Versengő régiók

Hasonlóságok és különbségek egyaránt felfedezhetők Magyarország, illetve a többi uniós tagállam foglalkoztatási viszonyait elemezve. Jóllehet azzal "kilógunk" a sorból, hogy nálunk az alacsony foglalkoztatottsági arány ellenére a munkanélküliségi ráta "mindössze" 7,2 százalékos, ám a területi egyenlőtlenségek másutt jellemző törvényszerűségei mifelénk is igaznak bizonyulnak. Ilyen például, hogy az ország magasabb munkanélküliséggel sújtott térségeiben halmozódnak a hátrányok: jellemzően alacsonyabb az állástalanok iskolai végzettsége, kisebbek a keresetek (ez részint a munkavállalók gyengébb alkupozíciójára vezethető vissza) és (ez pedig a reményvesztettségre utal) egyre csökken a munkavállalási hajlandóság is. Szintén hazai sajátosság a területi különbségek szélsőséges és tartós volta, ami részint az alacsony mobilitási ráta következménye.

Leszakadó térségek

Az iménti - korántsem szívderítő – összegzés abból a tanulmányból való, amelyet az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének szakértői készítettek a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériummal (FMM) közösen rendezett tavaly őszi konferenciára.

A kutatók megállapítják: a munkaerő mobilitásában 1999-2004 között csupán szerény és részleges előrehaladás mutatható ki. Az adatfelvétel szerint a munkaerőpiac karaktere nem sokat változott a kilencvenes évek vége óta: a munkaszerződések 92 százaléka még mindig határozatlan időre szól, a munkaerő mobilitása a kis-, közepes és nagyvállalatok körében nem mozdult ki a korábbi 11-13 százalékos sávból.

A lakó- és a munkahely közötti ingázás – a gépkocsi gyors terjedése ellenére – az autóhasználat magas költségei és a szerény munkaadói térítések miatt alapvetően még ma is a tömegközlekedés sűrűségétől, összehangoltságától, a munkába járáshoz történő alkalmazkodásától függ. A vonat- és a buszjáratok fejlesztése helyett azonban inkább a gazdaságtalannak ítélt járatok megszüntetése következett be, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a magas munkanélküliségtől sújtott települések többségét viszonylag fejlett városi munkaerőpiacok veszik körül.

A kutatók megállapításai szerint a vizsgált időszakban – a munkaerő-piaci aktivitás területi kiegyenlítését célzó kormányzati törekvések ellenére – nem csökkentek, inkább nőttek a regionális különbségek, folytatódott a hátrányos helyzetű térségek leszakadása. A különféle tárcák kezelésében lévő alapokból származó éves támogatások összege együttvéve sem éri el az egy-egy évben Magyarországon megvalósuló beruházások egytizedét. A szakértők azonban úgy vélik: még a rendelkezésre álló források célszerűbb felhasználásával is lényegesen csökkenteni lehetne a hátrányos helyzetű térségek lemaradását. Ehhez azonban nem elegendő a jelenlegi támogatási rendszerek korrekciója és új elemekkel való bővítése. A feladatok egy része ugyanis jócskán meghaladja egy-egy tárca kompetenciáját, a tárcaközi egyeztetés szokásos működése pedig alkalmatlan a feladatok hatékony koordinálására, különösen a foglalkoztatási szempontok területi érvényesítésére.

Kiigazítás a tervezésben

A támogatási rendszer hatékonyabb működtetéséhez jelentékeny átalakításokra lenne szükség a területi tervezés és a központi költségvetés tervezési rendszerében, valamint az erőforrások decentralizálásának intézményi struktúrájában, illetve az önkormányzatok finanszírozásában – vélik a tanulmány szerzői. Példaként említik: a kormány (és a szaktárca) az autópálya-építésekre koncentrál, miközben a sztrádák közelében fekvő települések közútjai elhanyagoltak, tömegközlekedésük elégtelen.

