A leltárhiányért a munkavállaló vétkességére tekintet nélkül felelősséggel tartozik, de csak akkor, ha leltár-felelősségi megállapodást kötött. A leltárfelelősséggel összefüggő lényeges kérdéseket rendező írásbeli megállapodás hiányában a munkavállalóval szemben nem alkalmazhatók a leltárfelelősségre vonatkozó szabályok, hanem az Mt. általános kártérítésre irányadó szabályai szerint lehet eljárni. Azok a berendezések és eszközök, amelyek a munkáltató tevékenysége folytatásához szükségesek, nem tárgyai a leltár-felelősségnek, hiányuk esetén a vétkességi vagy megőrzési felelősség szabályait kell alkalmazni. A leltár-felelősségi szabályok alkalmazása szempontjából lényeges, hogy a hiány ismeretlen okból keletkezzen, és mértéke meghaladja az ún. káló mértékét. Ha a leltár-felelősségi eljárás során a hiány oka ismertté válik, akkor a munkavállaló kártérítési felelősségére vonatkozó általános szabályok szerint kell eljárni. Az Mt. 170. §-ának (1) bekezdése szerint a leltárhiányért a leltár-felelősségi megállapodást kötött munkavállaló - vétkességére tekintet nélkül – felelősséggel tartozik. Mellőzhetetlen eleme a felelősségnek az említett megállapodás, lényegtelen viszont, hogy a munkavállalót vétkesség, azaz szándékosság, vagy gondatlanság terheli-e a hiány kialakulásában. Ha a munkáltató a törvényes feltételek hiányában kötelezte a munkavállalót a leltárhiány megtérítésére, határozatát hatályon kívül kell helyezni (EBH2001. 469.).
Fogalmak és alapkérdések
Az Mt. 170. §-ának (2) bekezdése szerint leltárhiány az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári készlet) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét (a továbbiakban együtt: forgalmazási veszteség) meghaladó hiány. Amint a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata leszögezi: ha adat merül fel arra, hogy a hiány egy része ismert okból keletkezett, az nem tekinthető leltárhiánynak, amelynek összegét a bizonyítékok alapján a bíróságnak kell – erre irányuló kérelem esetén - megállapítania. Ebben a körben nem zárható ki, hogy a bíróság mérlegeléssel döntsön (BH2002. 413.).
Kollektív szerződéses rendelkezés, vagy a felek eltérő megállapodása hiányában a munkáltató állapítja meg a munkáltató szervezete, illetve a leltározási szempontból önálló szervezeti egység sajátosságainak figyelembevételével
– a forgalmazási veszteség elszámolható mértékét, illetve arányát,
– azoknak az anyagoknak, áruknak a körét, amelyek után az anyag jellegére, méretére, a raktározás, illetve a tárolás feltételeire való tekintettel forgalmazási veszteség nem számolható el,
– a leltári készlet átadásának és átvételének módját és szabályait,
– a leltárhiány meghatározásának szabályait,
– a leltári készlet biztonságos megőrzését szolgáló munkáltatói kötelezettségeket.
A munkavállalót a leltár-felelősségi megállapodás megkötését, illetve a leltáridőszak kezdetét megelőzően tájékoztatni kell a fenti feltételekről.
A hiány oka: ismeretlen
Ha adat merül fel arra, hogy a hiány egy része ismert okból keletkezett, az nem tekinthető leltárhiánynak, amelynek összegét a bizonyítékok alapján a bíróságnak kell – erre irányuló kérelem esetén - megállapítania. Ebben a körben nem zárható ki, hogy a bíróság mérlegeléssel döntsön [Mt. 170. § (2) bekezdés]. Egy esetben a megállapított leltárhiány összegéből ismertté vált 28 000 forint, amit az egység vezetője vett ki a pénztárból, valamint megállapíthatatlan összegben olyan áru, amelynek bevitelével a vezető a korábbi leltáreredményt befolyásolta, és így nyitó készletként vették számba, de később az egységből a perbeli leltározást megelőzően elszállították. A munkáltató a munkavállalók megtérítési kötelezettségének meghatározásakor a pénztárból kivett bevétel összegét levonta. Az ismert okból keletkezett hiány nem tekinthető leltárhiánynak [Mt. 170. § (2) bekezdés], amelynek összegét – munkaügyi per esetén – a bizonyítékok alapján a bíróságnak kell – erre irányuló kérelem esetén – megállapítania. Ebben a körben nem lehet kizárni, hogy a bíróság mérlegeléssel döntsön. A Legfelsőbb Bíróság eseti állásfoglalása szerint, ha az egységvezető az általa elkövetett lényeges, a leltározással kapcsolatos szabálytalanságokat elismeri, a leltárhiányt nem lehet ismeretlen okból bekövetkezettnek tekinteni. A bírói gyakorlat szerint a leltárhiánynak egyértelműen ismeretlen okból keletkezettnek kell lennie, lényeges szabálytalanságok bizonyítottsága eredményezheti annak megállapítását, hogy a hiány oka ismert. A perbeli esetben azonban ilyen lényeges szabálytalanság nem nyert bizonyítást. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.685/2000. sz.).
