Magyarországon a vállalati együttműködés erősödése a rendszerváltást követő évekre tehető, amikor megalakultak az első ipari parkok és inkubátorházak, majd csaknem egy évtizeddel később létrejöttek a különféle klaszterek.
Versenyképességi háttér
Az első ipari park Győrben kezdte meg működését 1992-ben, s majd öt év kellett ahhoz, hogy e gazdaságpolitikailag fontos kezdeményezést felkarolja a Gazdasági Minisztérium – emlékeztet az előzményekre Rakusz Lajos, az Ipari Parkok Egyesületének elnöke. Ekkor már több mint húsz ipari park működött az ország különböző pontjain. Ezt követően kezdődött meg az ipari park cím odaítélése az arra érdemeseknek, ám ehhez a főhatóság pénzt nem rendelt. Az infrastruktúra építésére, fejlesztésére később nyílt pályázati lehetőség.
A magyarországi ipari parkok – amelyek száma ma már közelíti a kettőszázat – 1992 és 2007 között összesen 10,5 milliárd forintot kaptak. Ez a forrás az intézmények gazdasági jelentőségéhez viszonyítva csekély összeg, hiszen jelenleg mintegy 180-186 ezer ember dolgozik olyan cégnél, amely valamelyik ipari parkban található. Az sem mellékes – véli a szervezet elnöke –, hogy a parkok az ipari termelés több mint 25, az exportnak pedig mintegy 30 százalékát adják, ami azt jelenti, hogy az iparban dolgozó minden ötödik ember valamelyik parkban dolgozik. Szintén figyelemre méltó, hogy az e hálózatban működő vállalkozások száma 2006 végén – a GKM adatai szerint – 3184 volt, s termelékenységük 15 százalékra megközelítette az EU 15-ök átlagát.
Az ipari parkok esetében az volt a "szerencse", hogy az érintett helyi vezetők időben észrevették e forma gazdasági, illetve foglalkoztatási hatását, és nemcsak kezdeményezték az ipari parkok létrejöttét, hanem a szükséges pénzt is előteremtették hozzá.
A parkok ma már túl vannak fejlődésük első szakaszán, amikor a gazdaság válságmenedzselése volt a feladat. Jelenleg a versenyképesség erősítése, az innováció, a szolgáltatási háttér megteremtése a cél, s ez immár másfajta menedzseri tevékenységet és szemléletet igényel. Ám ezt a korábbi feladatra szocializálódott ipari parkok többsége nem feltétlenül tudja teljesíteni. Rakusz Lajos szerint ha ezt nem ismerik fel időben a parkok üzemeltetői, akkor félő, hogy egy idő után iparteleppé válnak a parkok.
Pályázati támogatás
E változás szükségességét ismerte fel a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM), amely a szükséges tudás megszerzéséhez pályázati támogatást nyújtott. A változást az egyesület is szorgalmazza, workshopokat szerveznek a régiókban, illetve oktatási anyagokat készítenek, hogy a szükséges ismeretek eljussanak az érintettekhez.
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) – érzékelve a változásokat – megszüntette a korábbi központi pályázati támogatást, s azt a régiókhoz delegálta – mondta Nikodémus Antal, a minisztérium főosztályvezető-helyettese. Rakusz Lajos szerint viszont ezzel az a gond, hogy bár a pályázatok átkerültek a régiókhoz, a minisztérium az ipari parkok céljaira szánt pénzt nem adta át.
A 2007-2013 közötti pályázati lehetőségekről az Ipari Parkok Egyesületének elnöke úgy véli, a régiókban jobbak a források megszerzésének esélyei, hiszen ebben a viszonylatban a foglalkoztatási gondok, illetve ezek megoldása közvetlenebbül érezhető, s a problémák kezeléséhez közvetlen gazdasági-politikai érdek fűződik. A szakember úgy látja – bár a pályázati kiírások csak néhány régióban jelentek meg –, hogy a következő években, az ipari parkokban országszerte mintegy 70 ezer munkahely létrehozására lehet számítani.
Ugyanakkor némi szemléletváltás érzékelhető az ipari parkok kezelésében, ami a pályázati kiírásokat megelőző egyeztetéseken tapasztalható. A régiókban ugyanis értékelték, igényelték az Ipari Parkok Egyesületének közreműködését, szakmai segítségét.
