A munkaadók és a szakszervezetek korrektnek tartják viszonyukat, akkor is, ha együttműködésük nem nélkülözi az időnként személyeskedő vitát. Az ágazati párbeszédbizottságok (ápb) megalakulása mindkét oldal megítélése szerint új színt hozott az érdekegyeztetésbe, viszont úgy látják: az ápb-kben mindeddig nem sikerült érdemi munkát végezniük.
Törvényi háttér
Mulasztással előidézett alkotmányellenes helyzetet szüntetett meg tavaly decemberben a parlament, amikor elfogadta az országos érdekegyeztetésről szóló törvényt. Az Alkotmánybíróság egy évvel korábban szólította fel az Országgyűlést, hogy alkossa meg a másfél évtizede alapszabály nélkül tevékenykedő OÉT létrehozására és működésére vonatkozó törvényt.
Az új jogszabály megfogalmazza a testület célját, amely a munkavállalók, a munkáltatók és a kormány érveinek megismertetése, az egyeztetés, a megállapodások kialakítása, valamint az esetleges országos konfliktusok megelőzése, rendezése. Ennek érdekben a tanácsnak meg kell vitatnia a munka világával összefüggő valamennyi kérdéskört. A törvény az országos érdekegyeztetésben részt vevő szervezetekre, a munkavállalói és a munkáltatói érdekképviseletekre vonatkozó feltételrendszert, a szövetségek reprezentativitási kritériumait is tartalmazza, s rögzíti, hogy támogatásuk a jövőben nem pályázati úton történik.
A társadalmi párbeszéd helyzetére vonatkozó exlex állapot azonban ezzel nem oldódott meg, Sólyom László köztársasági elnök ugyanis aggályosnak találta az OÉT működését szabályozó, valamint az ágazati párbeszédbizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvényt, ezért véleményezésre megküldte az Alkotmánybíróságnak.
Legitimációs deficit
Az államfő álláspontja szerint az OÉT részére a jogszabályban adott hatáskörök egy része közhatalmi jellegű, azonban a törvénynek az OÉT összetételére vonatkozó szabályai nem garantálják a közhatalom gyakorlásához szükséges demokratikus legitimációt a testület számára, ezért az ezzel összefüggő rendelkezései alkotmányellenesek.
Sólyom László szerint a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló jogszabály egy szakasza az OÉT-ben részt vevő országos szakszervezeti szövetségeknek egyetértési jogot ad bizonyos jogszabályok megalkotásával kapcsolatban, ami szintén közhatalmi jogkör, s ugyancsak kellő demokratikus legitimáció alapján gyakorolható. Ezzel pedig az országos szakszervezeti szövetségek nem rendelkeznek.
Mindazonáltal az országos érdek-egyeztetés helyzetének megítélése – úgy tűnik föl – vérmérséklet kérdése is. Zs. Szőke Zoltán, az Áfeosz főtitkára például a legnagyobb gondok egyikének azt tartja, hogy az országos érdekegyeztetésről szóló törvény még mindig az Alkotmánybíróság előtt van, s ez bizonytalanságot kelt a szociális partnerekben, ráadásul a szervezetek finanszírozásával kapcsolatban is gondot okoz. Ezért fontos lenne, ha az erős politikai konszenzussal, 94 százalékos parlamenti szavazati aránnyal elfogadott törvény végre hatályba léphetne, mert nagy legitimációt adna az országos érdekegyeztetésnek.
Az a tény, hogy a pártok – a politika mindkét térfelén – egyetértettek az érdekegyeztetés szükségességében, a jövő szempontjából is előremutató, hiszen azt jelenti, hogy legyen bármely politikai erő hatalmon, nem nélkülözheti a kapcsolatot a szociális partnerekkel. A törvény megalkotásával egyébként nagyon sok olyan vitatott kérdésben jutott a három oldal megállapodásra, ami korábban elképzelhetetlen volt – hangsúlyozta a főtitkár.
