Az új kamarai törvény gyökeresen új kamarai rendszer kialakításáról rendelkezik, és ennek megvalósítására novemberig ad időt a kamaráknak. Az új rendszer létrehozása, a korábbi közigazgatási feladatok átadása hatalmas munkát jelent a köztestületek számára, az év hátralévő része tehát még mindig a kamarai huzavona jegyében fog eltelni. A kezdeti lépéseket már megtették a szervezetek, ám egyelőre még a jogszabályi környezet hiányosságai is nehezítik az átalakulást.
Az új kamarai törvény rendelkezése értelmében az átalakulás egyik fő – és sokak által sérelmezett – lépése már megtörtént: a kézműveskamara (MKK) beleolvadt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarába (MKIK). A több mint 160 ezer tagot számláló MKK március 31. óta az MKIK önálló szakmai kollégiumaként működik. Az egybeolvadásról szóló megállapodás szerint az MKK a jövőben 33 százalékos részarányban képviselteti magát az iparkamara vezetésében. A kézműves-kollégium nem rendelkezik önálló költségvetéssel, működésének személyi és tárgyi feltételeit az MKIK teremti meg.
A gazdasági kamarák számára a legdrasztikusabb módosítás az 1999. évi CXXI. törvényben az a rendelkezés volt, hogy a későbbiekben nem láthatnak el köztestületi feladatot. Kamarai körökben ez nem kis vihart kavart, hiszen a gazdasági önkormányzatok épp abban látták fő feladatukat, hogy effajta szolgáltatásokat nyújthatnak a vállalkozóknak. A kamarák öt évvel ezelőtti megalakulásuk óta kemény harcot folytattak azért, hogy a köztestületi feladatok hozzájuk kerüljenek, s a viszonylagos normalizálódás után a vállalkozások számára most ismét problémát okoz majd kiigazodni az új rendszerben.
A feladatok újraosztása
Annak érdekében, hogy a törvényben meghatározott ütemezés szerint felállhassanak az újjáalakult kamarák és a funkciók is a helyükre kerüljenek, elkerülhetetlenné vált a kamarák közigazgatási feladatait szabályozó jogszabályok felülvizsgálata is. Az ipari miniszter elkészítette a gazdasági kamarák feladatainak átadásával összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatot, amelyet a kormány már elfogadott, és várhatóan a közeljövőben áldását adja rá a parlament is. A törvényjavaslat elfogadása igencsak sürgető, hiszen az új kamarai törvény úgy rendelkezik, hogy a kamarák a folyamatban lévő közigazgatási ügyeket 2000. október 31-ig kötelesek átadni azoknak a szervezeteknek, hivataloknak, amelyeket a jogszabály erre kijelölt.
A kormány célja, hogy a feladatok átadása ne okozzon gondot a vállalkozók számára, ezért meghatározta, hogy az úgynevezett egyablakos ügyintézést, amely a kamaráknál már 1998 óta működik, legalább az eddigi színvonalon lehessen működtetni az átmeneti időszakban is. A közigazgatási feladatok átvételének kezdeti időszakában se forduljon elő, hogy a szolgáltatás köre, színvonala csökkenjen, vagy éppen a szolgáltatást igénybe vevőknek emiatt többletfeladataik keletkezzenek. Mindezt persze csak a gyakorlat igazolhatja, ám a fennakadásokra fel kell készülni, ha másért nem, az átalakulás következtében keletkező információzavar miatt.
A módosítás szerint gondoskodni kell arról is, hogy a feladatok átadásakor az állampolgár ne kerüljön hátrányos helyzetbe a helyszín megváltozása miatt sem. Az átvett közigazgatási feladat helyszínének tehát könnyen és gyorsan megközelíthetőnek kell lennie.
Mindezek tükrében indokoltnak látszik, hogy a kamarák jogszabályban meghatározott, átadandó feladatait a körzetközponti települések önkormányzatainak jegyzői vegyék át. Így garantálni lehet a feladatok ellátásához azt a belügyi-távközlési infrastruktúrát, amely elengedhetetlen az okmányirodák számára is.
