Előző számunkban a munkáltatói kárfelelősség szabályaival és a hozzá kapcsolódó bírói gyakorlattal foglalkoztunk. A következőkben a kártérítés módjára, az igényérvényesítésre vonatkozó rendelkezéseket járjuk körül.
A kártérítésre köteles munkáltatónak meg kell térítenie a dolgozó teljes vagyoni és nem vagyoni kárát, illetve amennyiben kármegosztásnak van helye, a rá eső kárrészt.
A munkavállaló vagyoni kára:
- a károkozás miatt elmaradt jövedelme,
- dologi kára (ingóságaiban bekövetkezett kára), valamint
- a sérelemmel, illetve annak elhárításával összefüggésben felmerült költsége.
A nem vagyoni kártérítés nem más, mint a károsultat ért nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges kárpótlás vagy költség.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 182. §-a alapján a kártérítés összegének kiszámításánál le kell vonni
- az elmaradt munkabérre eső nyugdíjjárulékot,
- az állami egészségügyi és a társadalombiztosítás keretében járó ellátást,
- amit a munkavállaló munkaereje hasznosításával megkeresett vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna,
- amihez a munkavállaló (hozzátartozója) a megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott,
- amihez a jogosult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá.
Elmaradt jövedelem
Az Mt. 178. §-a alapján az elmaradt jövedelem megállapításánál a munkaviszony körében – mind a pénzben, mind a természetben megállapított – elmaradt munkabért, és azokat a rendszeres szolgáltatások pénzbeli értékét kell figyelembe venni, amelyekre a munkavállaló a munkaviszony alapján a munkabéren felül jogosult, feltéve ha azokat a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette.
A munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres keresetet kell megtéríteni. Az elmaradt jövedelem megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeni változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre számolni lehetett. Meg kell téríteni azt a kárt is, amelyet a munkavállaló a sérelemből eredő jelentős fogyatékossága ellenére, rendkívüli munkateljesítménnyel hárít el. Nem kell megtéríteni az olyan szolgáltatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetén járnak, továbbá a költségtérítés címén kapott összeget.
Az elmaradt munkabért mindig bruttó összegben kell meghatározni, minthogy a jövedelempótló kártérítés általában jövedelemadó-köteles.
Borravaló
A bírósági gyakorlat szerint az elmaradt jövedelemnél figyelembe kell venni a borravalót is, ha a dolgozó olyan munkakörben dolgozott, ahol a munkabért erre tekintettel állapították meg és a munkavállalók munkájának honorálása ebben a formában szokásos (például a felszolgálók esetében).
Biztosítás
Ha a dolgozó biztosítást kötött, az így kapott biztosítási összeget a munkáltató nem veheti figyelembe. Amennyiben azonban a munkáltató a dolgozónak okozott károk megtérítésére felelősségbiztosítást kötött, az így kifizetett összeget a kártérítés összegébe beleszámít.
Táppénzes állomány
Teljesen keresőképtelennek kell tekinteni a munkavállalót a táppénzes állomány ideje alatt. A bírói gyakorlat szerint a rokkant munkavállalót megmaradt munkaereje hasznosítása tekintetében nem terheli kárenyhítési kötelezettség.
Dologi kár
A munkáltatónak meg kell térítenie a károkozás folytán elveszett vagy megsemmisült ingóság értékét. A munkáltató a dologi kár összegét és a természetbeni juttatás értékét a kártérítés időpontjában érvényes fogyasztói ár alapján köteles megállapítani. A dologi kárnál figyelembe kell venni az avulásból fakadó értékcsökkenést is. Ha a dolog értékcsökkenés nélkül kijavítható, akkor a javítási költséget kell megtéríteni.
Nem vagyoni kár
A magyar munkajogi szabályozás ugyan előírja a munkáltató terhére a nem vagyoni kár megtérítésének kötelezettségét is, azonban a nem vagyoni kár fogalmát nem határozza meg. A bírói gyakorlat a nem vagyoni kártérítés megállapításakor általában az egészségkárosodást, a hátrányosan megváltozott életvitelt, az élettevékenységek beszűkülését, valamint a sérült életkorát veszi figyelembe.