Munkaadók Háza
Az OÉT szereplői, a munkaadói és a munkavállalói szövetségek viszonyát Zs. Szőke Zoltán úgy ítéli meg, mintha a felek több toleranciát tanúsítanának egymással szemben, mint a korábbi években. Ezzel is magyarázható, hogy rövidebb egyeztetési sorozat után sikerült megállapodásra jutniuk a napirenden lévő kérdésekben, s a hároméves bérmegállapodás miatt az igazán kemény bértárgyalások időszakának is vége van.
A szakszervezetekkel való könnyebb egyezséghez vélhetően az is hozzájárul, hogy a munkavállalók képviselői között is gyakrabban alakul ki konszenzus egy-egy fontosabb kérdésben. A főtitkár tapasztalatai szerint a kormányzati oldallal is problémamentes a viszony, akkor is, ha érzékelik, hogy a munka világát érintő kérdések vitájában a kormány rendre a szakszervezetek mellett áll.
Zs. Szőke szerint ez akkor is így van, ha a szakszervezeti partner viszont éppen ennek az ellenkezőjét állítja, vagyis azt, hogy a költségvetési egyensúly helyreállítása érdekében hozott megszorító intézkedések terhe a munkavállalókra nehezedik.
A munkaadói oldal együttműködését vélhetően tovább erősíti, ha megvalósul az Áfeosz főtitkárának indítványa, amely szerint az OÉT-ben helyet foglaló kilenc munkaadói szövetség a közeljövőben közös székházba, a Munkaadók Házába költözne. Ez a megoldás jelentős megtakarítást hozna, hiszen közösen működtethetnének szakértői hálózatot, titkárságot, gondnokságot, infrastruktúrát. Az ingatlanban helyezhetnék el az ágazati párbeszédközpontot is, s itt tarthatná üléseit az OÉT is. Zs. Szőke tájékoztatása szerint már folynak a számítások a Pénzügyminisztériumban arról, hogy mekkora költséggel járna egy 2500-3000 négyzetméteres irodaház kialakítása, amelyben kiszolgálóhelyiségek, tanácskozótermek is helyet kapnának.
Átfogó megállapodások
Új színt hozott és hasznos is az érdekegyeztetés életében az ágazati párbeszédbizottságok színrelépése, aminek nem titkolt célja, hogy az országos érdekegyeztetés szintjén az eddiginél kevesebb, de fajsúlyosabb kérdés megvitatása szerepeljen – fogalmazott a főtitkár, emlékeztetve arra, hogy az Áfeosz nemcsak az OÉT tagja, hanem részt vesz a kereskedelmi ápb munkájában is.
A kereskedelemben például hosszas tárgyalássorozat után sem sikerült a központi bérmegállapodástól eltérő, a szakmai bérminimumra vonatkozó béregyezséget kötni ez évre, mert az egyik legnagyobb munkaadói szervezet képviselőjének nem volt felhatalmazása a megállapodás aláírására.
Mindazonáltal Zs. Szőke arra számít, hogy a jövőben több idő jut az OÉT-ben az állam pénzügyi helyzetét, az adórendszert, a költségvetést érintő kérdések megvitatására. Az ír példa alapján ugyanis feltételezhető: ha a kormány a szakszervezetekkel és a munkaadói szövetségekkel háromoldalú középtávú megállapodást köt, az a gazdaság fellendülését eredményezheti.
Az egyezségnek nemcsak a bérügyekre, hanem az összes, gazdaságpolitikát felölelő kérdésre ki kell terjednie. Az adótól a feketegazdaság elleni küzdelemig ki kell dolgozni azokat a sarokpontokat, amelyek lendületet adnak a gazdaságnak, hogy kimozduljon a holtpontról.
