Kétségtelen, hogy soha ilyen korai időpontban nem terjesztették az Országgyűlés elé az adó- és különösen a járuléktörvény-tervezeteket. Szeptember közepén már az általános vitán is túl volt a parlament. A szociális partnerek véleményét ebben az évben nem kérte ki a kormány, ami a munkaadók szerint súlyos mulasztás.
A kormány a társadalmi párbeszéd új formáinak és fórumainak kialakulásakor ígéretet tett arra, hogy – ha nem is az Országos Munkaügyi Tanács keretein belül, de – a munkaadók és a munkavállalók képviselőivel egyezteti az adó-, járulék- és költségvetésitörvény-tervezeteket. A szociális partnerek hiába várták, hogy hivatalosan módjuk nyíljon véleménynyilvánításra. Egyes munkaadók és egyes kormányzati szervek tárgyaltak ugyan egymással, de ez korántsem minősíthető a társadalmi párbeszéd hivatalos formájának.
Bizottsági támogatás
Éppen ezért is minősítette gesztusértékűnek az Országos Munkaügyi Tanács munkaadói oldala az Országgyűlés Költségvetési Bizottságának meghívását a kétoldalú megbeszélésre, melynek során a bizottság informálódni próbált a munkaadók véleményéről a változásokat illetően.
Tekintettel arra, hogy e törvényekhez szeptember 8-ig lehetett módosító indítványokat benyújtani, nem elhanyagolható körülmény, hogy bizottsági támogatással talán még eszközölni lehet némi változtatásokat a benyújtott javaslatokhoz képest.
A szeptember 19-én lezajlott megbeszélésen a munkaadói szervezetek képviselői ismertették azokat az indítványokat, amelyekben érdemi elmozdulást remélnek a benyújtott törvényjavaslathoz képest.
E problémák fókuszát vitathatatlanul a kormány javaslataiban és számításaiban szereplő 40 ezer forintos havi minimális bér jelenti.
A jelenlévők véleménye szerint a munkaadók által fizetendő társadalombiztosítási járulék 3 százalékpontos csökkentése nem kompenzálja a minimálbér-emelés következtében keletkező munkaadói terheket. Ez a vélemény nem kizárólag a kis- és középvállalkozásokat, hanem a nagyvállalatokat képviselő szervezetek részéről is megfogalmazódott. A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének képviselője kifejtette, hogy a nagyvállalatoknál különösen kiélezett helyzet keletkezhet az érvényes kollektív szerződések azon szabályai miatt, amelyek bizonyos bérkategóriákat és juttatásokat a mindenkori minimális bér mértékéhez kötnek. Mivel a nagymértékben növekvő minimális bér egyéb költségnövekedést (bérek, juttatások, járulékok) is involválna, vélhetően igen sok helyen mondják majd fel a kollektív szerződéseket, s ez mind a munkaadók, mind a munkavállalók számára bizonytalan helyzetet idézhet elő.
Veszélyeztetett területek
A kis- és középvállalkozások számára a probléma még földhöz ragadtabb". Számukra ugyanis – mint azt érdekképviseleteik egybehangzóan állították – a minimális bérűek szintre hozása" is gondot jelent. A fogyasztási szövetkezetek által foglalkoztatottak 30-40 százaléka a tervezett minimális bér alatti jövedelemmel rendelkezik. A Magyar Iparszövetség által képviselt ipari szövetkezetek 70-75 százalékát fenyegeti a tönkremenés veszélye, ha a minimális bér a tervezett mértékben emelkedik. Az egyéni vállalkozók 96 százaléka önfoglalkoztató, többségük a legkisebb bér után fizet járulékot. Valószínűtlen, hogy piaci viszonyaik olyan mértékben javuljanak, ami fedezetet nyújthatna a növekvő járulékterhekre.
A mezőgazdaságban foglalkoztatottak szintén igen jelentős hányada kénytelen beérni a legkisebb bérrel. Az ágazatban – ahol eddig az is gondot okozott, hogy a mindenkori törvényes minimumot a többi ágazattal egy időben vezessék be – a tervezett emelés kigazdálkodására semmi esélyt nem látnak.
Mindezek alapján (noha a legkisebb bér fölemeléséről egyelőre semmiféle megállapodás, sőt még tárgyalás sem történt az illetékes Országos Munkaügyi Tanácsban) a munkaadók az adó- és járulékszabályok kedvezőbb alakításával szeretnének mozgásteret nyerni a minimális bér újragondolásához.
