Változatlanul élénk érdeklődés mutatkozik a piacon a vállalatirányítási rendszerek iránt – állítja Biber Attila, a Microsoft Dynamics üzletágának vezetője. Szerinte egyre többen fogadják el, hogy egy nemzetközi hátterű megoldás hosszú távon megbízhatóan garantálja a vállalat működését, különösen akkor, ha a rendszer széles hazai szakértői és fejlesztői bázissal is bír.
Iparági megoldások
Az eladások jelentős részében iparági megoldást igényelnek a vásárlók, azaz a saját szakterületük folyamatait keresik a rendszerben. Az ilyen speciális modellek szállításában a Microsoft Dynamics termékei különösen jól teljesítenek a piacon.
Bár a jelenlegi gazdasági intézkedések hatása még nem látszik, a Microsoftnál arra számítanak, hogy a konvergenciaprogram a beruházásokra negatív hatással lesz. Ugyanakkor egy vállalatirányítási – tehát nem egyszerűen könyvelési – rendszer olyan stratégiai beruházás, amely a versenyképesség fenntartásához szükséges, így elkerülheti a "fűnyírót". Ráadásul a negatív hatásokat a GVOP program utódja várhatóan ellensúlyozza majd (különösen akkor, ha – a piaci szereplők elvárásainak megfelelően – a programok adminisztrációs terhei csökkennek, lehetővé téve a kisebb vállalatok számára is a bekapcsolódást.
Némileg bizonytalanabb a helyzet megítélésében Kustos Ferenc, az egyik legtapasztaltabb hazai ügyviteli rendszerfejlesztő, a rEVOLUTION Software kereskedelmi és marketingigazgatója. Szerinte nagy a bizonytalanság a piacon, mert egyrészt a megszorítások miatt visszaeshet a kereslet, másrészt az előzetes tervek ismeretében az újrainduló uniós pályázatok miatt konjunktúra is várható. Az előbbi a kisebb cégeket (200-300 millió forint árbevétel alatti kisvállalatokat) érintheti jelentősebben, így itt inkább szűkülni fog a piac, míg a középvállalatoknál – főleg az év második felében, amikorra az első pályázatokat kiértékelik – élénkülni fog az érdeklődés.
Pályázati esélyek
A pályázatok viszonylag magas minimális értéke (és a hozzájuk előteremtendő önrész mértéke) miatt a kisvállalatok jelentős köre nem tud majd pályázni, bár az előzetes tervek szerint csökkennek a korábbi magas minimumértékek (eddig 16 millió forint volt a támogatható legkisebb projekt), illetve több, átfogó pályázati cél részcéljaként (és nemcsak önállóan) is lehet ERP-rendszer bevezetésére pályázni, ráadásul várhatóan a beadványok elbírálása is egyszerűsödik, gyorsul.
"Az ügyfeleinknek azt javasoljuk, hogy az a cég, amelynek már most látható igénye van ERP bevezetésére, a pályázatok január-március között várható indulása környékén nyújtsa be az igényét, mert a periódus elején a kevesebb pályázat miatt gyorsabban és egyszerűbben lehet nyerni" – fogalmaz az igazgató. Szerinte az a helyes stratégia, ha minél előbb kiválasztják a cég üzleti céljainak megfelelő rendszert, és a pályázatot már a befogadás kezdete előtt elkezdik készíteni.
Egy ismert és elismert szállítótól beszerzett kalkuláció és ajánlat sokkal nagyobb nyerési esélyt jelent, hiszen ők ismerik az elbírálás kritériumait, valamint az értékelésnél alkalmazott sarokszámokat, amelyeket jellemzően nem tesznek közzé a bírálók, de ezek teljesítése vagy nem teljesítése alapvetően befolyásolja a nyerési esélyét.
Domináns gyártók
Bódog Norbert, a rEVOLUTION ügyvezető igazgatójának helyzetértékelése szerint a vállalatirányítási piac kkv-szegmensében egyre inkább a két szoftveróriás, a Microsoft, illetve az SAP (és újabban az Oracle) dominanciája érvényesül.
