Az év második felében várhatóan egyensúlyban lesz a munkaerőpiac: a munkaadók által tervezett létszámbővítések elérik, sőt egyes ágazatokban – például híradás-technikai ipar, textil- és ruházati ipar – meg is haladják a leépítések prognosztizált mértékét. Mindez összefügghet azzal, hogy a gazdálkodók mind a gazdasági környezet jelen állapotát, mind pedig jövőjét illetően bizakodóbbak, mint a korábbi években. Ez derül ki az Országos Munkaügyi Módszertani Központ legutóbbi felméréséből. A rövid távú munkaerő-piaci prognózis további következtetéseiről, illetőleg az előrejelzések megbízhatóságáról dr. Székely Judit, az OMMK igazgatója adott tájékoztatást.
Az OMMK 1991 óta évente kétszer, vagyis idén márciusban immáron tizennegyedik alkalommal végzett felmérése során a gazdálkodó szervezetek igen széles körét keresik fel. A legutóbbi anyag 4805 cég vezetőivel folytatott személyes interjúk alapján készült. Hogyan ítélik meg a munkáltatók a gazdaság helyzetét, kilátásait?
– A friss eredmények szerint az előző évi véleményekhez képest jelentős elmozdulások tapasztalhatók. Míg 1997 első félévében a cégek vezetői közül 59 százalék rossznak minősítette a gazdaság helyzetét, addig ez az arány a jelen adatok szerint 28 százalékra csökkent. Ezzel párhuzamosan jelentősen nőtt azok aránya, akik "közepes" (68,6 százalék) és szerény mértékben azoké, akik "jó" (3,5 százalék) osztályzatot adtak. Hasonló módon javult a gazdaság várható állapotának megítélése is. 1997 márciusában a megkérdezetteknek 19,2 százaléka számított a gazdasági környezet pozitív irányú átalakulására, mostani felmérésünk szerint viszont a vezetők 38,1 százaléka néz bizakodóan a következő 6 hónap elé. Hasonló ütemben csökkent azok aránya, akik romló gazdasági helyzetet prognosztizáltak (30,7 százalékról 10,6 százalékra). Az optimizmus egyébként nemcsak az egy évvel ezelőtti, de a fél évvel korábbi felméréshez képest is emelkedő arányt mutat.
A várakozások szerint tovább javul a vállalatok kapacitáskihasználtsága. A cégek több mint 60 százaléka már magas kapacitáskihasználtsággal működik. Különösen magas a 80-100 százalékos kapacitáskihasználtsággal működő szervezetek aránya az 1000 fő feletti nagyvállalatok körében (75,2 százalék), de szinte minden létszám-kategóriában javult a tőkehasznosítás mértéke. A nem teljes kapacitáskihasználtság legfőbb okát az érintett cégek 43 százaléka a belföldi kereslet visszaesésében, kb. 10-10 százaléka pedig a külföldi kereslet hiányában, illetve a tőkehiányban látja. Megnőtt azok száma, akik ezen okok közé sorolják a globális munkaerőhiányt, illetőleg a megfelelő szakképzettségű munkaerő hiányát.
A pozitív várakozások megnyilvánulnak-e a beruházási kedv élénkülésében is?
– Feltétlenül, hiszen a felkeresett cégek több mint egynegyede (28,6 százaléka) tervez kapacitásbővítő beruházást, a feldolgozóipari cégek közül minden harmadik ilyen tervekről számolt be. Minden nemzetgazdasági ágban megfigyelhető a nagyobb (500 fő feletti) gazdálkodó szervezetek élénk beruházási kedve, de az egy évvel korábbi adatokkal összevetve megállapítható, hogy minden létszám-kategóriában nő a kapacitásbővítést végrehajtó vállalkozások aránya.
Bővül tehát a munkaerő iránti kereslet, nő a foglalkoztatás?