Egyből sok ablak
A jogszabály tervezésekor célszerűnek látszott, hogy az önkormányzatokhoz csak az egyéni vállalkozókkal kapcsolatos közigazgatási és nyilvántartási feladatok, valamint az ezekkel összefüggő szolgáltatási feladat- és hatáskör kerüljön. A különleges szakértelmet igénylő engedélyezési és ellenőrzési feladatokat viszont nem célszerű az önkormányzatokhoz telepíteni, hiszen emiatt jelentősen meg kellene növelni a szakértői dolgozói létszámot az önkormányzatoknál. A speciális feladatokat részint a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalához telepítik, részint szakfelügyeletekhez. Ilyen speciális feladat a gázszerelők nyilvántartása és ellenőrzése, amelyről a gázszolgáltatásról szóló törvény rendelkezik. Hasonlóképpen vissza kell adniuk a kamaráknak az idegenvezetőkkel, utazásszervezési és közvetítési tevékenységgel, az egyes kereskedelmi tevékenységekkel, valamint a vendéglátóüzletek kategóriába sorolásával, a kereskedelmi és fizetővendéglátó helyek osztályba sorolásával kapcsolatos közigazgatási feladatokat. A gazdasági önkormányzatok hatásköre volt eddig az ingatlanok időben megosztott használati jogának értékesítésével kapcsolatos hatósági feladat is. Ezek kerülnek tehát a GM-hez. Ugyanakkor olyan feladatok, mint a személytaxis-engedélyek kiadása, igazolólapok és igazolványok kiadása, a nyilvántartás és a működés ellenőrzése kifejezetten szakmai feladat, amit célszerű a területi közlekedési felügyeletekhez csoportosítani, erre is tett javaslatot a törvény-előkészítő gazdasági miniszter. Az elképzelések szerint viszont a kamaránál marad az egységes termékazonosító kód alkalmazásáról szóló kormányrendelet végrehatásából adódó minden feladat. Ezt az indokolja, hogy az erre kialakult rendszer a Csomagolási és Anyagmozgatási Szövetség keretében működik, ugyanakkor nem jár hatósági jogosítvánnyal.
Informatikai rendszer
A közigazgatási hatáskörök átalakulása természetesen bizonyos szervezeti átalakításokat tesz szükségessé azoknál az intézményeknél, amelyekre az új feladatok hárulnak, és ennek költségvonzata is van, az ezzel kapcsolatos előkészületeket, az igények felmérését már megkezdték. A feladatok eredményes átvételéhez hosszú hónapokra lesz szükség. Létre kell hozni egyebek között az egyéni vállalkozók nyilvántartásához szükséges informatikai rendszert. Meg kell oldani a vállalkozókkal kapcsolatos regisztrációt, illetve felül kell vizsgálni az adatokat, rendszerezni kell a még fel nem dolgozott adatmennyiséget. Informatikai kapcsolatot kell kiépíteni az APEH, a KSH, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az Országos Nyugdíjfolyósító és a cégbíróság nyilvántartásához. Szükséges lesz a GM Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalán belül felállítani a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Engedélyezési Főosztályt és az ehhez kapcsolódó ügyfélszolgálatot.
A jogszabály szerint a kamaráknál marad a fogyasztóvédelmi békéltetőtestületek működtetése, valamint a nemzetközi kereskedelmi ügyekben eljáró állandó választottbíróság működésének biztosítása. A jogszabályalkotók szerint ugyanis ezek nem minősülnek közigazgatási feladatnak, s indokolt, hogy továbbra is a kamarák lássák el.
Mi lesz a tagdíjjal?
Az átalakulás egyik kulcskérdése az eddig csupán tagdíjbevételből gazdálkodó kamarák felhalmozott vagyonának sorsa, valamint a tagdíjak kérdése – különös tekintettel az esedékes, de be nem hajtott tagdíjakra. A vagyonról elszámolás készül, amelyet az Állami Számvevőszék vizsgál, az ezzel kapcsolatos ellenőrzések áprilisban kezdődnek meg. A kamarai vagyont 2000. november 1-jén kell átadni az önkéntes tagságon alapuló új szervezeteknek.
