszerűen a nemzeti érdekek érvényesítéséhez is jól kell lobbizni.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás minőségileg új helyzetet teremtett az érdekérvényesítésben. A gazdaság és a civil szféra szereplői a hazai színtérnél sokkal nagyobb nemzetközi intézményrendszer részeseivé váltak, s létkérdéssé vált – válik - számunkra az EU szabályozási, jogszabály-alkotási folyamatainak befolyásolása.
A docens kiemelte: Magyarországon öt éve nemcsak a gyakorlatban, hanem elméletben is meg lehet tanulni a lobbizás tudományát, amelynek eszköztára a politika- és a jogtudomány, a közgazdaságtan, a szociológia, a pszichológia, a statisztika, valamint a matematika egyes elemeiből áll össze. Elsőként a BCE-n indult el másoddiplomás érdekérvényesítő szakirányú képzés, amelyben államilag elismert felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők vehetnek részt. A hallgatók négy szemeszter alatt összesen hatszáz órában tanulhatnak az érdekstruktúrákról, a közhatalmi döntési rendszerről, a lobbizás eszköztáráról, a közpolitikai elemzésről. Ugyanakkor szakmai gyakorlatot szerezhetnek, és diplomamunkát készítenek.
A BCE-n kiemelten foglalkoznak az európai uniós lobbizási ismeretekkel. 2004-től évente átlagosan húsz szakképzett lobbista hagyja el az intézményt, akik közül ma már többen bejegyzett lobbisták.
Érdekérvényesítés az EU-ban
A Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézetének (MTA PTI) gondozásában "Érdekérvényesítés az Európai Unióban" címmel tavaly májusban jelent meg egy kétszáz oldalas kötet, amely bemutatja az uniós érdekérvényesítés sajátosságait, szereplőit és módszereit.
A könyv szerzője, Kégler Ádám, az MTA PTI kutatója elmondta: az Európai Unió, hatásköréből és felépítéséből következően, legalább ötfajta – közösségi, tagállami-nemzeti, civil, valamint nemzeti és nemzetközi vállalati – érdekkör metszéspontjában áll. Ezek az érdekek az Unió különböző intézményrendszerein keresztül próbálják megjeleníteni álláspontjaikat, többnyire több intézményben egyidejűleg.
Az Európai Bizottság 2006. május 3-án indította útjára azt a kezdeményezését, amelynek célja átláthatóvá tenni az uniós döntéshozatalt, ami két fő javaslatot tartalmaz. Az egyik – a közvélemény jobb tájékoztatása érdekében – felveti, hogy a tagállamok számára legyen kötelező az uniós források kedvezményezettjei névsorának nyilvánosságra hozatala. A másik javaslat az EU intézményei és a lobbisták közötti kapcsolatot hivatott szabályozni.
Nyilvánvaló, hogy az érdekérvényesítést végző személyeknek, csoportoknak vagy tagállamoknak minden, az Unió politikai napirendjén felmerülő ügy kapcsán tisztában kell lenniük azzal, hogy kinél találhatnak támogatókra. Ehhez meg kell ismerni az adott ügy szereplőit, a döntéshozók motivációit, valamint az Európai Unió és tagállamainak működési logikáját.
Kölcsönös bizalom
A közpolitikai érdekérvényesítés egyik kulcsszava a kölcsönös bizalom, e nélkül a lobbizás nem életképes. Ugyanakkor legfőbb erőssége a gyorsaság, amely a közvetlen megkeresésnek köszönhető: minél rövidebb a kommunikációs láncolat, annál gyorsabb az információáramlás és nagyobb a hatékonysága.
Maga a lobbizás is legalább két nagyobb fázisra osztható. Az első a döntés előkészítésétől a meghozataláig tart, míg a második fázis a végrehajtásra koncentrál. Ennek oka, hogy ez utóbbi során igen sok változás történhet. Erre példa a fejlesztési pénzek, illetve a mezőgazdasági támogatások elosztása. Az uniós intézmények álláspontja szerint az érdekérvényesítők felbecsülhetetlen segítséget nyújthatnak egy adott témakörrel foglalkozó hivatalnok munkájához.