Megőrzési és a leltárhiányért fennálló felelősség – különálló alakzatok
A megőrzési felelősség szabályozásánál a törvény konjunktíve meghatározza azokat a feltételeket, amelyeknek fenn kell állniuk ahhoz, hogy a munkavállalót vétkességének vizsgálata nélkül lehessen kártérítésre kötelezni. Az Mt. 169. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a munkavállaló vétkességre tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetében tart, kizárólagosan használ vagy kezel. Ugyanezen szakasz (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a munkavállalót az (1) bekezdés szerinti teljes anyagi felelősség csak akkor terheli, ha a dolgot (szerszám, termék, áru, anyag stb.) jegyzék vagy elismervény alapján vette át. A megőrzési felelősség szabályozásánál tehát a törvény konjunktíve meghatározza azokat a feltételeket, amelyeknek fenn kell állniuk ahhoz, hogy a munkavállalót vétkességének vizsgálata nélkül lehessen kártérítésre kötelezni. Egy konkrét esetben nem volt vitás, hogy a munkavállaló a hitelesítésre szállított műszereket visszaszolgáltatási kötelezettséggel vette át, és az utasítás végrehajtásának tartama alatt azokat állandó őrizetében tartotta, azonban a raktárból való kivételezés alkalmával jegyzék, elismervény nem készült, a szállítás alkalmával szállítólevél kiállítására nem került sor. Amint arra a Legfelsőbb Bíróság 113/I. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalásában rámutatott: a jegyzéket az átadás-átvétel tényének utólagos igazolása nem pótolja, tehát a jegyzék hiánya a kialakult bírói gyakorlat szerint már önmagában kizárja az objektív felelősségi forma alkalmazásának lehetőségét, még akkor is, ha a munkavállaló elismeri az átvétel tényét, amint a jelen perbeli esetben is. A megőrzési felelősségi forma alkalmazhatóságánál a jegyzék, elismervény hiányának megállapításával összefüggésben közömbös, hogy az átvevő munkavállaló a kiállítás elmaradásának okában vétkes-e, mivel ezzel összefüggésben már csak a vétkes kárfelelősségi alakzat alkalmazása esetén van helye vizsgálódásnak. Ugyanakkor az említett esetben a hiány bekövetkezésének időpontja nem volt bizonyítható. A munkavállaló a kialakult gyakorlat szerint nem volt köteles átadni a visszavitt műszereket, ilyet az ott lévő, délutános műszakban szolgálatot teljesítő raktárvezető sem követelt meg, ennek elmulasztása miatt utóbb pedig már kétséget kizáróan a hiány bekövetkezésének időpontja sem volt megállapítható. Annál is inkább, mivel a hiányt a visszaszállítást követő 5. napon észlelték, olyan időpontban, amikor az ingóság már hosszú ideje kikerült a munkavállaló őrizetéből. Ilyen körülmények között a hiány leltárhiánynak minősül, munkaügyi per esetén a kártérítési határozatban megjelölt jogalapról a bíróság az ugyancsak objektív felelősségi alakzatnak minősülő leltárhiány miatti felelősségre vonás szabályaira nem térhet át, hiszen az csak az Mt.-ben szabályozott eljárást követően alkalmazható a munkáltató által (Miskolci Munkaügyi Bíróság 1. M. 663/2002/6.).