A két nagy gyártó piaci részesedése messze a piacbővülés üteme felett nő, ami azt jelenti, hogy egyre nagyobb részesedést hasítanak ki maguknak. Ebben nagy segítségükre vannak az ERP-megoldások szállítói is, akik mindinkább a két nagy körül polarizálódnak.
A korábbi két év trendje az volt, hogy a magyar cégek sora próbált szerencsét valamelyik nagy zászlaja alatt. Most viszont egyfajta piaci tisztulás indul el, mégpedig az egyes táborokon belül. Ugyanis mostanra kezd kiderülni, hogy ki mennyi referenciát tudott összegyűjteni, mekkora bevezetési tapasztalatot és tudást halmozott fel, illetve milyen ügyfél-elégedettséget tudhat maga mögött. Egyre jobban kezd a partneri mezőny szétszakadni élbolyra és követőkre – hangsúlyozza az ügyvezető.
Bódog Norbert úgy véli, néhány igazán nagy, széles portfólióval, horizontális és vertikális kínálattal egyaránt rendelkező cég el fog húzni a mezőnytől, emellett kialakulnak a kisebb vertikális specialisták, akik egy-egy részszegmens igényeit tudják mélységében kielégíteni, illetve szabad erőforrásaikat a nagyok felé értékesítik alvállalkozóként. A cégek egy része pedig ki fog hullani a rostán, mert tőke és komoly szakmai háttér híján nem képes majd elegendő ügyfelet gyűjteni.
Az viszont még a jövő nagy kérdése, hogy nemzetközi mintára Magyarországon is elindul-e egy konszolidációs, összeolvadási hullám.
Ügyviteli termékek
Az ügyvitel területén alapvetően háromféle terméket különböztetnek meg a szakértők. A belépő szintet a dobozos ügyviteli programok jelentik, itt egy-egy szoftver legfeljebb néhány ügyviteli feladat (például számlázás, raktárkészlet-kezelés) egyidejű ellátására, jellemzően egy cégre, egy felhasználóra szól.
A szoftverek nagyon egyszerűek, könnyen (tehát a használat során külső segítség nélkül) tanulhatók. A különböző szoftverek között nincs vagy csak nagyon alapszintű az együttműködés, legfeljebb partneradatokat, cikkadatokat adnak át egymásnak, azt is csak a program használatbavételekor (adatmigráció), de az egyik programban felvett új partnert általában a másik programba is újra fel kell venni. Itt a fejlődés iránya éppen az integráció; az a cél, hogy az adott szállító által gyártott külön-külön programok minél jobban kommunikáljanak egymással. E szoftvereket jellemzően az egyéni vállalkozók, a mikro- és kisvállalatok vezetik be, áruk néhány ezer forinttól 100-200 ezer forintig terjed.
A második típus az integrált ügyviteli rendszerek területe. Ezek jellemzően magyar fejlesztésű rendszerek, ahol már integráltan használhatók a különböző funkciók, tehát a szoftverrendszer részei egymással össze vannak építve, ekképpen bármilyen adatot csak egyszer kell a rendszerbe felvinni.
Az ügyviteli rendszerek lefedik a legtöbb működési folyamatot, a kereskedelem (ajánlatadás, rendelés, kiszállítás, számlázás), a beszerzés (szállítói ajánlat, rendelés, beszállítás, számla), a raktárkezelés, a pénzügy (pénztár és bank, banki kommunikáció) és a könyvelés (könyvelés, mérlegkészítés, tárgyieszköz-kezelés) területeit.
Informatikai beruházások
Magyarországon a kis- és középvállalatok termelik meg GDP 53 százalékát, s a foglalkoztatottak 70 százaléka e körben dolgozik. A Coleman Parkes piackutató cég 12 európai országra – köztünk Csehországra, Lengyelországra és Magyarországra is – kiterjedő kutatással mérte fel a közelmúltban, hogy a kis- és középvállalati szektorban melyek az informatikai beruházásokat segítő, illetve hátráltató tényezők.