Mára az üzleti alapú érdekérvényesítés az egyik legjobban profitáló iparággá nőtte ki magát Brüsszelben. Mivel bizalmi állásról van szó, nagyon nehéz jó hírnévre szert tenni, viszont könnyű e körből kiesni. Nem véletlen, hogy a lobbisták között nagy számban találhatók egykori uniós tisztségviselők, politikusok és neves közéleti személyiségek is.
A lobbizás igen költséges és időigényes; a megfelelő kapcsolatrendszer kiépítése akár évekig is eltarthat. "Az általam megvizsgált esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy a lobbizás leginkább időigényes része a felkészülés és a megfelelő stratégia kidolgozása. Ez rengeteg háttérkutatással és tájékozódással jár, hiszen nemcsak azt kell pontosan felmérni, hogy az adott ügyben kikhez érdemes fordulni, de tisztában kell lenni az ügyet ellenzők álláspontjával is" - hangsúlyozta Kégler Ádám.
Az MTA Politikai Tudományok Intézetében Kégler Ádám vezetésével 2006-ban hároméves kutatási projekt indult, amely a kormányzati, a gazdasági és a civil érdekérvényesítés módszereit, szereplőit és stratégiáit kívánja feltérképezni.
Lobbisták megbízásai
Matkó István lobbista negyedéves jelentéséből kiderül: a hulladékhasznosítással és környezetvédelemmel foglalkozó spanyol tulajdonú A.S.A. Magyarország Kft. arra kérte fel, hogy létesítsen kapcsolatot közte és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség között. Egy másik ügy kapcsán az Orvos Technikai Szövetség meg akarta bízni: lobbizzon az Egészségügyi Minisztériumnál, hogy az innovatív kötszereket megtartsák a társadalombiztosítás portfóliójában. Ám ezt a megbízást nem vállalta el, mivel úgy gondolta: a megszorító intézkedések miatt a kérés kivihetetlen.
Egy másik lobbista, Dispiter Szabolcs – az Igazságügyi Hivatalhoz eljuttatott – tájékoztatása szerint az USA-beli United Guaranty Corporation megbízta, hogy lobbizzon a jelzálog-biztosítás mint hitelkockázatot mérséklő eljárás elismertetéséért az uniós hitelintézetek tevékenységéről szóló, 2006. június 14-én elfogadott irányelv magyar jogrendszerbe történő beépítése során. E célból személyesen találkozott a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének közgazdászával, EU-szaktanácsadójával, jogászával, valamint összefoglaló anyagot küldött az EU-irányelvről a Pénzügyminisztériumba.
Törvény a lobbizásról
A lobbitevékenységről szóló törvényt 2006. február 13-án fogadta el az Országgyűlés, és szeptember 1-jén lépett hatályba. A jogszabály megfogalmazza, hogy a lobbizás a közhatalmi – a parlament, a kormány és annak szervei, valamint a helyi önkormányzatok – döntések tartalmát befolyásoló, üzletszerűen végzett tevékenység. A lobbista büntetlen előéletű, felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező személy lehet. A jogszabály az ügyvédeknek is lehetővé teszi e munkát.
A lobbistákat a Központi Igazságügyi Hivatalnál kell nyilvántartásba venni. Ha cég végez ilyen tevékenységet, akkor az általa megbízott lobbistákat is be kell jelentenie. A lobbista nyilvánosan végzi munkáját, így köteles a közhatalmat gyakorló szerv képviselőjével közölni, hogy ki a megbízója és mit akar elérni. Kellő gondossággal kell alátámasztania állításait; a döntést hozó szervnek háttéranyagokat, tudományos kiadványokat juttathat el. Célja elérése érdekében szakmai tanácskozást is szervezhet.
