A munkavállalási engedélyeztetés általános előírásai
A külföldiek magyarországi munkavégzéséhez kapcsolódó foglalkoztatási típusú szabályozás célja, hogy egyfelől a hazai munkaerőpiacot védje, másfelől az uniós szabályozásnak megfelelőn biztosítsa az uniós és az Európai Gazdasági Térség (EGT) állampolgárai munkavégzésére vonatkozó szabályok hazai érvényesülését. A szabályozás központi kategóriája a munkavállalás engedélyezése.
A munkavállalás engedélyezésének alapvető szabályai a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 7. §-ában találhatók. Ehhez kapcsolódik végrehajtási jogszabályként a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről szóló 8/1999. (XI. 10.) SzCsm rendelet, valamint – 2004. május 1-jétől – a Magyar Köztársaság által az Európai Unióhoz történő csatlakozását követően alkalmazandó munkaerő-piaci viszonosság és védintézkedés szabályairól szóló 93/2004. (IV. 27.) Korm. rendelet.
Külföldi Magyarországon általában csak engedély alapján végezhet munkát. Ebben az esetben a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges szerződés csak az engedély beszerzését követően köthető meg.
A törvény szabálya a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok tekintetében szabályoz, amely nem csupán a munkaviszonyra, közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyra vonatkozik, hanem minden olyan szerződésre, amely alapján ellenérték fejében munkavégzés történik - tehát például a megbízási, vállalkozási szerződések kötésére is. Az engedélyt a foglalkoztatónak kell kérnie, aki lehet
– a munkáltató, megbízó, megrendelő stb. (aki részére a külföldi foglalkoztatásra irányuló jogviszony alapján munkát végez), vagy
– akinél a tényleges foglalkoztatás történik, ha külföldi munkáltató kirendeli hozzá a munkavállalóját a megkötött magánjogi szerződés teljesítése érdekében, vagy
– aki a külföldi betanító képzését folytatja.
Általános engedélyeztetési kötelezettség
A munkavállalási engedélyre vonatkozó szabályozás logikája a következő: a főszabály az általános engedélyeztetési kötelezettség. Ez alapesetben a munkaerő-piaci helyzet vizsgálatán alapul, mivel az a célja, hogy amennyiben egy adott munkára magyar (illetve EGT-s) munkaerő áll rendelkezésre, az állás e személlyel és ne harmadik országból származó külföldivel legyen betöltve. Fajtái:
– egyéni munkavállalási engedély a munkaerő-piaci helyzet vizsgálatával;
– mezőgazdasági szezonális munkavállalási engedély;
– csoportos keretengedély.
A munkavállalási engedély egy elvi engedély arra vonatkozóan, hogy a külföldi személy az adott munkáltatónál milyen munkavégzés keretében foglalkoztatható. A munkavégzéshez a munkavállalás engedélyezésén túlmenően tartózkodási engedély is szükséges.
A főszabály alól a munkavégzés jellegétől a külföldi állampolgár személyi feltételeitől függően vannak jogszabályi kivételek. Ezek egyfelől az engedély egyszerűbb kiadásában (kivételes elbírálás gyorsított módon, vagy a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül), másfelől bizonyos esetekben engedélymentességben nyilvánulnak meg.
Egyéni munkavállalási engedély a munkaerő-piaci helyzet vizsgálatával
Egyénileg külföldi akkor jöhet Magyarországra dolgozni, ha nincs más, vele szemben előnyben részesítendő személy. Ennek érdekében az SzCsM rendelet előírja, hogy a foglalkoztatónak előzetesen (a foglalkoztatás megkezdése előtt legalább 30, de legfeljebb 60 nappal) jeleznie kell munkaerőigényét a munkaügyi központnál, amely azt megvizsgálja, és ha lehetséges, megfelelő, álláskeresőként nyilvántartott magyar vagy EGT-s állampolgárt (vagy annak hozzátartozóját) közvetít ki a munkára. Csak ennek hiányában adható ki az engedély.
Az engedélyezés másik feltétele, hogy a külföldi, aki számára a munkavállalási engedélyt a munkáltató kéri, alkalmas legyen az elvégzendő munkára mind szakképzettségét, mind egészségügyi állapotát tekintve.
Az SzCsM rendelet részletesen felsorolja, mikor kell elutasítania a munkaügyi központnak a kérelmet, illetve – mérlegelési jogkörében – mikor utasíthatja el.
Mikor nem adható ki az engedély?