Külön probléma a be nem hajtott tagdíjak kérdése, amely Sümeghy Csaba kormánymegbízott szerint nemcsak jogi, hanem erkölcsi kérdés is. A kamarai törvény szerint az 1999. december végéig be nem szedett tagdíjak behajtására a kamaráknak ez év március 31-ig volt lehetőségük, áprilistól pedig csupán az idén esedékes tagdíjra van jogosítványuk. A kormánymegbízott szerint a kamarák súlyos erkölcsi hibát vétettek, hogy az elmaradt tagdíjakat nem szedték be időben, ez a vállalkozói bizalom szempontjából aggályos. Erkölcsileg ugyanis megkérdőjelezhető az utólagos tagdíjbehajtás, és kifejezetten hátrányos abból a szempontból, hogy a vállalkozói kör örömmel" váljon az újonnan felálló kamarák önkéntes tagjává. A kamarák ugyanakkor arra készülnek, hogy mindenképpen behajtják az elmaradt tagdíjakat, úgy tekintik, hogy ez kötelessége a vállalkozónak, a kamarának egyaránt. A kamarák a Pénzügyminisztériumtól kértek állásfoglalást a tagdíj beszedhetőségének ügyében. Szerintük ebből egyértelműen kiderül, hogy az új kamarai törvény tagdíjra vonatkozó rendelkezése szerint adók módjára behajtható minden olyan kamaraitagdíj-tartozás, amely a kötelező tagság ideje alatt keletkezett. Eszerint tehát akár 2000-ben, akár az azt megelőző években halmozta fel tartozását a vállalkozó, elévülési ideje az adózás rendjéről szóló törvény szerint az esedékesség naptári évének utolsó napjától számított öt év, azaz addig behajtható. Az MKIK már bejelentette, hogy kiértesíti a vállalkozókat tartozásukról, és feltett szándéka, hogy beszedi az elmaradt tagdíjakat. A behajtást persze nagyban nehezíti, hogy a tagdíjhátralékkal rendelkező vállalatok egy része már megszűnt.
Az átalakulás a legsúlyosabb beavatkozást az MKIK és az MKK életében eredményezte. Az MKK beolvadása már megtörtént, ezt a szervezetek hosszas egyeztetésekkel készítették elő. Az ágazati koordináció a megállapodásoknak megfelelően a korábbi struktúra szerint folyik – ismertette Dunai Péter, az MKIK főtitkára. A 20 területi kamaránál is megalakultak a kézműves-kollégiumok. Már folynak a választási előkészületekkel kapcsolatos munkálatok, a választási szabályokkal kapcsolatban ugyanis a GM javaslatokat kért a kamaráktól, ezekről később egyeztetnek.
Kilépők és bennmaradók
Az MKIK nemrégiben felmérést készített arról, hogy mire számíthat az önkéntes tagság bevezetésével. A megkérdezettek az önkéntességről, a kamarai szolgáltatásokkal való elégedettségükről nyilatkoztak. A vizsgálat szerint a tagok 14 százaléka úgy nyilatkozott, hogy az önkéntes rendszerben is tag kíván maradni. A többség, 64 százalék még nem tudott nyilatkozni a kérdésben, a kilépés mellett 22 százalék döntött határozottan. A felmérésből kiviláglott, hogy főként az egyéni vállalkozók fontolgatják a kilépést. A vizsgálat alapján az MKIK nem aggódik attól, hogy tagsága elvész, bár kétségtelenül számítani kell arra, hogy a felmérés arányai változnak. Dunai Péter szerint azonban ha a jelenlegi 600 ezres tagságnak csak a 10 százaléka megőrzi státusát, akkor is mint jelentős szervezettel kell számolni az MKIK-val. Nem tartja tragikusnak a kisvállalkozók hűtlenségét sem, hiszen érthető módon számukra jelent leginkább terhet a tagdíj kifizetése, ugyanakkor a szolgáltatások igénybevétele náluk nehézségbe ütközik. Való igaz, hogy többségükben a társas vállalkozások, a közepesnél nagyobb cégek nyilatkoztak pozitívan a tagság megtartásáról az önkéntes rendszerben is, ám ehhez hozzá kell tenni: gazdasági erő szempontjából a részvétel a felére fog csökkenni.
A tagdíj új konstrukciója sem kedvez a kisvállalkozói körnek: a tervek szerint a kicsiknek a későbbiekben a jelenleginél magasabb, a nagyoknak viszont alacsonyabb tagdíjat kell fizetniük. Ez nyilván szintén befolyásolni fogja a tagság összetételét, elbillentve az arányt a nagyobbak javára.
Az MKK és az MKIK tavaly összesen csaknem 7 milliárd forinttal gazdálkodott, az MKIK kintlevősége 3 milliárd forintra rúg, míg az MKK-é 1,2 milliárd forint. Arra lehet számítani, hogy a taglétszám drasztikus csökkenése miatt 2001 első felében nehézségek jelentkezhetnek az új kamara gazdálkodásában. Erre a kamara időben felkészül, több mint 100 millió forintot tartalékol erre a célra.