Felvetődött mindenekelőtt a tételes egészségügyi hozzájárulás eltörlése, de legalábbis erőteljes mérséklése. Ugyancsak szóba került a 11 százalékos egészségbiztosítási hozzájárulás megszüntetése. A munkaadók kifejezték igényüket a költségnövekedéssel arányos, a Munkaerőpiaci Alapból fizetendő kompenzációra. Hangsúlyozták, hogy a minimális bér egyáltalán ne viseljen személyi jövedelemadó-terhet.
Javasolták, hogy ne csupán az 50 dolgozónál kevesebbet foglalkoztató, hanem a 250 főt foglalkoztató vállalkozások számára is legyen adómentes a beruházás, valamint a beruházásra való tartalékolás is.
Az IPOSZ elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a minimális bér kategóriája számos jogszabályban szerepel (gondoljunk csak a szociális juttatásokra), s ezeknél a jogszabályoknál nincs végigvezetve" a módosulásból következő változás.
Kompenzációs igények
A Költségvetési Bizottság elnöke kifejezte azt a véleményét, hogy személy szerint – tekintettel az Európai Unióhoz való csatlakozással járó követelményekre – egyetért a minimális bér nagymértékű emelésével, de csak megfelelő kompenzáció esetén.
A munkaadók – az egyes adó- és járuléktörvény-tervezetek őket érintő problémáit felsorolva – a következő változtatási javaslatokat tették:
- Az egyéni vállalkozók – tekintettel arra, hogy az úgynevezett személyes kivétjük progresszív adó alá esik, s lényegében munkabérként funkcionál – a munkavállalókhoz hasonlóan részesüljenek adójóváírásban.
- Ne csak egyes adótételeket, hanem az adómentes természetbeni juttatások értékét is valorizálják. A Stratosz képviselője az adómentes étkezési hozzájárulás 2800, illetve meleg étkezés esetében 4400 forintra való emelését, a napidíj 500 forintban való megállapítását javasolta.
- A személygépjármű használatával kapcsolatos 3 forint/km-es – jó néhány éve változatlan – átalányt 10 forint/km-re kellene emelni.
- Az üzemanyag-megtakarítás megadóztatása vagy rendkívül nagy mértékű többletráfordítást okoz a közlekedési vállalatoknak, vagy dolgozóik jövedelme csökken. Ezért e javaslat elhagyását kérik a munkaadók.
- A VMOSZ képviselője javasolta, hogy a 18 százalékos nyereségadó-mentesség ne csupán a beruházások után járjon, hanem – 10 millió forintos mértékig – általánosan is.
- Az MGYOSZ kifogásolta a tőkeszámlára helyezhető értékpapírok utáni 20 százalékos adó bevezetését, mivel az a kisbefektetők befektetési hajlandóságát rontja, ezáltal – a tőkebevonás megnehezülése okán – lassulhat a növekedés.
- Hangsúlyosan vetődött fel az üzleti célú reprezentáció kérdése. A munkaadók ésszerűtlennek és célszerűtlennek tartják a parlament elé benyújtott tervezet vonatkozó részét, és kifogásolják a reprezentációs kiadások megadóztatását. Érveik szerint ez erősen akadályozhatja a normális üzleti kapcsolatok kiépítését.
- Kifogásolták a munkaadók az áfa-visszatérítés jelenlegi rendszerét is. Egyetértés alakult ki abban, hogy e rendszer a vállalkozói likviditást erősen rontja.
- Eddig nem kellett fizetni idegenforgalmi adót az úgynevezett konferenciaturizmus után. Bevezetése komoly mértékben megdrágítja a tanfolyamra és konferenciára utazást, rendezvények lebonyolítását, ezért célszerű lenne elhagyni.
- A környezetvédelmi termékdíjak egészen extra mértékben (több esetben 100 százalékkal) emelkednek, s újabb termékekre terjesztik ki azokat. Mivel e díjak csupán pótlólagos állami bevételt jelentenek, s nincs garancia ezek környezetvédelmi célú felhasználására, így e változások elhagyását javasolják a munkaadók.
- Az egyéni vállalkozók évi minimumjövedelmét pillanatnyilag – törvényi felhatalmazás alapján – minden évben pénzügyminiszteri rendelet szabja meg. Ez több szempontból diszkriminatív, ráadásul idegen a jelenlegi, jövedelem típusú adórendszertől. Az IPOSZ az ennek kiadására felhatalmazó törvényhely visszavonását szorgalmazza.
A Költségvetési Bizottság elnöke ígéretet tett arra, hogy megvizsgálják a felvetett problémák adó- és járulékrendszeren belül való megoldásának lehetőségeit, s amennyiben a bizottság egyetértésével módot találnak az egyes javaslatok érvényesítésére, akkor képviselni fogják azokat.