Jobbító szándék
Az országos érdekegyeztetés és az ágazati szintű párbeszédbizottságok működése olyan irányba halad, amely Európában meghonosodott, s a teljes jogú törvényi felhatalmazás nélkül, konszenzusos megállapodások mentén folytatja a munkáját – állapította meg az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) elnöke.
Szűcs György szerint az érdekegyeztetés kereteit lehet kritizálni, a jobbító szándékhoz azonban nem fér kétség. Az OÉT elé kerülő előterjesztések 99 százalékát a kormány dolgozza ki, s ez rányomja a bélyegét a testület munkájára is, hiszen a szociális partnerek mandátuma a konzultációra és a megállapodások megkötésére szól. Ebből eredően például a kényszerhelyzetben megfogalmazott konvergenciaprogram esetében is csak a részletek finomításával lehetett volna a kormányzati elszántságot tükröző program elfogadhatóságán javítani. Mindenesetre ezért a kormányé a felelősség akkor is, ha ma már nagyobb felelősséget kell vállalniuk a társadalom szereplőinek is – szögezte le az elnök.
A szociális partnerek egymás közötti viszonyát az IPOSZ elnöke is korrektnek tartja, az időnként fellépő nézetkülönbségeket pedig természetesnek. "Azért van az egyeztető fórum, hogy a különböző nézetekben megtaláljuk a közös pontokat, amelyek a bérekről, a juttatásokról, a képzésekről, a vállalkozói adóterhek csökkentéséről vagy a nagyobb teljesítmény eléréséről szóló problémák közös megoldásához segítenek" – fogalmazott.
Szűcs György ugyanakkor bírálja a kormányt amiatt, hogy miközben azt kommunikálja, hogy az élethosszig tartó tanulás programja a magyar gazdaság versenyképességének kulcskérdése, nem hallgatják meg az érdek-képviseleti szervezetek véleményét arról, milyen feladatokat szeretnének átvállalni a gyakorlatban is, nem csak az elvek szintjén.
A nagyobb felelősséghez nagyobb lehetőségeket kell társítani – mondta az elnök, aki szerint új pályára állva már nem a szokások, vagy a Munka Törvénykönyve paragrafusaihoz igazodó helyzet alapján kell az érdekegyeztetés szereplőinek együttműködniük a feladatok kijelölésében, illetve a gazdasági döntések végrehajtásában, ami kívül esik a politikán. Ehhez lenne szükség az érdekegyeztetésről szóló két törvény hatálybalépésére. Az IPOSZ arra számít, hogy az Alkotmánybíróság a nyári szünet után sort kerít a jogszabályok alkotmányossági vizsgálatára, s kihirdetésük elől elhárul az akadály.
Jó úton az ápb-k
A Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetségének (Stratosz) elnöke, Tóth István úgy látja, az OÉT munkája a törvényi előírásoknak és a szociális partnerek igényeinek megfelelően, normális ütemben és keretek között folyik. Minden fontos kérdésről, így a költségvetésről, a bérekről vagy a munka világát érintő jogszabályokról egyeztet a kormány a szociális partnerekkel. Viszont többször előfordul, hogy az előterjesztések az utolsó pillanatban kerülnek a testület elé, így a szociális partnereknek nincs elég idejük egy-egy törvénytervezet alapos tanulmányozására, a felkészülésre – fogalmazott a Stratosz vezetője.
Tóth István szerint az utóbbi években megalakult ágazati párbeszédbizottságok úgy működnek, ahogyan az Európai Unió bármely más országában. E testületek jelentőségét mutatja, hogy az Unióban minden, az adott szakmai területet érintő törvényi előterjesztést megtárgyalnak az ápb-kben.
Például egy közlekedési törvényt addig nem is visznek be sem az ottani OÉT, sem a parlament elé, amíg az ágazati bizottságokban az érintett munkáltatók és a szakszervezetek nem jutnak dűlőre. A kormány pedig "ölbe tett kézzel" figyeli az eseményeket, s már egy konszenzusos törvénytervezetet kell beterjesztenie a törvényalkotók elé. Magyarországon is ebbe az irányba indultak a folyamatok - mondta Tóth István, aki szerint ma még a gyermekbetegségek korát éli a középszintű érdekegyeztetési rendszer.