A legnagyobb visszahúzó erőnek a magyarországi válaszadók 64 százaléka a technológia költségeit, 54 százalékuk a hosszú távú megbízhatóságot, 44 százalékuk a technológiai változások ütemét, 40 százalékuk pedig a hozzáértő munkatársak hiányát jelölte meg. Az új technológiával járó integráció a cégek 30 százaléka számára jelent problémát, míg az adat- és rendszerbiztonság szintén 30 százaléknak jelent hátráltató tényezőt. A piaci folyamatok követését a kkv-k 68 százaléka tartja nagy kihívásnak, Hollandia után a legmagasabb arányban.
Bér- és munkaügy
Érdekes és különálló terület a bér- és munkaügy; a szoftvereket – a gyakran változó szabályozás miatt – általában külön szállítóktól érdemes megvásárolni, akik a terület specialistái, és szavatolni tudják a folyamatos megfelelőséget.
Mára e rendszerek bejáratott, kialakított kapcsolatokon keresztül az integrált rendszerek főkönyvi moduljaival össze vannak kapcsolva. Az integrált rendszereket több alkalmazó is használhatja egyidejűleg a cégnél, az átlagos felhasználószám 3-5, de akár 20-30 felhasználót is elbírnak ezek a szoftverek.
Integrált ügyviteli rendszert jellemzően olyan cégek vezetnek be, amelyek növekedésük során eljutottak arra a pontra, hogy napi működésüket akadályozza az információhiány, a belső folyamatok átláthatatlansága, gyakran megbízhatatlan működése. A bevezetés célja általában az, hogy a cég gördülékenyebben, gyorsabban, átláthatóbban működjön, csökkenjen például annak lehetősége, hogy eltűnik valami a raktárból (és nem is tudják pontosan, minek kellene ott lennie); vagy olyan vevőt szolgáljanak ki a boltban, aki nem fizeti ki a számláit.
A vásárlók általában kis- és középvállalatok, jellemzően 100-500 millió forint árbevétellel; a rendszerek ára pár százezer forinttól néhány millió forintig terjed.
Arccal a kkv-k felé
Az informatikai piacon divat a fejlődési terveket a kis- és középvállalatokra építeni, az ügyviteli rendszerek frontján azonban ez a trend több egyszerű divatnál. El kell fogadni ugyanis, hogy a nagyvállalatok gyakorlatilag már túl vannak a rendszerbeszerzésen, a kkv-k körében viszont még van mit keresni.
Az IDC adatai szerint Magyarország teljes IT-költése 2007-ben várhatóan 2678 millió amerikai dollár lesz, s ez az összeg 2010-re elérheti akár a 3300 millió dollárt is. A bővülés mások mellett a Nemzeti Fejlesztési Terv beruházásainak köszönhető – bár ezekben a kis- és középvállatok nem feltétlenül közvetlenül, saját pályázataik útján vesznek részt, hanem a nagy projektekben nyertes vállalatok beszállítóiként részesülnek a támogatásokból.
ERP-rendszerek
A harmadik típus a valódi ERP- (vállalatirányítási) rendszerek területe. Ezek a szoftverek hasonló funkcionalitással rendelkeznek, mint az integrált ügyviteli rendszerek, beszerzésük motivációja azonban általában már nem az, hogy a vállalat átláthatóan és megbízhatóan működjön, hanem hogy a működés hatékonysága növelhető legyen. Ezért e rendszerekben jellemzően jóval kifinomultabbak a kontrollinglehetőségek, s a legtöbb funkció sokkal részletesebb, finomabb kezelést tesz lehetővé.
Az ERP-rendszerek általában nem engedhetik meg maguknak, hogy ne tartalmazzanak speciális modulokat is, mint például a termelésirányítás; ennek az integrált rendszerekben legfeljebb a legegyszerűbb lehetőségei (például a receptúra alapú összeszereléses gyártás támogatása) vannak meg. Idetartoznak még olyan ERP-funkciók, mint az erőforrások (emberek, gépek, szerszámok) kezelése, tervezhetősége; az általuk teremtett érték és költségeik összehasonlítása.