Az egyesület - tapasztalatait felhasználva – számos partnerrel, az LSI Informatikai Oktató Központtal és a Gépipari Tudományos Egyesülettel, a Valdeal Zrt.-vel, a WebBusiness Üzletfejlesztő Zrt.-vel, a TONLOR Hungary Zrt.-vel és a MultiContact Kft.-vel szolgáltatást kíván nyújtani az ipari parkoknak, segítve ezzel a regionális pályázatokon való sikeres szereplést, valamint a szolgáltatásorientált fejlesztés megvalósítását. Nikodémus Antal is úgy véli, az ipari parkoknak új kihívásokkal kell szembenézniük, ami régiónkénti és ágazatonkénti differenciálódásukat eredményezheti.
A minisztériumi szakember arra figyelmeztet, hogy megérett az idő a hangsúlyváltásra. Ez azt jelenti, hogy a tárca a jövőben az ipari parkok helyett a klaszterek megerősödésére helyezi a hangsúlyt, míg az előbbiek régiós szintre kerülnek. Rakusz Lajos szerint nem az ipari parkok helyett, hanem velük együtt kellene a klaszterek szervezését előmozdítani.
Klaszterek akkreditációja
A főosztályvezető a következő évek lehetőségei között a pólusprojekteket emelte ki, ezek ugyanis a kis- és középvállalkozások által életre hívott klaszterek számára kínálnak bekapcsolódási lehetőséget.
Ehhez azonban szükség van az ipari parkok akkreditációjához hasonló rendszer kidolgozására a klaszterek esetében is; ennek célja, hogy a klaszterek minőségét mérni tudják, s ennek alapján a legjobbakat támogathassák. A tárca – a partnerekkel – még dolgozik a részleteken. A Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) Pólus Programja keretében most kialakuló klaszterakkreditáció megalkotásában ugyanis a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) és annak tanácsadó cége a kezdeményező.
A minőség mérése történhet például a versenyképesség valamely mutatójával, aktuális pénzügyi kimutatás vagy a korábbi évek piaci eredményei alapján, illetve a tagok közötti együttműködés megvalósult formája, esetleg a három- vagy ötéves célok alapján. Csak az a klaszter kaphatja meg az akkreditációt, amelyik igazoltan egy éve működik. A GKM-ben úgy tudják, régiónként kettő-három, országosan pedig tíz-tizenöt akkreditált klaszter lehet. A Pólus Programban kiemelt szerepet kapnak az úgynevezett pólusvárosok is, mint például a főváros, Debrecen, Szeged és Pécs.
Nikodémus Antal elmondta, terveik szerint az akkreditáció nem pusztán formaság vagy adminisztráció lenne. A Gazdaságfejlesztési Operatív Program pályázatán az akkreditált klaszterek pluszpontot kapnak, így megnőne az esélyük a sikeres szereplésre. A tárca szándékai szerint az akkreditálás feltételeit még az idén ősszel kidolgozzák. Első lépésként kiírják az akkreditációs pályázatot, majd ezt követően 2008-ban megtörténhet az akkreditáció.
A kormány szándéka szerint a Pólus Program az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) legfontosabb, hét évre szóló, gazdasági versenyképességet fejlesztő programja. Vállalkozásfejlesztési pillérének célja a magyar kkv-szektor megerősítése az úgynevezett "pólus innovációs klaszterek" támogatásával, amire 2008-ban 15 milliárd forint áll rendelkezésre EU-forrásból. Ebből a pénzből – mint pályázati célt – például az üzleti szolgáltatások és célozottan a humán erőforrás fejlesztését, gépek és berendezések beszerzését, a versenyképességet erősítő infrastruktúra létrehozását, valamint a klaszterek elterjedését könnyítő adminisztrációt támogatnák.
Egyetemi közreműködés
Nikodémus Antal kifejtette: immár az EU versenyszabályaiban is megjelenik az a fogalom, hogy "innovációs klaszter", s ez kötelezően átveendő a magyar jogrendbe is. E kezdeményezésekben a vállalkozások játsszák a vezető szerepet, de közreműködnek az egyetemek, a szakképző intézmények, a kutatóintézetek is. Szándékok szerint a pólusklaszterek valamilyen exportképes iparág, tevékenység köré szerveződnek; együttműködésük célja az exportorientált fejlődés, valamint a tagok által létrehozott termékek és szolgáltatások hozzáadott értékének növelése. Az elképzelés szerint a klaszterek működését úgy alakítanák ki, hogy a tagok földrajzi elhelyezkedése ne jelentsen korlátozó tényezőt.
Bár a kormányzat most helyezte előtérbe a klasztereket, e formák több-kevesebb sikerrel már évek óta működnek számos iparágban. Például az autó-, az építő- és az élelmiszeriparban, az elektronikában, a textilipar egyes ágazataiban, illetve a turizmusban.