A vonzani kívánt beruházások nagy része megáll Budapestnél vagy az autópályák menti nagyvárosoknál. A környékbeliek csak ingázással tudják az új munkahelyeket megközelíteni, miközben településük "alvófaluvá" válik; iskoláik, egyéb létesítményeik elsorvadnak, a nagyvárosok környékén pedig egyre bővül az agglomerációs övezet.

A jövőben tehát sokkal jobban össze kellene hangolni a foglalkoztatási és az egyéb szakpolitikákat (lakás-, oktatás-, közlekedéspolitika, területfejlesztés), s ebben fontos szerepet játszhatna az FMM.

A munkaügyi tárca hagyományos foglalkoztatáspolitikai támogatási eszközrendszere az utóbbi években uniós forrásokkal bővült, s a támogatások mindegyike többletjuttatásokat tartalmaz a hátrányos helyzetű térségek vagy munkavállalók számára.

Az FMM minden év elején meghirdeti országos munkahelyteremtő pályázatait az új álláshelyeket létrehozó, elsősorban kis- és közepes vállalkozások számára. Ezek összege tavaly 1,5, az idén 2 milliárd forint – tájékoztatott Lőrincz Leó, a Foglalkoztatási Hivatal főosztályvezetője. Az idei pályázatokat február végéig lehet benyújtani a beruházás helye szerint illetékes megyei (fővárosi) munkaügyi központhoz. A (vissza nem térítendő) támogatásokat a Munkaerő-piaci Alap (MPA) foglalkoztatási alaprészének központi keretéből finanszírozzák; ez uniós támogatásokat nem tartalmaz. A pályázatokon a benyújtás időpontjában még el nem kezdett beruházásaikkal a Magyarországon bejegyzett vállalkozások vehetnek részt. A támogatásról április 21-éig születik döntés, az elnyert összeget számlák alapján, utólag fizetik ki.

A támogatás feltétele

A 2 milliárdos összeg mögött két pályázat áll. Az első – 1,8 milliárd forintos – keret terhére az építési jellegű, valamint az új gépek, berendezések, technológiák beszerzése során felmerült költségek számolhatók el.

A támogatás feltétele, hogy a beruházó legalább öt új munkahelyet létesítsen a befejezést követő három hónapon belül, s a foglalkoztatottakat legalább három (kis- és közepes vállalkozások esetében két) évig megtartsa; beruházását legkésőbb 2006. november 30-áig befejezze, s legalább öt évig működtesse.

A beruházást segítő forrás új munkahelyenként nem álláskereső személy alkalmazása esetén 800 ezer, nyilvántartott álláskereső felvétele esetén 1 millió, hátrányos helyzetű térségben megvalósuló beruházásban – és egyben nyilvántartott álláskereső felvételekor – 1,2 millió, roma munkavállalók alkalmazása esetén további 100 ezer forint. Pályázatonként 80 millió forint adható, de ez a munkaerő-piaci szempontból leghátrányosabb helyzetű megyékben, kistérségekben, településeken ennek kétszerese, 160 millió forint lehet. Az összeg 300-nál több új munkahelyet létrehozó (nagy)beruházás megvalósításakor további 100 millió forinttal növelhető.

A másik pályázat – 200 millió forintos keretösszeggel – a magas hozzáadott értékű tevékenységek munkahelyteremtő beruházásait támogatja, s elsősorban a felsőfokú végzettségű pályakezdők alkalmazását ösztönzi, projektenként 30 millió forinttal.

Munkahelymegőrzésre 2006-ban 1,2 milliárd forint szolgál, célja a munkaerő-piaci válsághelyzetek kezelése, a foglalkoztatási szerkezetváltás elősegítése; forrása ugyancsak az MPA központi kerete. E – szintén vissza nem térítendő – támogatásra azok pályázhatnak (legalább 50 fős leépítés esetén), akik vállalják 50 munkatársuk megtartását legfeljebb négy hónapra; mértéke pedig a kötelező minimálbér 135 százaléka, vagyis 84 375 forint. (Pályázni szeptember végéig lehet a munkaügyi központokban.)