Ilyen rendszereket általában a legalább 500 milliós árbevétellel rendelkező és fejlett menedzsmentkultúrával bíró cégek vásárolnak. E rendszerek általában legalább 3-4 millió forintba kerülnek, a felső határ jellemzően 50-100 millió forint (természetesen a nagyvállalati ERP-rendszerek ennél jóval többe is kerülhetnek).
Informatikai tervek
A hazai kkv-szektor informatikai terveit a legalább 50 és legfeljebb 250 főt foglalkoztató cégek körében a Bell Research mérte fel fókuszcsoportos kutatással. Az eredmények szerint a legfontosabb fejlesztési akadálynak a pénzügyi korlátok bizonyultak. Emellett azonban kiemelt súllyal került elő néhány új szempont: az alkalmazottak ellenállása a változásokkal szemben, a munkavállalók alacsony szintű IT-ismeretei, az ellenállás a felsővezetők körében, illetve a jogi szabályozás hiánya.
A hálózati-informatikai fejlesztések hajtóerői között fontos szerepet kaphatnak az üzletfejlesztés által generált többletigények, az ügyfélkapcsolatok és a számlázás elektronizálására való törekvés, valamint a dokumentumkezelés javítása. A fejlesztések végső soron a hatékonyság növelését, illetve az informatikai költségek csökkentését célozzák. A vizsgálatot megrendelő Cisco a felmérését követően 3 fő csoportot azonosított, amelyek számos tulajdonság alapján egy-egy közös kategóriába sorolhatók. Hasonló működés jellemzi a 10-50 fő alatti cégeket, amelyek méretüknél fogva nem rendelkeznek IT-szervezettel, sőt sok esetben ismerőst bíznak meg rendszergazdai feladatok ellátásával, ezért kevésbé jellemző, hogy IT-infrastruktúrájuk átgondolt, középtávon a cég üzleti stratégiát figyelembe vevő módon alakul.
A következő kategóriába az 50-99 fő közötti vállalatok tartoznak, amelyeknél jellemzően szakképzett rendszergazda, illetve néhány fős IT-szervezet van, emellett egyes informatikai feladatokat külső cégekre bíznak. Itt az informatikai viszonteladók, tanácsadók, szolgáltatók szerepe már jelentős; elsősorban rajtuk múlik, hogy mennyire tudnak testreszabott megoldásokat nyújtani a kkv-cégeknek. A harmadik csoportba a 100-200 fős cégek tartoznak, amelyek a hazai nagyvállalatokhoz hasonlóan működnek informatikai szempontból: van saját IT-részlegük, a költségvetés tervezésekor figyelembe veszik az informatikai beruházásokat is, és az üzleti stratégia meghatározásakor egyre inkább szerepet kap az informatika. Elsősorban ez utóbbi az a kategória, ahol az ügyviteli rendszerekkel kereskedőknek sok babér teremhet.
Beszerzési gyakorlat
Ami a beszerzés gyakorlati szempontjait illeti, a vállalatok elsősorban könnyen használható, egyszerűen üzemeltethető és a vállalat speciális igényeit kielégítő rendszereket keresnek. Fontos szempont a beruházási és üzemeltetési költség, a betanítás és a használat egyszerűsége és az egyéb alkalmazásokkal (irodai, webes, vonalkód és más speciális célrendszerek) való együttműködés megvalósíthatósága és egyszerűsége.
A kis- és középvállalatok jellemzően nem rendelkeznek nagyszámú IT-személyzettel, ezért az egyszerű üzemeltetés is fontos. Mint Biber Attila rámutatott, az üzemeltetés tekintetében az egyik legelterjedtebb rendszernek számító Microsoft Dynamics többféle modellt is támogat. A felhasználó választhat, hogy havi előfizetéses, hosztolt ("távolsági"), vagy az ügyfél telephelyén üzemeltetett rendszert használ. A megrendelő a saját egyedi igényei, emberi erőforrásai, illetve pénzügyi helyzete alapján tudja a bevezető partner segítségével kiválasztani az optimális megoldást.