E klaszterek között van, amelyik sikeres, de van olyan is, amely néhány éves próbálkozás után elhalt. Ez utóbbiak közé tartozik a Közép-magyarországi Divat Klaszter, amelynek egyik alapítója volt a Szalag és Zsinórgyár Rt., illetve a cég vezérigazgatója, Bogyánszky Pálné másik hét-nyolc, a textiliparban működő vállalattal együtt. A cégvezető elmondta: néhány éve nagy energiákat fordítottak a klaszter beindítására és működtetésére, és sikerült a résztvevők számát növelni. A megalakulásra pályázati támogatást kaptak, ám később a működés anyagi hátterét nem tudták megteremteni, illetve a részt vevő vállalatok érdekeltségét nem tudták fenntartani. Pedig a klaszter szervezői saját pénzükön végezték a munkát.
Közös rendezvényeket tartottak, mint amilyen például a "Háztűznézőben" címmel megszervezett akció volt, amikor a tagok egymás munkájával, lehetőségeivel ismerkedtek meg. Közös kiállításokon vettek részt, üzleti kapcsolataikat erősítették egymás között. Az akarat és a jó szándék azonban kevés volt, hiszen a távol-keleti konkurencia miatt a piaci verseny egyre kíméletlenebbé vált, s elmaradt az állami segítség is. Mindez a klaszter tagjait hátrányosan érintette, s egy idő után a szerveződés már a pályázatokhoz szükséges önrészt sem tudta előteremteni. Helyzetük reménytelenné vált, s 3-4 évi próbálkozás után tudomásul kellett venniük a megszűnés tényét.
Bogyánszky Pálné szerint az állam a megalakulást ösztönözte, ám utána magára hagyta a klasztert. A megalakulás támogatása helyett talán szerencsésebb lett volna a működést segíteni. A cégvezető néhány év távlatából úgy látja, a befektetett sok munka ellenére a klaszter nem sokat adott a cégeknek, ezért most inkább a szakmai szervezetet próbálják erősíteni.
Beszállítói szerveződés
Talán sikeresebb lesz a nem régóta szerveződő Észak-magyarországi Autóipari Beszállítói Klaszter, amelynek egyik szervezője a BAZ Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (BOKIK). A kamara illetékese az előzményekről elmondta: tavaly januárban a BOKIK és a Miskolci Egyetem mellett működő Innovációmenedzsment Kooperációs Kutatási Központ (ImKKK) – a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karának szakértő együttműködése mellett – támogatást kapott a Baross Gábor Programból egy "Autóipari és mechatronikai beszállítói klaszter szervezésére az Észak-magyarországi régióban".
A klaszter létrehozásának elsődleges célja egy olyan autóipari beszállítói szerveződés létrehozása volt a régióban, amelynek tagjai Magyarországon és a környező országokban épült és épülő autógyárak esélyes partnerei lehetnek. A szervezés megkezdését követően felmérték a potenciális autóipari beszállítókat. E munka eredményeképpen 360 céget kerestek meg, közülük BAZ megyében 180-at, Hevesben 120-at, míg Nógrádban 60-at. Ezzel párhuzamosan információgyűjtés kezdődött a beszállítókkal szemben támasztott követelményekről, ami aztán a lefolytatott átvilágítás alapja volt. Ennek eredményeképpen létrejött egy lista, amely tartalmazza a szóba jöhető autóipari beszállítók körét, azon cégeket, amelyek az elsődleges elvárásoknak megfeleltek, illetve fejlesztések révén felzárkóztathatók a közeljövőben.
Végezetül a projekt zárásaként 2006. december 5-én beszállítói napot szerveztek, s ekkor alakult meg hivatalosan az Észak-magyarországi Autóipari Beszállítói Klaszter (NOHAC). Alapítója a BAZ Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Miskolci Egyetem-Innovációmenedzsment Kooperációs Kutatási Központ (ImKKK), a Nógrád és a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, a Delphi-Calsonis Magyarország Kft., a Remy Automotive Hungary Kft., a Technoplast McD Kft., a ZF Hungária Kft., továbbá mintegy félszáz szervezet volt. A klaszter szakmai szolgáltatásokat nyújt, és információkat ad ahhoz, hogy az autóipari beszállításra alkalmas vállalkozások szakmailag megerősödjenek, és hálózatszerűen összekapcsolódjanak.
