A csatlakozás előtt sokan arra számítottak, hogy mind a magyarok uniós, mind az uniós állampolgárok magyarországi munkavállalása iránt a jelenleginél nagyobb lesz az érdeklődés. Bár bizonyos változások tapasztalhatók, áttörés nem következett be egyik irányban sem, s erre a közeljövőben sem lehet számítani – vélik a szakemberek.
Elvándorló fiatalok?
A hazai munkavállalók kisebb hányada a csatlakozás előtt is szívesen vállalt munkát elsősorban Ausztriában és Németországban. S bár e két ország még nem nyitotta meg munkaerőpiacát, a tapasztalatok szerint e lehetőségek a legnépszerűbbek.
Kovács Géza, a Foglalkoztatási Hivatal főosztályvezetője elmondta: mivel a külföldön munkát vállalók számára nincs bejelentési kötelezettség Magyarországon, ezért pontos adat sincs arról, hányan, hova mennek dolgozni. Az azonban bizonyos: szó sincs arról, hogy bármely szakmában azért lenne munkaerőhiány, mert a hazai szakemberek – a magasabb fizetés és a jobb feltételek reményében – külföldre mennének. Ez esetben ugyanis az adott szakmában rövid időn belül érzékelni lehetne a kereslet, s valószínűleg a keresetek emelkedését is. Erről pedig jelenleg országos viszonylatban nem lehet tudni – mondta Kovács Géza. Ezt erősítette meg Kompaktor Emília, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) közgazdasági igazgatója is.
Figyelemre méltó azonban az az európai uniós adatsor, amely szerint Nagy-Britanniában tavaly év végén 267 ezer uniós állampolgár dolgozott, s közülük 163 ezer volt a lengyelek, 37 ezer a litvánok, 30 ezer a szlovákok és csupán 9 ezer a magyarok száma. Az MKIK becslései szerint Nagy-Britanniában mintegy hétezer magyar dolgozik. Ugyanakkor Kompaktor Emília hozzáteszi: a mostani helyzet várhatóan éveken belül változik, hiszen amikor a magyarok számára megnyílik az osztrák és a német munkaerőpiac, akkor e lehetőségek akár százezres nagyságrendben is elvihetnék főleg a fiatalokat, ami előre jelezheti a gondokat. Nevezetesen: a fiatalok külföldi munkavállalása, az ebből fakadó hazai munkaerőhiány, illetve a nem megfelelő szakképzettség jelentősen fékezheti a magyar gazdaság növekedését.
Hiányzik a nyelvtudás
Kovács Géza ettől nem tart. Szerinte mivel a fiatalok inkább angolul beszélnek, ezért az angol és az ír munkaerőpiacot célozzák meg – ahová pedig a csatlakozás óta már szabadon mehetnek –, ennek ellenére számuk a két országban együttesen is csak 15 000 körüli. Ugyanakkor az ifjú generációnak szóló osztrák és német kormányközi egyezmények kontingensei is évek óta kihasználatlanok.
A 2004. május 1-jén csatlakozott tíz ország rangsorában a magyarok csak Málta és Ciprus állampolgárainál aktívabbak a külföldi munkavállalást illetően, míg a szlovének a magyarokéhoz hasonlatos nagyságrendben mennek más államokba dolgozni. A magyarok körében a brit lehetőségek mellett népszerű Írország is, ám ez - nagyságrendjét tekintve – még az angliai munkavállalástól is elmarad.
A svéd piac ugyancsak nyitott a magyarok előtt, azonban az északi országba nagyon kevesen mennek. E passzivitás oka a szakemberek szerint egyrészt az, hogy a magyarok nehezen mozdulnak még országhatáron belül is, másrészt fontos a nyelvtudás, amiben a magyarok nem jeleskednek.