Összeférhetetlenségi kérdések
Az MKIK szerencsétlennek tartja a tisztségviselőkkel kapcsolatban megfogalmazott összeférhetetlenségi szabályt (más érdekvédelmi szervezetben már vezető tisztségviselő nem lehet tagja a kamara döntéshozó testületeinek), de hozzáteszi: vétlen ebben a kérdésben, nem lobbizott érte, mivel nem látja értelmét ennek a kitételnek a törvényben. Egy önkéntességre épülő szervezet tisztségviselői számára jogszabályban meghatározni, hogy ki viselhessen tisztséget – ez valóban érdemes arra, hogy az Alkotmánybíróságon megtámadják a munkaadói szervezetek – véli Dunai Péter. A szabályozás gondot fog okozni, hiszen a mandátummal rendelkező területeken sokan egyidejűleg beosztást viselnek valamelyik munkaadói szervezetnél. Magyarországon ugyanis hagyományosan sok olyan menedzser van, aki hajlandó társadalmi feladatokat, tisztségeket is vállalni, általában ők elfogadott vezetők, akiknek több helyen is bizalmat szavaznak. Ugyanakkor nem lehet elfelejteni azt sem, hogy az előző kamarai törvény hatálybalépésekor, illetve a kamarák felállásakor 1994-ben kifejezetten delegálás útján jutottak be a munkaadói érdekképviseletek tagjai a kamarai testületekbe. Ezek az emberek már bizonyítottak, amit megerősített a két évvel ezelőtt lebonyolított választás is, hiszen sokan ismét bekerültek, most már korábbi munkájuk alapján, választás útján a kamarai grémiumokba.
Az MKIK vezetői szerint szembe kell nézni azzal a helyzettel, hogy az önkéntes tagságon alapuló kamarai rendszerben a volt köztestületek igyekszenek tagokat toborozni maguknak, és ezzel esetleg konkurenciát jelentenek az érdek-képviseleti szervezeteknek. Bizonyára lesznek olyan vállalkozók, akik választani fognak a két lehetőség között, és nem akarnak majd itt is, ott is fizetni, annak ellenére, hogy az MKIK vezetői szerint a feladatok jól elkülöníthetők. Hiszen a kamara csak általános gazdasági ügyekben képviselheti a vállalatokat, erre van felhatalmazása.
A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége szerint a kamarai törvénynek számos alkotmányellenes tétele van, emiatt sem a kamarák, sem az érdek-képviseleti szervezetek nem lehetnek elégedettek a jogszabállyal. Vadász Péter alelnök szerint a kamarák jogosan sérelmezik, hogy a közigazgatási feladatokat megvonják tőlük, hiszen az elmúlt években milliárdokat költöttek arra, hogy ezeket megfelelő színvonalon el tudják látni. Számítógépes rendszert, országos hálózatot építettek ki, szakértelmet halmoztak fel nem kevés költséggel, amely most gyakorlatilag befagyott költségnek számít, nem fogja senki megfizetni. Ráadásul a külföldi minták szerint az ilyen típusú feladatokat a kamarák látják el mindenhol.
Párhuzamos érdekképviselet
Vadász Péter szerint a korábbi kamarai törvénynek is voltak hiányosságai, de a mostani túltesz azokon. A munkaadói érdekképviselet számára a kötelező tagság megszűnése nem sérelmes, hiszen a tagok mindig is kifogásolták a rendkívül magas tagdíjakat, továbbá az egy vállalat – egy szavazat elvének alkalmazását, mert emiatt nem tudták érvényesíteni valós súlyukat a kamarákban. Kifejezetten érdekeik ellen valónak találják viszont, hogy a törvény kizárja: küldött, illetve vezető tisztségviselő, elnökségi tag lehessen a kamarában az, aki tisztséget visel valamely munkaadói szervezetben.
Ugyancsak sérelmes az MGYOSZ szerint, hogy a törvény megszabja, milyen tagozatok lehetnek a kamarában: ipari, kereskedelmi, kézműves. Lehetséges, hogy ez a felosztás megfelelő volt a XIX. században – fogalmaz Vadász Péter –, de ma, amikor a banki, informatikai, közlekedési és egyéb szolgáltatási szektorban dolgozik a foglalkoztatottak 60 százaléka, ez a felosztás legalábbis groteszknek tűnik.