A várakozások szerint a klaszter működésének eredményeképpen javul a régióbeli vállalkozások innovációs ereje és versenyképessége, megszilárdul a vállalkozások piaci pozíciója, valamint javul a kis- és középvállalkozások tőkeellátottsága. Emellett a régióban arra is számítanak, hogy erősödnek és fejlődnek a vállalkozások közötti kooperációs kapcsolatok, javul a régiók forrásfelszívó képessége, valamint mérséklődnek az eltérő nagyságrendű vállalkozások közötti jövedelmezőségi különbségek. Mindezek hatásaként a foglalkoztatásban is kedvező változások következhetnek be.
Szerény lehetőségek a pályázásra
Az ipari parkok, a klaszterek és az inkubátorházak számára jelenleg meglehetősen szerények a pályázati lehetőségek, s ez a helyzet várhatóan az év végéig nem is változik.
A GOP két pályázatára várják – a következő hónapokban – a beérkező munkákat. Az egyik az innovációs klaszterek ösztönzése, amely kapcsolódik az Új Magyarország Fejlesztési Program Pólus Programjához. Ez a kiírás az innovációs klaszterek akkreditációjára való felkészülést kívánja segíteni. Az egyfordulós nyílt pályázat támogatási kerete egymilliárd forint, amelyből egy-egy sikeres pályázó – 50 százalékos támogatási mértékkel – minimum 6, maximum 25 millió forintot kaphat. A pályázatokat 2007 szeptembere és 2008 decembere között lehet benyújtani.
A másik nyitott pályázat – amely szintén kapcsolódik a Pólus Programhoz – sikere esetén az innovációs és technológiai parkok kaphatnak 1 és 4 milliárd forintnyi támogatást a rendelkezésre álló 36,6 milliárd forintból. A forrást azok a majdan akkreditált klaszterek kaphatják, amelyek olyan üzleti alapon működő kutatási és innovációs szolgáltató központot alakítanak ki, amely az adott ágazat vagy szakterület számára egyedi, testreszabott kutatás-fejlesztési és innovációs szolgáltatást nyújthat. A kétfordulós pályázaton vissza nem térítendő támogatásként a költségek legfeljebb 50 százaléka szerezhető meg. A pályázatok befogadása várhatóan idén októbertől indul, s 2008 júniusáig tart.
Szolgáltató inkubátorok
Nikodémus Antal szerint az 1990-es évektől létező inkubátorház-hálózat tekintetében megérett az idő az akkreditációra, amire várhatóan 2008-ban kerül sor. A minisztériumban már dolgoznak az ehhez szükséges minősítési rendszer kialakításán. A főosztályvezető-helyettes hozzátette: az inkubátorházak támogatása – hasonlóan az ipari parkokhoz - szintén régiós szintre került.
Annus István, a Vállalkozói Inkubátorok Szövetségének elnöke elmondta, az inkubátorházak ma már a vállalkozások céljainak elérését gazdag eszközkínálattal, szolgáltatásokkal segítik. A piacinál alacsonyabb áron, kedvezményrendszerrel kiegészítve adnak bérbe üzleti célra ingatlanokat, műhelyt, irodát, raktárat, laboratóriumot. Emellett egyre gyakrabban menedzsment-, marketing-, számviteli, titkársági, jogi, gondnoksági és más szolgáltatásokat is nyújtanak. Az elmúlt időszakban előtérbe kerültek az inkubáció olyan korszerű elemei, mint a pályázati munkában nyújtott segítség és a tanúsítási rendszerek (minőség, biztonság, környezetbarát eljárások) bevezetéséhez nyújtott tanácsadás, az innovációs folyamatokban való közreműködés. Számos sikeres inkubátorház nagyobb projekteket is tervez és valósít meg, illetve nemzetközi pályázatokon vesz részt.
Az inkubátorházak feladatai várhatóan tovább változnak, igazodva az üzleti élet elvárásaihoz. Például az ipari parkokkal való kapcsolat és a virtuális inkubátorházak felfutása új szolgáltatásokat eredményezhet. A szervezet vezetője úgy véli, az inkubátorházak fejlődése során erősödni fognak a tanácsadási, képzési jellegű szolgáltatások, s különösen jellemző lesz az információs társadalom eredményeinek hasznosítása. A tendencia azt jelzi, hogy az inkubátorházaktól a jövőben egyre több kutatás-fejlesztést, innovációs szolgáltatást fognak elvárni. Mindehhez persze erősebb, korszerűbb informatikai háttérre is szükség lesz – vélekedik Annus István.