A legújabb változások értelmében idén május 1-jétől Finnország, Portugália Spanyolország és Izland mellett Görögország is megnyitja munkaerőpiacát az EU polgárai előtt. A spanyol miniszterelnök március első felében azzal az indokolta, döntésüket, hogy az öregedő spanyol társadalomban szükség van a növekvő munkaerőigény pótlására. A többi EU-tagország is – Németországot és Ausztriát kivéve – könnyített a munkavállalási feltételeken, kvótaemeléssel, illetve egyes ágazatok kijelölésével az eddigieknél lényegesen többen vállalhatnak munkát az Unión belül. Szakemberek szerint a magyar piacon akkor sem várható érzékelhető változás, ha a lehetőségek érezhetően bővülnek, hiszen a nyelvtudás hiánya változatlanul komoly akadály.
Egyezmény a kvótákról
Magyarország öt nyugat-európai országgal – Ausztria, Németország, Franciaország, Luxemburg, Svájc – az 1990-es években kötött kétoldalú szerződést, azaz kvótarendszert a munkavállalásról. Ezen államokban – az egyezményben rögzített keretszámokon belül – a magyarok könnyített eljárásban juthatnak munkavállalási engedélyhez.
E lehetőségek közül az osztrák és a német állások iránt érdeklődnek a legtöbben, jóllehet a 2003-as év volt az utolsó, amikor az osztrák kontingens keretét sikerült kitölteni; a német kontingens viszont az utóbbi 15 évben rendre kihasználatlan maradt. E lehetőséget a többi ország esetében sem kamatoztatják a magyarok.
Tavaly az osztrák gyakornoki kontingens 1800, az ingázói pedig 2050, a francia 300, a német 2 ezer, a svájci 100, míg a luxemburgi 20 fő volt. A gyakornoki egyezmény keretében szomszédainkhoz csak 874 fő pályázott, s közülük az év végéig 547-en kaptak engedélyt (a többi folyamatban volt); a franciákhoz 11 fő pályázott; a németekhez a 317 pályázatból 207-et engedélyeztek ugyancsak az év végéig, a többi áthúzódott januárra. Svájcban 26 engedély kiadását kértük és kaptuk meg, Luxemburgba nem volt pályázó. Németországba emellett 2518 fő mehetett legfeljebb 4 hónapos szezonmunkára; az osztrák ingázói egyezmény kontingensét sikerült kitölteni.
A kvóták nagysága lényegében az idén sem változik, kivétel az osztrák ingázói egyezmény, melynek keretében az új kontingens 2200 fő. A Foglalkoztatási Hivatal legfrissebb adatai szerint március elejéig Ausztriába 44, Németországba pedig 27 engedélyt adtak ki, természetesen a pályázók száma ennél magasabb. (A német munkaügyi központ áprilisban állásbörzét tartott a Foglalkoztatási Hivatalban, ez alkalommal vélhetően jó néhány magyar kapott ajánlatot.)
Szabályok és kivételek
A csatlakozás óta alaposan megváltoztak az úgynevezett harmadik országból – EU-n kívüli államból – érkező munkavállalók lehetőségei. Esetükben a hazai hatóságoknak már nemcsak azt kell vizsgálni, hogy van-e megfelelő magyar jelentkező az állásra, hanem azt is, hogy van-e kiközvetíthető EGT-beli – Európai Gazdasági Térség – állampolgár vagy annak hozzátartozója, aki álláskeresőként van nyilvántartva, és rendelkezik a szükséges alkalmazási feltételekkel.
Ugyanakkor változatlan az a követelmény, hogy a foglalkoztató érvényes munkaerőigénnyel rendelkezzen. Ez utóbbi akkor áll fenn, ha legalább 30 nappal korábban, de 60 napnál nem régebben nyújtották be; illetve ha 60 napnál régebben jelezték az igényt, ezt legalább 60 naponként megújították, s a legutolsó megújítás 60 napnál nem régebbi. Ha a harmadik országból érkező munkát kereső esetében e feltételek teljesülnek, akkor az engedély legfeljebb egy évre adható és meghosszabbítható.
Persze itt is van kivétel, azaz létezik olyan helyzet, amikor az engedély kiadásához nem kell a hazai munkaerőpiacot vizsgálni. A kivételeket miniszteri rendelet szabályozza. Ilyen lehet, ha a munkavállalás nemzetközi szerződés alapján valósul meg, ha a harmadik országból érkező illető kulcsszemélyzetnek minősül. A jogszabály – mások mellett – e körbe sorolja a sportolókat, a művészeket, az oktatási és a tudományos munkát végzőket is. A kritériumok között humanitárius szempontok is szerepelnek.