A tárca "hagyományos" eszköztárába tartozik a foglalkoztatásbővítő bértámogatás, a pályakezdő álláskeresők munkatapasztalat-szerzésének, a pályakezdő álláskeresők foglalkoztatásának, a járulékok átvállalásának, a részmunkaidős foglalkoztatásnak a kedvezményezése és a mobilitási támogatások (munkába járás csoportos személyszállítással, lakhatási hozzájárulás), amelyek forrása az MPA decentralizált kerete. Ezek felhasználása megyénként eltérő, attól függően, hol mire van nagyobb szükség – mondja Lőrincz Leó.

Az elmúlt évben több központi munkaerő-piaci programot vezetett be a szaktárca. Ezek egyike a pályakezdő munkanélküliek diplomás ösztöndíjasként történő foglalkoztatása, a másik az 50 év feletti állástalanok elhelyezkedésének segítése, amely program kiemelkedően eredményesnek tekinthető.

Munkapiaci programok

A hátrányos helyzetűnek minősülő 50 éven felüliek számára 2005 első kilenc hónapjában 45 ezer embernek nyújtott munkaerő-piaci szolgáltatásokat az Állami Foglalkoztatási Szolgálat, több mint 6600-an helyezkedtek el, 1200-an pedig önállóan találtak munkát. A programon belül működő, munkakipróbálás támogatása elnevezésű projektben csaknem 4500-an vettek részt (ennek keretében a bérjárulékokat vállalta át az MPA e célra szolgáló, önálló kiadási előirányzata). A munkakipróbálás támogatása három hónapos foglalkoztatást jelent. A munkaadók szívesen alkalmazták az ötven éven felüli álláskeresőket - további bértámogatással –, ha a kipróbálás időszaka alatt elégedettek voltak a munkavállalóval.

Az elmúlt év másik újdonsága – a 2005. január 1-jétől hatályos 2004. évi CXXIII. törvény alapján - a pályakezdők, gyesről, gyedről, ápolási díjról visszatértek, továbbá az ösztöndíjast foglalkoztató munkaadók foglalkoztatási célú járulékkedvezménye. Az ilyen dolgozókat alkalmazó munkaadók – legalább 9 havi foglalkoztatás esetén - (maximum havi 90 ezer forintos munkabérig) az adóhatóságtól visszaigényelhették a járulékterhek 50 százalékát, ám ehhez további háromhavi foglalkoztatást kellett vállalniuk. Tavaly október 1-jétől a pályakezdők - szintén az adóhatóságnál – úgynevezett Start-kártyát válthatnak ki. Foglalkoztatásuk esetén a munkaadóknak az első évben a bérjárulék mindössze 15, a második évben 25 százalékát kell befizetniük (itt tehát kétéves foglalkoztatási kötelezettség van).

Az idén január 1-jétől újabb járulékkedvezmények léptek hatályba, méghozzá a mikro-, kis- és közepes vállalkozások, valamint a civil szervezetek számára. A munkaügyi központoknál legalább három hónapja regisztrált álláskereső foglalkoztatása esetén a munkaadónak – az idén már 62 500 forintos minimálbér 135 százalékát meg nem haladó munkabér esetén – nem kell megfizetnie a bért terhelő járulékokat; ez 81 250 forintos kereset esetében 27 951 forint kedvezményt jelent. Ezt egy évig lehet igénybe venni, utána még egyéves továbbfoglalkoztatási kötelezettség hárul a munkáltatóra. Nem kötelező felvenni minden, a munkaügyi központ által küldött álláskeresőt; a – minél gondosabb – kiválasztás a munkaadó felelőssége és egyben saját érdeke – teszi hozzá Lőrincz Leó.