Sok cégnek egy egyszerű számlázó-, könyvelőrendszer elegendő. Ezek a vállalkozások általában csupán néhány főt foglalkoztatnak, s maximum 200-300 millió forintos árbevételük van. E megoldásoknál jellemző, hogy nincs egyedi igényeket is figyelembe vevő bevezetés, hiszen ezt már csak az adott célcsoportnak szánt termékek árszínvonala sem teszi lehetővé. A 300 millió feletti árbevételű cégeknek viszont érdemes egy integrált rendszer alkalmazását megfontolni, különösen, ha a termelési, a kereskedelmi vagy a szolgáltatási szektorokban tevékenykednek.
Általános alapelv, hogy egy vállalatirányítási rendszer a vállalati funkciók nagy részét (60-90 százalék) lefedi. "Tapasztalataink szerint 10-15 fős, és 300-500 millió árbevételt produkáló cégek számára egy ilyen dobozos – azaz minimális testreszabást tartalmazó – megoldás elegendő lehet" – fogalmaz Biber Attila. Természetesen az igények nagyobbak is lehetnek, de a források figyelembevételével a megrendelők többnyire elfogadják a kész, gyári rendszert, így ezek a projektek 3-5 millió forint körüli költséggel megvalósíthatók.
Szektorspecifikus elvárások
Az ügyfelek jelentős részénél a "dobozos" megközelítés nem elegendő, szektorspecifikus elvárásoknak is meg kell felelni. Ezt a gyártók gyakran speciális iparági partnermegoldásokkal érik el: például a Microsoftnál az egyes iparági partnerek egy adott szektor üzleti igényeit átfordítják a Microsoft Dynamics termékek "nyelvére".
A szektorális megközelítésű rendszerek az önkormányzati megoldástól a hulladékgazdálkodáson keresztül a kiskereskedelmi (POS) rendszerekig rengeteg területet fednek le. Fontos hangsúlyozni, hogy a szektorra szabott megoldások nemcsak beállításokat, hanem sok esetben ágazatspecifikus fejlesztéseket is jelentenek. Általában minden bevezetés egy kicsit más (költségszempontból is), mivel eltérő funkciókat igényelnek (és gyakran más speciális igényt is támasztatnak) a vevők.
Egy Microsoft Dynamics-bevezetés (néhány felhasználóra) 1-2 millió forinttól indul, s ez az összeg magában foglalja a teljes infrastruktúrát (hardver, levelezési szoftver, hálózatbiztonsági és együttműködést segítő megoldások, vállalatirányítási szoftver). Tipikus bevezetési költséget nehéz megadni. A cég szakértői jelezték: több mint 300 bevezetés után is úgy látják, hogy nincs két egyforma projekt.
A korszerű alkalmazások az ügyfelet (mármint az ügyviteli rendszert megvásároló cég ügyfeleit) helyezik a folyamat középpontjába, s a klasszikus ügyfélszolgálati feladatokon túl eszközt adnak a további értékesítési lehetőségek felkutatására és az esetleg elégedetlen ügyfél megtartására is. A magyar piacra egyelőre jellemző, hogy az ügyfélszolgálati informatikára arányaiban kevesebbet fordít. Ez még a régióban, a cseh és a lengyel piaccal összehasonlítva is igaz. Az egyetlen kivétel talán a call centerek területe; e tekintetben Magyarország hagyományosan fejlettnek számít.
Fontos modulok, kiegészítők
A vállalatirányítás modernizálását nem minden cég engedheti meg magának, a mindenki számára kötelező feladatok – mint munkaidő, szabadság, jövedelmek nyilvántartása, jelentések készítése stb. - elengedhetetlenné teszik, az adminisztráció korszerűsítését. A januártól kötelező elektronikus bevallás pedig az eddig hezitálókat is megfontolásra készteti, hogy számítógéppel készítsék nyilvántartásaikat. Ma már számukra is készül számtalan okos program, s nem szükséges integrált rendszerben gondolkodniuk. Darabonként, úgymond modulonként vásárolhatják, bérelhetik, lízingelhetik a szoftvereket, amelyek többsége egyszerű windowsos környezetben futtatható, viszonylag kevés okítás után. Leginkább a jövedelemelszámolást automatizáló programokra van kereslet és egyben túlkínálat, ezt követik az úgynevezett HR-szoftverek, amelyek gazdaságos kihasználására már inkább a közepes vállalkozásoknak van esélyük. E körben a gyártók személy- és munkaügyi nyilvántartásra, személyzetfejlesztésre, tervezésre, munkakörök kezelésére, továbbképzések tervezésére, munkaidő-nyilvántartással kombinált beléptetésre kínálnak megoldásokat. A bőséges kínálat okán az árak szórása is nagy, azonban a tapasztalatok szerint a választáskor már nem elsőrendű szempont – bár változatlanul fontos – az olcsóság, sokkal inkább a megbízhatóság és a bővíthetőség számít. Ugyanis a vásárlással hosszú időre elkötelezetté válik a vásárló, a jó döntés ezért alapos megfontolást igényel.