Szintén ez a miniszteri rendelet szabályozza azon eseteket, amikor a harmadik országból érkezőnek nincs szüksége munkavállalási engedélyre. E körbe tartoznak a diplomáciai testületek munkatársai, a külföldi többségi tulajdonban lévő cégek vezetői, a nemzetközi szervezetek alkalmazottai, illetve a nemzetközi programokban és egyes ösztöndíjakkal nálunk tevékenykedők.
Külhoni recesszió
Munkaerő-piaci szakemberek szerint a francia, a svájci és a luxemburgi lehetőségek iránt vélhetően a nyelvtudás hiánya miatt csekély az érdeklődés, míg Németország esetében a gazdasági recesszió játszhat szerepet.
Az Ausztriával kötött egyezmény némiképpen eltér a másik négy országgal kötött megállapodásoktól, hiszen előbbivel – 1997-től – határ menti, úgynevezett ingázói egyezmény is érvényben van, amelynek gyakorlati lebonyolítására a magyar szakminisztérium a Vas Megyei Munkaügyi Központot jelölte ki; osztrák részről pedig a Munkaerő-piaci Szolgálat Burgenlandi Tartományi Központja az illetékes hatóság.
A megállapodás értelmében a magyarok Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyéből – a meghatározott határ menti térségekben, három kategóriában – a vendéglátásban, a mezőgazdaságban, illetve az úgynevezett egyéb területen vállalhatnak munkát. A határ menti ingázók érdekeit védi – mondta Szatmári József, a Vas Megyei Munkaügyi Központ osztályvezetője –, hogy a foglalkoztatásnál alkalmazni kell a magyarokra a munka-, a munkavédelmi jog, a kollektív jogalkotás és a társadalombiztosítás valamennyi osztrák előírását. Az ingázói keretet az osztrák fél évek óta folyamatosan emeli. Ez 1998-ban 550 fővel indult, majd tavaly 2050 volt, s idén 2200-an élhetnek e lehetőséggel.
Szatmári József kifejtette: a magyarok körében elsősorban a felszolgálói és a szakács munkakörök a legnépszerűbbek, az egyéb kategóriában pedig főleg kamionsofőröket, építőipari szakmunkásokat, valamint vasipari szakembereket keresnek. Ez utóbbi kategóriában leginkább lakatosok, illetve hegesztők iránt van igény, ám e szakma képviselőiből az érintett három magyar megyében is kevés van, ezért a nyugat-magyarországi régió munkaügyi központjai ilyen szakképző tanfolyamokat folyamatosan indítanak.
Előfordul, hogy szlovák, román munkaerőt hoznak a magyar vállalkozások. De például a szakácsok esetében tapasztalható, hogy a vendéglátó szakma e kategóriában emelte a fizetéseket. Az osztrákokhoz főként a 25-35 év közötti férfiak mennek dolgozni, bár felszolgálónak sok fiatal nő is jelentkezik. Burgenlandban szeretik a magyarokat, hiszen az ottani minimálbérért is vállalják a munkát. Ez az osztrák szakmunkásokról nem mondható el.
Engedélymentességi igazolás
A Foglalkoztatási Hivatal, illetve a Vas Megyei Munkaügyi Központ szakembere egyaránt emlékeztetett arra a nézeteltérésre, amely az uniós csatlakozást követően alakult ki az osztrákokkal.
Ez az úgynevezett engedélymentességi igazolás miatt keletkezett, hiszen az osztrákok – féltve munkaerőpiacukat – a magyar gyakornokok számára a lehetséges 12 hónap helyett csak 50 hétre adják ki a munkavállalási engedélyt, amit a magyar fél sérelmezett, illetve sérelmez. Ennek oka – magyarázták az illetékesek –, hogy egy év igazolt foglalkoztatás után már nincs szüksége a magyar állampolgárnak munkavállalási engedélyre Ausztriában. E probléma mind a mai napig nem oldódott meg – teszik hozzá. A Burgenlandi Munkaerő-piaci Szolgálat 2005 végéig az ingázó munkavállalási engedély alapján 1687 engedélymentességi igazolást adott ki magyarok részére.
