A cégek fejlődésük egyik legfőbb gátjának tekintik a bankok bonyolult, adminisztratív és tartalmi gátakat állító hitelezési gyakorlatát. Eközben azonban betéteik biztonságára kevésbé gondolnak.
Az utóbbi időben a pénzintézeti szektor fel-felbukkanó válságai (Postabank, Reálbank), a nemzetközi és a hazai értékpapírpiac megrázkódtatásai, a brókercégek szaporodó gondjai miatt is a figyelem középpontjába kerültek a hitelek mögé kért és felsorakoztatott biztosítékok, fedezetek. Bár a pénzintézeti szektor szereplői mind a mai napig szigorú belső titokként kezelik saját fedezetértékelési és -minősítési követelményeiket, egyet s mást meg lehet tudni a bankok e bizalmasan kezelt rendszeréről is.
Eltérő szempont – más érték
A téma aktualitását csak növeli, hogy az egyéni vállalkozók, a kis- és középvállalkozások nagyon gyakran, már a hiteligényük kezdetén abba a korlátba ütköznek, hogy az ötletük, üzleti tervük megvalósításához kért kölcsönök mögé a bankok kevésnek találják a felkínált fedezetet.
Általánosságban elmondható, hogy a hitelfelvevők és a bankok mindig eltérően értékelik a fedezetet. Ez alighanem abból fakad, hogy a felek ellenérdekeltek: a pénzintézetek a minél nagyobb fedezetben érdekeltek, míg a vállalkozó elsődleges érdeke, hogy relatíve minél kisebb fedezet mellett kapja meg a kért kölcsönt. A pénzintézetek a fedezeteket általában két csoportba, az alapbiztosítékok, illetve a különfedezetek közé sorolják. A pénzintézetek a hosszú lejáratú hiteleknél szinte kivétel nélkül különfedezetet kötnek ki. A hitelek visszafizetése alapvetően három forrásból történhet.
Számlafedezet
A vállalati pénzforgalomból, azaz a cash-flow-ból, az álló- vagy forgóeszközök eladásából, illetve pótlólagos tőke vagy forrás bevonásából. Azokban az esetekben, amikor a hitelért folyamodó vállalkozás a kért hitelt – remélhetőleg – megadó banknál vezeti folyószámláját, a pénzintézet gyakran elfogadja a vállalati pénzforgalmat, vagyis a cash-flow-t fedezetként.
Ha a bank az adott vállalkozás cash-flow-jából látja a hitel viszszafizetésének garanciáit, más, úgynevezett különfedezetet nem is köt ki. Cash-flow fedezetű hitelt azonban adott hitelintézet csak első osztályú, az adott banknál hosszú távú és rendszeres üzleti kapcsolatot folytató vállalkozásnak ad. Fontos szempont emellett a hitelügylet nagysága és annak futamideje is. Ha a hitel a visszafizetési forrás nagyságához képest marginálisnak számít, és a cash-flow-ból viszonylag kellő biztonsággal finanszírozható, ez esetben a hitelintézet nem köt ki különfedezetet. Ezzel együtt tisztán cash-flow fedezetű hitelügyleteket a bankok csak rövid távú esetekben alkalmaznak.
Mint már említettük, a fedezet minősítésekor az egyik legfontosabb szempont a fedezet mobilizálhatósága. A hitelintézetek a 180 napnál később eladható fedezeteket gyakorlatilag nem is igen veszik figyelembe.
Első az értékpapír
A fedezetként elfogadott értékek között messze a rangsor élén állnak a kockázatmentesnek tekinthető, állami, illetve jegybanki, vagy ilyen garanciával kibocsátott értékpapírok. A banki betéteket, értékpapírokat, pénzeszközöket a legkönynyebben mobilizálható fedezetcsoportban tartják nyilván. Ezért fedezetként könnyen és gyakran fogadnak el értékpapírokat, azaz állampapírokat váltót, kötvényt, adósságlevelet, letéti kincstár- vagy hozamjegyet a kibocsátó intézmény, illetve a kötelezett pénzintézet vagy gazdálkodó pénzügyi minősítésének figyelembevételével.
Áruval kapcsolatos jogot megtestesítő értékpapírokat – raktárjegyet, közraktárjegyet, zálogjegyet – csak korlátozottan, leginkább tőzsdei árukra vonatkozóan fogadnak el. Ez esetben előzetesen átvizsgálják a közraktár intézményét a megbízhatóság szempontjából, illetve megfelelő referenciákat kérnek.
