A gazdasági tevékenység során gyakran előfordul, hogy az alkalmazottnak, a személyesen közreműködő tagnak vagy a választott tisztségviselőnek belföldön ugyan, ám a cég székhelyén, telephelyein kívül kell dolgoznia. Az ilyen – hivatali, üzleti – utazás során a kiküldőnek számolnia kell az étkezés, a szállás és az utazás költségének megtérítésével, a felmerült kiadások elszámolásával kapcsolatban azonban mind a személyi- jövedelemadó-, mind pedig a társaságiadó-törvény korlátozásokat tartalmaz.
Élelmezési költségtérítés
A belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozónak adható napidíjat a köztisztviselőknél az 1992. évi XXIII. törvény, a 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak esetében az 1996. évi XLIII. törvény határozza meg az egy napra eső mindenkori alapbér százalékában. A többi alkalmazott napidíja a 23/1989. (III. 12.) MT rendelet szerint minimum napi 110 forint. Amennyiben a cég a minimumösszeget fizeti az alkalmazottnak, az így keletkező jövedelmet nem kell figyelembe venni a nem önálló tevékenységből származó jövedelem számítása során. Az ilyen összeg a tagoknál, tisztségviselőknél is igazolás nélkül elszámolható költségnek tekinthető, tehát nem kell adózniuk utána. A jogszabályban meghatározott mértéket meghaladó összeg azonban adóköteles jövedelemnek minősül, még akkor is, ha a kiküldött étkezési számlával igazolja a költségeket. A költségnek nem tekinthető rész – ha a munkáltatótól származik – bérjövedelemnek számít, ha pedig kifizető adja, egyéb jövedelemnek minősül, amelyből 39 százalékos adóelőleget kell levonni.
A társaságiadó-törvény – összhangban a jövedelemadó-törvénnyel – megengedi a magánszemélynél jogszabály alapján adott, naponta számított, igazolás nélkül elismert juttatás költségkénti elszámolását, ha ez bizonyíthatóan a társaság vállalkozási tevékenysége érdekében merült fel.
Szállásköltség
Amennyiben a kiküldetés több napra szól, akkor a cégnek gondoskodnia kell a magánszemély szállásáról. Erre szolgálhat a kiküldő munkásszállója, de igénybe vehető szállodai szolgáltatás is. Fontos, hogy a szállodában éjszakázó dolgozó, tag a kiküldő cég nevére szólóan kérje a szállodai számlát. Hazaérkezésekor a számla ellenében kifizetett összeg a magánszemélynél nem számít bevételnek – hiszen gyakorlatilag megelőlegezte a társaság gazdasági tevékenységével kapcsolatos költségeket -, így adóznia sem kell utána. Ugyanez az adójogi helyzet akkor, ha a cég a magánszemély bevonása nélkül, közvetlenül finanszírozza a szállásdíjat.
Abban az esetben nem kell a társasági adó alapját korrigálni az üzleti út során felmerült és elszámolt szállásdíj összegével, ha a kiküldetés – a körülmények (reklám, úti cél, tartózkodási idő, szakmai program) alapján is megállapíthatóan – a vállalkozás érdekét szolgálja. Az üzleti célt minden esetben a társaságnak kell igazolnia, ellenkező esetben meg kell növelnie az adóalapját a felmerült költségekkel.
Ha a cég az elszállásolást mint természetbeni juttatást nyújtja dolgozójának, tagjának stb., a szállásdíj után 44 százalékos szja-t kell fizetnie. Ebben az esetben viszont nem kell a társaságiadó-alapját módosítania.
Utazási költség
A magánszemély a belföldi kiküldetésekor igénybe vehet vonatot vagy távolsági buszt, mehet a saját gépkocsijával, illetve a cég tulajdonában lévő autóval.
A vonattal, busszal történő utazásnál a költség bizonylata a társaságnak leadott menetjegy, így az ennek ellenében adott költségtérítés a kiküldöttnek nem bevétele. A társaság akkor számolhatja el adóalap-korrekció nélkül az ilyen költséget, ha igazolható a hivatali, üzleti cél.
A saját gépkocsi üzleti célú használata miatt a társaság költségtérítést fizethet. Az ilyen címen kapott költségtérítéssel szemben a magánszemély útnyilvántartás alapján elszámolhatja az üzemanyagnorma szerinti költséget, a számla szerinti vagy az APEH által közzétett üzemanyagárat, valamint a fenntartási, javítási kiadások igazolt összegét az üzleti használat arányában. Ez utóbbi költségek tételes és a magáncélú használattal arányosított elszámolása helyett alkalmazható az ún. 3 Ft/km normaátalány is. A költségelszámolás bizonylata ilyenkor az útnyilvántartás (benzinszámlára akkor van szükség, ha a magánszemély nem az APEH által közzétett üzemanyagárral számol). Abban az esetben, ha a társaság a belföldi kiküldetés útiköltségét nem külön fizeti, hanem ez az egyébként adott havi átalányjellegű költségtérítés része, az elszámolás szabályai megegyeznek az előbb írtakkal.