Már ma is vannak olyan inkubátorházak, amelyek önálló projektet is működtetnek a foglalkoztatás elősegítésére. Ilyen például a Székesfehérváron működő inkubátorház, amely a Regionális Operatív Program (ROP) pályázata keretében 32 ember foglalkoztatását vállalta. A foglalkoztatás EU-s forrásból valósul meg, s elsődleges célja, hogy segítse az állástalanok visszatérését a munkaerőpiacra.
Külföldi támogatók
Az inkubátorházak gazdasági hátteréről Annus István elmondta: bevételeik 30-70 százaléka bérleti díj, illetve 10-20 százalék a belső és a külső vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatásokból folyik be. Tapasztalatok szerint a pályázatokon nyert pénz aránya a bevételeken belül 10-40 százalék között szóródik. Az intézmények számos önfenntartó programot működtetnek, ennek ellenére csak néhányról mondható el, hogy teljesen önfenntartók.
A létesítéshez, a bővítésekhez és a felújításokhoz szükséges finanszírozásban kiemelt szerepe van az EU különböző alapjainak, továbbá a hazai területfejlesztési és gazdaságfejlesztési pénzkereteknek. A külföldi támogatás több esetben nyugat-európai önkormányzati vagy regionális intézményi szereplőktől érkezik. Van rá példa, hogy flamand – például Kaposváron vagy Nyíregyházán – és angol - mint Kecskeméten és Székesfehérváron – támogatók segítették az inkubátorházak létrehozását, illetve fejlesztését. E külföldi intézmények némely esetben anyagi, s minden inkubátorház esetében szakmai segítséget nyújtottak.
A hazai – döntően - pályázati támogatásokat szinte kizárólag létesítésre, illetve technikai fejlesztésekre, épület-korszerűsítésekre, -bővítésekre lehetett fordítani. Annus István úgy látja, a működés támogatásának nincs kialakult rendszere, pedig ez fontos lenne. Sürgető igény van egy normatív finanszírozási rendszerre a kiszámítható, hosszú távon tervezhető inkubációs feladat ellátásához. A szervezet elnökének álláspontja szerint az állam is érdekelt a vállalkozások sikerességében, így nem vonhatná ki magát a támogatói szerepből. A következő, 2007-2013-as időszakra vonatkozóan számos biztató ígéretet kaptak, ám az eddig megismert legtöbb pályázat keretében a támogatási intenzitás legfeljebb 30-40 százalék, ami a többségében nonprofit szervezetek által működtetett inkubátorházak pályázati lehetőségeit ellehetetleníti. Ekkora önerő ugyanis nem áll rendelkezésre.
A szervezet elnöke szerint voltak biztató kormányzati ígéretek, melyek szerint a pályázati kiírások és elszámolások egyszerűsödnek, illetve hogy könnyebben teljesíthető feltételeket támasztanak a pályázókkal szemben. Az inkubátorházak ezen ígéretekben bíznak.
pari parkok elért eredményei |
||||||||||
JELLEMZŐK |
1997 |
1998 |
1999 |
2000 |
2001 |
2002 |
2003 |
2004 |
2005 |
2006 |
Parkok száma |
28 |
75 |
112 |
133 |
146 |
160 |
165 |
165 |
179 |
179 |
Parkok területe (ha) |
2350 |
4950 |
6800 |
7640 |
8100 |
8800 |
9050 |
8738 |
9847 |
9888 |
Betelepítettség (%) |
21,5 |
30,0 |
34,5 |
32,9 |
38,4 |
40,1 |
42,7 |
48,0 |
48,5 |
53,0 |
Vállalkozások száma |
320 |
685 |
980 |
1495 |
1760 |
2152 |
2450 |
2467 |
2989 |
3184 |
Létszám (ezer fő) |
27 |
59 |
82 |
110 |
115 |
128 |
139 |
139 |
171 |
186 |
Vállalkozások beruházásai (Mrd Ft) |
166 |
316 |
427 |
662 |
1003 |
1264 |
1256 |
1463 |
1650 |
1987 |
Vállalkozások árbevétele (Mrd Ft) |
619 |
930 |
1651 |
2665 |
3294 |
3483 |
3430 |
4623 |
5433 |
7553 |
Vállalkozások exportja (Mrd Ft) |
514 |
698 |
1281 |
2211 |
2560 |
2596 |
2270 |
3369 |
3480 |
4888 |
Export aránya (%) |
83 |
75 |
78 |
83 |
78 |
75 |
66 |
73 |
64 |
65 |
Forrás: GKM |