Áldozatvállalás után újra gyorsul a gazdaság
Az adóemelések rövid távon nem érintik kedvezően a vállalkozásokat – mondja Garamhegyi Ábel, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) államtitkára. Ez a világon mindenütt így van, amiben a lélektani hatás is fontos szerepet játszik. Érdemes azonban megjegyezni, hogy ezek az intézkedések összességében nem változtatnak azon a tényen, hogy Magyarországon a társasági adózás átlagos szintje még így is a legalacsonyabbak közé tartozik Európában, és az élőmunka bér-, illetve járulékköltségei – a termelékenységbeli különbségeket is figyelembe véve – még mindig vonzóak a fejlett országokból érkező külföldi befektetők számára. Összességében tehát az egyensúlyjavító intézkedések rövid távon áldozatvállalással járnak, hosszabb időtávon azonban egyértelműen olyan előnyöket jelentenek, amelyek már néhány évet felölelő időtávban is kompenzálják a jelenlegi adóemeléseket.
Ennek köszönhetően a gazdasági tárca még rövid távon sem számít arra, hogy a külföldi befektetők elfordulnának Magyarországtól. A befektetőkkel folytatott megbeszélések tapasztalatai is megerősítik ezt. Bizalmukat az támasztja alá, hogy a kormány képes volt meghozni a reformok és a stabilizáció irányába ható első döntéseit.
A reálgazdaságot, főként a nagyrészt exportra termelő vállalatokat vélhetően nem fogja súlyosan érinteni a kiigazító csomag – bár nyilván meg fogják érezni az adóemeléseket -, mint ahogy a tárca reményei szerint a működőtőke-befektetések dinamikája sem fog lényegesen visszaesni. A mostani kiigazítás intézkedései természetesen a kkv-szektorra is hatással lesznek, mint ahogy érintik a nagyvállalatokat, a pénzügyi szektort, a lakosságot, a szolgáltatást és az államigazgatási szerveket, az egészségügyet is. Azonban nem lehet senkitől szolidaritást várni, ha kivételeket, mentességeket állapítanak meg a konszolidáció indokolt költségeinek viselésével kapcsolatban. Az adózásban javasolt változtatások tehát általános érvénnyel minden vállalkozásra vonatkoznak, a kkv-szférára is. Így a módosítások nem borítják fel a jelenlegi versenyviszonyokat.
A versenyképesség szempontjából fontos exportteljesítmény és a működőtőke-befektetések alakulása Magyarországon továbbra is pozitív trendeket mutat. Az adatok szerint a kivitel továbbra is két számjegyű ütemben nő. A működőtőke-beáramlás területén az előző esztendőben regisztrált 5,2 milliárd eurót követően az idei első negyedév újabb rekorderedményt hozott, hiszen a Magyarországra érkezett működő tőke meghaladta a 2 milliárd eurót. Annak érdekében, hogy Magyarország a jövőben is versenyképes maradjon, kiemelt szerepe lesz az ország innovációs képessége növelésének. A következő öt évben a GKM tervei szerint megduplázódik, 10 éven belül pedig megháromszorozódik a kutatás-fejlesztésre költött pénz, vagyis 2015-re a GDP 2,8-3 százalékára nőhetnek a magyar innovációs ráfordítások. Ezt részben az uniós pénzek teszik majd lehetővé: az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében 2007 és 2013 között mintegy 500-600 milliárd forint pályázati pénz nyílik meg, ezenkívül további 80-100 milliárd forintra lehet számítani az EU saját kutatási keretprogramjaiból.
A magyar gazdaság növekedése nagyon erősen függ az Unió teljesítményétől – azon belül is néhány nyugat-európai országtól -, mivel az ország külkereskedelmének több mint háromnegyedét az Unión belül bonyolítja le, és a működőtőke-befektetések döntő többsége is ezen országcsoportból származik. Ezért a magyar gazdaság már évek óta a nyugat-európai növekedés trendjét követi: általában 2-2,5 százalékos többlettel. Ez – a belső felhasználás csökkenése miatt – valószínűleg el fog "olvadni" a következő egy-két esztendőben, ezt követően azonban – a reformok sikere esetén – a gazdaság újbóli gyorsulására lehet számítani.
Társadalmi szolidaritásra van szükség az egyensúly megteremtéséhez
Az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) munkáltatói oldala egységes abban, hogy a konvergenciaprogramban kitűzött célok - kiszámítható egyensúly-, árfolyam- és gazdaságpolitika – az ország és a vállalkozások érdekét szolgálják – hangsúlyozza Tokár István, a Magyar Iparszövetség (OKISZ) elnöke. A 2006-2008-as stabilizációs intézkedések nyilvánvalóan nagyon érzékenyen érintik a vállalkozásokat és a lakosságot, s az is természetes, hogy mindenki a saját terheit érzi a legnehezebbnek. De a jelenlegi helyzetben társadalmi szolidaritásra van szükség a költségvetés egyensúlyának megteremtéséhez, a reformokhoz, s ezekben mindenkinek a jövedelmi helyzetétől függően kell részt vennie. A stabilizáció terhei – a kormány véleménye szerint – egyenletesen oszlanak el, hiszen körülbelül 33 százalék jut az államra, a munkaadókra és a munkavállalókra egyaránt.
