A Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ például "Pályakezdő és Diplomás Álláskeresők Közvetítő Irodája" néven önálló kirendeltséget tart fenn a fővárosban azok számára, akik igénylik a segítséget. Az irodát havonta mintegy 3-4 ezren keresik fel, közülük 6-800-an pályakezdők. Sokan személyes kapcsolatok, magán-munkaközvetítők, hirdetések útján, vagy más módon próbálnak végzettségüknek megfelelő állást találni.
Vízválasztó a tudás
Hágen Tímea kirendeltségvezető szerint a pályakezdő diplomás munkanélküliségre magyarázatot keresve a kutatók fő okként a korábbi továbbtanulási expanzió nyomán bekövetkezett túlképzést és a gazdasági visszaesésből adódó keresletcsökkenést jelölik meg. Általános pályakezdő diplomás munkanélküliségről azonban a fővárosban nem indokolt beszélni, csak bizonyos szakmákban mutatkozik túlkínálat. Más szakmákban viszont ingadozik a kereslet, vagy éppen hiány van.
Jogászok közül például kedvükre válogathatnak a munkáltatók, a közgazdászok körében azonban vegyes a kép. Pénzügyi közgazdászt tartósan keresnek a vállalatok, miközben általános közgazdászok fölös számban találhatók a munkaerőpiacon. Tanárból, művelődésszervezőből, kommunikációs szakemberből szintén van elég. A HR, a marketing és a környezetvédelem területén sem könnyű elhelyezkedni, míg például informatikusokért, villamosmérnökökért, általában műszaki, valamint minőségbiztosítási szakemberekért már-már sorban állnak a munkáltatók. Tartós az érdeklődés az IT- és a magas színvonalon képzett szolgáltató szakemberek iránt is.
A diplomás túlképzés nem jelenti azt – legalábbis a fővárosban –, hogy a kevésbé keresett szakmák pályakezdői beláthatatlan ideig a munkanélküliek keserű kenyerét ennék. Hágen Tímea tapasztalatai szerint nagyon gyakran a diploma, a tudás minősége rendezi soraikat. A munkáltatók, lévén válogatási lehetőségük, egyrészt az oklevelet kibocsátó intézmény szerint differenciálnak közöttük – előnyben részesítve a patinás, nagy hírű univerzitásokat –, másrészt különféle tesztekkel, felvételi beszélgetésekkel próbálják kideríteni, hogy kinél-kinél milyen valós tudást rejt a diploma.
Gondot jelent a pályakezdők elhelyezkedésekor a szakmai gyakorlat hiánya is: a munkáltatók általában elvárják a diplomásoktól, hogy képesek legyenek alkalmazni is a tanultakat. A felvételnél előnyben részesítik azokat, akik már tanulmányi idejük alatt kapcsolatban voltak munkahelyekkel, közös projektekbe kapcsolódtak be, nyári gyakorlatokon vagy pályázatokon vettek részt. Különösen a neves külföldi cégek igényesek erre, általában magasra emelik a mércét. Megnézik, hogy kikkel dolgoznak együtt, s kiknek adnak meglehetősen magas fizetéseket.
Egészében elmondható: előbb-utóbb a pályakezdő diplomások csaknem mindegyike talál magának állást, azonban ez az "előbb-utóbb" a korábbi évekhez, évtizedekhez képest "új szituáció", s gyakran hónapokig eltarthat. A múlthoz képest az is szokatlan, hogy a "tálcán kínált" állások helyett sokan a munkahely keresésére kényszerülnek, ami komoly energiát és időt igényel, mindamellett érzelmileg is megviseli a fiatalokat.
Sokan nehezen tudják feldolgozni, hogy adott esetben több tucat munkahelyre kell elküldeniük önéletrajzukat, kopogtatniuk kell vagy kellene a HR-osztályokon, és gyakran szembesülnek elutasítással is. Vagy éppen azt tapasztalják, hogy válaszra sem méltatják őket. Az iroda nemcsak azzal támogatja a pályakezdőket, hogy rendelkezésükre bocsátja teljes álláskataszterét, az önálló munkahelykereséshez az infrastruktúráját, hanem igyekszik megtanítani a különböző pályázati technikákat is, illetve lélektanilag is felkészít az elhelyezkedéssel járó megpróbáltatások elviselésére. A kirendeltséget 2006-ban több mint 10 ezren keresték fel, közülük 4500-an elhelyezkedtek. Többségüknek diploma volt a zsebében.