Nem adható ki a munkavállalási engedély, ha:
– az adott tevékenységre előírt képzettséggel és alkalmazási feltételekkel rendelkező, kiközvetíthető magyar vagy EGT-s munkaerő rendelkezésre állt, de a foglalkoztatása a
– foglalkoztató érdekkörében fennálló okból hiúsult meg;
– a külföldi nem rendelkezik a szakmai és egészségügyi alkalmasság feltételeivel;
– a foglalkoztatott külföldiek száma már elérte a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter által évente meghatározott, Magyarországon, illetve az egyes megyékben, Budapesten, valamint az egyes szakmákban foglalkoztató külföldiek kvótáját;
– olyan foglalkozásra nyújtottak be engedélykérelmet, amely a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter által meghatározott azon foglalkozások körébe tartozik, amelyekben a magyarországi munkanélküliség alakulására és összetételére tekintettel külföldi nem foglalkoztatható;
– a foglalkoztató a külföldi foglalkoztatását a kérelem benyújtásának időpontjától számított 120 napon belül nem kívánja megkezdeni;
– nem az a foglalkoztató nyújtotta be a kérelmet, amely a külföldit ténylegesen alkalmazni kívánja; ez alól csak az alábbi esetek jelentenek kivételt (ilyenkor a kérelem nem utasítható el):
– a szolgáltatás kizárólagos tárgya a külföldi munkáltatóval kötött magánjogi szerződésben a külföldi munkaerejének tartós átengedése (vagyis munkaerő-kölcsönzés);
– a külföldi állandó lakóhelye szerinti ország illetékes hatósága a magyar állampolgárok adott országban történő munkavállalásának engedélyezését más országok állampolgáraira irányadó általános feltételekhez képest indokolatlanul nehezebb feltételhez köti (vagyis nem áll fenn viszonosság);
– a foglalkoztató a külföldi által ellátandó tevékenységért az erre a tevékenységre vonatkozó, a Foglalkoztatási Hivatal által megállapított országos átlagos személyi alapbérnél lényegesen alacsonyabb személyi alapbért jelölt meg.
A foglalkoztató érdekkörében való meghiúsulásnak számítanak az alábbi esetek:
– a munkaerőigényében a munkakör betöltésére vagy a tevékenység ellátására a foglalkoztató olyan alkalmazási feltételt jelölt meg, amely nyilvánvalóan nem volt ehhez szükséges;
– a foglalkoztató a feltételeknek megfelelő magyar (EGT-s) munkaerő foglalkoztatásától elzárkózott, vagy
– a kérelem benyújtását megelőzően érvényes munkaerőigénnyel rendelkezett, de közvetítést nem kért.
Nem utasítható el a kérelem arra tekintettel, hogy nem az a foglalkoztató nyújtotta be a kérelmet, amely a külföldit ténylegesen alkalmazni kívánja, ha
– a külföldi kulcsszemélyzetnek minősülne;
– külföldi vállalkozással kötött magánjogi szerződés alapján kerülne sor üzembe helyezési, szavatossági, szervizelési és jótállási tevékenység elvégzésére;
– a belföldi foglalkoztatóval kötött magánjogi szerződés teljesítése érdekében a külföldi munkáltatóval fennálló jogviszonya alapján, kiküldetés keretében kerülne sor a munkavégzésre.
Elutasítás mérlegelés alapján
A munkaügyi központ mérlegelési jogkörében elutasíthatja a kérelem megadását, ha – ahogyan az SzCsM rendelet fogalmaz – "a külföldi foglalkoztatása egyéb foglalkoztatási szempont mérlegelése alapján nem indokolt". Ilyen eset lehet különösen, ha
– a foglalkoztatóval szemben a kérelem benyújtását megelőző egy éven belül jogerősen munkaügyi vagy munkabiztonsági bírságot szabtak ki;
– a foglalkoztatót a kérelem benyújtását megelőző három éven belül külföldi engedély nélküli foglalkoztatása miatt kötelezték az engedély nélkül alkalmazott külföldi részére a foglalkoztatás megkezdésétől az engedély nélküli foglalkoztatás megállapításáig kifizetett munkabér kétszeresének megfelelő összeg befizetésére a Munkaerőpiaci Alapba, és e fizetési kötelezettségének nem tett eleget;
– a kérelem benyújtásának időpontjában a kérelmezett tevékenységre vonatkozóan a munkaügyi központ által támogatott olyan képzés van folyamatban, amely a külföldi foglalkoztatásának tervezett megkezdését megelőzően befejeződik;
– a foglalkoztatónál a foglalkoztatási feltételek nyilvánvalóan nem biztosítottak;
– a foglalkoztatónál a kérelem benyújtásának időpontjában a külföldi által ellátandó tevékenységet is érintő sztrájk van folyamatban;
– a foglalkoztató a kérelem benyújtását megelőző egy évben csoportos létszámcsökkentést hajtott végre;
– a gazdasági kamara állásfoglalása szerint az adott szakma foglalkoztatási viszonyainak, munkaerőigényének figyelembevételével a külföldiek foglalkoztatásának engedélyezése nem indokolt.