Az Alkotmánybíróság azonban rámutatott arra, hogy a testi épségében és egészségében sérelmet szenvedett ember joga nem értékesebb vagy védelemre érdemesebb jog az individuális szabadságjogoknál. Az emberi méltóság egyenlő védelméből adódó alkotmányos követelmény, hogy például a megrágalmazott, a személyes vagy lelkiismereti szabadságában sértett személy jogát ugyanúgy kell védeni, mint a testi épséget és az egészséghez való jogot. Eszerint a nem vagyoni kárért fennálló felelősség oltalmát igényelhetik a személyes szabadság és lelkiismereti szabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, a hivatás szabad gyakorlásának akadályozása, a hírnév, a becsület, az emberi méltóság sérelmei, a képmás, a hangfelvétel és a szellemi alkotás jogosulatlan felhasználása körében okozott sérelem miatt is.
A nem vagyoni kártérítés nem a sérelem vagyoni ellenértéke. Célja olyan vagyoni előny, mely hozzávetőleg ellensúlyozza a károsult sérelmét. Mértéke az eset körülményeitől, a sérelmet szenvedett személy egyéni sajátosságaitól függ. A nem vagyoni kár megtérítésére irányuló igény elbírálása során azt kell vizsgálni, hogy az elszenvedett sérelem milyen mértékű és a megítélhető vagyoni szolgáltatás mennyiben nyújt körülbelül egyenértékű másnemű előnyt a kárvallott dolgozónak. Nem vagyoni kártérítésként járadék is megállapítható.
A nem vagyoni kártérítés alapja
A bírói gyakorlat alapján a nem vagyoni kártérítés alapja lehet a maradandó pszichés és idegrendszeri károsodás is. Ezt jelölte meg a Legfelsőbb Bíróság például annak a környezetvédelmi munkakörben foglalkoztatott dolgozónak az esetében, akit az erdőben kullancs csípett meg, és ennek következtében agyvelőgyulladásban betegedett meg.
A bíróság a nem vagyoni kártérítés alapjaként a sportolás abbahagyása miatti nagymértékű elhízást, a megváltozott életvitelt, az esztétikai hátrányt jelentő hegesedést és a sérült életkorát határozta meg annak a munkavállalónak az esetében, aki 23 éves korában olyan balesetet szenvedett el, melynek következtében kezének szorító ereje csökkent. Ezért abba kellett hagynia a sportolást, munkakörét nem tudta ellátni, és a karján torzító jellegű, műtéttel sem korrigálható 20 cm-es hegesedés keletkezett. A bíróság nem fogadta el a munkáltatónak az esztétikai hátrány figyelembevételére irányuló, a munkavállaló nemére – aki történetesen férfi volt – alapított kifogását, mivel a törvény tiltja a hátrányos megkülönböztetést a dolgozók neme alapján.
A bíróság annak – a balesetekor 16 éves – munkavállalónak az esetében, aki munkavégzése során olyan súlyos lábsérülést szenvedett, hogy az egyik lábát térd felett amputálni kellett, a nem vagyoni kártérítés jogalapjaként a sérült fiatal életkorát, a sérülés maradandó jellegét, a munkaképtelenséget, a végleges jelleggel beszűkült életvitelt és azt jelölte meg, hogy a sérült egész élete során mások gondozására és segítségére szorul.
Fontos azonban kiemelni, hogy nem vagyoni kártérítés csak abban az esetben illeti meg a munkavállalót, ha olyan tényeket bizonyít, amelyek alapján a munkáltató magatartásával okozati összefüggésben áll a nem vagyoni károsodása.
Általános kártérítés
A munkáltató általános kártérítésre akkor köteles, ha a vagyoni kár vagy ennek egy része pontosan nem számítható ki, de a jövőben bizonyosan bekövetkezik. Az általános kártérítésnek olyan összegűnek kell lennie, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Általános kártérítés járadékként is megállapítható. Ilyen kártérítés állapítható meg például akkor, ha a dolgozó teljesen elveszíti a látását, és emiatt a szabad idejében zenét hallgat. Ezzel összefüggésben összegszerűen pontosan meg nem határozható, de a jövőben bizonyosan bekövetkező kiadásai lesznek.
Költségek
A munkáltató kártérítési kötelezettsége kiterjed a károkozással összefüggésben felmerült indokolt költségekre is. Ilyen költség lehet az ápolás-gondozás költsége (ha hozzátartozók végzik is, hiszen ők sem kötelezhetők ingyenes munkavégzésre), a közlekedési költségekkel, gyógyszerekkel kapcsolatos kiadások, a háztartásban a sérült által korábban elvégzett munkák ellenértéke (ha ezek rendszeresen felmerülnek és idegen munkaerővel kell elvégeztetnie azokat), a balesettel összefüggésben felmerült rokkantgépkocsi beszerzésével és üzemeltetésével kapcsolatos költségek stb.