Talán Magyarországon is sokan megértik az osztrákok félelmét, hiszen hasonlónak nevezhető jelenséggel időnként itthon is lehet találkozni. A csatlakozást követően ugyanis megváltoztak a külföldiek munkavállalási lehetőségei Magyarországon, ami – az eddigi tapasztalatok szerint – főként a Szlovákiával határos megyékben érzékelhető.
A hivatalos adatok szerint, míg 2004-ben – a csatlakozástól az év végéig – 13168 szlovák dolgozott nálunk, ez a szám tavaly 17 983 volt. Ugyanakkor a munkaügyi szakemberek szerint e mérték akár magasabb is lehet. Az uniós országokból érkezőknek ugyanis nem kell munkavállalási engedély, csupán bejelentési kötelezettségük van, ezt pedig néhányan elmulasztják.
Problémát inkább a szlovákiai cégbejegyzésű és székhelyű, de valójában magyar tulajdonú munkaerő-kölcsönzők megjelenése okoz, elsősorban Győr-Moson-Sopron megyében, hiszen a kölcsönzött munkaerő igénybevételének meglehetősen sok "előnye" van, ekképpen a helyi magyar és a kölcsönzött szlovák munkaerő között nem teljesen tisztességes a verseny.
A kölcsönzés "előnyei"
Az MKIK becslése szerint – tájékoztatott Kompaktor Emília – mintegy 30 ezren jönnek a határ menti szlovák területekről, ám ez korábban 10 ezerre volt tehető. A növekedést látszik igazolni – a kamara értékelése szerint –, hogy a térségben működő multinacionális vállalatok az utóbbi időben jelentősen bővítették kapacitásaikat ott is, ahol már nem találtak hazai szakembereket. Az MKIK-nál úgy vélik, erre példa lehet a Nokia és a Suzuki fejlesztése. A honi munkaerőpiac ismerői szerint azonban – szintén kölcsönzéssel – nemcsak szlovák, de lengyel dolgozók is jönnek magyar cégekhez, ám számukról szintén nincs pontos adat.
A hivatalos kimutatások szerint Lengyelországból 2005-ben 709 dolgozót regisztráltak. A többi, velünk együtt csatlakozott államból érkező munkavállalók száma csekély. Csehországból 110, Lettországból 4 regisztráció volt. A 15 régi tagország esetében a viszonosság elve működik a munkavállalás terén. Így azokkal az országokkal szemben, amelyek korlátozzák munkaerőpiacukat, mi is ezt tesszük, vagyis kötelező a munkavállalási engedély. Ez alól azonban van kivétel, hiszen nálunk is él az úgynevezett 12 hónapos szabály, amit Ausztria esetében említettünk. Ezért a 15 régi tagországra vonatkozó számadat – amely szerint 1981 munkavállalási engedélyt adtak ki – nem tükrözi hűen az EU-15-ökből érkező munkavállalók számát. Ugyanakkor engedély nélkül dolgozhatnak Magyarországon a külföldi részesedéssel rendelkező gazdasági társaságok vezetői, felügyelőbizottsági tagjai, külföldi cégek fiókcégeinek, képviseleteinek vezetői, egyházaknál dolgozók, illetve a nappali tagozatos tanulók.
Idénymunkára jönnek Romániából
A keményebb feltételek ellenére a magyar lehetőségek még mindig népszerűek Romániában, legalábbis a számok – a csökkenés ellenére – ezt mutatják. A Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint tavaly 33 874 munkavállalási engedélyt adtak ki. Igaz, ez 2004-ben május 1. és december 31. között 42 879 volt. A szomszédos országból érkezők főként a mezőgazdasági idénymunkákra jönnek Magyarországra. Aromán állampolgárok mellett még Ukrajnából érkeznek több ezren, míg a többi, harmadiknak nevezett országból – a kontinensről – csak százas nagyságrendben. A hivatalos statisztikák szerint szintén nem számottevő az Európán kívülről érkező munkavállalók száma.