Verseny a munkapiacon
Selmeczy Iván, az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet kutatója szerint általánosságban nincs diplomás túlképzés hazánkban; ezt egy 2007 első negyedévében magyar vállalatok (MVM Zrt., Tisza Volán Zrt, Capital Hitelház Zrt.) és az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatásával megvalósult, ezer cégnél végzett országos kérdőíves felmérés, valamint egy, 30 budapesti székhelyű humánerőforrás-tanácsadó és -szolgáltató cég körében lefolytatott személyes szakértői megkérdezés alapján állítja.
Tévhit, hogy túlképzés van. Az igaz, hogy egyes területeken – kevésbé az üzleti, inkább a költségvetési szférában – bekövetkezett változások hatására átmeneti túlkínálat jelentkezhet, de ezzel együtt is a diplomásoknak jobbak az elhelyezkedési kilátásaik, magasabbak a béreik, s várhatóan jobbak lesznek az életkörülményeik is, mint a nem diplomásoknak. Nem mondható tehát, hogy a fiataloknak nem éri meg továbbtanulni, a pályaválasztásra viszont oda kell figyelni!
Az is igaz, hogy a múlttal ellentétben, önmagában a diploma nem elég, és meghosszabbodott az álláskeresés időtartama is. Ugyanakkor a tanulási idő is meghosszabbodott, kitolódott a végzés időpontja. Mindezt sokan úgy értelmezik, hogy növekszik a pályakezdő diplomás munkanélküliség. Így is fel lehet fogni, valójában azonban csak arra a szintre állt be, mint a fejlettebb nyugati országokban. Úgy is mondhatnánk, hogy az európai szintet érte el a pályakezdő diplomás munkanélküliség.
Általánosságban keresettek a diplomás fiatalok. Egyes szakterületeken inkább a képzés színvonalával van gond, azaz nem számbeli, hanem szintbeli munkanélküliség van.
Meg kellene teremteni az intézményes lehetőségét annak, hogy a pályát elhibázottaknak módjuk legyen a váltásra, a pályamódosításra. A kutató szerint az úgynevezett bolognai folyamat erre talán lehetőséget kínál.
Fontos lenne az is, hogy az egyetemi évek alatt ne csak a tananyaggal ismerkedjenek meg a fiatalok, hanem az érvényesülésre, az alternatívákra, a munka világára is felkészüljenek.
Kereseti lehetőségek
A reprezentatív, a legkülönbözőbb cégek széles körére kiterjedő felmérés, illetve a még publikálás előtt álló tanulmány számos más tanulsággal is szolgál. Kiderült például, hogy a diplomás pályakezdők foglalkoztatása gyakoribb a külföldi cégek körében, mint a tisztán magyar tulajdonúak között, a nagyobb vállalatok jobban keresik őket, mint a kisebbek, de a kutatók összességében arra a következtetésre jutottak, hogy a pályakezdők mind jelenlegi, mind várható helyzetében meghatározó szerepet játszanak a közepes méretű vállalkozások.
A pályakezdők bruttó bérei foglalkozástól függően országos átlagban 106 és 181 ezer forint között mozognak, majd két év gyakorlat után 140 és 221 ezer forint közé emelkednek. Jelentősek azonban a regionális különbségek. A közép-magyarországi régióban például az átlag 188 ezer forint, ami jelentősen meghaladja a 149 ezer forintos országos átlagot. A legalacsonyabb kezdő bruttó bért – országos szinten – a turizmusban és vendéglátásban elhelyezkedők kapják, s viszonylag alacsony fizetést kínálnak a munkáltatók a kezdő építészmérnököknek, valamint az üzletkötőknek.