Járadék
Kártérítésként járadék is megállapítható, ha a kártérítés a dolgozó vagy hozzátartozója tartását szolgálja. Ebben az esetben a járadékkal a rendszeres havi jövedelmek elvesztését, csökkentését kell kompenzálni.
A kártérítési járadék iránti igény 6 hónapnál korábbi időre visszamenőleg nem érvényesíthető, kivéve ha a jogosult bizonyítja, hogy a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli, továbbá ha a munkáltató elmulasztja a kárigény bejelentésére szóló felhívás kiadását.
A kártérítés összege módosítható, ha változás következik be a munkavállaló vagy a munkáltató lényeges körülményeiben. A módosítást kérheti a munkáltató és a munkavállaló, valamint felelősségbiztosítás esetén a biztosító is.
A kártérítés módosításának alapjául szolgáló munkabér-növekedés mértékének meghatározásánál a munkáltatónak a károsultat a sérelem bekövetkezésekor foglalkoztató szervezeti egységénél, a károsulttal azonos munkakört betöltő munkavállalók ténylegesen megvalósult átlagos, éves bérfejlesztésének (átlagkeresete változásának) mértéke az irányadó. Azonos munkakört betöltő munkavállalók hiányában a módosítás alapjaként a szervezeti egységnél ténylegesen megvalósult átlagos, éves bérfejlesztést (átlagkeresete változását) kell figyelembe venni. A szervezeti egység megszűnése esetén a kártérítés módosításánál a munkáltatónál a károsulttal azonos munkakört betöltő munkavállalók, ilyen munkavállalók hiányában pedig a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztésének (átlagkeresetének) mértéke az irányadó.
Járadékemelés
A járadék felemelésének alapja lehet a munkavállaló állapotának rosszabbodása, munkaképességének további csökkenése, illetve munkaképtelenségének bekövetkezése, ha emiatt további keresetveszteség érte. A munkáltatónál végrehajtott bérfejlesztés ugyancsak megalapozhatja a járadék felemelését. A bírói gyakorlat szerint a munkavállaló csak olyan béremelkedésre hivatkozással kérheti kártérítési járadéka felemelését, amely a káreset hiányában őt is érintette volna.
Ennek megfelelően a járadék különösen az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után csak akkor emelhető fel, ha az összes körülmény gondos mérlegelése mellett megállapítható, hogy a munkavállaló a sérelem előtti munkakörben dolgozott volna tovább. Ellenkező esetben ugyanis a munkavállaló a kárát meghaladó többletjuttatásban részesülne.
Az üzemi baleseti járadék felemelésénél nem a hasonló munkakörben dolgozók átlagkeresete, hanem a béremelés százalékos értékének megfelelően megállapított sérülti átlagkereset az irányadó. Elmaradt jövedelemként csak a balesetet megelőzően rendszeresen kapott jövedelem vehető figyelembe.
A kártérítési járadék felemelése iránt indult perben – a károsulttal azonos munkakört betöltő munkavállalók hiányában – a kártérítés módosításánál a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztés aránya az irányadó. Munkahelyváltozás esetén a kártérítés kiszámításának egymásnak ellent nem mondó adatokon kell nyugodnia.
Járadékleszállítás
A munkáltató akkor kérheti a járadék leszállítását, ha a dolgozó állapotában, szakképzettségében olyan változás történt, amelynek folytán elérné korábbi keresetét. A nyugdíjak jogszabály alapján történő felemelése, valamint a nyugdíjjárulék mértékének emelkedése azonban nem vezethet a járadék csökkentéséhez.
Felhívás a kárigény bejelentésére
A munkáltató a károkozástól való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül köteles felhívni a munkavállalót igénye bejelentésére. Erre 15 nap alatt kell a munkavállalónak válaszolnia. A munkáltató teljes vagy részleges elutasító döntése ellen 3 éves elévülési időn belül lehet a bírósághoz fordulni.
A bírói gyakorlat szerint a kárigény-bejelentésről szóló felhívás elmaradása azzal a következménnyel jár, hogy a kárigény az elévülési időn belül akkor is érvényesíthető, ha az egyébként csak 6 hónapra visszamenőleg járna. Ha a munkáltató bérfejlesztést hajtott végre, erről 15 napon belül köteles értesíteni a károsultat. A munkáltató jogosult továbbá évente igazolást kérni a munkavállaló jövedelmi viszonyairól, de a munkavállaló csak azokról a jövedelmeiről köteles tájékoztatni a munkáltatóját, ami a járadék megváltoztatása szempontjából releváns.