Konszenzusos törvény
A parlament által elfogadott OÉT- és ápb-törvény jelentőségét méltató Pataky Péter, az MSZOSZ elnöke is sajnálatosnak tartja, hogy bár mindkét jogszabály nagy jelentőségű, annak ellenére nem léphettek életbe, hogy mind az érdekelt felek, mind a parlamenti pártok konszenzusával születtek.
Természetesen az intézmények a törvénytől függetlenül is működnek, mert a legfontosabb feltétel adott: minden szereplő szükségesnek tartja. Ez a megállapodás működtette eddig is a rendszert.
Az érdekvédő az ágazati párbeszédbizottságok létrejöttét történelmi jelentőségűnek értékeli. Szerinte ugyanis a hazai munkaügyi kapcsolatrendszerből nagyon hiányzott a középső elem. A munkavállalók érdekeinek képviseletére, érvényesítésére ugyanis kevés a munkahelyi és az országos szintű intézményes párbeszéd. Azért is szükség volt e formára, mert ez az igazi terepe az autonóm szociális párbeszédnek. Különösen nagy súlyt kell képviseljen egy szinte teljesen magánosított piacgazdaságban.
Pataky Péter szerint a következő időszakban erősíteni kell az ágazati párbeszéd szerepét, de olyan módon, hogy világosan elhatároljuk az országos egyeztetés feladatait – ahol háromszereplős a játszma –, attól a tereptől, ami a kétszereplős egyeztető fórumok kompetenciája. Ez azt is jelenti, hogy mielőbb "államtalanítani" kell az ápb-k működését.
Hullámzó teljesítmény
Az országos érdekegyeztetésről az MSZOSZ elnöke elmondta: az OÉT fontos, nem nélkülözhető eszköze az egyeztetésnek. Alapvetően különbözik a politikai és a társadalmi fórumoktól. Sajátossága abban rejlik, hogy a szociális partnerek nem ideológiákat, pártprogramokat jelenítenek meg, hanem az állam melletti két jövedelemtulajdonos, a munkaadók-vállalkozók, valamint a dolgozók szempontjait, érdekeit. Az országos érdekegyeztetés tehát nem alternatívája vagy ellenlábasa a parlamenti demokrácia intézményeinek – mint ahogyan többen szeretnék beállítani –, hanem szükséges és mással nem pótolható kiegészítője. Ezt a szerepét 1988 óta, tehát közel két évtizede tölti be.
A szereplők között - éppen az együtt töltött hosszú idő miatt – alapvetően jó az együttműködés - állapította meg az MSZOSZ elnöke. Ez persze csak annyit jelent, hogy mindannyian világosan tudják, mit képvisel a másik fél, mik a mozgatórugói, az érzékeny pontjai – tette hozzá. "Kiszámítható, korrekt partnerei vagyunk egymásnak" – fogalmazott az elnök, aki szerint az OÉT teljesítménye ugyanakkor hullámzó. Alapvetően meghatározó viszont a mindenkori kormány hozzáállása, az, hogy miként gondolkodik az érdekegyeztetésről, a szociális partnerek szerepéről.
Az oldalon belüli együttműködésnek is kialakult, már-már megcsontosodott gyakorlata van – mondta, hangsúlyozva, hogy minden lényeges kérdésben képesek egységesen, szakmailag megalapozott álláspontot képviselni. Hangsúlybeli eltérések, illetve taktikai különbségek vannak, de ez természetes – vélekedett az MSZOSZ elnöke.