A bűncselekmény és a hiány
A bűncselekménnyel okozott kár összegét meghaladó hiány, ha oka ismeretlen, leltárhiánynak minősül. Ennek megfelelően, az Mt. 170. §-ának (1) bekezdése alapján a leltárfelelősség feltételei fennállnak, ha a hiány egy része bűncselekmény, lopás következménye. Ekkor a leltárhiány megfizetésére kötelező, a kollektív szerződés alapján meghozható határozatot - a leltáridőszakban bekövetkezett betöréses lopás eredményeként megállapított károkozás összegeit figyelembe véve – módosíttatni kell. Amennyiben a lopás okozta hiányt meghaladóan azonban nem nyert bizonyítást, hogy a keletkezett hiány ismert okból következett be, a hiányért a leltár-felelősségi megállapodásban szereplő munkavállaló felelős (Csongrád Megyei Bíróság 2. Mf. 20 577/2003/3).
Kárkalkuláció
Az Mt. 172. §-a alapján a kár összegének meghatározásánál a megrongált dolog kijavítására fordított kiadást – ideértve az üzemviteli költséget is – és a kijavítás ellenére még fennmaradó esetleges értékcsökkenés mértékét, ha a dolog megsemmisült vagy használhatatlanná vált, illetve, ha nincs meg, a károkozás időpontjában érvényes fogyasztói árat kell - az avulásra is tekintettel – figyelembe venni. A munkavállaló kártérítési felelősségének egyik sajátossága, hogy a kár mértékének meghatározásánál csak a tényleges kárt lehet figyelembe venni, vagyis azt az összeget, amellyel a munkáltató vagyona csökkent, illetőleg amely a vagyoncsökkentés elhárításához szükséges. Tekintettel arra, hogy a vagyontárgy károsodását kijavítással maga a munkáltató is megszüntetheti, rendelkezni kell a kijavítás közvetlen költségei mellett az ún. rezsiköltség átháríthatóságáról is. Ha ugyanis a munkáltatónak nem a saját vagyontárgyát kellett volna kijavítania, a munkáért felszámított díjban érvényesíthette volna az üzemvitelhez szükséges költségeit is.
A kártérítés célja a teljes reparáció, vagyis a károsult olyan helyzetbe hozatala, mintha nem is érte volna kár. Ennek az elvnek megfelelően, a kár összegének meghatározásánál figyelembe kell venni a kijavítás után esetleg fennmaradó értékcsökkenés mértékét is. A reparációs elvnek felel meg, hogy a hiányzó dolog beszerzésére fordított összeg képezi a kárt, ha a kijavítás lehetetlen vagy nem volna gazdaságos, illetőleg ha a dolog nincs meg. A kártérítéssel a károsult nem kerülhet kedvezőbb helyzetbe, ezért mindig olyan állapotú, elhasználtságú dolog árát kell kártérítésként megfizetni, mint amilyen megsemmisült, használhatatlanná vált vagy hiányzik. A kár összegét a károkozás időpontjában érvényes fogyasztói áron kell – az avulásra is tekintettel – figyelembe venni. Az avulás figyelembevétele nem a károkozási érték csökkentését jelenti, hanem olyan összegét, amennyiért a károsult a károkozáskor pótolhatja a hiányzó dolgot. Nem kell a munkavállalónak megtérítenie a kárnak azt a részét, amely a munkáltató közrehatása következtében állott elő. Ha a kár bekövetkezésében a károsult is közrehatott, ezt nem háríthatja a károkozóra, azt maga tartozik viselni.
Felelősségi feltételek
Amennyiben megállapították, hogy a leltári készletben leltárhiány van, akkor a következő lépésként az vizsgálandó, hogy mely munkavállalót terheli a leltárhiányért való felelősség. A leltárhiányért való felelősség három feltétele:
– a leltár-felelősségi megállapodás megkötése;
– a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele;
– a leltárhiánynak a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel során történő megállapítása. Ezek együttes fennállása kell ahhoz, hogy a munkáltató a leltárhiányért való felelősségi szabályok szerint járjon el munkavállalójával szemben [Mt. 170/A. § (1) bekezdés]. Ha az Mt. 170/A. §-ban meghatározott leltár-felelősségi feltételek nem állapíthatóak meg, a munkavállaló az ismeretlen okból keletkezett hiányért felelősséggel nem tartozik (Csongrád Megyei Bíróság 2. Mf. 21 118/2002/2.).