Kialakult módszertan
A jó szállító kialakult és részletes módszertannal rendelkezik. Messzemenőkig ajánlható az ügyviteli rendszerek kiválasztásakor, hogy a vásárlók győződjenek meg arról: a szállító leírt és számon kérhető módszertan alapján dolgozik-e. Nagyon fontos, hogy az előzetes felhasználói igény és a bevezetendő rendszer dokumentált legyen, hiszen rengeteg későbbi vita, esetleg pereskedés előzhető meg ezzel.
A vásárló cég akkor jár el helyesen, ha kér egy mintát a bevezetés során készülő dokumentumokból, s ha erre nem kap kielégítő választ és megfelelően részletes, kidolgozott példát, a saját érdekében más szállítót keres. Dokumentáltság hiányában gyakran még az is megtörténik, hogy a fejlesztőkonzulens távozása esetén senkinek, de még a szállítócég által küldött új embernek sincs fogalma arról, hogy milyen pontokon kerültek egyedi módosítások a rendszerbe. Ezek felderítése, esetleges javítása pedig horribilis és teljesen indokolatlan költségekkel jár, ráadásul nagyon időigényes.
A működés fenntartásához nagyon fontos szolgáltatás a szoftvertámogatás, ami általában a törvényi változások követését, folyamatos garanciát (hibajavításokat), új, továbbfejlesztett verziókat és a telefonos-e-mailes segítséget (help-desk) tartalmazza. Ez a szolgáltatás általában elegendő egy integrált ügyviteli rendszer és egy kisebb ERP-rendszer működtetéséhez, azon cégeknél azonban, ahol gyakran szükséges egyedi kimutatásokat, jelentéseket készíteni, a rendszert "finomra kell hangolni"; célszerű erre úgynevezett üzemeltetési keretszerződést kötni. Ez azt jelenti, hogy a cég kibérel egy konzulenst, aki rendszeresen, általában havi legalább két alkalommal kimegy a felhasználóhoz, és a karbantartott projektlistáján, szereplő kívánságoknak eleget tesz.
A Microsoftnál úgy látják, hogy egy teljesen egyedi rendszer előnyeit nehéz kimutatni. A nagyobb vállalatirányítási rendszerek fejlesztésében több ezernyi munkanap, rengeteg kutatás-fejlesztési beruházás jelenik meg. Ezen túlmenően az egyedi rendszer továbbfejlesztése is nehézkesebb. Olyan újabb technológiák, mint a web, a keresőmotorok, a mobil, a WiFi- és a RFID-eszközök beépítése nem valósítható meg költséghatékonyan.
Adatok biztonsága
Az egyedi fejlesztés elsősorban nagyon speciális funkciókra adhat megoldást. De itt is inkább az egyedileg fejleszthető, a testreszabáson kívül a különleges szolgáltatásokkal is kiegészíthető integrált rendszerek jelentik a járható (és megfizethető) középutat.
A vállalatirányítási rendszerek üzletileg nagyon értékes adatokat tartalmaznak, ezért a beszerzés és a használat során kitüntetett jelentőségű az adatbiztonság. A rendszeren belül a jogosultsági szisztéma határozza meg az adatokhoz való hozzáférést, az infrastruktúra oldaláról pedig az olyan elemek jelentik a biztonságot, mint a tűzfal, a vírusvédelem, a kockázatmentes távoli elérés.