Elévülés
Az általános elévülési időn – vagyis 3 éven – túl nem érvényesíthető kárigény. Itt is irányadók az elévülés nyugvására, illetve megszakadására vonatkozó szabályok. Az elévülés nyugvásához vezet, ha például a sérült fekvőbetegként kórházban van, mert a kezelés tartama alatt menthető okból akadályozott az igénye érvényesítésében.
Mivel egy sérelemből a munkavállalót különböző időpontokban különböző károk érhetik, a bírói gyakorlat kialakította az úgynevezett szakaszos elévülést. Ez azt jelenti, hogy az ugyanazon károsodásból származó különböző jövedelemkiesések önállóan évülnek el, vagyis valamely korábban megnyílt igény érvényesítésének elmulasztása nem hat ki a másik igény érvényesíthetőségére.
A kártérítési igények tehát önállóan évülnek el, az elévülési idő kezdő időpontja a következő:
- az átlagkereset és a táppénz különbözete esetén a táppénz első fizetésének napja,
- az átlagkereset és a sérelem folytán csökkent kereset különbözete esetén a sérelemből első ízben bekövetkezett keresetcsökkenés,
- az átlagkereset és a rokkantsági nyugdíj különbözete esetén a rokkantsági nyugdíjállományba helyezés időpontja.
Az Mt. 186. §-ának (2) bekezdése alapján az elévülési idő
- a táppénz első fizetésének napjától,
- attól az időponttól, amikor a sérelem folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés első ízben vezetett jövedelemkiesésben megmutatkozó károsodásra, végül
- a rokkantsági nyugállományba helyezés időpontjától
kezdődik.
Hozzátartozói kárigények
Az Mt. 181. §-ának (1) bekezdése alapján a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló közeli hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárait, indokolt költségeit is. A bírói gyakorlat szerint a munkáltatónak meg kell térítenie a hozzátartozó részére a szokásosnak megfelelő – illő – eltemettetés költségeit (sírhely, sírkő, a munkavállalóval eltemetett ruha, a hozzátartozók részére vásárolt gyászruha, a halotti tor, a koszorúvásárlás, egyházi vagy más szertartás költségei). Az ítélkezési gyakorlat szerint hozzátartozói kártérítésre jogosult a halálos üzemi balesetet szenvedő dolgozónak a házastársa, aki emiatt ideg-összeroppanást kapott, és hosszabb időre keresőképtelenné vált.
Ha olyan személy baleseti járadékát kell megállapítani, akinek eltartásáról az elhalt eltartóval együtt más is köteles gondoskodni, a felek méltányos érdekeit, az életszerűség követelményeit és a konkrét eset sajátosságait is szem előtt tartó megoldásra kell törekedni.
A baleset folytán meghalt munkavállaló jövedelmének kiszámításakor nemcsak a munkabérét, hanem azt is figyelembe kell venni, amit külföldi megélhetését is szolgáló valutaellátmányból megtakarított.
A munkáltató köteles megtéríteni a hozzátartozó nem vagyoni kárát is, ha annak feltételei fennállnak.
Tartást pótló kártérítés
A hozzátartozó a munkavállaló halála esetén tartást pótló kártérítést is kérhet. Az ilyen kártérítés megállapításának feltétele azonban, hogy a sérelmet megelőzően a károsult munkavállaló eltartotta hozzátartozóját, illetőleg tartásához hozzájárult, s a halált követően az egy főre jutó jövedelem már nem éri el a káreseményt megelőző szintet. A károsodást hozzátartozónként kell elbírálni, s a ráutaltság megállapításához számba kell venni az eltartottak és az elhalt munkavállaló jövedelmeit, valamint a halál utáni jövedelmet, figyelembe véve azt is, hogy a dolgozó milyen jövedelmet érhetett volna el. A tartást pótló kártérítés összegét úgy kell meghatározni, hogy biztosítsa a közeli hozzátartozónak a sérelem előtti színvonalon való megélhetését. A bírói gyakorlat általában a szülők jövedelmének 20-20 százalékát veszi figyelembe gyermekenként és 30-30 százalékot a szülők létfenntartására. Ha az elhunyt munkavállaló felróható magatartására figyelemmel kármegosztásra került sor, a kármegosztást az özvegyi nyugdíj és árvajáradék levonása után fennmaradó megtérítetlen elmaradt többletjövedelemre kell alkalmazni.