Uniós források

Az európai uniós források felhasználása az első Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) operatív programjainak útján valósul meg 2004-2006 között, ezt követi majd a második NFT 2007-2013-ig. Jóllehet valamennyi operatív program tartalmaz a foglalkoztatást és a területi kiegyenlítést szolgáló célokat, azonban kettőt érdemes kiemelni: a humán erőforrás fejlesztését szolgálót (hefop), amelynek finanszírozási forrása az Unió Európai Szociális Alapja (ESZA) és a Regionális Operatív Programot, amely részint az előbbiből, részint az ESZA-nál bővebb Strukturális Alapokból táplálkozik.

A hefop 1.1.9. pontja a regionális egyenlőtlenségekről a következőket állapítja meg (bár 2002-es adatokra hivatkozik, de azóta nem sok változás történt). "Az utóbbi években a megyék és kistérségek közötti foglalkoztatási és munkanélküliségi különbségek folyamatosan nőttek, a helyi munkaerőpiacok polarizálódtak. Az ország viszonylag jól fejlett és városiasodott térségekre (ahol magas a foglalkoztatás szintje) és a fejlődésben elmaradt kistérségekre oszlott (alacsony foglalkoztatással és magas munkanélküliséggel)."

Veszélyben a kisfalvak

Míg az ország fejlettebb nyugati és központi részén a munkanélküliségi ráta 2002-ben a 4 százalékhoz állt közel, a foglalkoztatási ráta 60 százalék felett volt (és egyes ipari gócpontokban már a szakképzett munkaerő hiánya jellemezte a munkaerőpiacot), addig az észak-magyarországi és az észak-alföldi régióban a munkanélküliség az előbbinek kétszerese volt, és a foglalkoztatottság 50 százalék körül alakult.

"A munkaerő-piaci egyenlőtlenségek kistérségi és helyi szinten az elmúlt évtizedben helyenként a többszörösére nőttek (és ezek a különbségek a fentebb említett adatok többszörösei is lehetnek). Az állástalanság a néhány száz lakosú kis falvakban a legmagasabb, ahol a népesség társadalmi-demográfiai összetétele ugyancsak kedvezőtlenebb az átlagosnál" – hangzik a helyzetértékelés.

Mindezeket a megállapításokat igazolja a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 1993 óta immár a negyedik alkalommal összeállított (ezúttal 2004-es adatokon alapuló) települési rangsora, amelyet 17 mutató alapján számítanak ki, s amely alapjául szolgál annak, hogy a kormány mely településeket tekinti rászorulónak (most 1470 kap normatív költségvetési támogatást).

A fejlettségi mutató szerint az ország legkevésbé fejlett települése a Hajdú-Bihar megyei Vekerd (1,53), míg a legfejlettebb a Pest megyei Budaörs (8,71); a két szélső érték között több mint 5,5-szörös a különbség. Ha ugyanezt csak a munkanélküliség szemszögéből vizsgáljuk, a Pest megyei Remeteszőlősön a ráta mindössze 0,34, a Baranya megyei Besencén pedig 46,43 százalék.

Az uniós forrásoknak tehát még hosszú ideig lesz "helyük". A hefop 1.1. programja az ország munkaügyi központjainak bevonásával valósul meg 2004-2006 között – mondta Lőrincz Leó. Ez sok mindent magában foglal: támogatják az álláskeresőket, ha képzésre járnak, illetve a munkaadókat, ha ilyen embereket felvesznek. A munkagyakorlat megszerzésének preferálása kedvezőbb a "hagyományos" bértámogatásnál: a kereset 50-100 százalékát legfeljebb egy évre megtéríthetik a munkaadónak, s nincs továbbfoglalkoztatási kötelezettség. A program sokféle szolgáltatást is tartalmaz, ilyen például az álláskeresési technikák oktatása, a munkatanácsadás és -közvetítés, valamint az érintettek útbaigazítása, hogy a számukra megfelelő képzésben részt vegyenek.