Leltár-felelősségi megállapodás
A leltár-felelősségi megállapodás írásbeli megkötése az egyik legfontosabb feltétele a leltárfelelősség későbbi érvényesítésének, ugyanis ebben kell meghatározni, hogy a munkavállaló milyen fajta és milyen mennyiségű leltári készletért tartozik felelősséggel. A leltár-felelősségi megállapodást kötött munkavállalót mindig személyes felelősség terheli, de előfordulhat, hogy a leltári készletet több munkavállaló kezeli. Velük a munkáltató csoportos leltár-felelősségi megállapodást is köthet. Ebben az előbbieken túl azokat a munkaköröket is meg kell határozni, amelyek betöltésének megváltozásakor leltározást kell tartani.
A csoportos leltár-felelősségi megállapodásban az érintettek szabadon dönthetnek afelől, hogy ki milyen arányban felel az esetleges leltárhiányért. Az Mt. ebben az esetben csak azt írja elő, hogy egyetemleges felelősséget nem lehet kikötni. Ha a csoportos leltár-felelősségi megállapodásban a felelősség megosztásáról nem rendelkeznek, akkor az Mt. szerint a felelősség a munkavállalók között átlagkeresetük arányában oszlik meg (Mt. 170/B. §).
A leltárhiányért való felelősség szükségszerű (konjunktív) feltételeinek egyike a felek között leltár-felelősségi megállapodás megkötése. A leltár-felelősségi megállapodás a munkáltató és a munkavállaló, illetve munkavállalók csoportjának kétoldalú, egybehangzó nyilatkozatán alapul, mely tartalma szerint a felek kölcsönös kötelezettségvállalása. A kötelezettségvállalás a munkavállaló, illetve a munkavállalók csoportja részéről a leltárkészletért való felelősségviselésre, míg a munkáltató részéről az árukészlet biztonságos őrzése feltételeinek megteremtésére terjed ki. A törvény szerint a megállapodást írásba kell foglalni, az alakiság megsértésével kötött megállapodás érvénytelen [Mt. 170/B. § (1) bekezdés]. A leltár-felelősségi megállapodás akkor tekinthető írásba foglaltnak, ha a tartalmát rögzítő okiratot a felek aláírták. Ennek hiányában a felek között érvényes leltár-felelősségi megállapodás nem jött létre. Önmagában a munkavállalók egyoldalú kötelezettségvállalása leltárfelelősséget nem alapoz meg. Nem osztható az az álláspontot, mely szerint a munkavállalók felelősségvállaló nyilatkozata és a – munkáltató által is aláírt - munkaszerződések együttesen érvényes leltárfelelősségi megállapodásnak tekinthetők, mivel a leltár-felelősségi megállapodás a felek jogviszonyában a munkaszerződésen kívüli kétoldalú jogügylet, azt a munkaszerződés nem pótolja (Csongrád Megyei Bíróság 2. Mf. 21 249/2005/2.).
A leltár-felelősségi megállapodást – az Mt. 170/B. §-ának (1) bekezdése szerint – írásba kell foglalni, és ebben meg kell határozni a leltári készletnek azt a körét, amelyért a munkavállaló felelősséggel tartozik. E rendelkezések helyes értelme szerint tehát csak annak a munkavállalónak állapítható meg a leltárhiányért való felelőssége, aki írásba foglalt, megfelelő tartalmú leltár-felelősségi megállapodást kötött a munkáltatóval. Azok a dolgozók, akikkel leltár-felelősségi megállapodás nem jött létre, a leltárhiányért felelősséggel nem tartoznak. Ebből a szempontból nincs jogi jelentősége annak, hogy a munkáltatónál hatályban lévő kollektív szerződés rendelkezik-e a leltárfelelősségről, hogy a munkavállalókat szóban tájékoztatták-e a felelősség fennálltáról, vagy hogy a kereskedelemben köztudomású-e az, hogy a leltári készletet kezelő dolgozók a leltárhiányért felelősséggel tartoznak. Nem vizsgálható az sem, hogy milyen okból, a munkáltató mely alkalmazottjának felróhatóan maradt el a leltár-felelősségi megállapodás megkötése.