Az engedély hatálya
Az egyéni engedélyben a munkaügyi központ meghatározza, hogy az engedély alapján a külföldi mely foglalkoztatónál, melyik munkahelyen, milyen tevékenység, illetve munkakör keretében és milyen időtartamban foglalkoztatható. Az egyéni engedély legfeljebb egy évre adható, és meghosszabbítható. A meghosszabbításra az engedélyezés szabályait kell alkalmazni, tehát a munkaerőigényt előzetesen ismét be kell jelenteni a munkaügyi központnál.
Visszamenőleges hatállyal engedély nem adható ki.
Mezőgazdasági szezonális munkavállalási engedély
A mezőgazdaságban történő szezonális foglalkoztatás engedélyezése az egyéni munkavállalás engedélyeztetése szerint, viszont ahhoz képest gyorsított eljárás keretében történik. Az engedélyt ebben az esetben is a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata alapján kell kiadni.
A főbb különbségek a következők:
– a tevékenység jellege: mezőgazdasági (növénytermesztés, állattenyésztés, halászat);
– időtartama: 12 hónapos időszakon belül – melynek kezdetét az első munkavállalási engedély alapján való foglalkoztatás kezdetétől kell számítani – legfeljebb 150 napos lehet, egy engedélyben akár több részletben is meghatározva;
– a munkaerőigényt akár 15 nappal korábban is benyújthatja a munkáltató;
– a kérelem gyors – 15 napon belüli – elbírálása;
– a szezonális foglalkoztatás munkaerő-kölcsönzés keretében is engedélyezhető (ekkor a kölcsönbeadónak kell a kérelmet foglalkoztatóként benyújtania);
– meghosszabbításnak helye nincs.
A kérelem elutasításának esetei alapvetően megegyeznek az általános szabályokkal, speciális elutasítási ok, ha a külföldi a 150 nap időkeretet kimerítette.
A Foglalkoztatási Hivatal a munkaügyi központok bejelentése alapján a kiadott mezőgazdasági szezonális munkavállalási engedélyekről nyilvántartást vezet.
Csoportos keretengedély és azon alapuló egyéni engedély
Csoportos keretengedély kiadására akkor kerülhet sor, ha egy külföldi vállalkozással kötött – vagy kötendő – magánjogi szerződés teljesítéséhez több külföldi magyarországi foglalkoztatása szükséges. Ebben az esetben a jogszabály szerint csak olyan külföldiek foglalkoztatására kérhető keretengedély, akik ugyanazon állam joga alá tartoznak, mint a külföldi vállalkozás.
A csoportos keretengedély speciális esete, ha több külföldi foglalkoztatása olyan magánjogi szerződés teljesítése érdekében szükséges, amelyben EGT-tagállamon kívüli külföldi vállalkozás a Nemzeti Filmiroda által nyilvántartásba vett magyar filmgyártó vállalkozást magyarországi filmgyártással bíz meg, vagy vele koprodukciós filmalkotás gyártásában állapodik meg. Ebben az esetben nem feltétel, hogy a külföldi személy és a külföldi vállalkozás személyes joga azonos legyen, és az elbírálás is gyorsabban, 15 napon belül történik.
A keretengedély kiadását megelőzően a munkaügyi központ beszerzi a Foglalkoztatási Hivatal véleményét. Ha a Foglalkoztatási Hivatal csoportos keretengedély kiadását nem javasolja, a munkaügyi központ mérlegelheti, hogy ennek figyelembevételével elutasítja-e a kérelem teljesítését.
A keretengedély egy elvi engedély arra vonatkozóan, hogy a magánjogi szerződés megvalósításához szükséges tevékenységben – szakma szerinti bontásban – az előre meghatározott létszámkeret erejéig a foglalkoztatás engedélyezhető. A keretengedélyben meg kell határozni a foglalkoztatható külföldiek állampolgárságát, továbbá tevékenység, képzettség szerint a foglalkoztatható személyek számát. A keretengedély a magánjogi szerződés teljesítésének időtartamára adható.