– Az első félévben az érintett cégeknél a felvenni kívánt munkaerő létszáma (180-190 ezer fő) jelentősen meghaladja a létszámcsökkentésben érintett létszámot (125-135 ezer fő), a második félévre pedig már egyensúlyi helyzet prognosztizálható. Ágazatonként természetesen vannak eltérések: a feldolgozóiparban továbbra is növekvő a kereslet, nagyobb létszámleadást egyedül a vegyipari termékeket gyártó vállalatoknál figyelhetünk meg. Növekvő munkaerőigényt mutat az építőipar is. A regisztrált munkanélküliek idén júniusra várható számát előző prognózisunkban 425-435 ezer főre tettük. A vártnál is nagyobb kereslet miatt nem kizárt, hogy ennél alacsonyabb lesz a nyilvántartott állás nélküliek száma.
Mennyire megbízhatóak az idézett felmérés adatai?
– Speciális mintavételi eljárást alakítottunk ki: a megkérdezettek köre csaknem minden nagy (1000 fő feletti) céget tartalmaz, és munkatársaink az 51 fő alatti vállalkozások közül csaknem kétezret kerestek fel. A minta gyakorlatilag a foglalkoztatottak 30-35 százalékára terjed ki.
A versenyszféra szereplőinek ma már oly sokfelé kell adatot szolgáltatniuk, hogy a menedzsment általában nem kedveli az újabb megkereséseket. Nem érzékelték ezt a felmérés során?
– Nem, sőt a válaszadási készség javult: a felkeresett vezetők szinte mindegyike szívesen válaszolt. A felmérés egyébként területi alapon szerveződik: a munkaügyi kirendeltségek vállalati kapcsolatokért felelős munkatársai keresik fel a vállalatokat. Így aztán – számos egyéb hozadéka mellett – a konjunktúrafelmérés a kapcsolatok ápolására, a munkaerőigények konkrét felmérésére is jó. Több ezres, sőt tízezres nagyságrendű álláshelyet sikerül ilyenkor feltárni.
Az év folyamán egyébként milyen a kapcsolat a cégek és a munkaügyi központok között?
– A cégek ugyan máskor is bejelentik az üres álláshelyeket, de a munkaerő-piaci szervezetnek véleményem szerint offenzívabb politikát kellene folytatnia ezen a téren. Az nem titok, hogy a magasan kvalifikált munkaerő iránti igényüket a vállalatok általában nem a munkaügyi központokon keresztül elégítik ki, de a munkaerő-piaci szervezet piaci részesedése így is javulóban van, 40 százalék körüli. Egyébként ez az arány – ami 35 százalék alá soha nem süllyedt – nyugat-európai összehasonlításban is jónak mondható.
A 90-es évek elején a költségvetésből komoly összegeket fordítottak olyan átképzésekre, továbbképzésekre, amelyek színvonalát bizony számos kritika érte. Meg tudnak-e ma felelni a munkaadók igényeinek?
– Nemcsak azt térképezzük fel, hogy a cégek milyen mértékű leépítést, illetve létszámbővítést terveznek, de arra is kitérünk, hogy ezek a lépések mely szakmákat érintik. Az adatok alapján úgynevezett szakmapozíciós mátrixot állítunk össze, amely az egész országot behálózza. Ez alapján területenként, megyénként, illetve országosan meg tudjuk határozni, melyek a nagyon keresett szakmák és melyek az abszolút túltelítettek.
Ezek az információk elengedhetetlenek a munkaerő-piaci képzésekhez, de természetesen az iskolarendszerű szakképzés számára is tanulságosak. Mindemellett a munkaügyi kirendeltségek általában a munkaadókkal egyeztetett képzéseket szerveznek. Sokszor nem is a képzés minősége okoz gondot, hanem az, hogy a végzettek végül nem a legális gazdaságban helyezkednek el.
Ezt nem lehetne valamiféle előszerződéssel kivédeni?