A lobbista nem adhat és nem ajánlhat fel semmilyen előnyt a döntéshozó szervnek, sem annak tagjának vagy munkatársának. Ugyanakkor nem minősül előnynyújtásnak a megbízásonként egy alkalommal, a minimálbér egytizedét meg nem haladó reprezentáció, ami jelenleg 6250 forint – vagyis legfeljebb ennyiért ebédeltethet meg a lobbista egy országgyűlési képviselőt.
A lobbista kifejtheti megbízója véleményét az Országgyűlés illetékes bizottsága és a miniszter által kijelölt vezető előtt is. Munkájáról negyedévente tájékoztatót kell készítenie, amelyet el kell juttatnia a lobbisták nyilvántartását vezető szervnek. Ebben ki kell fejtenie, hogy kinek milyen céllal dolgozott, milyen eszközöket használt, illetve a közhatalmi döntéshozó szervnél kivel és hányszor vette fel a kapcsolatot.
A törvény a közhatalmi döntések tartalmának befolyásolására irányuló, megbízás alapján, ellenérték fejében folytatott tevékenység szabályait rögzíti. Célja, hogy garantálja a lobbizás nyilvánosságát, meghatározza a döntéshozó személyek és a lobbisták kapcsolattartásának szabályait, s rögzítse a tevékenység alapvető előírásait.
A jogszabály szerint lobbizást az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet folytathat, aki vagy amely szerepel a nyilvántartásban.
Összeférhetetlenség
A lobbiszervezetek nyilvántartásba vételéhez a jogszabályoknak megfelelő megalakulás mellett az is szükséges, hogy rendelkezzen olyan taggal vagy alkalmazottal, aki a lobbisták nyilvántartásában szerepel.
A törvény összeférhetetlenségi szabályokat is megállapít. Ezek szerint nem lobbizhatnak például országgyűlési, illetve európai parlamenti képviselők, állami vezetők, pártok és tisztségviselőik, helyi önkormányzatok és ezek képviselő-testületének tagjai, költségvetési szervek és vezetőik, valamint köztestületek és közalapítványok.
Lobbiigazolványt tavaly szeptember 1-jétől lehet igényelni, a kérelmet a Központi Igazságügyi Hivatalhoz kell benyújtani. Ez év január 1-jéig ideiglenes igazolványt kapott a kérelmező, ezt követően díjmentesen lecserélik azt a véglegesre.
Egyetemi kurzusok
A négy féléves érdekérvényesítő lobbi szak a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdasági Továbbképző Intézetében legfeljebb 30 fővel indul, 248 ezer forintos féléves tandíjjal. A képzésben államilag elismert felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők vehetnek részt. Az angol nyelv ismerete – a szakirodalom olvasása és megértése szintjén – előny, de nem formális követelmény. Az órákra hetente egy napon kerül sor. A tanulmányokat lezáró diplomamunka tárgya egy folyamatban lévő, valóságos ügy feldolgozása. A szakmai gyakorlatokra és a szakszemináriumi munkára minimum hatfős csoportokban kerül sor. A hallgatók a szakdolgozat sikeres elkészítése és – a záróvizsga keretében történő – megvédése után az alapképzettségnek megfelelő érdekérvényesítő (lobbi) szakközgazdász vagy érdekérvényesítő (lobbi) szakember oklevelet kapnak.
A Zsigmond Király Főiskola 4 féléves lobbi szaka várhatóan az idén elindulhat; elvégzése érdekérvényesítő (lobbi) szakember oklevelet ad. A képzés során a hallgatók általános közgazdasági, társadalomtudományi, módszertani, makro- és mikroökonómiai, szociológiai, politikatudományi és közpolitikai módszertani ismereteket szereznek.
Botos Máté egyetemi adjunktus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Európa és Nemzetközi Tanulmányok Központja vezetője, a lobbi-képzésért felelős oktató elmondta: a képzést 2006-ban hirdették meg először, ám tavaly nem kerültek bele a felsőoktatási képzések tájékoztatójába, és ezért a szakot – elegendő jelentkező hiányában – nem tudták elindítani. Az idén azonban szerepelnek a tájékoztatóban, így reményeik szerint a szükséges 15 fős létszámmal megkezdődhet a négy féléves (600 órás) képzés szeptemberben.