A 15-64 éves népesség foglalkoztatási és munkanélküliségi rátáinak alakulása régiók szerint

Régiók

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

Foglalkoztatási arány

Közép-Magyarország

57,3

59,3

60,1

60,6

60,9

61,7

62,9

Közép-Dunántúl

55,7

58,2

58,8

59,3

60,0

62,3

60,3

Nyugat-Dunántúl

61,6

63,1

63,3

63,1

63,7

61,9

61,4

Dél-Dunántúl

51,6

52,7

53,3

52,3

51,6

53,4

52,3

Észak-Magyarország

46,5

48,3

49,6

49,7

50,3

51,2

50,6

Észak-Alföld

46,7

48,8

49,0

49,5

49,3

51,6

50,4

Dél-Alföld

54,2

55,2

55,6

55,8

54,2

53,2

53,6

Munkanélküliségi ráta

Közép-Magyarország

5,6

5,2

5,2

4,3

4,0

4,1

4,6

Közép-Dunántúl

6,7

6,1

4,9

4,4

5,0

4,6

5,6

Nyugat-Dunántúl

6,1

4,5

4,2

4,2

4,0

4,6

4,6

Dél-Dunántúl

9,4

8,2

7,8

7,8

7,9

8,0

7,3

Észak-Magyarország

12,0

11,5

10,1

8,5

8,8

9,7

9,7

Észak-Alföld

10,8

10,1

9,2

7,8

7,8

6,8

7,2

Dél-Alföld

7,0

5,8

5,2

5,4

6,2

6,6

6,3

Forrás: KSH Munkaerő-felmérés

Regionális Operatív Program

A Regionális Operatív Program (ROP) a hátrányos helyzetű térségek erőforrásainak fejlesztését és legfőbb gyengeségeinek mérséklését célul tűzve veszi igénybe az Unió Strukturális Alapjainak forrásait. Ez a rendszer azon régióknak kedvez, amelyek fejlettségi mutatói az átlagostól elmaradnak. A négy legkevésbé fejlett régió (Észak-Alföld, Észak-Magyarország, Dél-Dunántúl, Dél-Alföld) felzárkózása csak úgy valósulhat meg, ha ide több pénz jut, mint a fejlettebb régiókba, ezért – fenntartva a területfejlesztési politika közvetlen támogatási rendszerének eddigi logikáját – a ROP-nak is az a szándéka, hogy a fejlesztési források legalább 75 százaléka e négy régióba jusson.

A ROP a legszorosabban a 3. (az ESZA-ból finanszírozott) prioritásán keresztül kapcsolódik a foglalkoztatáshoz. A program célja – a munkaerő-piaci helyzet javítása mellett -, hogy hozzájáruljon a térségi szereplők együttműködésének kialakításához. Ezen belül a 3.2 pont "A helyi kezdeményezések támogatása" címet viseli, s lényegét tekintve a helyi foglalkoztatási együttműködéseket, megállapodásokat támogatja pályázati úton.

A projekt keretében munkahelyek nem jönnek létre, de közvetett hatása igen nagy, hiszen célja a foglalkoztatásban érintett regionális, kistérségi és helyi szereplők közötti együttműködési hálózatok kialakítása, helyi foglalkoztatási stratégiák kidolgozása, s ezek alapján konkrét tervek megfogalmazása és kidolgozása. A helyi foglalkoztatási stratégiáknak kiemelten kell kezelniük a foglalkoztatási szempontból különösen érzékeny célcsoportokat (fiatalok, nők, romák stb.).

Partneri együttműködés

A támogatás odaítélésénél előnyt élveznek azok a tervezetek, amelyek a területfejlesztési szempontból kedvezményezett kistérségekben [a 91/2001 (VI. 15.) számú Korm. rendelet 94-et határozott meg] vagy a négy legkevésbé fejlett régióban valósulnak meg; illetve ha a projekt a leghátrányosabb helyzetű kistérségek valamelyikében, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott településen [a 24/2003. (III. 4.) számú Korm. rendelet 42 ilyen térséget sorol fel] jön létre. A programokban minden esetben részt kell venniük a megyei munkaügyi központoknak; partnereik lehetnek a nemzeti, regionális és helyi igazgatási szervek, az önkormányzatok, hivatalok, a magánszektor vállalkozói, a szociális partnerek, a szakmai szövetségek, a kamarák, a civil szervezetek, valamint a képzés, a technológiai fejlesztés és a kutatás intézményei.