Természetesen nem csak a tudatos károkozás ellen kell védelmet nyújtania a rendszernek. Lényeges, hogy az adatok mentése, az elmentett adatok tárolása és szükség esetén visszatöltése is megoldott legyen, azaz a napi üzletmenetben bekövetkező különleges helyzeteket is megnyugtatóan kezelje az ügyviteli alkalmazás.
Az utóbbi időben egyre fontosabb aspektus a távoli elérések (mobil eszközök, internetes hozzáférés) biztonságának garantálása. Gyakorta a heterogén, a sok különböző szoftverelemből álló rendszer biztonsága igen költséges integrációs beruházást igényel. E kihívásokra a gyártók úgy reagálnak, hogy igyekeznek egységes, együttműködő és takarékosan üzemeltethető megoldásokat kialakítani.
Egy integrált rendszer bevezetése általában a cég működésében is változásokat okoz. (Az egyik legnagyobb buktató a "ha 25 évig így csináltuk, akkor ezentúl is jó lesz így" elve.) Az adatok egyeztetése és ellenőrzése kevesebb időt igényel, ezért több idő juthat egyéb értékes feladatokra (szállítói és vevőforgalom, készletmozgások, költségek és bevételek elemzése).
A bevezetés során feladatkörök alakulnak át, szűnnek meg és születnek. A vállalat dolgozói rengeteg információt szereznek, és szembesülnek azzal a ténnyel, hogy másképp is lehet az üzleti folyamatokat kezelni, mint addig. Ha a vállalat tudomásul veszi, hogy nem a régi működést kell leképezni egy új rendszerben, hanem elfogadja a bevezető ésszerű javaslatait, akkor nemcsak az ügyviteli rendszer, hanem maga a cég is lényegesen jobban fog működni.
Új szereplők a pályán
Az ügyviteli rendszerek piacának fejlődése új szereplőket is e területre vonz. Az utóbbi időben feltűnt "nagyok" közül említést érdemel az adatbázisszoftverek fejlesztéséről ismert Oracle. Ezt a céget a nagyvállalati adatbázispiac telítődése fordította az ERP felé.
Az új utat olyan felvásárlások fémjelzik, mint a PeopleSoft tavalyi megszerzése (ez utóbbira jelenleg nagyjából 50 hazai cég támaszkodik, s közülük 15 a felvásárlás után választotta ezt a platformot), vagy a Siebel bekebelezése, amelyet elsősorban CRM-szoftverként tartanak számon, de nagyon sok iparág-specifikus szoftvermegoldása is van, a banki szoftverektől a gyógyszergyári kísérletek támogatásig. Ugyancsak az Oracle-hoz került a Retek, amely az áruházi üzletláncok által használt ERP-szoftverek szállítója.
Az Oracle-nél is úgy látják, hogy világszerte és itthon is a kkv-k jelentik a piacbővülés motorját. A magyar Oracle-nek az ERP-t is magában foglaló alkalmazás-üzletágból származó bevétele az elmúlt három évben megtízszereződött, s ezt az eredményt elsősorban az említett vállalati körre támaszkodva érték el. Tapasztalataik szerint rendkívül intenzíven bővül a magyar kis- és középvállalkozások ERP-kereslete. Míg öt-tíz éve az ERP kizárólag nagyvállalati vállalatirányítási rendszereket jelentett, mára kialakultak a kis- és közepes vállalatok igényeinek is megfelelő - viszonylag gyorsan, könnyen, fokozatosan telepíthető – rendszerek, illetve az ezeket fejlesztő legjelentősebb informatikai vállalkozások a piacon érdekelt három nagy szoftvercég: az Oracle, az SAP és a Microsoft tulajdonába kerültek.
Újabban a "kicsik" is a teljes üzletmenetük támogatására képes, komplex rendszerek felé fordultak. Az Oracle új hazai ügyfelei közül a Magyar Telekom a Siebelt, a Tesco a Reteket vásárolta meg, a kkv-k között pedig a JD Edwards-megoldások a legnépszerűbbek.