Leltáridőszak
A leltárfelelősség érvényesítésével kapcsolatban az Mt. speciális szabályokat is tartalmaz. Előfordulhat ugyanis, hogy a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli. Ez esetben a leltárfelelősség megállapításához szükséges az is, hogy a leltárhiányért nem felelős, de a leltári készletet kezelő munkavállalót a munkáltató a leltárhiányért felelős munkavállaló előzetes hozzájárulásával foglalkoztassa az adott munkakörben, illetve munkahelyen.
A leltárhiányért való felelősség érvényesítése szempontjából nem mindegy, hogy mennyi ideig kezelte ténylegesen a leltárfelelős a leltári készletet. Az Mt. ezért konkrétan meghatározza, hogy csak azzal a munkavállalóval szemben érvényesíthető a leltárfelelősség, aki a két egymást követő leltározás közötti időszaknak (leltáridőszak) legalább a felében a munkáltatónál, illetve az adott munkahelyen dolgozott. A leltárhiány megtérítésére a szülési szabadság időtartama alatt tett felelősségvállaló nyilatkozat – az áruk állandó őrizetben tartásának hiánya miatt – nem alapozza meg a munkavállalónak e nyilatkozat alapján történő anyagi felelősségre vonását.
A fentiekhez egy tanulságos jogeset! A munkavállaló boltvezető volt, az üzletet átadó leltárral vette át. Leltár-felelősségi megállapodást is kötött a munkáltatóval. A boltban rajta kívül – felelősségvállalás nélkül – két eladó dolgozott. Szülési szabadságát követően 1 173 380 forint leltárhiányt állapítottak meg, amelynek összegét és a leltárfelvétel szabályosságát a munkavállaló nem vitatta. A munkáltató elnöke az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontján alapuló rendkívüli felmondással megszüntette az alperes jogviszonyát. A rendkívüli felmondás indoka szerint az üzletben keletkezett leltárhiány a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségének súlyos megszegéséből adódott, ezért lehetetlenné vált a munkaviszony további fenntartása. A munkáltató az Mt. 170. §-ának (1) bekezdése alapján felszólította a munkavállalót a leltárhiány megfizetésére. Kérdés: jogszerű – a rendkívüli felmondást és a leltárhiányért fennálló felelősségét megalapozza-e, figyelemmel az Mt. 170. §-ának (1) bekezdésére –, hogy a munkavállaló aláírta a megállapodást a távolléte idejére is.
Megállapíthatjuk, hogy a rendkívüli felmondás jogellenes. A munkáltató felperes a rendkívüli felmondást az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapozta, vagyis a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte, mert a nagy összegű leltárhiány keletkezését ilyen vétkes kötelezettségszegésből eredő oknak tekintette. Ekkor nem lehet áttérni az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra, arra utalva, hogy a leltárhiányra tekintettel nem várható el a munkáltatótól a munkaviszony fenntartása. Emellett a leltárhiány fogalmának lényeges eleme, hogy olyan hiányról van szó, amelynek oka ismeretlen. Ez önmagában kizárja a vétkesség megállapítását és a vétkességre alapított rendkívüli felmondási indok valóságát.
Megalapozatlan a leltárfelelősség megállapítása is. A munkavállaló nem kötelezhető a leltárhiány megfizetésére, mert a szülési szabadsága idején nem volt jelen rendszeresen a boltban. A munkavállalóval a szülési szabadsága idejére aláíratott felelősségvállalási nyilatkozat, az Mt. 8. §-ára figyelemmel, érvénytelen, mivel az Mt. 170/A. §-ának (3) bekezdésébe ütközik. A munkavállaló ugyanis nem tartózkodott legalább a leltári időszak felében a boltban. Az a körülmény, hogy a munkavállaló időnként bejárt a boltba, és közreműködött adminisztratív tevékenységekben, kizárja a felelősség alkalmazását (Legf. Bír. Mfv. II. 10.929/1995. sz.).
A biztonságos őrzés
A felelősség megállapításakor és a kártérítés mértékének meghatározásakor a munkáltatónak rendkívül körültekintően kell eljárnia, egyik fontos szempont annak megállapítása, hogy a munkáltató biztosította-e a raktár (leltári készlet helyének) biztonságos őrzését [Mt. 170/A. § (3)–(4) bekezdés]. Ha a munkavállaló a leltár-felelősségi megállapodása alapján vállalta az ismeretlen okból keletkező leltárhiányért való felelősséget, és ismerte az egység vagyonvédelmi feltételeit, csak akkor mentesül az objektív felelőssége alól, ha olyan alapvető vagyonvédelmi hiányosságokra (pl. az egység nem megfelelő zárhatóságára, a készletek nem megfelelő tárolására stb.) hivatkozik, amelyek valósága esetén a hiány nem következett volna be.