A program megvalósításának fontos eszköze a foglalkoztatási stratégia készítése és - uniós szóhasználattal – az úgynevezett foglalkoztatási paktumok (együttműködési megállapodások) létrejötte. Országos szinten csaknem 1700 települést érintő, mintegy 28 ilyen "paktum" megvalósítására lehet számítani, ebből a fejlett régiókban egyenként egy-két ilyenre jut forrás, a fejletlenebbekben pedig egyenként négyre-ötre.

A szakmai szolgáltatási háttér megteremtése érdekében 2005 nyarán támogatási szerződést írt alá az akkori Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal (ma Országos Területfejlesztési Hivatal) és az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA), amely szerint kiépítik az OFA-ROP Hálózat Központi és Regionális Irodáit Budapesten, továbbá Debrecenben, Miskolcon, Pécsett, Szegeden és Veszprémben. Az irodák szakemberei képzéseket szerveznek, folyamatos tanácsadást, módszertani támogatást nyújtanak egyrészt a szociális gazdaságban működő szervezeteknek, a helyi foglalkoztatási kezdeményezésekben érintetteknek, másrész koordinálják a helyi foglalkoztatási partnerségeket.

Megvalósuló pályázatok

A ROP 3.2.2. pontja alapján – pályázati úton – szintén támogatásban részesülnek a nonprofit szervezeteknek az úgynevezett szociális gazdaságban megvalósuló foglalkoztatási projektjei; ezek célja a hátrányos helyzetű (elsősorban roma) emberek foglalkoztatása.

E programok a köz- vagy a magánszféra által nem kielégített szükségletekre (például idősgondozás, környezetápolás, csatornák tisztítása) építve teremtenek munkahelyeket olyan aktív korú nem foglalkoztatottaknak, akik a munkaerőpiacról kiszorultak, s akiket aktív eszközökkel már nem sikerül elérni. Számukra legalább egy évig munkalehetőséget teremtenek s képzést nyújtanak, elősegítve a munka világába történő visszailleszkedésüket. Ily módon a ROP úttörő szerepet vállal a szociális gazdaság, illetve a nonprofit szervezetek foglalkoztatóképességének erősítésében.

A ROP 3.2.-es intézkedéscsomagjára 2005-ben összesen 4,2 milliárd forint jutott, ennek 97 százalékát az év végéig lekötötték, ami 64 támogatási szerződés megkötését jelenti. Az év végén a projektekbe bevont célcsoporthoz tartozó foglalkoztatottak száma 592 volt, a foglalkoztatásra felkészítő képzéseken 682-en vettek részt, s a programok hatására ez ideig 607 új munkahely jött létre. A teljes operatív program eddigi mérlege szerint a 2004-2006 között rendelkezésre álló 107 milliárd forintos keret 93 százalékát kötötték le 2005 végéig, a nyertesek jelenleg 411 pályázat megvalósításán dolgoznak.

A Nemzeti Fejlesztési Terv megvalósítása egyedi döntésekkel is támogatható. A múlt év decemberében jelentette be Kolber István regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter, hogy egyenként 4, összesen 44 millió forintnyi támogatásban részesítette a hazai vállalkozási övezeteket.

Az ezeket működtető szervezeteknek a pénzt a II. Nemzeti Fejlesztési Tervhez kapcsolódó fejlesztési programjaik elkészítésére kell fordítaniuk. A 11 vállalkozási övezetet a kormány az országon belüli regionális egyenlőtlenségek mérséklésére, az elmaradottabb, hátrányos helyzetű körzetek felzárkóztatására hozta létre. Ilyen vállalkozási övezet működik Záhony, Kunmadaras, Makó, Salgótarján-Bátonyterenye, Ózd-Putnok, Mohács, Bihar, Barcs, Zemplén térségében, valamint Zala és Békés megyében.