A hitelintézetek rendszerint az állampapírokkal azonos, a kockázatmentes kategóriában fogadják el a különböző állami kezességeket, illetve a garanciális intézmények által vállalt kezességet, így a Hitelgarancia Rt., az Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítvány, illetve a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány által nyújtott garanciákat.
A bankok a részesedési jogot, azaz tulajdonhányadot megtestesítő értékpapírokat, így a részvényeket, az üzletrészeket, a vagyonjegyeket stb. csupán a törvényes korlátozások mellett, az adott bank üzletpolitikai megfontolásai alapján veszik figyelembe. Érdemes azonban figyelni arra, hogy a legtöbb pénzintézet fedezetként nem fogadja el a saját maga által kibocsátott társasági jogokat megtestesítő értékpapírt, vagy a pénzintézeti csoporthoz tartozó másik pénzintézet vagy hitelintézeti tevékenységet végző egyéb jogi személy által kibocsátott társasági jogokat megtestesítő értékpapírt. Forgalomképesnek minősíthetők még a városi önkormányzatok papírjai. A vállalati értékpapírok elfogadása a mindenkori piaci ár és mobilizálhatóság megállapításával egyedi elbírálás alapján történik.
A vevőállományt, illetve közhasználatú szóval az árbevétel-követelést a bankok nem szívesen fogadják el fedezetként, mivel azok nem tartoznak a kockázatmentesen realizálható fedezetcsoportba. Ha adott hitelintézet azt mégis elfogadni kényszerül, akkor az adóst is minősíteni fogja a vevőállomány vevőnkénti megoszlása, a szerződés szerinti fizetési határidők teljesítése szerint. Az egy-egy vállalatnál levő készletek általában nem számítanak az első osztályú fedezetek közé. A gyártó készleteinek értékelésénél megkülönböztetik a bankok a nyersanyagot, a befejezetlen termékeket és a késztermékeket.
Követelést csak fenntartással
A bankok gyakorlatából kitűnik, hogy a tág felhasználási területű, széles körben forgalmazott közszükségleti cikkek megfelelő fedezetet nyújthatnak. Ugyancsak elfogadják fedezetként az értéktartó nemesfémet is, bár ez esetben gyakran beszámítják a költségek közé az őrzésre fordított összeget. A gépek a nehezen mobilizálható fedezetek csoportjába tartoznak. Ekkor a bank a minősítésnél az eladhatóságot és a könynyű elszállíthatóságot ugyanúgy beszámítja, mint a gép vagy berendezés értékállóságát. A hitelintézet azt is figyelembe veszi, hogy az adott gép mennyire használható általánosan, és mennyire periodikus a felvevőpiac, továbbá mennyire speciális az a termék. Csak üzemelő gépet, berendezést fogadnak el zálogtárgyként.
Az ingatlanok a gyakran alkalmazott fedezetfajták közé tartoznak. A telkeknek és a házas ingatlanoknak is több típusuk van, attól függően, hogy milyen célra használják őket, azaz lakás, üdülés, kereskedelmi, illetve ipari és egyéb rendeltetés alapján üzemeltetik. Fedezetként való elfogadásuk esetén a bankok különbiztosítékokat is kikötnek a legtöbb esetben, így még plusz fedezetként értékpapírokat vagy más eszközöket kérnek.
A lakatlan ház jó fedezet
Az ingatlanok között a legelterjedtebb a lakóingatlanok előfordulása. Lakott családi házat, öröklakást, társasházat, üdülőt nem szívesen vesznek nyilvántartásba fedezetként, mert ezek nehezen értékesíthetők. Előfordulhat viszont, hogy a hitel összegéhez képest csupán 20 százalékban fogadják el fedezetként az adott ingatlant.
A beruházott vagyon mint fedezet építkezési vállalkozások finanszírozásánál és beruházások hosszú lejáratú hitelei biztosítékaként jöhet szóba. A lakásépítést finanszírozó hitelek is e kategóriába tartoznak. A bankgarancia vagy más típusú intézmény, esetleg vállalat garanciája mint fedezet, megbízhatóságát a garantőr, illetve a kezes adósminősítése határozza meg. Feketelistán vagy csődjegyzékben szereplő adósok garanciavállalását nem fogadják el, illetve ha az adós időközben került ebbe a helyzetbe, a már elfogadott fedezetet visszaminősítik a bankok, illetve fedezetmegerősítést kérnek.
Tóth Balázs