Pozitív fordulat
Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke nem érzékeli, hogy új pályára került volna az érdekegyeztetés. Tapasztalatai szerint bár a kormány a legmagasabb szinten tartja a kapcsolatot a szociális partnerekkel, azonban érdemben – olyan kérdésekről, amelyeket a reformok vetnek fel, s amelyek szinte átalakítják a társadalom egészét – nem veszi figyelembe a munkaadók és a munkavállalók képviselőinek véleményét.
Az érdekvédő példaként említette, hogy a kormány a Munka Törvénykönyve módosítása során, a jóléti szociális kérdéseket érintően meghallgatta ugyan a partnereket, de amikor érdemi kérdésekről, a nagy átalakításokról, a megszorításokról döntött, teljesen figyelmen kívül hagyta a munkaadók és a szakszervezetek javaslatait.
A Munkástanácsok elnöke ugyanakkor pozitív fordulatnak értékeli, hogy amióta miniszterváltás volt a szaktárca élén, megélénkült a volt tárcavezető és a szociális partnerek kapcsolata. A jelenleg a Miniszterelnöki Hivatalt vezető Kiss Péter kancelláriaminiszter ugyanis már két alkalommal is meghívta egyeztetésre a szakszervezeteket, s nagyvonalú partneri viszonyt ajánlott. Megmutatta a kormány második félévi munkatervét, s azt kérte a szakszervezeti vezetőktől, hogy ha bármelyik témához javaslatuk van, akkor azt előre jelezzék. Kiss Péter ígéretet tett arra, hogy figyelemmel kíséri a kormány és a szociális partnerek egyeztetését e kérdésekben. Ez eddig nem volt jellemző – tette hozzá.
Munkavállalói jogok
A szociális partnerek egymás közötti viszonyáról Palkovics Imre kifejtette: a munkaadókkal kiegyensúlyozott a kapcsolat, bár az elmúlt 17 év nem múlt el nyomtalanul, voltak feszültségek, főleg a bértárgyalások környékén. Tavaly például annyira megakadtak az egyeztetések, hogy fennállt az ez évre szóló megállapodás elmaradásának a veszélye is. Igaz, a lehetőségeken belül végül sikerült kompromisszumot kötni – emlékeztetett az érdekvédő.
Az elnök szerint vannak munkáltatók, amelyek/akik nem tartják be a Munka Törvénykönyve szabályait, illetve nem tartják tiszteletben a munkavállalói jogokat. A Munkástanácsok a Ligával együtt azért harcol, hogy a munkahelyi szakszervezeti tevékenység megfelelő védelmet kapjon, s a munkavállalók jogai ne sérüljenek. Ez a harc azonban mindeddig nem volt túl sikeres – ismerte el Palkovics Imre, hozzátéve: ez terheli a szociális partnerek viszonyát.
Az OÉT-törvény lényege, hogy alkotmányos alapokra helyeződjék az érdekegyeztetés, és a testületben meghozott döntések visszavezethetők legyenek a népszuverenitás elvére, alapjaira, meglegyen a megfelelő felhatalmazottság – hangsúlyozta az érdekvédő. Az elmúlt évek során sok próbálkozás történt arra, hogy milyen reprezentativitási kritériumok alakuljanak ki, de ezek egyike sem felelt meg maradéktalanul a követelményeknek.
A Munkástanácsoknál vitatják az üzemitanács-választás eredményének alapulvételét, hiszen például az ötven fő alatti vállalkozásoknál nem is szervezik meg a megmérettetést. Szerintük az 1993-as társadalombiztosítási önkormányzati választásokhoz hasonló megmérettetés mindenképpen legitim társadalmi felhatalmazást adna a szociális partnerek részvételére a különböző érdekegyeztető fórumokon. De elfogadnák a belga példát is, ott ugyanis szociális választásokon dől el a szakszervezetek támogatottsága, s attól kezdve nincs vita, hogy ki képviseli a dolgozókat. Ezt azonban – mondta Palkovics – a szakszervezetek egy része nem akarja.