Az eddigi tapasztalatok szerint az övezetek hatékony eszközei a piaci lehetőségek bővítésének, az exportképesség javításának, a beszállítói hálózatokhoz történő kapcsolódás elősegítésének. A mostani támogatás a miniszter szerint segítséget kíván nyújtani ahhoz, hogy a II. Nemzeti Fejlesztési Tervbe nagyobb számban kerülhessenek be az elmaradottabb térségeket támogató programok.

Az elmúlt évet Kolber István úgy értékelte, hogy a területfejlesztésben korszakváltást hozott a források nagy részének decentralizálása. Tavaly a megyékhez és a régiókhoz telepített területfejlesztési források nagysága 57 milliárd forint volt, 2006-ban pedig eléri a 70 milliárdot. A megyéknek és a régióknak sokat segített, hogy tavaly az azt megelőző évinél három hónappal korábban jelentek meg a pályázatok. A szabályozás megváltoztatásával az idén még hatékonyabbá teszik a rendszert. Például a kis- és közepes vállalkozások akkor is pályázhatnak majd területfejlesztési forrásokra, ha csak néhány új munkahelyet teremtenek.

A jövő évtől új korszak kezdődik, s nem csupán az Európai Unió 2007-2013. közötti költségvetése miatt. Ehhez igazodik majd Magyarországon a II. Nemzeti Fejlesztési Terv, amely ugyanerre az időszakra meghatározza az uniós forrásokból támogatott főbb fejlesztési területeket.

E stratégiához kapcsolódnak majd az ágazati és a regionális operatív programok csakúgy, mint a hazai fejlesztési projektek. Még ennél is nagyobb távlatot, 15 évet ölel át az Országgyűlés által 2005 végén elfogadott Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK), amely kijelöli az ország területfejlesztési politikájának céljait, elveit, prioritásait. (Az OTK valójában a készülő 15 éves stratégiai terv, az Országos Fejlesztési Koncepció területi vetületét adja.)

Az OTK átfogó céljai 2020-ig:

– térségi versenyképesség;

– területi felzárkózás;

– fenntartható térségfejlődés és örökségvédelem;

– területi integrálódás Európába;

– decentralizáció és regionalizmus.

A területfejlesztési koncepció újdonságának tekinthető, hogy nemcsak a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatását tűzi célul, hanem a gyorsabban haladókat úgynevezett versenyképességi pólusok kijelölésével arra ösztönzi, hogy hassanak kedvezően a környezetükben lévő települések felemelkedésére.

Nagyvárosok húzóereje

A jövőben, azaz 2007-2013 között Budapest mellett öt nagyváros válhat – az uniós források hathatós segítségével – ilyen növekedési pólussá. Debrecen a megújuló tudás, Győr az innováció fellegvára, Miskolc a "technoközpont", Pécs az életminőség városa, Szeged pedig biopolisz lehet 2013-ra.

Szakértők véleménye szerint fontos, hogy úgynevezett multipoláris rendszer alakuljon ki, hiszen Budapestnek nem a hazai nagyvárosokkal kell versenyeznie, hanem például Prágával, Varsóval vagy Pozsonnyal, a hazai nagyvárosoknak pedig az európai térség más hasonló városaival.

A II. NFT regionális operatív programjának még csak az előkészítése folyik, de – a megújított OTK célrendszere alapján – várhatóan nyolc fő fejlesztési terület köré szerveződik majd. Az egyik "vezérfonal" az előzetes tanulmányok szerint a gazdasági versenyképesség lesz, ezen belül a regionális és helyi befektetésösztönzés erősítése, a régiók kutatási-innovációs kapacitásának bővítése, a regionális gazdasági hálózatok (klaszterek) kiépítése, illetve a vállalkozások működési feltételeinek javítása, különös tekintettel a régióban meghatározó szerepet játszó közepes vállalkozásokra.

A foglalkoztatás bővítésével kapcsolatban várhatóan megjelenik majd a programban a szociális gazdaság, illetve a szociális vállalkozások fejlesztésére irányuló szándék is.