Bíznak benne, hogy a felekezeti intézmény is képes a gazdasági környezet elvárásaihoz igazodó kurzust szervezni. Az intézményben 165 ezer forint a féléves tandíj.
Kiskapuk a jogszabályban
A tizenkét éve lobbizással foglalkozó Kopiás Gábor, az Első Magyar Lobbi Szövetség tagja elmondta: a szervezet 2002. március elsején alakult, s jelenleg 50 tagjuk van. Céljuk a lobbizás szakmai és jogi segítése, a közös és egyéni érdekek képviselete és védelme, a lobbizás pozitív társadalmi megítélésének erősítése.
Kopiás Gábor szerint kérdéses a lobbitörvény teljes sikere, mivel több kiskaput is nyitva hagy, s ezért továbbra is ellenőrizetlen az érdekérvényesítés döntő része. A magyarországi szabályozás annyiban is sajátos, hogy az érdekérvényesítésnek csak egy részét helyezi a lobbitörvény hatálya alá a jogalkotó. A jogszabály nem foglalkozik mások mellett a polgármesterek, az országgyűlési képviselők és a nagykövetségek érdekérvényesítő tevékenységével sem. Ráadásul sok civil szervezet úgy érezheti, hogy kiszorul az érdekérvényesítésből, mert a törvény ugyan nem korlátozza tevékenységüket, de többletjogokat sem ad számukra.
Az érdekérvényesítés eredménye lehet egy gyorsan elintézett hivatalos ügy, egy kedvezően módosított jogszabály, plusz pénzügyi forrás elérése stb. Ha e célokat például egy gyógyszergyártó cég megbízásából egy ügyvéd képviseli, akkor a lobbitörvény hatálya alá tartozik. Ha ugyanezekért a gyógyszergyártók szövetsége dolgozik, az már nem tartozik a törvény hatálya alá, nem vonatkoznak a résztvevőkre a bejelentési, adatszolgáltatási és egyéb kötelezettségek.
Kötelező jelentések
"Az sem segíti az érdekérvényesítési folyamat kifehérítését, hogy a törvény szerint a lobbistáknak negyedévente részletes jelentést kell tenniük, mivel ennek során akár üzleti titkokra is fény derülhet, s ezt a cégek természetesen igyekeznek majd elkerülni" – hangsúlyozta a szakértő.
Emlékeztetett arra, hogy Magyarországon kívül Európában eddig csak Lengyelországban fogadtak el lobbitörvényt. A nyugat-európai országokban nemzeti szinten nem gondolkoznak ilyen jogszabály megalkotásán, mivel ott a lobbizásnak már hosszú évtizedekre visszanyúló hagyománya van. Többen azonban az uniós szabályozásra várnak, ami egységesen rendelkezik majd a lobbizásról. A magyarországi helyzetre jellemző, hogy nálunk inkább az ismerősökön, rokonokon keresztüli érdekérvényesítésnek, az "urambátyámozásnak" van évszázados hagyománya, ezt pedig nagyon nehéz törvényileg megváltoztatni.
Kopiás Gábor szerint abban is eltérés mutatkozik a nyugat-európai országok, vagy épp az Egyesült Államok és Magyarország között, hogy az ország méreteihez, lakosságához képest arányaiban több képviselő van a magyar parlamentben, így könnyebben eljuthat például egy polgármester vagy egy civil szervezet kérése is a döntéshozókhoz.
A szakértő azonban felhívta a figyelmet arra, hogy nem szabad hiú ábrándokat kergetni a törvénnyel kapcsolatban. Még a lobbi fellegvárának tartott USA-ban is előfordulnak visszaélések, korrupciós ügyek, pedig a tengerentúlon szinte már túlszabályozott viszonyokról lehet beszélni.