A keretengedély önmagában foglalkoztatásra nem jogosít, ennek alapján egyéni munkavállalási engedélyt kell kérni. Ha a keretengedélyt kiadták, és az abban foglalt feltételek a külföldi munkavállaló vonatkozásában is fennállnak, az egyéni engedély kiadása nem tagadható meg.
Egyéni munkavállalási engedély a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül
Ebben az esetben az engedély kiadásakor nem vizsgálandó, hogy a munkakör ellátására megfelelő magyar (EGT-s) munkaerő rendelkezésre áll-e. Ennek értelmében, az általános feltételektől eltérően, ha a külföldi személy a munkakör ellátására alkalmas, a munkaerő-piaci helyzettől függetlenül kiadható az engedély.
A kivételes eljárás csak az SzCsM rendeletben meghatározott esetkörökben alkalmazható. Ezek:
– nemzetközi szerződésben meghatározott kereteken belül: a Magyar Köztársaság a munkavállalók foglalkoztatásának kölcsönös cseréjéről több országgal – így például Ausztriával, Szlovákiával, Romániával – kötött egyezményt. Az egyezményben meghatározott létszámkeret betöltéséig az engedélyt a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül kell kiadni. A kivétel csak a kétoldalú megállapodásban érintett országok állampolgáraira vonatkoztatható;
– külföldinek kulcsszemélyzetként történő munkavégzéséhez: ezen olyan, Magyarország területén alapított külföldi érdekeltségű vállalkozás által foglalkoztatott, vezető tisztségviselőnek (üzletvezetésre jogosult tagnak, igazgatónak, ügyvezetőnek, részvénytársaság igazgatósága tagjának) nem minősülő, a kérelem benyújtásakor munkaviszonyban álló munkavállalót kell érteni, aki irányítja vagy felügyeli a vállalkozást vagy annak főbb szervezeti egységét, munkáltatói jogot gyakorol, vagy pedig olyan kivételes szaktudással, képesítéssel rendelkezik, amely a szervezet szolgáltató tevékenységéhez, kutatási felszereléséhez, technológiájához vagy igazgatásához szükséges;
– a többségi külföldi tulajdonban lévő gazdasági társaság esetén a megelőző év december 31-ei munkajogi állományi létszám 2 százalékát meg nem haladó létszámú külföldi munkavégzéséhez;
– a hivatásos sportolónak munkavégzés keretében folytatott sporttevékenységéhez;
– felsőfokú oktatási intézmények, tudományos kutatóintézetek, valamint közművelődési intézmények által meghívott, nemzetközileg elismert külföldi oktatási, tudományos vagy művészeti munkavégzéséhez, ha az naptári évenként az 5 munkanapot meghaladja;
– legalább 8 éve Magyarországon foglalkoztatott 3. országbeli külföldivel legalább 5 éve Magyarországon együtt élő közeli hozzátartozó (házastárs, vér szerinti, illetve örökbe fogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek) munkavégzéséhez;
– a menekültként vagy menedékesként elismert, továbbá a bevándorlási engedéllyel vagy letelepedési engedéllyel rendelkező külföldinek, továbbá az EGT állampolgárának és tartózkodásra jogosult hozzátartozójának házastársa vagy özvegye munkavégzésének, feltéve hogy ez a személy a külföldivel Magyarországon legalább egy éve együtt él, élt;
– külföldi vállalkozással kötött magánjogi szerződés alapján egybefüggő 15 napnál hosszabb munkavégzéshez, ha annak célja üzembe helyezési, szavatossági, szervizelési és jótállási tevékenység elvégzése;
– az olyan külföldi munkavégzéséhez, akinek a magyarországi foglalkoztatásához a Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatala az idegenrendészeti jogszabályok szerint hozzájárult;
– annak a befogadottnak – a befogadó állomáson kívüli – munkavégzéséhez, akinek a magyarországi foglalkoztatását a Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal humanitárius szempontból támogatja;
– külföldi állam diplomáciai, konzuli képviselete vagy egyéb szerve által foglalkoztatni kívánt, de a küldő állam delegált tagjának nem minősülő külföldi munkavégzéséhez;
– a Nemzeti Filmiroda által nyilvántartásba vett filmgyártó vállalkozás által alkalmazni kívánt külföldi munkavégzéséhez;
– dán és norvég állampolgárok esetében a viszonosság alapján.
A foglalkoztatás, illetve az általános elbírálástól eltérő feltételek fennállását minden esetben a munkáltatónak kell igazolnia.