Az adó- és járulékemelések érzékenyen érintik az üzleti szférát is, bizonyos mértékű jövedelemkiesést fognak okozni. Az is nyilvánvaló, hogy a tőkeerős nagyvállalatok könnyebben ki fogják heverni a negatív következményeket, mint a kis és közepes cégek, a legnehezebb dolguk pedig az önfoglalkoztató mikrovállalkozásoknak lesz. Nagy lesz ugyanis a nyomás, hogy a költségek emelkedését a vállalkozások a fogyasztókra hárítsák át, ám azon ágazatokban, ahol éles a verseny, erre csak korlátozott lehetőségük lesz a cégeknek. Arról nem is beszélve, hogy a lakosság növekvő terhei miatt várhatóan a fogyasztás visszaesésére is számítani lehet. Márpedig a hazai kis- és középvállalkozások 65-70 százaléka belföldre dolgozik, vagyis a fogyasztás csökkenése miatt ebben a szektorban nem keletkezik többletforrás, csökken a bevonható magántőke a fejlesztésekhez, ami a foglalkoztatás mérséklődéséhez vezethet. Emiatt a munkáltatók a foglalkoztatás megőrzése érdekében speciális kormányzati intézkedéseket tartanak szükségesnek.
Önmagában az adóemeléseket nem lehet kiragadni a stabilizációs csomagból. Az adóterhek változásánál jelen pillanatban sokkal fontosabb a pénzügyi válság elkerülése. A vállalkozók és a lakosság biztonságérzete szempontjából ugyanis a forint stabilitása alapvetően fontos, ezért a munkaadók egyetértenek minden olyan intézkedéssel, amely az euró bevezetésének a feltételeit mielőbb megteremtik. Ugyanakkor a vállalkozások a számukra jelentős többletterhet jelentő adó- és járulékemeléseknek csak akkor látják értelmét, ha az államháztartás tartós egyensúlyát szavatoló reformok sürgősen elindulnak olyan tartalommal, amely a többletbefizetéseket csak a legrövidebb ideig – legfeljebb 2008-ig – teszi szükségessé.
Tűzoltás helyett strukturális reformok kellenek
A költségvetési egyensúly megteremtésének szükségességével mindenki egyetért, ám az ahhoz szükséges eszközök tekintetében már eltérnek a vélemények – mondja Kuti László, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) alelnöke. A szakszervezetek szerint nem lett volna szabad például a középső, 15 százalékos kulcsot megemelni, hiszen az alapvető fogyasztási cikkeket és szolgáltatásokat érint, s emiatt a fogyasztás csökken, ami nem tesz jót a gazdaságnak. Sokkal ésszerűbb lett volna, ha a felső, 25 százalékos kulcsot tartja meg a kormány. Ugyancsak a fogyasztás visszaeséséhez és a reálkeresetek zsugorodásához vezet a munkavállalói járulékterhek emelkedése. Ilyen körülmények között a szakszervezetek a hároméves bérmegállapodás újratárgyalását fogják kezdeményezni. Természetesen - ellentétes irányban -, erre kényszerülnek a munkaadók is.
Kuti László véleménye szerint nem a közterheket kellene növelni, hanem a be nem folyó adókból és járulékokból kellene többet beszedni. Bár a kormányok már régóta ígérik az adóelkerülés elleni hatékonyabb fellépést, ám az eddigieknél sokkal komplexebb programra volna szükség. Ebben mind a munkavállalók, mind a munkaadók partnerek lennének. E probléma megoldásához azonban az állandó tűzoltási kényszer helyett hosszú távú stratégiára lenne szükség.
Ugyancsak átgondolatlanság jellemzi az állami kiadások csökkentését célzó intézkedéseket is – vélekedik az ÉSZT alelnöke. Strukturális reformok helyett e téren is csak rövid távú tűzoltás folyik. A fűnyíró elvű létszámcsökkentés helyett előbb végig kellene gondolni, hogy az államnak milyen feladatokat kell ellátnia, s azokhoz mennyi pénzre és mekkora létszámra van szükség, majd ennek alapján kellene átalakítani a közszféra egész szerkezetét. A strukturális reformokkal kapcsolatban gyakran hangoztatott érv, hogy azokhoz idő kell, a költségvetés egyensúlytalansága viszont azonnali beavatkozást igényel. Kuti László szerint azonban inkább a hosszú távú gondolkodás hiányáról van szó, és arról, hogy minden érintett félti a pozícióját és az egzisztenciáját.