"Túlfogyasztás"
A társaság tulajdonában lévő autóval kapcsolatos költségek akkor számolhatók el, ha a társaság megfizeti a cégautóadót vagy a vállalkozás igazolni tudja (pl. útnyilvántartással), hogy a cég gépkocsiját nem használják magáncélokra. Ebben az esetben az üzemanyag-elszámolást korlátozza az adótörvény, hiszen ha a kifizető tulajdonában lévő gépkocsira a számlák alapján elszámolt üzemanyag-mennyiség meghaladja az üzemanyag-fogyasztási norma, a gépjármű által futott kilométer és a számlák alapján meghatározott üzemanyag-átlagár figyelembevételével számított költséget, a különbözet természetbeni juttatásnak számít. A 44 százalékos adó alapját az év első és utolsó napján rögzített kilométeróra-állás alapján kell megállapítani, és az adót a következő év február 12-éig kell megfizetni.
Költségnyilatkozat
Költségtérítés fizetésekor a munkáltató, kifizető ez évtől köteles költségnyilatkozatot kérni a magánszemélytől (1998. év elejétől). A költségnyilatkozat egy példányát a társaságnak meg kell őriznie. Ennek akkor van jelentősége a cég szempontjából, ha a költségtérítés a jogszabályi mértéket meghaladja. Ilyenkor az igazolás nélkül elszámolható vagy a magánszemély által nyilatkozott költséget meghaladó rész lesz az adóelőleg-levonás alapja. Az adóelőleg 39 százalék, ha pedig az alkalmazott kapja a térítést, akkor a munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmekre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani azt. Nincs szükség költségnyilatkozatra és útnyilvántartás-vezetésre, ha a munkáltató belföldi hivatalos kiküldetésre tekintettel, a kiküldetési rendelvényben meghatározott kilométertávolságra a 3 Ft/km átalányt fizet, valamint ha a norma szerinti üzemanyagköltséget az APEH által közzétett üzemanyagárral számolva fizeti ki az alkalmazottnak.
| Fogalmak |
|---|
| Személyesen közreműködő tagnak minősül a gazdasági társaságok közül a bt. beltagja, illetve a kültag is, ha erre külön szerződést köt, a kkt. tagja függetlenül attól, hogy munkaszerződés vagy vállalkozási szerződés alapján végzi a munkát, a kft. tagja, ha erről a társasági szerződésben rendelkeztek. Választott tisztségviselők a bt.-nél és a kkt.-nál az üzletvezetéssel megbízott, a képviseletre kijelölt tag, kft.-nél az ügyvezető, a felügyelőbizottság tagjai, a könyvvizsgáló, egyesülésnél és közös vállalatnál az igazgató, a felügyelőbizottság tagjai, a könyvvizsgáló, rt.-nél az igazgatóság, a felügyelőbizottság tagjai, a könyvvizsgáló, szövetkezetnél az igazgatóság tagja, a felügyelőbizottság tagjai, valamint az ügyvezető elnök vagy igazgató. |
| Tb-járulék-fizetés |
|---|
| A Tbj.-törvény alapján a személyesen közreműködő tag, a választott tisztségviselő, valamint a munkavállaló biztosítottnak minősül. Így – a főszabály szerint – a nekik adott adóköteles jövedelem járulékalapot is képez. A járulékfizetési kötelezettség vizsgálatánál tehát azt célszerű megnézni, hogy a kiküldöttnek adott térítés után kell-e szja-előleget fizetni vagy sem. Az élelmezési költségtérítés nem járulékköteles, ha a cég a minimumösszeget (napi 110 forintot) fizeti a kiküldöttnek. Amennyiben viszont ennél magasabb összegű a költségtérítés, a napi 110 forintot meghaladó rész után a cégnek 39 százalékos tb-járulékot, a magánszemélynek pedig 3+7 százalékos egyéni járulékot kell fizetnie. A szállásdíj összege nem tartozik a járulékalapba, mivel e díjjal a magánszemély általában a cég nevére szóló számlák alapján számol el. Amennyiben azonban a kiküldetés nem a társaság gazdasági tevékenységét szolgálja, és a kiküldőnek 44 százalékos szja-t kell fizetnie a térítés után, akkor a 39 százalékos járulékot is le kell rónia (a biztosítottat nem terheli a 3+7 százalékos egyéni járulék). A gépkocsihasználatért adott költségtérítés után nincs járulékfizetési kötelezettség, feltéve, hogy a kifizető nem vont le adóelőleget a térítésből, s így a magánszemélynek adóköteles jövedelme sem volt. A hivatali gépjármű használata után akkor sem kell járulékot fizetni, ha azt a magánszemély magáncélra is használta. G. K. |