– Biztos, hogy az előszerződés megoldás lenne, de hazánkban ennek még nincsenek hagyományai. Nagy-Britanniában például egészen részletes szerződéseket kötnek még az átképzések előtt részben az átképző, részben a fogadó cégekkel. Mi itt még nem tartunk, de feltétlenül jó lenne ebben az irányban haladni, hiszen itt közpénzekről van szó, amelyeket minél hatékonyabban kell elkölteni.
Az uniós csatlakozás a munkaerő szabadabb áramlását is lehetővé teszi majd. Milyen szerepe lesz ebben a magyar munkaerőnek?
– A magyarországi munkavállalók mobilitása az elmúlt években semmit nem javult, sőt romlott. Ennek számos oka van, elsősorban a lakáshelyzettel, a közlekedési lehetőségekkel függ össze, de természetesen bérkérdés is. Vannak lehetőségek az ingázók támogatására, például az útiköltség-térítés, albérleti hozzájárulás, de ezek a jó szándékú kezdeményezések nem változtattak az alapvető helyzeten. Ráadásul a magyarországi tartósan munkanélküliek körét sajnos alulképzettségük és koruk okán sem érinti a csatlakozás.
Az eddigi és a várható trendek alapján Ön szerint milyen szinten stabilizálódik a magyarországi munkanélküliség a következő években?
– A munkanélküliség megfigyelésére mi a KSH-tól eltérő adatfelvételi módot használunk. A Statisztikai Hivatal az ILO-standardnak megfelelően azokat tekinti munkanélkülinek, akiknek az adott héten nem volt munkájuk, aktívan munkát kerestek és rendelkezésre álltak. Tehát ha valaki a vizsgálat hetében akár két órát dolgozott, már nem számít munkanélkülinek. Ezek nagyon szigorú kritériumok, de nemzetközi összehasonlításra ez a mutató alkalmas. A regisztrált munkanélküliek száma ezért mindig magasabb, mint a KSH által megadott ráta. Én hosszú távon arra számítok, hogy a munkanélküliségi ráta 7,5-8 százalékos szintre, a regisztrált munkanélküliek aránya 9 százalék körülire áll be.
A munkanélküliség elleni csatában számos olyan aktív foglalkoztatáspolitikai eszközt bevetnek, amely a munkáltatókat is érinti. Miként vélekednek ezekről a cégvezetők?
– Az adatfelvétel során nyolcféle támogatásról kértük a munkaadók véleményét, így például a tartósan munkanélküliek foglalkoztatásának bértámogatása, a munkahelyteremtő beruházások, a csökkentett munkaidejű foglalkoztatás támogatása, a munkatapasztalat-szerzés támogatása (pályakezdő program) iránti igényeket, illetve az ezekkel kapcsolatos tapasztalatokat gyűjtöttük öszsze. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket a munkaadók általában üdvözlik, hiszen ezek a programok egyúttal az ő foglalkoztatási képességüket is javítják. Ugyanakkor a legtöbben keveslik a támogatások mértékét, valamint túlságosan bürokratikusnak tartják az odaítélést. Az eljárások valóban bürokratikusak egy kissé, de a munkáltatóknak meg kell érteniük, hogy a munkaügyi kirendeltségek és központok igen szoros pénzügyi elszámolási kötelezettség mellett dolgoznak.
A hosszadalmas eljárás nem szűkíti le túlságosan az igénylők körét?
– Nem tudok arról, hogy bárki a kérdőívek száma miatt állt volna el támogatási igényétől.
Mely ágazatokban, milyen cégek kértek eddig bértámogatást?
– Személyes tapasztalataim szerint a bértámogatást a kisebb cégek nagyobb arányban vették igénybe. Számokat nem tudok mondani, mert az elemzés erre sajnos nem tér ki, bár az adataink megvannak hozzá. Mindenképpen fontos lenne tudni, kik veszik igénybe, illetve kik nem a különböző támogatásokat.