Az idegenforgalomban és az építőiparban kínált alacsony bérek részben a szürkegazdaság nagyobb súlyával magyarázhatók. A gazdaságelemző és piackutató foglalkozásokban a kezdő fizetés átlagosan bruttó 158 ezer, a közép-magyarországi régióban bruttó 201 ezer forint. A keresleti viszonyoknak megfelelően a villamosmérnökök számíthatnak országos szinten a legmagasabb, 181 ezer forintos kezdő bruttó bérre, ami az első két év alatt többnyire 220 ezer forint fölé emelkedik.
Selmeczy Iván szerint a pályakezdő diplomás munkanélküliséget illetően számos jel utal arra, hogy önmagával a felsőfokú végzettséget igazoló papírral szemben jobban előtérbe került a magas színvonalú, alkalmazható szaktudás, illetve a nyelvvizsga-bizonyítvánnyal szemben a használható nyelvtudás. Egyes területeken a frissdiplomások iránti kereslet nemhogy csökkent volna, hanem még növekedett is, más végzettségekkel azonban jelentősen romlottak az elhelyezkedési esélyek.
Oktatási kínálat
A fejlettebb európai országokban mind többen hangoztatják, hogy a pályakezdők foglalkoztathatósága érdekében a felsőoktatási programkínálatnak jobban meg kell felelnie a gazdasági és társadalmi környezetnek, valamint a munkaerőpiac igényeinek, és egy ideje nálunk is egyre erősebb ez a kívánalom. A szakértők többsége szerint azonban a felsőoktatási intézményeknek nem a munkaerőpiac azonnali, rövid távú igényeire kell felkészíteniük a hallgatókat, hanem a végzettek hosszabb távú foglalkoztathatóságára. Ugyanakkor a jövő lehetőségeit nagymértékben meghatározza a gazdasági fejlődés iránya, üteme.
A felmérések munkáltatói válaszaiból kiderül, hogy a gazdasági ágak közül a gazdasági szolgáltatásokat nyújtó cégek körében a legnagyobb a diplomás pályakezdők felvételét tervezők aránya, míg a legkevésbé kedvező előrejelzést a szállás-szolgáltatásban adták a cégek. Jó előjelnek tűnik, hogy a létszámbővítést tervező cégeknél a diplomások létszámnövelése mögött nem marad el számottevően a felsőfokú végzettségű pályakezdők felvétele.
A GVI által vizsgált szektorokban összességében a kereslet erősödése várható a diplomás pályakezdők munkaerőpiacán, azaz rövid távon nem rosszabbodnak elhelyezkedési esélyeik. Az üzleti szférának a következő egy-két évben elsősorban műszaki végzettségű, leginkább villamos- és gépészmérnök pályakezdőkre lesz az eddiginél nagyobb igényük, de hasonlóan keresettek lesznek a pályakezdők a vegyész- és környezetmérnöki területeken. Jó elhelyezkedési esélyekre számíthatnak a könnyűipari mérnökként munkát kereső, valamint az üzletkötőként vagy ügyfélkapcsolati menedzserként elhelyezkedni kívánó diplomás pályakezdők is.
Mérséklődő keresletre utalnak az előrejelzések a jogász végzettségű pályakezdők tekintetében, s visszafogottak a felvételi tervek a vendéglátóiparban is. A pályakezdő közgazdászok munkaerőpiacán az utóbbi években kiélesedett a verseny, ami a karrierjüket tudatosabban építő, elismertebb intézményekben tanuló fiataloknak kedvez.
A kutató szerint a GVI-nek az országos felméréssel az volt a célja, hogy információval lássa el a döntéshozókat, a munkáltatókat, a továbbtanulás előtt állókat, a tanárokat és a felsőoktatási intézmények vezetőit. Azt kívánták elősegíteni, hogy a felsőfokú képzés központilag befolyásolt rendszerében nagyobb hangsúlyt kapjon az egyéni döntésekből álló önszabályozó mechanizmus annak meghatározásában, hogy milyen diplomásokra van szükség, ugyanis a központi tervezés helyett a versenyszemléletet kellene behozni a rendszerbe.