Kétszáz érdeklődő
A lobbisták első tájékoztatókészítési kötelezettségének határideje múlt év október 31-én lejárt – mondta el Hatvani Erzsébet, az Igazságügyi Hivatal főigazgatója. A tájékoztatókat azon közhatalmi döntésekre vonatkozóan kellett benyújtani, amelyek előkészítése a törvény hatálybalépését, tehát 2006. szeptember 1-jét követően kezdődött.
A beérkezett 20 dokumentum szerint a lobbisták – kettő kivételével – az igazolványuk kiváltása óta nem végeztek lobbitevékenységet. Nem meglepő, hogy a nyilvántartásba vettek érdemi munkáról alig adtak számot, lévén a tájékoztatási kötelezettség mindössze egy hónapra terjedt ki, s nem érintette a jogszabály hatálybalépésekor folyamatban lévő érdekérvényesítést.
A főigazgató emlékeztetett arra: azt a lobbistát, aki elmulasztja a tájékoztató benyújtását, hiánypótlásra szólítják fel. Ha arra sem válaszol, törlik a nyilvántartásból. A lobbistáknak negyedévente akkor is tájékoztatót kell készíteniük, ha nem végeztek munkát.
A tájékoztatót a döntéshozóknak – például a minisztériumoknak – is el kell készíteniük. Ezt mindig az adott naptári negyedévet követő hónap utolsó napjáig kell benyújtani; ezt először október 31-éig kellett megtenniük az érintetteknek. A főigazgató elmondta, a hivatal internetes honlapján közzétették a tájékoztatókat. A 2006. IV. negyedévre vonatkozók benyújtása (melynek határideje 2007. január 31.) jelenleg is folyamatban van.
Hatvani Erzsébet szerint a lobbiigazolvány felől eddig mintegy kétszázan érdeklődtek. A nyilvántartásba vételt kérők közül 85 magánszemélyt és 15 szervezetet jegyeztek be. Egy esetben született elutasító döntés, s többnél hiánypótlásra szólították fel a kérelmezőt.
Hangsúlyozni kell: lobbitevékenységet csak a nyilvántartásba vett lobbista végezhet. Ha e nélkül dolgozik valaki, akár 10 millió forintos bírsággal is sújtható.
Történeti visszatekintés
Az angol lobby szónak több jelentése is ismert – mondja dr. Vass László, az Első Magyar Lobbi Szövetség elnöke. Az egyik jelentés az Amerikai Egyesült Államok képviselőházának folyosója, előcsarnoka. A másik: a közös gazdasági érdekek és politikai célok által összefűzött képviselői csoport az amerikai törvényhozásban. Egy harmadik értelmezésben valamely érdekszövetséget is nevezhetnek lobbinak.
E tevékenység az 1800-as évek elejétől van "divatban" az Egyesült Államokban. A szakma művelőit a szlengben "gombcsavaróknak" nevezték el, mert a kongresszus előcsarnokában, folyosóin feltartóztattak kéréseikkel egy-egy képviselőt, s az inggombjánál fogva addig nem engedték el, amíg kielégítő választ nem kaptak.
Munkájukkal szemben azonban alkotmányossági aggály vetődött fel, nevezetesen, hogy az ilyen "közvetlenül besétáló" emberek befolyásolhatják-e a szavazók által választott képviselőket? Végül arra jutottak, hogy a lobbizást nem tartják elítélendőnek. Mégpedig azért nem, mert az országban szólásszabadság van – tehát nem tilthatják meg, hogy egy-egy település, csoport vagy vállalat képviseletében, annak érdekében a döntéshozót befolyásolják -, illetve mert a képviselő tájékozottságát az érdekérvényesítő személy fontos információkkal szolgálhatja. A döntéshozónak azonban nyilvánosságra kell hoznia, hogy valakinek felvállalta az ügyét; így akarták még a gyanúját is elkerülni a korrupciónak.