Az MGYOSZ szerint kifogásolható az is, hogy a jogszabály a tagozatok súlyának meghatározására törekszik, ami tekintettel arra, hogy a tagság még ki sem alakult, egyelőre korainak tűnik. A törvény súlyos fogyatékosságának tartják azt is, hogy a jogszabály módot ad arra, hogy aki kudarcot vall a választáson, minden következmény nélkül novembertől megszüntesse tagságát. Júliusban ugyanis még valamennyi vállalkozó, a teljes kötelező tagság választhat és maga is választható lesz a kamarai posztokra. A kötelező tagság azonban október 30-án megszűnik, ez meglehetősen visszás helyzetet teremt mind a megválasztott tisztségviselők, mind a kamarában maradó tagok számára.
Vita a vagyonról
Az MGYOSZ alkotmányossági szempontból különösen aggályosnak tartja azt is, hogy az új kamara átveszi elődjének vagyonát, az öt év alatt befizetett 20 milliárd forintot kitevő tagdíjbevétel felét, amelynek jelentős hányadát az MGYOSZ 6000 tagvállalata fizette be. A vagyon nagy része készpénz, továbbá számítógép és egyéb felszerelés, ingatlan. Egy töredékére csökkent szervezet jut hozzá ahhoz a vagyonhoz, amit 480 ezer magyar vállalkozó akkumulált.
Az MGYOSZ elnöksége ugyanakkor támogatja az új kamarák kiépítését annak ellenére, hogy számít rá: a kamara konkurenciája lesz a tagtoborzás tekintetében. A kamara ugyanis részben mégiscsak végezni fog érdek-képviseleti munkát, és ez elkülöníthető az érdek-képviseleti szervezetek tevékenységétől – véli Vadász Péter. Az MGYOSZ számításai szerint az önkéntesség miatt a kamarai tagság átrendeződése némiképp hatással lesz a munkaadói szervezetek tagságára is. Az ugyanis szinte bizonyos, hogy egy kisebb gazdálkodó szervezet nem fog két helyre tagdíjat fizetni – a törvény célja nyilván nem ez volt, ám a hatása ez lesz. Sok vállalkozó még nem döntött arról, hogy tagja marad-e az új rendszerben a kamarának, kivár június végéig, amíg kiderül, mekkora lesz a tagdíj, lehet-e tisztséget szerezni a testületekben. Az MGYOSZ álláspontja szerint a tagság érdeke is, hogy a kamarák egyeztessenek a feladatok megosztásáról a munkaadói érdek-képviseleti szervezetekkel.
Az Alkotmánybíróságra várva
Előfordulhat, hogy az aggályok miatt a törvényt korrigálni kell. Az MGYOSZ abban bízik, hogy az Alkotmánybíróság novemberig mindenképpen dönt beadványukról. Ha a jelenlegi lehetetlen helyzet fennmarad, megnő annak a veszélye, hogy az érdekképviseletek nem támogatják a kamarákat, és ez nem lenne jó a vállalkozók számára sem.
Az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) mindenképpen élni fog azzal a joggal, hogy tanácskozási joggal tagot delegálhassanak az érdekképviseletek a kamarákba – mondta Szűcs György, az IPOSZ elnöke. A kézművesek érdek-képviseleti szervezete már az előző kamarai szervezet kialakításában is aktív részt vállalt, korán felismerte, hogy az iparosság érdekei védelmében időben lépnie kell. Az IPOSZ-nak volt köszönhető, hogy sikerült kilobbizni a kézműveskamara önállóságát, ami azonban a jelenlegi jogszabály nyomán romba dőlt.
Az IPOSZ sérelmezi az új törvénynek ezt a passzusát, hiszen mint a tapasztalatok és a felmérések is mutatják, a kisvállalkozók kevésbé bíznak abban, hogy az új kamara képes lesz tekintettel lenni speciális érdekeikre. Az IPOSZ 160 ezer tagja volt eddig kamarai tag, s a munkaadói érdekképviselet továbbra is abban érdekelt, hogy szoros együttműködést építsen ki a kamarával. Ezért kezdeményezni fogja az együttműködés feltételeinek kidolgozását, különösen szükség van a nyáron esedékes választások előtt a választási szabályok kidolgozására, illetve a kamarai alapszabályok elkészítésére.