Munkáltatói kedvezmények
A hivatalos statisztikák arról tanúskodnak, hogy a nyilvántartott pályakezdő diplomás álláskeresők számának az ezredforduló óta tartó emelkedése 2005-ben érte el a csúcsot, akkor megfordult a tendencia. Csuhaj Lászlóné, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) szakmai főtanácsadója szerint is az oktatási expanzióval függ össze a diplomás pályakezdő munkanélküliség megjelenése, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a diplomás álláskeresők száma éves átlagban nem túlzottan magas.
Számuk 2006-ban nem érte el a 4 ezret, miközben a diplomával rendelkező fiatalok egyre népesebb kört tesznek ki. Tehát az abszolút számok nem arról szólnak, hogy nagyon nagy problémák lennének, bár vitathatatlan, hogy a jelenségre kellő figyelmet kell fordítani. Változatlanul azt tapasztalják, hogy átlagban 100 diplomás közül 80 simán el tud helyezkedni, s hosszabb-rövidebb idő után a többiek is találnak maguknak állást, bár tény, hogy a felsőoktatási intézményekből sokan kerülnek ki olyanok, akik nem a munkaerőpiacnak megfelelő szakképesítéssel rendelkeznek.
A tárca évek óta figyelemmel kíséri a folyamatokat, s többféle, a munkáltatóknak nyújtott kedvezménnyel segíti a fiatalok, nem utolsósorban ama bizonyos 20 százalék elhelyezkedését. A támogatás egyik formája a 2005. évi LXXIII. törvény által létrehozott Start Program, amely csökkentett mértékű befizetések révén teszi érdekeltté a munkáltatókat a pályakezdő, ezen belül a diplomás pályakezdő fiatalok foglalkoztatásában. Ez azt jelenti, hogy a foglalkoztatás első évében meghatározott összeghatárig az új munkatársuk bruttó keresete után járó járuléknak csak a 15, a második évben pedig 25 százalékát kell megfizetniük közteherként, s nem kell leróni utánuk az egészségügyi járulékot.
Start-kártya
A program nélkülözhetetlen kelléke a Start-kártya, amely két esztendőn keresztül követi a fiatal útját. Kiváltására minden olyan 25 éven aluli, diplomások esetében 30 év alatti munkavállaló jogosult, aki első alkalommal helyezkedik el. Célszerű a kártyát a munkahely biztos ígéretének a tudatában, ugyanakkor a munkába állás, a munkaszerződés megkötése előtt kiváltani.
A Start jól indult. Az APEH legutóbbi, júniusi tájékoztató jelentéséből kiderül, hogy a program kezdete óta eltelt szűk másfél év alatt csaknem 50 ezren váltották ki a kártyát, és egyharmaduk felsőfokú végzettségű volt. A 2005. október 1-jétől 2006. december 31-ig terjedő időszakban pedig 10 318 munkáltató mintegy 15 300 pályakezdőt foglalkoztatott Start-kártyával.
Kifejezetten a pályakezdő diplomások elhelyezkedését, munkatapasztalat-szerzését szolgálja egy újabb keletű támogatási forma, a Starthoz hasonló feltételekkel működő úgynevezett ösztöndíjas foglalkoztatás, amelybe azok a 30 éven aluli fiatalok kapcsolódhatnak be, akik az első diplomájukat két éven belül szerezték. Az ösztöndíjas foglalkoztatásra a kormányzati személyügyért felelős államtitkárság szervezésében különböző minisztériumi munkahelyeket lehet megpályázni, ahol munkatapasztalatot szerezhetnek a fiatal diplomások.
A foglalkoztatási törvény 2007. január 1-jei módosítása a foglalkoztatásbővítő bértámogatás lehetőségét teremtette meg, alkalmazkodva az Unió gyakorlatához. E szerint azok a munkáltatók, akik hátrányos helyzetű személyt foglalkoztatnak – és e körbe jelen esetben beletartoznak az elhelyezkedni nem tudó 25 év alatti pályakezdők is –, egy évig a bér és járulék legfeljebb 50 százalékát kaphatják támogatásként.
A Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében az úgynevezett 1. 1. intézkedés kiemelt célcsoportja az ifjak korosztálya. "A fiatalok és pályakezdők munkaerő-piaci programjának" célja az álláskeresésüket elősegítő szolgáltatások és munkatapasztalat-szerzés lehetővé tétele.