A munkavállalók tekintetében az Mt. 170/A. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglalt leltár-felelősségi feltételek fennállnak. Két munkavállalóval a leltáridőszak megkezdése előtt a munkáltató írásbeli leltár-felelősségi megállapodást kötött, amely megállapodás alapján mindketten négyhavi átlagkeresete erejéig felelősséget vállalt a keletkezett leltárhiányért. A két munkavállaló munkatársaikkal tejes körű leltárral vette át a készletet, és a leltár-elszámoltatás is teljes körű leltár elkészítésével történt. A normalizált veszteség leszámításra került. A leltár-felelősségi megállapodások alapján a munkavállalók vállalták az ismeretlen okból keletkező leltárhiányért való felelősségüket, és ismerték az egység vagyonvédelmi feltételeit. Ha a munkavállalók nem hivatkoztak olyan alapvető vagyonvédelmi hiányosságokra (pl. az egység nem megfelelő zárhatóságára, a készletek nem megfelelő tárolására stb.), amelyek a felelősségük alóli mentesüléshez vezetett volna, utóbb az Mt. 170/A. §-ának (4) bekezdése alapján (a felelősségre kiható körülmények) nem mentesülhetnek egy esetleges leltárhiány megfizetése alól. Mindezt cáfolhatja az a tény, hogy a megelőző hosszabb időtartamban ugyanazon forgalom és személyi feltételek mellett a munkavállalók az adott leltáridőszakot leltárhiány nélkül zárták. Megalapozza ekkor a leltárhiányért fennálló felelősséget, ha a munkáltató még javít is a vagyonvédelmi feltételeken, és ennek ellenére leltárhiány keletkezik. A felelősséget támasztja alá az a körülmény is, hogy a leltáridőszakban a munkavállalók nem emeltek kifogást a vagyonbiztonsági feltételek miatt, és az alperes a kifogást nem vizsgálta ki (Csongrád Megyei Bíróság 2. Mf. 21 627/2002/2.).
A felelősség mértéke
A leltárhiányért való felelősség mértéke attól függ, hányan kezelték a leltári készletet. Az Mt. 170/C. §-a szerint a leltár-felelősségi megállapodás eltérő rendelkezése hiányában a leltári készletet állandóan egyedül kezelő munkavállaló a leltárhiány teljes összegéért felel. Az Mt. szerinti teljes felelősség tehát csak akkor áll fenn, ha a felek a leltár-felelősségi megállapodásban másként nem rendelkeztek. A leltár-felelősségi megállapodás – ahogyan a törvény szövegéből is kitűnik - ennél alacsonyabb összegben is meghatározhatja a felelősség felső határát. Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli, a leltárhiányért felelős munkavállaló legfeljebb hathavi átlagkeresete mértékéig felel. Tekintettel arra, hogy ez esetben legalább ketten (vagy többen) is kezelik a leltárkészletet, ezért a leltárhiányért ténylegesen felelő munkavállaló korlátozott mértékig felel a kárért.
Csoportos leltár-felelősségi megállapodás esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók átlagkeresetének hathavi együttes összegét. Kollektív szerződés a kártérítés mértékét az előbbiektől eltérően is meghatározhatja. Az eltérés – a nem a teljes kárért fennálló felelősség esetén - akár a munkavállaló hátrányára is történhet. A leltárfelelősség, illetve a kártérítés mértékének megállapításánál az eset összes körülményeit figyelembe kell venni. Ez egy rendkívül széles skála, amelynek értelmezéséhez a törvény csak kiemeli a legfontosabbakat, így például a biztonságos és előírásszerű kezelést befolyásoló tényezőket, ezen belül a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését, továbbá a munkavállaló esetleges távollétének időtartamát.
A munkáltatói kárigény érvényesítése
Az Mt. 173. §-a szerint a munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét bíróság előtt érvényesítheti. Kollektív szerződés meghatározhatja azt az értéket, amelyet meg nem haladó mértékben a munkáltató a munkavállalót közvetlenül kártérítésre kötelezheti. Ebben az esetben meg kell határozni a kártérítés kiszabására irányadó eljárási rendet is.
A munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére irányuló igényét munkaügyi bíróság előtt érvényesítheti. E perben elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a munkáltató kollektív szerződése meghatározza-e azt az értéket, amelyet meg nem haladó mértékben jogosult a munkavállalót közvetlenül kártérítésre kötelezni, és az tartalmazza-e a kártérítés kiszabására irányadó eljárási rendet. A munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással és a jogorvoslatra vonatkozó kioktatással érvényesítheti. Csak a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét érvényesítheti közvetlenül a bíróság előtt a kollektív szerződés megfelelő rendelkezése esetén (BH1999. 529.).
A felelősség megállapítása, érvényesítése
Az Mt. 170/D. §-a csak a leglényegesebb – a munkavállalók védelmét biztosító – garanciális eljárási szabályokat tartalmazza. A leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás részletes rendjét – kollektív szerződéses rendelkezés hiányában – a munkáltató állapítja meg. A leltárfelelősséggel összefüggésben az Mt. szabályai sem rendeznek minden kérdést, hiszen a felelősség érvényesítésének vannak olyan speciális témakörei, melyek munkáltatónként eltérő szabályozást igényelnének. Ezért a Mt. elsősorban a kollektív szerződésre, és csak ennek hiányában bízza a munkáltatóra, hogy az adott munkahelyi sajátosságok figyelembevételével töltsék meg tartalommal a törvény 170. §-ának (3) bekezdésében felsorolt, a leltárfelelősség érvényesítésével kapcsolatos további szabályokat, valamint a felelősség megállapítására irányuló eljárás rendjét. Olyan munkáltatóknál, ahol nincs kollektív szerződés, ez kizárólag csak a munkáltató feladata lehet.
Leltározásnál a munkavállaló, illetve akadályoztatása esetén képviselője, csoportos leltárfelelősségnél az eljárási szabályokban meghatározott munkavállalók jelenlétét lehetővé kell tenni. Ha a munkavállaló képviseletéről nem gondoskodik, a munkáltató az adott szakmában jártas, érdektelen képviselőt jelölhet ki. A leltárfelelősséggel tartozó munkavállalóval a leltárelszámolást és annak eredményét ismertetni kell. A munkavállaló az eljárás során észrevételt tehet, és észrevételeit – kivéve ha szabályszerű értesítés ellenére nem jelent meg – meg kell hallgatni. A munkáltató a leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényét – egyetlen kivétellel – az általános szabályok szerint (Mt. 173. §) érvényesítheti. Ez azt jelenti, hogy igényét a törvény 173. §-ában foglaltak szerint a bíróság előtt érvényesítheti. A bíróság előtti jogérvényesítés alól akkor van kivétel, ha kollektív szerződés rendelkezik arról, hogy meghatározott mérték erejéig – a konkrét értéket a kollektív szerződésnek kell tartalmaznia – a munkáltató közvetlenül érvényesítheti a munkavállalóval szemben igényét. Az általános szabályok alóli kivétel: a leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényt a leltárfelvétel befejezését követő hatvannapos jogvesztő határidő alatt lehet érvényesíteni. Büntetőeljárás esetén e határidő harminc nap, és a nyomozó hatóság, illetve a bíróság jogerős határozatának közlését követő napon kezdődik. Hangsúlyozzuk: a munkáltatónak nagyon kell ügyelnie arra, hogy betartsa a kárigény érvényesítésére vonatkozó 60 napos határidőt, mely a leltárfelvétel befejezésétől áll rendelkezésre. E határidő jogvesztő, mely azt jelenti, hogy a határidő elmulasztásának kimentésére nincs mód.
Ha a munkáltatónak a kártérítésre kötelező határozata ellen a munkavállaló jogvesztő határidőben a munkaügyi bírósághoz nem fordult, a határozat jogerős és végrehajtható, a továbbiakban a munkaügyi bíróság előtt már nem támadható. Ez azonban nem jelenti azt, hogy amennyiben a határozatot a bíróság végrehajtási záradékkal látta el, az ennek alapján indult végrehajtási eljárás megszüntetése iránt a munkavállaló a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt ne léphetne fel azon az alapon, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre (Fővárosi Bíróság f47. Pf. 25 279/1999/3).