Együttműködés
Szűcs György szerint az elmúlt öt év tanulsága, hogy az érdekképviseleteknek együtt kell működniük a kamarákkal, nem pedig gyengíteni egymást a tagdíjakért folyó harcban. Az IPOSZ elnöke szerint valós az a veszély, hogy a köztestületi-közigazgatási funkciók elvesztése arra inspirálja a kamarákat, hogy érdek-képviseleti szereppel próbálkozzanak. A törvény szerint ugyanakkor a kamarák szakmai, bér- és egyéb ügyekben nem folytathatnak érdek-képviseleti tevékenységet.
Az IPOSZ abban bízik, hogy az együttműködés előnyeit a kamarák is felfedezik, hiszen már az is nagy segítség lehet számukra, hogy az érdekképviselet országszerte 180 helyszínen képes kapcsolatot teremteni a vállalkozókkal, míg a kamarák mindössze 20 képviselettel rendelkeznek. Szűcs György szerint a kamarai és az érdek-képviseleti feladatok jól körvonalazhatók és különválaszthatók egymástól. Az IPOSZ szakmai segítséget próbál nyújtani, míg a kamarák fő erénye a területi szerveződés.
Az IPOSZ álláspontja, hogy a vállalkozói szektor fő feladata a következő években az Európai Unió piacának való megfelelés, amely óriási feladatot jelent mind a kormányzatnak, mind az érdekképviseleteknek. Ebben a munkában bőségesen megtalálhatja feladatait kamara és érdekképviselet egyaránt.
Ésszerű munkamegosztás
A kisvállalkozói érdekképviseletek tevékenységét nem befolyásolja közvetlenül az új kamarai rendszer kialakulása, nem érzik konkurenciának az önkéntes tagsággal rendelkező, egyes hatósági feladataiktól megfosztott kamarák kialakítását – állítja Antalffy Gábor, a KISOSZ főtitkára. A KISOSZ arra készül, hogy együttműködik a kamarákkal, mondván: a kamara olyan kohó, amelyben a kis- és a nagyvállalkozások is helyet kapnak. A kamarák és az érdekképviseletek között eddig is ésszerű munkamegosztás volt a KISOSZ szerint, amely feltehetően nem fog változni az új rendszerben sem.
Problémát látnak viszont abban, hogy az egyéni vállalkozói igazolványok kiadását és sok más hatósági feladatot elveszítenek a köztestületek, emiatt ismét vákuum keletkezik a szolgáltatások terén. Emiatt megnő az érdekképviseletek felelőssége a vállalkozóknak nyújtott szolgáltatásokat illetően. A KISOSZ egyeztetni kíván a kamarával arról, hogy melyikük milyen szolgáltatásra vállalkozik, hiszen a vállalkozót nem lehet magára hagyni ezekben a feladatokban.
A törvény természetesen előírja, hogy a kamara nem láthat el érdek-képviseleti feladatokat, ezt a kérdést a testületeknek alapszabályukban is rendezniük kell. A kamarák számára egyik oldalról veszteség, hogy önkéntes lesz a tagságuk, a másik oldalról azonban ez arra kényszeríti őket, hogy nyissanak a piaci tevékenység felé, valódi igényeknek megfelelő szolgáltatásokkal álljanak elő, s ezt térítés ellenében nyújtsák.
Antalffy Gábor szerint a kamarákkal való együttműködés eltérően alakulhat helyi szinten, hiszen egyes térségekben eddig is problémák voltak a kisvállalkozói szempontok érvényesítésével a kamarákban. Ilyen megye a főtitkár szerint Somogy, Bács-Kiskun, jó ellenpélda Budapest és Pest megye. A KISOSZ szerint a helyi viszonyoktól is függ, hogy sikerül-e jól megosztani a feladatokat a gazdasági önkormányzatok és az érdek-képviseleti szervezetek között. Emiatt konfrontálódhatnak a szervezetek, ám a kisvállalkozói szövetség egyelőre bízik abban, hogy a józan ész alapján sikerül megállapodni, és a kezdeti zavart a kamarák novemberi munkakezdése után tisztulási folyamat követi. A KISOSZ szeretné elősegíteni a konfliktusmentes átalakulást, mert úgy véli, a nézeteltéréseknek csak a vállalkozó látná kárát, éppen az a vállalkozó, akit mindegyik szervezet szeretne megnyerni magának.