Az érdekvédő az ágazati párbeszédbizottságok működésével is elégedetlen, mert – fogalmazott - nem erre gondoltak, amikor a struktúrát kigondolták. Sok a tisztázatlan kérdés.
Hiányzik a jövőkép
Az elsősorban a közszolgáltató cégek munkavállalóit képviselő Autonóm Szakszervezetek Szövetségének vezetője, Borsik János főleg azt kifogásolja, hogy az OÉT a 2006-os kormányalakítás után csak tájékoztatta a szociális partnereket a várható megszorító intézkedésekről, pedig a logika azt diktálta volna, hogy megfelelő társadalmi szintre emelje az országos érdekegyeztetést akkor, amikor nehéz időszak elé kerül az ország.
Ehelyett az OÉT kormányzati előkészítő munkájának színvonala visszaesett, alkalmatlan tárgyalóhelyiségekbe tették át a tanács üléseit, a legrosszabbul pedig kifejezetten a törvényjavaslatok előterjesztése sikerült – összegezte véleményét az érdekvédő, utalva az Mt. módosítására a szabadságok ügyében, illetve a munkaidő szervezéséről.
Borsik János szerint a szakszervezetek őszintébb, igazabb társadalmi párbeszédre való hajlandóságot vártak volna el a kormánytól, amikor ilyen az ország helyzete. Ehelyett bizonyos értelemben megpróbálta negligálni az érdekegyeztetést; s a tárgyalásokat végigkíséri, hogy a kormánynak nincs a társadalom számára elfogadható jövőképe - állítja. Nem tudja ugyanis megmondani, hogy milyen megszorítások várhatóak, azok meddig tartanak, s hogy mi lesz az eredményük. Márpedig amikor az emberek jelentős része reálkereset-veszteséget szenved el, elveszíti a munkahelyi biztonságát, más típusú érdekegyeztetésre lenne szükség országos szinten.
Munkahelyi törvénysértés
"Nem hiszem, hogy 2006-2007 az érdekegyeztetés kormányzati csúcsteljesítménye lesz" – mondta az érdekvédő, aki szerint a kormány libikókát játszik a szociális partnerekkel: miközben a szabadságok kiadásának új rendjével a munkavállalóknak kedvez, az éves munkaidőkeret egyoldalú bevezetésével a munkáltatóknak ad előnyt. A koalíció szűnni nem akaró belső feszültsége pedig Borsik szerint a partneri kapcsolatokat is elnehezíti.
Azt viszont az autonómok elnöke is elismeri, hogy a munkaügyi tárca vezetőivel kiegyensúlyozott volt a szakmai kapcsolat az utóbbi időben. Ugyanez a szakmai apparátusról nem mondható el – fűzte hozzá. Az országos szintű érdekegyeztetés színvonalát pedig határozottan rontja, hogy a plenáris üléseken rendre szakértőkkel képviselteti magát a munkáltatói oldal – mondta.
A szakszervezetek és a munkaadók viszonyát hektikusnak minősítette Borsik János, aki úgy véli, a munkaadók nagy része tehet arról, hogy még mindig nem csökken a feketegazdaság aránya, és rendkívül sok a foglalkoztatási törvénysértés Magyarországon.
Az ágazati párbeszédbizottságok létrejötte elsősorban azzal indokolható, hogy erősíteni kellene az ágazati politikát. Ebben azonban elég jelentős deficit van. A három szint közül Borsik szerint még mindig a helyi érdekegyeztetés az erős; a konkrét megállapodások a bérről, a kollektív szerződésről helyi szinten születnek, ahol közvetlen vita zajlik a szakszervezetek és a munkaadók között.
Miután Magyarországon az ágazati párbeszédbizottságok nem úgy honosodtak meg a munka világában, ahogy ezt eleinte gondolták az érintettek, általánosságban nem azt az eredményt produkálták, amit e testületektől vártak – fogalmazott az érdekvédő.
